Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-05 154. szám
1976. június 5., szombat Dunántúli Tlaplo 3 a bostoni Katy céggé Amerikai cipőgyártó teclniQlógiál vezetnek be Szigetváron Két és fél millió dollárért know- how-t és tőkés gépeket vásárolunk Mond ez valamit, Szigetvár, a magyar könnyűipar második Zalaegerszegje? Mindjárt világos lesz. Az egerszegi munka- szervezésre bizonyára emlékeznek még olvasóink, nagy port vert fel, cikkeztek róla a lapok. Annak idején mi is körülnéztünk a Zalaegerszegi Ruhagyárban, ahol svájci mozdulatelemzők és munkaszervezők robbantották szét és rendezték át saját elgondolásaik szerint a szalagokat, 25 (!) százalékkal megemelve a termelékenységet. Most viszont a szigetvári csodára kell figyelnünk, a Cipőgyárban amerikai közreműködéssel valóságos technikai és technológiai forradalmat készülnek véghezvinni. Az előzményekről csak nagyon röviden: a Minőségi Cipőgyár több magyar külkereskedelmi vállalat közreműködésével együttműködési szerződést kötött a bostoni székhelyű Katy Industries Inc. céggel. A Katy Szigetvárott bevezeti az amerikai cipőgyártó technológiát, s a gyár 1980- ban már évi 2 mil'lió pár bőrből készült női cipőt szállít az USA piacaira. Az ügylet részleteiről és lebonyolításáról beszélgettünk Horváth József igazgatóval. Szentlőrinc is érdekelt Mindenekelőtt biztosítani kell az új technika és technológia bevezetésének feltételeit: 1 millió dollárért know-how-t (gyártási ismereteket), 1,5 millió dollárért tőkés gépeket vásárolunk. Ez a nagyobb tétel, de ezen kívül a szigetváriak még többek között 21 millióért építenek, 27 millióért belföldi gépeket, 8 millióért szocialista importgépeket vásárolnak, három év alatt összesen több mint 140 millió forintot ruháznak be. S ebben még nincs benne a szentlőrinci tüzöde, mert arról is szó van, Szent- lőrincen, a volt gabonatároló (jövő évben kezdődő) teljes felújításával új üzemet alakítanak ki, ahol 300 asszonyt és lányt foglalkoztatnak majd. Miután a feltételek adottak, a többi már a Katy dolga. Komplett üzemelrendezési és gépfelállítási terveket ad, a vezető személyzetet megismerteti az új módszerekkel és eljárásokkal. A magasan kvalifikált amerikai technikai személyzet a szigetvári qyár teljes tevékenységét átértékeli, meghatározza és bevezeti a leggazdaságosabb és leghatékonyabb tech. Kai programot, megszervezi a belső anyag- mozgatást, korszerű anyagi ösztönzőrendszert dolgoz ki, a kooperáció folyamán magát a know-how-t is folyamatosan fejleszti. Az amerikaiak zárt, integrált minőségbiztosító rendszert vezetnek be, amely a tervezéstől a csomagolásig a tevékenységek önműködő részeként magas szintű minőségállandóságot biztosít. Csökkennek a termelés költségei, az átfutási idő, a termelés forgóeszköz szükséglete, ikorszerűsö- dik a gyártmánystruktúra, kevesebb kaptafa szükséges. Évi kétmillió pár cipő A végeredményt tekintve: hatékonyabb kapcsolat jön létre a korszerű cipőgyártó technika és a termelésben részt vevő ember között, amelynek eredményeként az emberi munka hatékonysága, a termelé- kenyséq jelentősen, csaknem 40 százalékkal (!) javul. Ugyanakkor a női bőrcipők ára és minősége olyan szintű lesz, s ezt a Katy garantálja, ami feltétlenül versenyképességet biztosít az USA piacain. A szigetváriak amerikai exportja a következőképpen alakul: 1976- ban 150 ezer pár, 1977-ben 750 ezer, 1978-ban 1 millió, 1979-ben 1,3 millió, 1980-ban (a teljes felfutás évében) 2 millió, 1981—82-ben további 2—2 millió pár női bőrcipő. Miután egy-egy pár cipő alapára — ezt a Katy szerződésben biztosítja — 7,5 dollár, Szigetvár hét év alatt 75 millió dollár bevételt ér el. Az amerikai partner tehát nemcsak egyszerűen technikát és technológiát ad, de — s ez a válságokkal terhes világgazdasági helyzet közepette nagy szó — piacot is biztosít. Sőt, a kooperáció további 5 évre történő esetleges meghosszabbítására is jogot kért. A szerződő felek máskor netán a szerződésben gyönyörködnek, itt viszont villámgyorsan követik egymást az események. E hónap közepén, amikor a szokásos évi nagyjavításokra és karbantartásra két hétre leáll a szigetvári gyár, érkeznek a tőkés gépek, jönnek az amerikai cipőipari mérnökök és szervezők, átállítják a termelést. Először egy kört alakítanak ki, a napi termelés két műszakban 2x1250 pár cipő lesz. Jövőre még egy kör, egyelőre egy műszakban, majd a teljes felfutás évében három kör dolgozik, hat műszakban 6x1250 = 7500 pár cipőt készítenek. Az export mellett a teljes felfutás évéig természetesen még a belkereskedelemnek is értékesít Szigetvár, miután azonban a szerződés az amerikaiakkal luxuscipők szállítására szól, kevésbé tudnak figyelni a tömegigényre, a régi szalagokat is átállítják, tehát a hazai piacon is luxuscipőkkel jelentkeznek. Az új cipőgyártó technológia tehát áthatja az egész gyárat. Az alapanyagot a hazai gyárak — köztük a Pécsi Bőrgyár — biztosítják, feltéve, ha ezek az amerikai igényeknek megfelelnek. A modellezés gondja viszont teljesen az övék, ők mondják meg, milyet és miiből mennyit. Értékesebb termékek Zalaegerszegen félelem előzte meg a svájci munkaszervezők érkezését, a dolgozók arra gondoltak, belőlük akarnak nagyobb fizikai erőfeszítést kipréselni. Holott csak a mozdulatokat ésszerűsítették. Szigetvárott viszont úgy tudják, nagyon szép feladat előtt állnak, nem kell megszakadni, nem arról van szó, hogy kevesebb létszámmal kell többet termelni. Amikor átszervezik a termelést, egyúttal a legkorszerűbb és termelékenyebb gépeket állítják be. Az eddiginél sokkal értékesebb termékeket gyártanak majd, nem hajtani kell, hanem inkább nagyon is odafigyelni. A szigetváriak tudják, olyan fejlesztés előtt állnak, amely elsősorban a minőséget helyezi előtérbe. Figyelni fogunk Szigetvárra, s abban működünk közre, hogy a cipőgyári változások kisu- gárzódjanak az egész hazai cipőiparra. Miklósvári Zoltán Importpótló termékeket állítanak majd elő Mintha tilosban járna az ember. Az út végén a Dráva- híd, s a hídfőről szigorúan tekintenek szét a szögletes tor- nyú határőrépület ablakszemei , . . Somogy megye utolsó utcáján kell balra fordulni; tábla jelzi a Chemical építkezését. Barcs. A generálkivitelező a Baranya megyei ÁÉV. A széles beton csak egy darabig tart, oszlop fekszik keresztben, s az utca két oldalán dróthuzal feszül. Kocsival nem lehet tovább menni. Innen öt perc az építkezés. Portás mutat a lapos épületek felé, s hozzáteszi, termelési tanácskozás van, eltarthat délig. Az építkezést három oldalról erdősáv veszi körül, olyan szabályosan, mintha kerítésként húzták volna. A bejárattól egy szempillantás alatt végiq lehet kémlelni a Chemiealt. A több- hektáros területen sorban állnak már az üzemépületek vázai: emitt a trafóház, odébb a tmk-sor, majd a két gyártó- csarnok, a raktárépületek, s a földalatti tárolók medrei. A kormány által kiemelt beruházás közel félmilliárd forintba kerül, s a várossá növő Barcsot segíti majd. Egy lépéssel. A Chemical az építőiparban használatos vegyiamyagok legfőbb termelője. Közel féleszten- deie beszélgettem a barcsi gyár leendő igazgatójával, Nádor Ottóval, s mint említette, a Dráva-parton főleg importpótló termékeket állítanak majd elő, s közel háromszáz helybelinek adnak munkát. Az ebédlőben a füstöt vágni lehet. A termelési tanácskozás félórája kezdődött, s hiába nyitottak meg néhány ablakot. Arról folyik a vita, hogy miként lehetne gyorsítani a munkát. A szokásos gondok: „Megesik, ohgy kilencig is el- tökörészünk, mire megérkezik a billencs, vagy egész nap várunk a betonra — mondja valaki. — Pedig rajta vagyunk a dolgon.” Más azt mondja: „Két hónapja vagyunk itt, egész brigáddal jöttünk, s még nem kaptuk meg a besorolást." A vezetői asztalnál vakarózás. Mindennek utánanézünk, emberek. Még egy javaslat: Meszíegnyeí Károly kőművest kiváló dolgozó kitüntetésre terjesztjük fel. Egyetértenek ...? Szinte természetes. Mi tagadás, a Baranya megyei Építőipari Vállalat kényszerből vállalta el a nagyberuházást. Többször bizonyították már, hogy az ipari létesítményeken a vállalat dolgozói otthonosan mozognak, s mivel a somogyi testvércég nem tudott volna megbirkózni a feladattal, rájuk esett a választás. A két évvel ezelőtti húzódozás- ból — akkor indult az építkezés — öröm lett. A környékből tóborzott építők, segédmunkások, kubikosok ütőképes csapatot alkotnak. Mesztegnyei Károly is átjött az állami építőkhöz, többed- magával. Hogy miért? Gyárépítők Barcson A Chemical félmilliárdos beruházása — Hat éve lakom Barcson — mondja. — Családdal együtt jöttünk Ibafáról, s most fejeztük be a házam. Ebben a szakmában ott nem volt megélhetés, így nem sajnálom a falut. Azelőtt is a baranyások- nál dolgoztam, s mikor olvastam a felhívást, hogy embereket toboroznak, átjöttem. — Fizetés...? — Családi pótlékkal négyezerkétszáz. Közel lakunk a munkahelytől, hamar hazaérek. Otthon a háztáji, a baromfi, koca, a kert. Háromszáznyolc négyszögöl. A A június—július hónap kemény lesz. Ekkorra tervezik az első átadást. Elkészül a kazánház és a munkásszálló. Ez utóbbira főleg azért van szükség, hogy a pécsieknek és a többi alvállalkozónak otthont adjanak. — Az idén .. .? — Azt várják, hogy 90 milliót beépítsünk. Nehezen fog menni ,. . A kérdés kézenfekvő: érdemes volt-e Barcsra jönnie a vállalatnak? „Hogyne. Legalább nyolcvan régi munkásunk visszajött a vállalathoz, — Ha kész a gyár, hova megy? — Maradok a vállalatnál. Hiszen szó van arról, hogy az építésvezetőség a szomszédban újabb gyárat épít. Meglehet ... — A Chemicalnál is szükség lesz a kézre ... Megrázza a fejét. — Kőműves vagyok, s a szakmámat nem hagyom. A tanácskozás véget ért, a termet kiszellőztették, az asztalokat, székeket visszatolták a helyükre. Az alumínium kondé- rokat lepakolták az IFA-ról, s megkezdték az ebédek mérését. A fűrésztelep konyhájáról kapják naponta a kosztot: ott is a mecsekvidéki főz. Jót? Meg lehet enni. Száznyolcvanegy munkás, de ebben a műszakiak nincsenek bent. Somogybarnócáról, Kun- telepről, Szülőkről, Lakócsórói, Felsőszentmártonból. Mondják, 80—85 százalékuk somogyi, a többi Baranyából jön naponta a munkásbuszokkal. Főleq hor- vátajkúak. A legtávolabb lakó reggel ötkor kel, és este hét felé már hazaér. — Pécsről csak műszakiak járnak ki — mondja Holczhau- ser János építésvezető. — Meg néhány szakmunkás. Most várunk egy negyven fős ácsbrigádot, hiszen sok a teendőnk. s magukkal hoztak vagy százat. Ma ez érthetően sokat jelent..." Főleg a helyi termelőszövetkezetekből, TÜVÁLL-okból sikerült embereket átcsábítani. A termelőszövetkezeteknél, a TOVÁLL-ná| lehet ugyan sokat keresni, de ez nem minden. „Az embereknek ma a biztos megélhetés kell ...” o Biztos megélhetés . . .? Nem csak ez. Folyamatos munka, és az, hogy tudják: holnap mi a teendő? S az sem mindegy, hogy milyenek a munkakörülmények. Péterfai József. a barcsi TÖVÁLL-t hagyta ott. Hasonló okok miatt. — Kevés jöjője volt ott az embernek — mondja. — Itt művezető lettem. öt éves a lánya, mégy a fia. Felesége a termelőszövetkezetben dolgozik. Havi kétezerhat- százat keres, s erre jön a „kiemelt beruházási” 8 százalék, mint mindenkinek, aki itt dolgozik. — Tudja — mondja — az a szép ebben az építő munkában, hogy látja az ember, nap mint nap mit tett. Az első perctől itt vagyok, Sándor Laci bácsi hozott ide. A volt főnököm. Akkoriban még csak gazt, meg a földet harapták a markolók, s a sártól néha mozogni sem lehetett. Most meq ha körülnéz, már láthatja a jövő gyárát. Általában komplett brigádok jöttek. Utasi Miklós szerint azért, hogy megtalálják számításukat. S hogy megtalálták-e? Egyértelműen bizonyítják a válaszok. Mindenki azt várja, hogy az építőipari vállalat itt marad, s egy időre megveti a lábát Barcson. (Rikker Mihály, a vállalat főmérnöke: ,.Ha feladatot kapunk Somogybái a barcsi kollektíva alkalmas lesz elvégzésére. Egyelőre konkrétan nem beszéltünk a megye, s Barcs vezetőivel, de mit lehet tudni? Talán . . .) A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat az idén egy- milliárd forintos program megvalósításáért harcol. A vállalatnak 5300 dolgozója van — ebből Barcson 181. A Chemical ünnepélyes átadását 1977. november 7-re tervezik. Vége az ebédnek, ki-ki indul a munkahelyére. Fordulnak a billencsek, zörög a daru .. . A Dráva felől hideg szél jön. Az sem zavar már senkit, hogy lassan elkezd csöpögni az eső. Az üzemépületek nagy részében már saját maguk építette fedél alatt vannak ... Építők a javából. Olyan építők, akik szeretnének végre valahol gyökeret verni, szeretnének végleges munkahelyre lelni. De mint az lenni szokott, ahol felépül a ház, ott már nincs szükség rájuk. S ha a vegyigyár termelni kezd, ide sem tehetik be a lábukat többé. Indulhatnak tovább. Talán egy másik gyárépítésre. Kozma Ferenc ÁLLAMI GAZDASÁGOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK, FIGYELEM I ARATASRA tűzoltókészülékek nagy választékát kínálja 58. SZ. MEZŐGAZDASÁGI SZAKBOLT, PÉCS, RÁKÓCZI ÚT 38. TELEFON: 12-410.
