Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-15 194. szám

1976. július 15., csütörtök Dunántúli napló 3 Gazdaságunkban jócskán vannak még tartalékok A gazdasági növekedés tartalékai — ez volt a té­mája az idei közgazdász vándorgyűlésnek, amelyet Zalaegerszegen rendeztek, éppen abban a városban, amelynek újabban igen­csak kijutott a gazdasági növekedés áldásaiból. A vándorgyűlés rangját jelzi, hogy a megnyitón Németh Károly, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titká­ra mondott beszédet. A plenáris ülésen Nyers Re­zső. az MTA Közgazdaság- tudományi intézetének igazgatója tartott elő­adást, majd a vándorgyű­lés három szekcióban foly­tatta munkáját. Zalaeger­szegen természetesen kép­viseltették magukat Pécs és Baranya közgazdászai is. Közülük most négyen pillantanak vissza a ván­dorgyűlésre. A fejlesztés árnyoldalai Horváth Gyula (MTA Dunán­túli Tudományos Intézet) min­denekelőtt a napirendre tűzött téma időszerűségét húzza alá, mellesleg a gazdasági növe­kedés kérdései lesz a témája a közgazdászok Tokióban ren­dezendő világkonferenciájának is. Horváth Gyula a kutatás, a fejlesztés és a beruházás kérdéseivel foglalkozó szekció vitáit hallgatta, sok új meg­állapítással találkozva. A hang­súlyokra szorítkozva, elsőként a magyar ipar eddigi fejlődésé­nek egyik sötétebb árnyoldalá­ról: általában túl hosszú a fejlesztési idő. Ráadásul, — s ezen érdemes elgondolkozni — a nekilendülő munka- és üzemszervezés egy része is ar­ra fecsérlődött el, hogy a vállalatok a korszerűtlen ter­mékek (!) qyártását igyekeztek termelékenyebben megszervez­ni, vagyis az elavultat konzer­válták. Ezzel összefüggésben elhangzott: rossz a nemzeti értékrendünk, amelyet a meny- nyiségi szemlélet, a korszerűt­len árstruktúra, s a termelők nem kielégítő kapcsolatai jel­lemeznek. tó légkört teremtett. Ami a szekcióülésen többek között hangsúlyt kapott: gazdasági fejlődésünk alapvető tényezője a külgazdasági kapcsolatok, de ezt nem szabad pusztán a külkereskedelemre, a kereske­désre leszűkíteni, annál többel kell érteni alatta — a nem­zetközi munkamegosztásba va­ló bekapcsolódást, s ebben a tekintetben mindkét reláció, a szocialista és a tőkés is egy­aránt fontos. Az exportáló vál­lalatok Zalaegerszegen is is­mételten szorgalmazták: a ter­melőknek még közelebb kell kerülniük exportpiacaikhoz. Egyes felszólalók ugyanakkor élesen bírálták a külkereske­delmi vállalatokat, amiért csak bizonyos mértékig érdekeltek az üzletben, ha elegendő nye­reséget érnek el, a kis üzletek után már nem futkosnak, ami pediq még jól jönne a terme­lőnek. A harmadik szekció, ame­lyikről még nem volt szó — a munkaerő és a technikai fej­lődés kapcsolatával foglalko­zott. Az előadásokra visszapil­lantva Jancsi Gyula (Pécsi Kesztyűgyár) így összegez: a gazdasági növekedés legfonto­sabb tartaléka még mindig a munkaerő, a hatékonyabb mun­kaerőgazdálkodás. A gondokat többen ecsetelték, közülük Hor­váth Ede, a Maqyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója elő­adására figyelt, tekintettel ar­ra, hogy a Pécsi Kesztyűgyár is új üzemekkel gyarapodik, ahová új munkaerőket kell szereznie. Horváth Ede többek között a jó munkahelyi légkör fontosságát hangsúlyozta, to­vábbá a differenciált anyagi ösztönzést és a művezetők, mint a termelés közvetlen pa­rancsnokai anyagi megbecsülé­sének helyreállítását. Miről beszélgettek a folyosókon? Ugyanennek a szekciónak a munkájában vett részt Bőhm Tibor (Mecseki Ércbányászati Vállalat), ö is megerősíti: az ötödik ötéves tervidőszakban egyre inkább a hatékony mun­kaerőgazdálkodásra, a munka­idő jobb kihasználására, az egész- és törtnapi munkaidő­kiesések csökkentésére, a szer­vezetlenségből fakadó csellen- gések, a kapun belüli munka- nélküliség mégszüntetésére kell nagyobb gondot fordítani. A résztvevőket megdöbbentették a munkaügyi minisztériumi fő­osztályvezető által ismertetett adatok: a munkaidőcsökkentés­sel, a gyermekgondozási sza­badság bevezetésével és a nyugdíj-korkedvezmény kiszéle­sítésével 700 ezer fő (!) mun­kaideje esett ki, ugyanakkor 20—25 százalékos (!) munka­idő-veszteséget okoznak az egész napos és a törtnapi mun­kaidőkiesések. Miután a mun­kabérek közterhei nagyobbak lettek, a munkaerővel való ha­tékonyabb gazdálkodás értékes önköltségcsökkentési lehetőség, amellyel élni kell. Mivel pedig a technikai fejlesztés a jelen­legi pénzszűkében eléggé be­határolt, a szervezésnek még- ir.kább fel kell tárnia az em­berek személyi adottságaiban rejlő tartalékokat. Azzal kapcsolatban, hogy mi körül forgott a beszélgetés a ,,folyosókon", a fehér asztal mellett, Bőhm Tibor azokra a hangokra figyelt fel, amelyek — túllépve a szabályzók szi­gorítása feletti sirámokon — a meglévő belső tartalékok so­kaságát hangsúlyozták, melye­ket kellő, nem a formális és látványos megoldásokra ha­gyatkozó szervezéssel a felszín­re lehet hozni. A pesti asztal- társaságban, amelyben Jancsi Gyula, s a CHINOIN vezér- igazgatója is ült, azt a kér­dést feszegették, hogy jobban kellene támaszkodnunk ter­mészeti erőforrásainkra (alumí­nium, mezőgazdaság, termálvíz stb.), ebből kellene kiindul­nunk, s úgy meghatározni min­den mást. Miklósvári Zoltán Megerősödik a vegyipar Sellyén Szétszerelik a régi autoklávokat, melyek helyére új berendezések kerülnek Idén már exportra is termel az Agrokémia Már kijelölték a szövetkezet új telephelyét Udvarban tárolják a vegy­szerekkel tele hordókat a sely- lyei Agrokémia szövetkezet te­lepén. A Baranya megyei KÖ­JÁL 1975. december 31-ig en­gedélyezte a vegyi üzem mű­ködését a jelenlegi helyén. A sűrűn lakott területre épített szövetkezet tűzveszélyes ter­mékeivel, a környezetet szeny- nyező gázaival indokoltan okoz aggodalmat a telep dolgozói­nak és a környék lakóinak egyaránt. Nem megoldott a raktározás sem, a külső, bérelt helyiségekben nem tudják biz­tosítani a tulajdon védelmét. A jelenleg 203 főt foglalkoz­tató üzem kitelepítése azonban nem kis gond. Megállapítot­ták, hogy 180 millió forintba kerülne egy új, korszerű telep felépítése. Ezt az összeget a szövetkezetnek jórészt egyedül kell előteremtenie, bár bíznak abban, hogy külső segítséget is kapnak. Jelenleq ott tarta­nak, hogy kijelölték az új te­lep helyét, mely a Drávaivá- nyi irányában, Sósvertike felé vezető út mentén van, ahol közel az elektromos hálózat és a tisztított víz levezetésére szolgáló csatorna is. Mivel a céljuk az, hogy középüzemet alakítsanak ki, gondos terve­zésnek kell megelőznie az át­telepítést. Ennek első fázisát 1980-ig kívánják megoldani, a legveszélyesebb üzem, a nö­vényvédő szerek gyártásával foglalkozó, 30 fős egység ki­telepítésével. A szövetkezet az elmúlt év­ben csaknem 200 milliós ter­melési értéket ért el, melyet főleg hazai piacon