Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-02 181. szám

1976. július 2., péntek Dunántúli napló 3 Péidjátlan rekord Magyarországán A MUOSZ urbanisz­tikai munkacso­portjának első ülésén talál­koztak a várospolitikai kér­désekkel foglalkozó újság­írók Szilágyi Lajos építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettessel. A kon­zultáció témája: hogyan teljesítettük a 15 éves la­kásépítési tervet, s melyek a jelen tervidőszak város- épitési feladatai. Kilencvenkilencezer lakás 1975-ben Jövőre megkezdik a könnyűszerkezetek gyártását Az 1960-ban meghirdetett 15 éves lakásépítési tervet túltel­jesítettük, bár már menetköz­ben kiderült, hogy a hallatlanul felgyorsult urbanizációs folya­mat következtében e program teljesítésével sem sikerül a la­káskérdést megoldani hazánk­ban. Ez hosszabb időt vesz igénybe, s a megoldást általá­nos társadalmi üggyé kell ten­ni. Ennek érdekében alkották 1971-ben az új lakásügyi jog­szabályokat, adtak nagyobb te­ret a magánerős lakásépítés­nek, hozták létre a munkás lakásépítési formát... normák A lakásépítés felgyorsult ha­zánkban. A kezdeti évi 60 ez­res átlagról az elmúlt tervidő­szakban már a 80 ezres átlagra tornászta fel magát az építő­ipar, sőt 1975-ben már 99 ezer lakás épült az országban, s ez példátlan rekordnak számít. Uralkodóvá váltak a korszerű lakásépítési formák, s az is fi­gyelemre méltó, hogy lakásépí­tési tevékenységünk a nemzet­közi mezőnyben is megállja a helyét, akár a mennyiséget, akár a felszereltséget vagy a be­építettséget nézzük. Európa nemzetei között az első har­madban foglalunk helyet — a szocialista országok között is a csehekkel felváltva a Szovjet­unió mögött — és magunk mögé utasítjuk e téren pl. Ang­liát is. Hazánk mai lakásállománya 3,5 millió, ebből másfél millió 20—22 évesnél nem idősebb. A másik 2 millió azonban sok gondot okoz már ma is és mind többet okoz a jövőben. Nagyon sok az olyan lakás, ami csak statisztikailag számít annak. Az ötödik ötéves tervben például 140 ezer lakás megszűnésével kell számolni, azaz közel két esztendő lakásépítési tevékeny­sége arra irányul, hogy meg­szűnő lakásokat pótoljunk. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy le­lassul a lakásigények kielégíté­sének folyamata. A kormányzat a jövőre gondolt, amikor erre a tervidőszakra 30 milliárd' (!) forintot irányoz elő lakáskar­bantartásra és felújításra. Az idejében elvégzett felújítások — az említett 2 millióból pedig mind több szorul rá erre — elejét vehetik a felgyorsuló ál­lagromlásnak, s az ezt követő elkerülhetetlen szanálásnak. A 30 milliárd ésszerű felhasználá­sával jó néhány milliárd forint értékű lemaradást lehet be­hozni. Magüsbazl Nem! A mostani ötéves tervben mintegy 440 ezer lakást — te­hát többet, mint az előzőben — akarunk építeni. Ebből 16 ezer állami erőből, 280 ezer pedig magánerőből — szövet­kezeti, OTP, társas, egyedi csa­ládiház stb. formában — épül. A magánerős építés aránynöve­kedését méltánylandó a kor­mányzat ebben a tervidőszak­ban már ehhez is biztosítja a kapcsolódó létesítményeket, te­hát a bölcsődét, óvodát, iskolát, üzlethálózatot. Szorgalmazni kí­vánja a kormányzat az ún. kor­szerű csoportos családiház-épí- tési formákat. 200—250 olyan települést foglalnak jegyzékbe, ahol különösen kívánatosnak tartják e formák elterjesztését, s ezt megfelelő hitelkedvezmé­nyekkel és tervekkel is támo­gatják. Az időszerű városépítési kér­dések közül kettőt emelünk ki, amikről a miniszterhelyettes megemlékezett. Szólt a „ma- aasház-építési láz"-ról. Kisebb és nagyobb városok versenge­nek, hogy minél magasabb la­kóházakkal ékeskedjenek. A kormányzat álláspontja: a ta­pasztalatok szerint a magashází lakások 30—40 százalékkal drá­gábbak a középmagas házak­ban lévőknél, ezért ellenzi is azok építését. Csínján kell bán­ni a városközpont-rekonstruk­ciókkal is. A tendencia mozga­tói érthetők, a helyenként mu­tatkozó mohósáq annál kevés­bé. Sokszor hallatlanul nagy a szanálási igény, lakásproblémá­kat viszont nem oldanak meg, ezért a városközpont-rekonst­rukció társadalmi feszültséget okoz. A minisztérium szerint las­san, higgadtan kell a városköz­pont-rekonstrukcióval foglalkoz­ni, s nem feltétlenül egy terv­időszak feladataként kell meg­oldani. Sőt! Hagyni kell vala­mit a jövő számára is. A ÜN kérdései a miniszter Íe/yetteshei Három kérdést tettünk fel a' miniszterhelyettesnek. Az egyik a pécs-baranyai építési kapa­citáshiányról, a másik az IMS jövőjéről, a harmadik a könnyű- szerkezetes kapcsolódók építé­séről szólt. A válaszokból meg­tudtuk, hogy a térség építési szükségletének vizsgálata folyik, az dönti el majd, hogy az épí­tési feladatokra milyen techno­lógiai bázist kell biztosítani. Az IMS-sel a minisztérium műszaki fejlesztési főosztálya foglalkozik, s a minősítéstől függ, hogy az új technológiát elterjesztik-e széles körben. Elmondta a miniszterhelyet­tes azt is, hogy a könnyűszer- kezet — nem pedig az álköny- nyű! — utat tör a kétségtelen kezdeti nehézségek ellenére. Jól használható külföldi licenceket vettünk meg, ezek honosítása folyik, s jövőre megkezdődik e szerkezetek gyártása is. Bizo­nyos, hogy néhány éven belül biztosítható a kapcsolódó léte­sítmények építésének oly kívá­natos gyorsasága. A könnyű- szerkezet árban drágább más, hagyományosnak számító épí­tési módoknál, de a termelő beruházásokhoz hasonlóan az infiastrukturális létesítmények­nél is figyelembe kell venni a gyors belépéssel járó hasznot. Hársfai István Kéthektáros területen Szabadtéri bánya- múzeum Qánton A magyar bauxitbányászat félévszázados jubileuma alkal­mából szabadtéri bányamúzeu­mot alakítanak ki Gánton, az első hazai külszíni bauxitbá­nya területén. A kéthektáros területen tereprendezést végez­nek, sétányokat építenek, és az egyes földtani érdekessége­ket, a bauxit-települési formá­kat magyarázó táblákkal lát­ják el. A bányamúzeum építése megkezdődött, — a volt külszíni fejtést egyébként természetvé­delmi területté nyilvánítják. A múzeum megnyitására az idei bányásznapon kerül sor. Szolgáltatásfejlesztés a jubiláló városban AFIT szerviz­üzem Komión Kellemes a születésnap, ha az ünnepeltnél gondot okoz az ajándékozás, mert már minde­ne megvan, A huszonötéves fennállását idén ünneplő Komló a szolgál­tatásfejlesztés terén valahogy hasonlóképpen áll: a negyedik ötéves tervben a személyi szol­gáltatásban és a híradástech­nikai javításnál befejeződött az extenzív fejlődés. Felépült a férfi-női fodrászat, kozmeti­kai szalon, a Patyolat, a VILL- GÉP üzemegysége tartós fo­gyasztási cikkek — tévé, rádió, magnó, mosógép, hűtőszekrény Hők — uezetö állásban Dr. Kárpáti Júlia Tüke pécsinek vallja magát, bár Újvidéken szü­letett. Igaz, mint mondta, éppen 4 esztendős volt, amikor a család áttele­pült. „Itt kezdtem eszmél­ni” — kezdődött beszélge­tésünk, s az asztal sarká­ról félretolta a tankönyve­ket. — „Az MSZMP Poli­tikai Főiskolára járok, s mi tagadás, be kellett szerez­nem egy Államjog tan­könyvet is. Nem szeretnék leégni a vizsgán. Dr. Kárpáti Júlia, a Pécs vá­rosi Tanács munkaügyi osztá­lyának vezetője, édesanyjával lakik Pécsett. A Leöweyben érettségizett, a Hőerőműben dolgozott fehér laboránsköpenyben, estin elvé­gezte a jogot, majd államvizs­ga közben jelenlegi munkahe­lyére került, mint ifjúsági elő­adó. — Valamiféle pályaválasztási tanácsadás volt a feladatom, de aztán, hogy a megyén ön­álló intézetet hoztak létre, en­gem menesztettek. Bánatom­ban osztályvezető lettem ... Ezt a „bánatomban" szót nem kell komolyan venni, s amikor visszakérdeztem, ki is javította önmagát. Bíztak ben­ne, s kinevezték. — Várta ezt a kinevezést? — Álmomban sem. De érez­tem magamban annyi bátorsá­got, kedvet, hogy egy nagyobb közösséget irányítsak, s igen megtisztelő volt a pártvezetés, a tanácsi vezetés bizalma. — Akkor, egyidőben három női osztályvezetőt neveztek ki. Nem gondolt arra, hogy ezt a posztot nőpolitikánk segítségé­vel foglalhatta el? Láthatóan bosszantja a kér­dés. — Lehet, de egyszer s min­denkorra hadd szögezzem le: nem vagyok feminista. Nem érzem annak hátrányát, hogy nő vagyok, s a kinevezésben á döntő momentum az volt, 20 ezer dolgozó gondos­kodik a Balatonon nyaralók ellátósáról Több mint húszezer dolgozó vesz részt a Balaton nyaraló­vendégeinek kiszolgálásában, ellátásában, s több tízezer azoknak a száma, akik közvet­ve járulnak hozzá a nyári meg­növekedett igények kielégítésé­hez. A tsz-közi vállalkozások ré­vén csaknem a fél ország részt vesz az üdülőkörzet ellátásá­ban, számos tiszántúli megye üzemei árusítóhelyet nyitottak a nagyobb idegenforgalmi köz­pontokban. Az alfö'di szövetkezetek na­ponta kisebb teherautó-kara­vánokkal szállítják a friss gyü­mölcs- és zöldségféléket a ba­latoni nyaralótelepekre. hogy végzettség szempontjából én álltam legközelebb hozzá. Azaz, nekem volt meg egyedül az a diplomám, ami erre a posztra kellett elengedhetetlen feltételül, A kinevezést követő nap új­ságíró kereste fel.- Programot várt tőlem. Mondván: ha ön ide új veze­tő pozícióba került, nyilván tudnia kell, hogy mi a célja, mit szeretne megvalósítani. Ez a mondat nagyon jól esett, valamiféle belső megerősítést jelentett. Igen. tudom a célom, ismerem a feladatomat . . ."- A három és lél év simán telt?- Rossz napjaim is voltak. Exponált poszt a munkaerő­gazdálkodásé. Sorolja a teen­dőket, Pécs iparszerkezetének átalakításával járó feladato­kat, a bányászutánpótlás kér­dését, bosszantják a kisüze­mek, s a konklúzió: — Pécs nem élhet meg in­gázók nélkül . . . — Az osztályon csak nők dol­goznak. Véletlen ez? — Igen is, nem is. Főleg a fizetések miatt nőiesedik el az államigazgatás, ezen belül is a mi osztályunk, a munkaügyi osztály. Én is, mint főelőadó, 1800 forinttal kezdtem. — Most? — ötezernyolcszáz. — ön a tanácsi pártszervezet titkára. Nem ielent ez túl sok elfoglaltságot? Az osztályveze­tés, a tanulás, az egyéb társa­dalmi megbízatások mellett? — Csak annyit vállalok, amennyi erőmből telik. Igaz. szabad időm kevés. — Hozzá­teszi: — Talán emiatt nem ju­tott időm a férjhezmenetel- re . .. Komolyra fordítva a szót: ezek a dolgok mind a munká­ját seqítik. Komplexebben, ösz- szetettebben látja a problémá­kat. Pécsett 83 000 ember dol­gozik, köztük 10 000 ingázó. S mivel jelen pillanatban még az élő munka olcsó, ezért a munkaerőigényeket fenntartás­sal fogad|a. Égető kérdés ma az Egyesült Izzó munkaerő­gondjainak megoldása, s a hivatalosan nehezen benépe- síthetőnek nevezett, az után­pótlás megszerzése. — Vannak-e haragosai? — Túl nagy luxus az, hogy utáljunk valakit. Nem vagyok haragtartó, tányértörögető, de ki ne sértene meg néha — akár akaratán kívül is — vala­kit? Csodálatos tulajdonságok­nak tartom a higgadtságot, a megfontoltságot. Velem szemben a falon Csontváry Magányos cédrusa, mellette egy Szász-kép. Ter­fii >­pT> «fc \i - ­/ 1. r) t* < 4* * ~ w* s V \ i 1 mészetesen reprók. A cédrus egy kérdést kínál. — Fogjuk rá, hogy így Iá­tóm magamat is — mondja. — Néha ... — Az osztályvezetői posztot lelcserélné mással? — Fel. De csak politikai, mozgalmi munkáért. Nagyon szeret az emberekkel foglalkozni, az em­berek mindennapos gondjain segíteni. Talán emiatt... Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érzi jól magát a hivatal­ban — ahogyan a munkahe­lyét nevezi. A Hőerőműben a vállalat kiváló dolgozója, itt a munka­ügy kiváló dolgozója lett. Ko­ráról ennyit: a harmadik „iksz" fölé került. — Főzés? — Nem vagyok oda a kony­háért. Csak végszükségben. — Szabad idő? — A fizetésem a könyvekre költőm. Persze, élni is kell, a fodrász sem ingyen van, a kozmetikai cikkeken is ott a luxusadó. Utazni, világot lát­ni, Az idén Szocsiba megyek. — A sport? — Csak annyit belőle, ameny- nyi a legszükségesebb. Kik a legkiválóbb atléták, hogyan alakulnak a világcsúcsok. „Nem vagyok fanatikus druk­ker”. A beszélgetésünk végén el­árulja, hogy nem örült a tele­fonhívásnak. Egyáltalán, ho­gyan jutott eszembe éppen őróla írni? S hogy végül is be­leegyezett? Az embereket ér­dekli a másik is, az, hogy mi­ként él, mik a vágyai, elkép­zelései. — És Önnek? — Vágyam? Hogy a világ dolgai iránt soha ne szűnjön meg a kíváncsiságom. Kozma Ferenc- javítására, a GELKA-üzem- egység ugyanebben a profil­ban. (Az illetékes városi és megyei vezetők szerint most már az is jó lenne, ha azonos profiljukban konkurrálnának, mert ebből mindig a fogyasztó jár jól.) Az AFIT szervizüzemét szin­tén az elmúlt középtávú terv­időszakra képzelték el, áthú­zódó beruházásként azonban csak 1977-ben lép üzembe. Et­től eltekintve egybehangzó vé­lemények szerint a pécsi kis­ipari bázist leszámítva szolgál­tatások terén Komló az első helyet foglalja el Baranya me­gyében. Szóljunk kissé bővebben az AFIT-szervizről, hisz már csak ez hiáynzik a teljes ellátott­sághoz. Az üzem beruházási ér­téke meahaladjaa harmincmil­lió forintot, évi kapacitása szóztizenötezer óra lesz - eny- nyi javítási munkát vállalhat egy évben, összehasonlításul annyit, hogy a mohácsi szer­viz kapacitása kétszázharminc- ezer óra, a pécsié pedig négy- százezer. Vagyis a komlói nem a legnagyobbak közül való, de sokféle munkát végez majd: garanciális javítást, műszeres beállítást, karbantartást, mo­sást. Egyelőre úgy tűnik, a ka­rambolos gépkocsikat továbbra is Pécsre kell majd hozni. Van azonban más gond is: jelen­leg Komlón nem folyik autó­szerelő képzés. A szerviz pro­duktív dolgozói létszáma nyolc­van fő lesz, nyolcvan százalé­kuk szakmunkás. Egyelőre mindez az AFIT ügye, ők gon­doskodnak a beiskolázásról, remélhetőleg sikerrel. Az építkezés már megkezdő­dött, pontosabban kész a ki­vitelezői szerződés, minden anyag a helyszínen van. A ter­vek szerint 1977 közepén, leg­később az év végére működni kezd az AFIT-szerviz. Azt mondtuk, különösebb ajándékot nem kap a város — kisebb örömök azonban gyak­ran érik. Mégis megvalósul a rég tervezett barkácsüzlet és műhely. Sokáig nem akadt cég. amelyik megcsinálja és „viszi is; most vállalta a komlói ÁFÉSZ. A speciális szolgálta tások fejlesztése is kihat a vá rosra, ha nem is Komlón való sül meg: a Tempó Szövetkezet pénzt kapott a megyétől ga­ranciális bútorjavításra. A pén­zen mozgó szervizkocsit vásá­rolnak, s „hívásra házhoz mennek", mert az valóban le­hetetlen állapot volt, hoqy a sérült szekrényt, heverőt Pécsre kellett cipelni. A Kossuth Lajos utca mögöt­ti két tízemeletes mellett újabb épül, földszinti helyiségeit kis­iparosoknak adják át, így eb­ben az ötéves tervben hat­hét új műhely létesülhet. A kis­iparos helyzet amúgyis elég rossz; Komló a maszek kisipar terén a gvengén ellátott terü­letek közé tartozik. Főleg ott hiányoznak, ahol nagy szükség lenne rájuk: esernyőjavításban, baba-, töltőtolljavításban, ál­talában a mechanikai, finom- mechanikai munkáknál. Rossz a helyzet cipők terén is, de ez országos gond: a garanciák miatt tán nem is lenne cipőja­vításra szükség, ha meg lenne is, a fröcsi-talpak nemi javít­hatók, előbb mennek tönkre, mint a felsőrész. Akkor se le­hetünk azonban nyugodtak, ha mindössze sarokvasat sze­retnénk lábbelinkre, mert pél­dául tavaly az egész ország­ban egyetlen fiatal ment kis­iparoshoz cipésztanulónak. Komlón a kisiparosok száma két évi stagnálás után tíz-ti­zenöttel nőtt, de még mindig nincsenek elegen. A tanács ezen úgy próbál segíteni, hogy forgalmi adó nélkül legalizálja a kontárokat. Kérdés persze, hogy hány „kontár" vállalja ezt. Szántó Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom