Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)

1976-06-30 179. szám

e Duncmtiiii napló 1976. június 30., szerda Pop-op-art Egy művészeti irányzat népi gyökereiről Kékfestődúc (XIX. sz.) — Sellye A Vasarely Múzeum június 4-i megnyitója és anyaga egy régen dédelgetett cikk meg­írására serkentett: mindaz a szellemesség, a különféle mé­retű, sötét és világos mezők síkban történt variálásával kel­tett, térhatású játékosság, amit az op-art jelent, gyökértelen, merőben új „találmány” len­ne, melyet ma a Vásárhelyi Győző nevével fémjelzett irány­nak s századunk vívmányának kell tekinteni? Az optikai (csalódásra épü­lő) művészet első alkotásai­nak megismerésekor óhatatla­nul a népi kultúra alkotásai ju­tottak eszembe (ez már szinte „szakmai betegség"!) — mind­az, amit láttam, rafinált mul- tiplikálása volt olyan elvek­nek, melyeket a paraszti igé­nyekre dolgozó mesterek már a XVIII. században ismertek, és széles körben alkalmaztak is... A kékfestők sötétkék alapon fehér mintákkal réges-régen ki­alakították azt a térhatású min­takincset, melyet az op-art mű­velői csak továbbfejlesztettek, de ugyanezt elmondhatjuk a takácsok (sokszor egészen bo­nyolult mintákat mutató) szőt­teseiről is! Nemcsak Magyarországon, hanem Európa több országá­ban megtaláljuk a népi op-art alkotásokat: Lengyelországban például a lublini várban ren­dezett, környékbeli népi szőtte­seket bemutató kiállítás kata­lógusának (Ludowe tkactwo Lubelskie; 1963.) borítóján, továbbá 41. és 44. képein, va­lamint a Literatura Ludowa c. folyóirat X. évfolyamának (1966) 2—3. száma borítóján látunk igazi pop-op-art alko­tásokat. Nem kívánom idézni a szlo­vák kékfestőipar monográfiájá­nak bőséggel ide kívánkozó példáit vagy a számos német példát, csupán azt említem meg, hogy az idei könyvhéten 3. kiadásban megjelent mű (Paul Ilona—Zsillé Zsigmond- né: Keresztszemes hímzésmin­ták, hímzésként közöl számos litván szőttesmintát (67, 74, 134, 142, 195 stb. ábrák), me­lyek szintén e körbe illenek! Az op-art népi gyökereinek felidézésénél hadd mutassak be képen egy baranyai példát: egy 1855-ös mágocsi takács- mintakönyv egy lapját közlöm, annak bizonyítására, amit (emlékezetem szerint) Gorkij mondott — „Minden érték al­kotója a nép!" Mándoki László múzeumi osztályvezető A nagy temető némasá- gát csak a környék falvainak parasztleánykái tör­tol/ mon cl rntr»ónol/oí l/l/ol • Lajos, Lajos! hol vagy szép Ifliú Király? Magyar csillag, ékes virágszál. . . A sárospataki főiskola könyvtárának népdalkataló­gusa két változatát is őrzi c ,,Mohács, Mohács, magyar vérrel festett kert" című vers­nek. Jankovich Miklós kéz­iratos hagyatékában is két Mohácsról szóló dalt találtak: Moháts! Moháts! sebes vér ontás helye, . Magyar Ország gyászos mezeje', . . A másik, kilenc nyolcsoros szakaszból álló, borongás hangulatú költemény a vi­rágzó Pannóniát idézi, amely­nek jóhírnevét tönkretette egy gyászos nap. Fölszólítja ezért az ország fő-, köz- és alrend­jeit, majd minden asszonyát keserves jajéneklésre: Eltűnt pécs-baranyai irodalom Hős vértől pirosult gyásztér (1.) A váruraságtól a vérpadig Magyar szüzek, leányok, asszony-állatok Keserves dalt egybe fújjatok; Hervadt színű koszorútok rózsáján Sírjatok Kun köntöstök gyászán! Az első tudatos költő, aki a szelíd múzsák lantján meg­szólalt, és Mohács tragédiá­járól elégikus hangvételű ver­ses krónikában beszámolt: Listius László volt. (Nevét többféleképpen írták: List, Listi, Listhy, Liszti, Liszty, Lis­tius stb.) A szerző korának érdekes egyénisége: grófi rangban a köpcsényi vár ura, költő és gonosztevő egy személyben. A költő Listius jámbor erköl­csi oktatásokkal nevelni akar­ja kora eltévedt embertársait, ugyanakkor filmre kívánkozó, érdekes életrajza telítve van gonoszságokkal, elvetemült gaztettekkel: mérgezésekkel, gyilkosságokkal, fajtalanko­dással, ellenségkínzással, csa­lásokkal, megvesztegetéssel. 1659-ben az országgyűlés vizsgálatot is indít ellene, de még a nádort is sikerül meg­vesztegetnie. Egyet azonban nem nézett el a királyi udvar. Amikor a kincstár kárára ha­mis pénzt is veretett, perbe fogták, és Bécs város törvény­széke kimondta rá a halálos ítéletet. Kegyelmi kérvényét elutasította az uralkodó, s így 1663-ban, 313 évvel ezelőtt, 34 éves korában vérpadon fejezte be fiatal életét. Listius László verses mun­káinak gyűjteményét 1653- ban, huszonöt esztendős ko­rában tette közzé: Magyar Márs avagy Mohács mezején történt veszedelmeknek emlé­kezete címmel. Az első rész­ben csak a mohácsi vesze­delem leírásával foglalkozik a szerző, míg a másodikban a magyar királyok életét is­merteti, természetesen Attilá­tól IV. Ferdinándig (401-től 1652-ig). A mű minden tekintetben a költő Zrínyi Miklós halha­tatlan eposzát igyekszik kö­vetni. Divánt tart a szultán, és a basák tanácsára kiad­ja a magyarok ellen hadba hívó rendeletét. Lajos király is országgyűlést hirdet, és segélyért könyörög minden­felé. De hiába. A csata szín­helyének pontos leírása után nehézkesen ismerteti a had- baszállást, majd a csata tör­ténetét. E részekben Broda- rics István latin krónikáját kö­veti — rabszolga-hűséggel. Költői műve célkitűzését az előszóban ekként rögzíti: ,,Második Lajos király több régi eleinkkel Mohács meze­jén történt elesettekről írok, mivel legnagyobb siralmas emlékezetre való elvesztése ott történék édes hazánknak, ahol Magyarországnak zsen­géje annyira eltöröltetett, hogy még most is lábra nem állhattunk utána." Szerénykedve emlegeti ,yvé­kony elméje szennyes munká­ját", amelyet a költői hírnév kivívásáért írt, mert „a halál által minden megemésztette- tik, de a jó h[i^ név fönnmarad világvégezetig." Nem volt nagy költő, de Mohácsról írt verses króni­kája gördülékeny verselésé­vel, az apróbb részletek köl- tőiségével, mély hazafias ér­zésével kora más, száraz kró­nikái közül messze kiemelke­dik. Tóth István dr. Afrikai föld Magyar­országon Június 30.; Egy politikai merénylet évfordulója Két Halott, egy sebesült A helytörténeti nap­tár június 30-án véres évforduló emlékét idézi. E napon — 55 év­vel ezelőtt — 1921-ben es­te fél 9 óra után az ak­kori Király — ma Kossuth Lajos — és Perczel utcák­ban revolverlövések dör­dültek el, amelyeknek ha­lálos áldozatául esett egy békésen sétáló munkás, az öngyilkosságot elkövető merénylő és súlyosan meg­sebesült e sorok írója is. Mi is történt a szomorú em­lékű napon? idézzük a kora­beli sajtót. A Munkás című napilap július 1-én a tragikus eseményről a következőkben számol be: „Politikai merénylet Pécsett, —- főcím alatt, Három Horthy brávo meg akarta gyilkolni Linder polgármestert, — Az egyik merénylő revolverrel meg­lőtte Cserta rendőrkapitányt, agyonlőtt egy villanyszerelőt, végül főbelőtte magát. — Az egyik merénylő súlyosan ter­helő vallomása több pécsi ir­redenta úr ellen, — alcímek­kel közli: A rendőrségnek tegnap dél­után tudomására jutott, hogy Linder Béla polgármester el­len néhány ismeretlen és gya­nús személy merénylettervet forral... Azonnal akcióba lé­pett az egész detektívtestület, s az illőtöknek csakhamar nyo­mára is találtak. Este fél 9 tájban a Belvárosi kávéházban tartózkodott a három merény­lő, a detektívek természetesen a nyomukban. Az illetők meg- neszelték ezt és menekülni pró­báltak. Kettő közülük kijött a kávéházból és a Ferenciek (ma Sallai) utca felé tartott. A detektívek nyomukban. A harmadik, Maximovics Antal, a kávéházban maradt. Az egyik besurrant a Jókai téren lévő Tichy-házba, a másikat elfog­ták. A harmadikat Cserta rendőrkapitány elfogta a kávé- házban, át akarta vinni a rend­őrségre. Amikor a városháza Perczel utcai kapujába ért ve­le, (két kezét fogva) az illető az egyik kezét kiszabadította, revolvert rántott ki zsebéből és azzal Cserta arcába lőtt. Erre futásnak eredt a Városház-kö­zön felfelé ... A Hajó szálloda előtt egy Szünder István nevű villanyszerelő elébe állt, hogy elfogja, azonban a menekülő gyilkos kezében tartott revol­verrel lelőtte Szündert, aki ott a helyszínen meghalt. Er­re tovább menekült a gyilkos, a Király utcában rálőtt két SHS (szerb) tisztviselőre, akik elébe álltak, de a lövés nem talált. Azután a Boltívközön át lerohant, majd a Pécs-vendég- lő előtt (ma Színészklub) a Színházköz lépcsőjén akart fel­szaladni. Ott Somogyi Lajos dektetív állta az útját, akire a gyilkos, először rálőtt, de nem talált. Azután a revolverében lévő utolsó golyóval íőbelőtte magát. Súlyos sebével kórház­ba szállították, ahol most is eszméletlenül fekszik. Ezalatt a másik két merénylőt elfogták, az egyiket az utcán, a mási­kat a Tichy-ház kapualjában egyik koporsóban rejtőzve..." A másik két újsáq is megir- tb az eseményt, persze poli­tikai beállítottságuknak megfe­lelő szemszögből. A klerikális Dunántúl, a keresztény kurzus szócsöve, amelyet a merénylet áldozatául kiszemelt Linder polgármester testvéröccse Lin. der Ernő szerkesztett, „Gyil­kosság a Király utcában" cím alatt alcímében a következő valótlanságot közli: Egy emig­ráns rálőtt a rendőrkapitányra és önmagát agyonlőtte. A tendencia nyilvánvaló, Linder Bélát egy baloldali emigráns akarta megölni. A liberális Pé­csi Napló a semlegesség ma­gaslatáról július 1-i számában néhány soros hírben közölte, hogy valami Maximovics nevű egyénnek sikerült a rendőri fogdából megszökni, de a lép­csőn összetalálkozott Cserta rendőrkapitánnyal, akit — mi­után el akarta őt fogni — ke­resztüllőtt. A nyomozás megállapította, hogy a merénylettervet a ka­posvári T (kémelhárító) osztály boszorkánykonyhájában Lókai őrnagy és Klór százados főzték ki, akik. 200 ezer korona jutal­mat ígértek Linder Béla skalp­jáért. A két hírhedt kémelhárí­tó tiszt, — akiknek a Tanács- köztársaság tragikus bukása után több pécsi munkás meg­gyilkolása és szörnyű megkín- zása szárad a lelkén — Lin­der Bélában látta a pécsi Horthy-ellenes ellenállás meg­személyesítőjét, s üzért, immár másodízben küldött pribékeket Linder megsemmisítésére. Az életben maradt és elfogott bérgyilkosok Niedermann Béla „nemzeti" hadseregbeli alhad­nagy és Kovács Imre csendőr­tiszthelyettes vallómásukban el­mondották, hogy Kaposváron kapott megbízatásuk szerint Pécsett Piloh Andor építészmér­nöknél, az úgynevezett „Irre­denta Komité" vezetőjénél je­lentkeztek, aki összehozta őket l.égrády Ferenc Hangyaszövet­kezeti igazgatóval, a pécsi ke- resztényszocialista párt titkárá­val, tőle fegyvert, tőrt és mér­get kaptak. Tárgyi bizonyítékot is produkált a nyomozás: a Légrádynál tartott házkutatás során 9000 koronáról nyugtát találtak, amelyet a merénylők a vérdíjra előlegként vettek fel. A tervről tudott Komócsy István kanonok is. Öt is le­tartóztatásba helyezték a fent említett egyénekkel együtt. Le­tartóztatta a rendőrség Berta János szigetvári nyomdászt is, aki ugyancsak keresztényszo- ciálista korifeus volt és abban nyilvánult meg bűnrészessége, hogy Szigetvárnál segítségére volt Niedermann alhadnagynak többízben hatáiátlépésben. Sajnos, a bűnszövetkezet bírói felelősségrevonása Pécs kiürí­tése miatt elmaradt és Hor- thyék a gyilkos társaság tag­jait nemzeti hősökké avatták. A merénylet napjának dél­utánján ügyeletes rendőrtiszt voltam, amikor megjelent ná­lam a Belvárosi kávéház fel­írónője és bizalmasan közölte velem, hogy napok óta talál­kozik a kávéházban három, előtte ismeretlen személy és titokzatos megbeszéléseket folytatnak. Kihallgatta őket és azt is látta, hogy egy magas egyén (Maximovics) revolvert kapott. Hallotta a tervet, es­te fél 9 után indulnak a Zrí­nyi utcai pártházhoz, ahonnan a tanácskozásról kijövet lelövi Lindert és két társa segít majd a menekülésben. Azonnal jelentettem a főka­pitánynak és Lindernek a bi­zalmas értesülésemet és riadóz­tattám a rendőrtestületet Nyolc óra után átmentem a kávéház­ba, amelynek mindkét bejára­tához detektíveket állítottam. A feltűnés elkerülése végett min­denkit igazoltattam. A felíró­nő kasszából szemével intett a társaságra, amelynek két tag­ja nyomban az ajtókhoz sie­tett. Őket a kintálló detektí­vek követték és az előbb ír­tak szerint el is fogtak. Maxi­movics párt- és szakszervezeti igazolványt mutatott fel, de azt mondtam neki, hogy majd a rendőrségen tisztázzuk a dol­got A többi már e cikk elején idézett Munkás című lap ko­rabeli tudósításából ismere­tes ... Dr. Cserta Béla A Dunántúl északi felén, a Bakony-hegységben tízezer­számra találják a paleontoló­gusok azoknak a százmillió éve élt Ammonites nevű lábasfe- jűeknek a kemény vázait, ame­lyeknek rokonai annakidején a mai Afrika parti területein „te­metkeztek el". Ezzel szemben Dél-Dunóntúlon, a Mecsekben olyan Ammonitesek vázai kerül­tek elő, amelyeket a rokonság szálai annakidején a messzi északhoz fűztek. Ez azt bizo­nyítja, hogy a Bakony környéke tulajdonképpen afrikai föld, amely valamikor „áttelepült” a Kárpát-medencébe, Ezt a tényt immár fél évszázada egyre több lelet bizonyítja, de hogy ez a „vándorlás" hogyan folyt le, arra hosszú időn át ke­resték a választ a tudósok. Most — úgy látszik — elérke­zett az az idő, amikor már re­konstruálni lehet az egykor itt lejátszódott geológiai esemé­nyeket. Az új földtani elmélet, a le­meztektonika szerint ugyanis a Föld szilárd külső kérge — akár tenger borítja, akár szárazföld — függőleqes és vízszintes irányban egyaránt állandó moz­gásban van, és ez a mozgás százmillió évekkel ezelőtt még erőteljesebb volt, mint ma. Az az esemény, aminek következ­tében ma Magyarországon üd­vözölhetünk egy ősi afrikai te­rületet, egy hosszú folyamatnak volt az eqyik fázisa. Valamikor az egyetlen világ­tenger, a Panthalassza egyetlen szárazföldet övezett, a Pan- geát. Ennek a Pangeának az egyes lemezdarabjai lassan-las- san, az évek százmilliói alatt szétváltak, egyre messzebb tá­volodtak egymástól, létrehozva a mai kontinenseket. Ennek a folyamatnak a vége felé a mai Eurázia elődje az óramutató já­rásával egyező, a mai Afrika őse pedig az ellenkező irány­ban kisebb körforgást is vég­zett. így az afrikai lemez északi és az euráziai lemez déli part­szegélyei egymásnak ütköztek. A lemeztektonika pedig azt mu­tatja, hogy ha két, körülbelül azonos vastagságú és sűrűségű szárazföldi lemez ütközik így össze, mindegyikük széttörede­zik és darabjaik mint a zajló jégtáblák, egymás alá és fölé torlódnak. Gyakorlatilag a vé­letlenen múlik, hogy melyik da­rab marad felül és gyűri maga alá „ellenfelét”, amelyet aztán a következő évmilliók alatt a mélyebben fekvő köpeny forró anyaga magába olvaszt. Ebben az esetben az elmélet szerint a mai bakonyi térség­ben az egykori afrikai lemez­darab kerüli a felszínre, a Me­csek táján pedig az euráziai le­mez szorította maga alá az af­rikait. Dr. Török Zoltán Egyműszakos munkahelyre egy hálózati, egy tmk- uí Hány szerelőt felveszünk Jelentkezés: Somos László művezetőnél, lakatosüzem, Kozármisleny, Pécsi út l/A

Next

/
Oldalképek
Tartalom