értékesíte­nek. Idén először válik való­szerűvé az exportlehetőség is, főleg kis kicsomagolású ter­mékeket exportálnak majd tő­kés piacra. Tevékenységük 65 százalékát adja a növényvédő­szerek gyártása, formázása, ki­szerelése. Ebbe természetesen beletartoznak a kevésbé mér­gező hatású nedvesítőszerek is. Harmincöt százalékban hom­lokzati festékek gyártásával foglalkoznak. Alig egy hónap­ja üzemel az új, gépesített festékgyártó üzemük, az itt gyártott falfestékek szavatossá­gi ideje 10 év, a színskála nagyon széles. A további fej­lesztési tervben szerepel olyan átlátszó anyag gyártása is, mellyel műemlékeket, szobro­kat tudnának korróziógátló fe­lülettel bevonni. A kémiai üzem jelenleg felújítás alatt áll, a rozsdás, lyukas*csöveket újakra cserélik, ez újabb 600 ezer fo­rintot vesz igénybe. Saját mű­anyag üzemükben csomagoló­anyagokat is gyártanak, de foglalkoznak háztartásvegyipari termékek gyártásával is. Itt ké­szülnek a légiforgalmi társasá­gok számára a frissítő egész­ségügyi kendők, a tervekben szerepel még a mágneses is­kolatábla is. Hamarosan beállítják a svájci import csomagoló auto­matát és az új fröccsöntő gé­pet, melyekkel a műanyag­üzemben jelentős munkaerő­kapacitás szabadul fel, ennek átcsoportosítása mindenképpen belevág a szövetkezet tervei­be, hiszen céljuk, hogy egyre több képzett szakmunkást fog­lalkoztassanak. Az, hogy a szövetkezet kite­lepítése és korszerűsítése sür­gető feladat, indokolja az is, hogy biztonságosabb és egyen­letesebb ellátást tesz lehetővé a növényvédőszerek hazai for­galmazása és kiszerelése, és az ár is lényegesen stabilabb, mint a késztermék import. Hárságyi A vitában többek között hangsúlyt kapott még, hogy a műszaki fejlesztésben való döntés mindig gazdasági dön­tés is, s hogy a világszínvona­lat nem helyes pusztán műsza­ki paraméterekkel jellemezni, hanem azt a jelenlegi és jö­vőbeni piaci verseny normája­ként felfogni, vagyis a műsza­ki és gazdasági paraméterek ötvöződnek. Ugyanez a rossz szemlélet nyilvánul meg ab­ban, hogy sokan a gazdasági fejlődés ügyét a természet- és a műszaki tudományok növek­vő szerepére szűkítik le, erőtel­jes az elkülönültség a műszaki és a társadalomtudományok között, holott — amint ezt a vándorgyűlésen is alátámasz­tották — itthon is, és világ­szerte növekszik a társadalom- tudományok — a közgazdaság, a jog, a szociológia, a szerve­zés és a vezetéstudomány — szerepe. Ne csak kereskedni a külfölddel Kocsis Sándor (Pécsi Bőr­gyár) a nemzetközi munka- megosztással foglalkozó szek­cióülés résztvevője volt. Meg­jegyzi, Németh Károly beveze­tője, majd Nyers Rezső gaz­dasági bajainkra őszintén és keményen rámutató előadása nagy tetszést aratott, jó, alko­Németh István búcsúzik a DÉDÁSZ-tól Tapasztalatait jótanácsokban hagyja itt Világos, sportos öltönyben ül a mennyeze'ig terebélyesedő dús fikuszok és vízipálmák kö­zött. Pingpongmeccsről is jö­hetett, hisz ez a legkedvesebb időtöltése. Könnyed és kedves derűvel beszél Németh István, a háromezer dolgozót foglal­koztató DÉDÁSZ egykori válla­lati igazgatója, hat dél-dunán­túli megye nyolc üzémigazga- tóságának vezetője, aki nem­régen vonult nyugdíjba. Hat­van évesen, az elektromos szakmában eltöltött 45 évvel maqa mögött. Vezetői poszton több mint negyedszázadot töl­tött el, ennek felét Pécsett. — Nem küldtek, sőt marasz­taltak. Szívemben még nem koptam ki, a legtöbbet épp most adtam a közösségnek tu­dásomból. Gondolatban persze készültem a nyugdíjra, hatvan felé nem mindegy már. Szerette Pécset, — mely Bu­dára emlékeztette —, de Bu­dapestet, Angyalföldet is, ahol született. Hétvégeken ingázott, hazajárt Pestre, a munkásszál­lóbeli szobájából. Fővárosi és dél-dunántúli kötelezettségek marasztalták és mindkét he­lyen barátokra, jó munkatár­sakra lelt. Pestre költözik vég­leg. Féltett, dédelgetett hob- byjainak él: rajzol, fest, fotó­zik, tárlatokat látogat. Alig is­meri az öregség testi, lelki görcseit: kocsit vezet, mozgé­kony, megveti a széken-ülést. Legutóbb a karja tört el, de egészsége tökéletes. Bejutotta városi pingpongcsapatba, nem­rég 45 induló közül negyedik helyre került, sőt, 1975-ben egyénit nyert. Mindene a kis­pályás futball és az úszás. Jelenleg utódját, Wieder Bé­lát vezeti be a szakmába, hat hónapon át. Erre semmi hiva­tali kötelesség nem kényszerí­ti. Tapasztalatait jótanácsok­ban hagyja itt: — A havonkénti vezetőségi ülésen mindenki mondjon vé­leményt, mert a vitából kristá­lyosodik ki a megoldás. Bár­milyen információhoz jutottam, ellenőriztem 5—6 szempontból közelítve. Aki becsületesen dol­gozik, az élvezze önállóságát, még nagyobb szabadságát. Az emberséges hang is fontos, míg az emberi bánásmód a legnehezebb. Az önálló kezde­ményezés lehetőségeit biztosí­tottuk, az érdeklődést felkelt­ve. A munkatárs vegye észre, hogy az ő ötlete is él. Nem jó, ha az emberek magukban hordozzák: gondjaikat, a vál­lalatot segítő gondolatokat. Az üzemi demokrácia egyik célja az, hogy felszabadítsa ezt. Egyéni módszerekkel, fogások­kal is vezettem, de ehhez so­kat is tanultam. A Budapesti Elektromos Mű­vekben segédszerelőként, sze­relőként, majd művezetőként dolgozott. Vezetőképző párt­főiskolán tanult, a Műszaki Egyetemen villamosmérnökként diplomázott. A Fővárosi Háló­zatfejlesztő és Tervező Vállalat igazgatója, a Külkereskedelmi Minisztérium pártbizottsági tit­kára és személyzeti főosztály­vezető-helyettese volt. Nem vált szakbarbárrá, az aktív közéletiség jellemezte. A Ba­ranya megyei MTESZ elnöké­nek, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Központi Elnökség és Intéző Bizottság, a Megyei Pártbizottság tagjának válasz­tották. A pártba 1937-ben lé­pett. — Felejthetetlen öröm? Hogy hosszú utánajárás után eldugott peremrészekre villanyt vittünk a családoknak még mostanában is. Az ügyvitel oroszlánrészét a számítógépek­re bízhattuk, a dzsámi és a tévé díszkivilágításban ragyog. No, meg a harmincévesek is irigylik fiatalságomat- A 13 esztendő alatt éves és ötéves terveinket maradéktalanul tel­jesítettük. Négyszer kaptuk meg a Kiváló Vállalat kitüntetést, a két miniszteri és az egy tröszti oklevél mellé. Becsületes ember maradt a válságos helyzetekben is, de nem szégyellte saját hibáit be­vallani. A susmus, a stréberke­dés nélküli légkört kívánta megvalósítani. Túl katonásan, de sose haraggal ellenezte a túlzott név- és születíésnapozó- sokat, a kasztok kialakulását. Néhányon rosszindulatúan ki­fogásolták bátor, igazságos ön­érzetét. Pozícióját nem féltette és nem értékelte túl képessé­geit. A búcsúztatásakor kapott naplót mutatja, mely rajzok­ban, fotókban meséli el 13 éves ténykedését. Emlékek és most már nagyon is azok. Csuti János lUegvuenöt ént munka után nvugtfíjban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom