Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)
1976-07-30 209. szám
1976. július 30., péntek Dunántúli napló 5 Konzultációs értekezlet A Szovjetunió külügyminisztériumának meghívása alapján július 27—29. között Moszkvában konzultációs értekezletet tartottak, amelyen részt vettek a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Mongol Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság külügyminiszterhelyettesei és külügyminisztériumainak más vezető munkatársai, valamint a KGST titkárságának képviselői. Az értekezleten a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériuma képviseletében megfigyelőként részt vett a VSZK Szovjetunióba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Az értekezlet résztvevői véleménycserét folytattak az ENSZ tevékenységének aktuális problémáiról és az ENSZ 31. közgyűlésének kérdéseiről. A találkozó szívélyes és baráti légkörben zajlott le. Súlyos károk Kínában Az Új Kína hírügynökség közölte, hogy orvosokat és katonai alakulatokat indítottak útnak, gyógyszer-, élelmiszer- és építőanyag-szállítmányt küldtek a szerdán hajnalban földrengés sújtotta kínai területre, a Sárga-tenger partján fekvő Tiencsin és a Peking közötti térségbe. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága közleményben foglalkozott az elemi csapással. A közlemény szerint a földrengés, amely szerdán hajnalban pusztított Kína északkeleti részében „súlyos veszteségeket okozott emberéletben és anyagi javakban. Különösen súlyos károkat és veszteségeket szenvedett Tangsan városa." A képen: A pekingi utcákon töltik a napot a kínai főváros lakói, hogy az esetlegesen folytatódó földrengés ne az épületekben érje őket, súlyos emberáldozatokat követelve. Hatodik turnus az építőtáborokban A KISZ KB titkárságának felhívása Országszerte befejezéséhez közeledik az aratás, a gabonatermés — a kedvezőtlen, aszályos időjárás ellenére — viszonylag jónak ígérkezik. Idősebb társaik mellett fiatalok tízezrei álltak helyt a munkában, tudásuk legjavát nyújtva vettek részt a kombájnos, az öntözési, a tarlóhántási, a másodvetési, az élelmiszeripari és a szállítási kampányversenyekben. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkársága elismerését fejezte ki a KlSZ-szerve- zeteknek, a fiataloknak kiváló munkájukért, hangoztatva: a meleg, csapadékszegény nyár okozta nehézségeken csak további nagy erőfeszítésekkel lehetünk úrrá. A mezőgazdasági nagyüzemekben, a háztáji és kisegítő gazdaságokban dolgozók — köztük a fiatalok — helytállása mellett most minden segítő kézre szükség lesz a földeken. A KISZ KB titkársága ezért felhívással fordul a szakmunkástanulókhoz, középiskolásokhoz, egyetemistákhoz: jelentkezzenek az agusztus 22. és szeptember 4. között sorrake- rülő, hatodik — rendkívüli — építőtábori turnusba. Az idei nyárra eredetileg tervezett öt építőtábori turnus 43 központi szervezésű táborában több mint 30 ezer fiatal dolgozik. A terven felüli váltásban további háromezer fiatal bizonyíthatja tettrekészségét, járulhat hozzá a mezőgazdasági munkák sikeréhez. A felhívás teljes szövegét, a szervezési tudnivalókat és az építőtábori jelentkezési lapot a Magyar Ifjúság e heti száma közli. Helsinkiről egy év múltán r Irta: Púja Frigyes külügyminiszter M a egy esztendeje annak, hogy az európai és az észak-amerikai országok vezetői Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezleten aláírták a konferencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidolgozott záróokmányát. A nemzetközi közvélemény — így hazánké is — méltán nevezte történelmi jelentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni háborúkat követő bécsi kongresz- szus óta ez volt az első eset, hogy Európa vezetői értekezletre ültek össze a kontinens problémáinak megbeszélése céljából. A történelemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkésországok, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére és biztonságra nézve rendkívül fontos okmányt írtak alá. A helsinki dokumentum meggyőzően bizonyította: a nemzetközi életben megkezdődött pozitív fordulat a hidegháborútól a békés egymás mellett élés, a szocialista és a tőkésországok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nemcsak jelzés volt, hanem sokkal több ennél; maga is visszahatott a nemzetközi légkörre, javította azt, újabb feltételeket teremtve ezzel az enyhülés folyamatának elmélyüléséhez. Az eseményt követően sok vezető államférfi nyilatkozott pozitívan a záróokmány aláírásáról, s szinte minden részt vevő állam kormánya elkötelezte magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a záróokmány megvalósításáért pártunk és kormányunk és az országgyűlési külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján országunkban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtása érdekében. A Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján pártunk és kormányunk igen nagy figyelmet szentelt a záróokmány széles körű megismertetésére. Két folyóiratban publikálták a záróokmány teljes szövegét, s könyvalakban is kiadták, nagy példányszámban. Fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása, mert jó néhány tőkésország kormánya,, amelynek a képviselője az értekezlet második szakaszában szinte naponta síkraszállt a záróokmány minél szélesebb körű publikálása mellett, nem sokat tett azért, hogy a dolgozó nép megismerje e dokumentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szervek döntése után megkezdődött országunkban a záróokmány végrehajtásának megszervezése. Megállapítottuk', hogy melyek azok a területek, amelyeken egyoldalú intézkedésekre van szükség, s melyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcsolatok szférájába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nemzetközi értekezleteken, a nemzetközi szervezetekben. Ennek alapján foglaltunk állást a már előterjesztett javaslatok ügyében. így például bejelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kormánynak a környezetvédelem, az energiakérdés és a közlekedés problémáinak össz-európai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kérdésekben pedig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket részben már átadtunk, részben a jövőben fogunk eljuttatni a tőkésországok kormányainak. R övid egy esztendő alatt összegyűlt tapasztalataink alkalmasak arra, hogy néhány következtetést máris levonjunk. — Most már nyilvánvaló, hogy a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtása sok éves erőfeszítést, közös, összehangolt munkát feltételez. Nincs tehát igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tortának ebben a kérdésben, mint a tőkésországok. — A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végrehajtását követelni, más részeit viszont elhanyagolni, vagy feledésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törekvésekkel, amelyek csupán a záróokmány harmadik „kosara", ezen belül is csupán néhány pont iránt tanúsítanak érdeklődést. ezek megvalósítását mintegy próbakőnek tekintik, miközben „nagyvonalúan” elfeledkeznek a záróokmány többi, nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat”, az államok együttműködésének elveit, vagy a második „kosarat", azaz a gazdasági együttműködés fejlesztését. — Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Nép- köztársaság és néhány nyugat- európai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra egyoldalúságot mutatnak. Végre Nyu- gat-Európában is meg kellene érteni, hogy az államközi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üzleti vállalkozásnak, az európai országok kulturális kincseinek egymással való megismertetéséért áldozatokat is kell hozni, ahogyan azt a szocialista országok teszik. — Helsinki szellemével ösz- szeegyeztethetetlen, hogy a tőkésországok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajlamosak arra, hogy megkíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni támadásokra, gyümölcsöző államközi együttműködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tartása alapján képzelhető el. — Végül az eddigi munka fontos tapasztalata, hogy a tőkésországok propagandája elferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szünteti meg az ideológiai harcot a két, kibékíthetetlenül ellentétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem kevesebbet követelnek a szocialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati politikus olyan messzire megy, hogy azt állítja: a szocialista országok nézete az ideológiai harc szükségességéről ellentétben áll az enyhüléssel. Ez nem egyéb szemforgatásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai küzdelem megszüntetésének szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fokozza az ideológiai harcot a szocialista országok, s általában a szocializmus, a kommunizmus ellen; sőt politikai kampányokat is folytat, rágalmak özönét zúdítva a szocialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándékosan ködösít. H elsinkiben a biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy országaik képviselői 1977-ben Belgrádban újra találkoznak. A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezéséből kiindulva mi úgy gondoljuk, hogy a belgrádi találkozó — a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vannak olyan elképzelések, amelyek ellenkező irányba mutatnak. A belgrádi találkozónak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helsinki záróokmány keretén belül maradva, építő szellemben felmérje az eddig > MOSZKVA: Szerdán, moszkvai idő szerint 23 óra 17 perckor szovjet földrengésjelző állomások földrengést észleltek az Észak-Kaukázus vidékén. A földrengés az észak-kaukázusi Groznij és a Kaspi-tenger melletti Bujnakszk város térségében 6-os erősségű volt. megtett utat, s körvonalazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a résztvevők tenni terveznek a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenné szerencsés, ha valaki a záróokmány kereteit meghaladó problémákat akarna a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kérdések megtárgyalására ez a találkozó nem hivatott. Reméljük, hogy a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány rendelkezéseinek valóra váltása. A záróokmány végrehajtása egyik igen fontos feltétele anak, hogy az enyhülés — amely jelenleg is fő irányzat a nemzetközi politikában — folytatódjék, hogy a békéért és a biztonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfeleinek az utóbbi időben tapasztalható lassító manővereit. E gy év számvetése azt mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik lekicsinylik a záróokmány végrehajtásában elért eredményeket, és — sanda mészáros módjára — a szocialista országokat vádolják. Ezeknek a manővereknek meghatározott céljuk van; ez is része az enyhülés elleni támadásnak. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok, a haladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tőkésországok reálisan gondolkodó vezetői együttesen elég erősek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szelleme ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedéseit, s a záróokmány végrehajtásával segítsék a béke és a biztonság további megszilárdítását Európában. ♦ NEW YORK: Megállapodást írtak alá egyrészt a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a Szovjetunió- Egyesült Államok Társaság, másrészt az Amerikai—Szovjet Barátság Országos Tanácsa között az említett szervezetek 1976-77. évi kulturális együttműködési programjáról. Pillantás Európa országaira Egy utazás vázlata Ugyanez történt Riminiben, San Marinában, Rómában. Ha szólt a turista, égtelen tagadásba kezdtek az eladók: nincs aprójuk, nincs másik pénzük, örülhetett a vásárló, ha bélyeggel, cukorkával, vagy ki tudja mivel kifizették a visszajáró összeget. Olaszországban az is előfordult, hogy ingyen odaadták a képeslapot, a kávét, csak ne kelljen pénzt váltani. De a kereskédés más formájával is találkoztam. A sefteléssel. Jele a comb mellé szorított kar, fölfelé hajlított tenyérrel. Az egyik Shell benzinkútnál órát kínáltak eladásra. Velencében „mindent, amit kíván”-t az érdeklődő. A kirakatokat szemlélők biztonságot ígértek, ezért hozzájuk léptek leggyakrabban a seftelők, miközben apró, lapos pillantásokkal a rendőr felbukkanását figyelték. * Itthon szívesen szidunk mindenkit, hogy örökké feltúrtak utcáink, mindenütt építkezünk. Külföldön sincs másként. Ausztriában, Bécs belvárosában is építkeznek. St. Jákobnál átfúrják a hegyet, alagutat építenek. Távolabb autóút készül. Szélesítik a Marseille-be vezető utat, ugyanakkor autópályát is építenek. Marseille-ban láttam csak egy kisebb karambolt, annak ellenére, hogy ha tehetik, autóba ülnek az emberek. Murten megalapításának 500. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre annyian jöttek kocsival, hogy a frissen aratott búzatáblán is parkoltak. Stájer- országban vasárnap délelőtt zarándokokat vivő autóbusszal találkoztam. A hivők az autóbuszban áldoztak. A pap félkézzel kapaszkodott, másik kezében „kellékeit" tartogatta. Lóversenyt rendeztek Salon határában. A falubéliek mégis személyautóval érkeztek. Motorral, személyautóval, autóbusszal özönlöttek a turisták Vaduzba, Monacoba, a Cote d’ Azúrra . . . Bernben olaszok, spanyolok, franciák, magyarok „bábeli zűrzavar” közepette várták a két órát, amikoris az óratoronyban vadászjelenetet ábrázoló figurák forogtak körbe. Majd két férfi alak felváltva megütötte a harangot, jelezve a pontos időt. Egy „bolond” olasz hangos gesztikulá- lásokkal hanyattvágta magát a macskaköves úton, úgy fényképezte a látnivalókat. A nyugalmukról ismert berniek felkapták fejüket, mi történhetett városukban. Semmi különös, csak újabb látogatócsoport érkezett Bernbe. * Nyolc országban jártam. Szinte észrevétlenül jutottam Liechtensteinbe. A Rajnát átszelő hídon tábla és zászló jelezte, Svájc területén vagyok. Az olasz—osztrák határon to- vábbot intettek a határőrök, mondván, magyarokkal nem foglalkoznak. Hegyeshalomnál Utasellátó kocsit kapcsoltak a szerelvényhez. Estebédeltem. Rántott húst ettem, hideg rizs- zsel. Meleg, szlovák sört ittam. Hazaérkeztem. Horváth Teréz
