Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-30 179. szám
e Duncmtiiii napló 1976. június 30., szerda Pop-op-art Egy művészeti irányzat népi gyökereiről Kékfestődúc (XIX. sz.) — Sellye A Vasarely Múzeum június 4-i megnyitója és anyaga egy régen dédelgetett cikk megírására serkentett: mindaz a szellemesség, a különféle méretű, sötét és világos mezők síkban történt variálásával keltett, térhatású játékosság, amit az op-art jelent, gyökértelen, merőben új „találmány” lenne, melyet ma a Vásárhelyi Győző nevével fémjelzett iránynak s századunk vívmányának kell tekinteni? Az optikai (csalódásra épülő) művészet első alkotásainak megismerésekor óhatatlanul a népi kultúra alkotásai jutottak eszembe (ez már szinte „szakmai betegség"!) — mindaz, amit láttam, rafinált mul- tiplikálása volt olyan elveknek, melyeket a paraszti igényekre dolgozó mesterek már a XVIII. században ismertek, és széles körben alkalmaztak is... A kékfestők sötétkék alapon fehér mintákkal réges-régen kialakították azt a térhatású mintakincset, melyet az op-art művelői csak továbbfejlesztettek, de ugyanezt elmondhatjuk a takácsok (sokszor egészen bonyolult mintákat mutató) szőtteseiről is! Nemcsak Magyarországon, hanem Európa több országában megtaláljuk a népi op-art alkotásokat: Lengyelországban például a lublini várban rendezett, környékbeli népi szőtteseket bemutató kiállítás katalógusának (Ludowe tkactwo Lubelskie; 1963.) borítóján, továbbá 41. és 44. képein, valamint a Literatura Ludowa c. folyóirat X. évfolyamának (1966) 2—3. száma borítóján látunk igazi pop-op-art alkotásokat. Nem kívánom idézni a szlovák kékfestőipar monográfiájának bőséggel ide kívánkozó példáit vagy a számos német példát, csupán azt említem meg, hogy az idei könyvhéten 3. kiadásban megjelent mű (Paul Ilona—Zsillé Zsigmond- né: Keresztszemes hímzésminták, hímzésként közöl számos litván szőttesmintát (67, 74, 134, 142, 195 stb. ábrák), melyek szintén e körbe illenek! Az op-art népi gyökereinek felidézésénél hadd mutassak be képen egy baranyai példát: egy 1855-ös mágocsi takács- mintakönyv egy lapját közlöm, annak bizonyítására, amit (emlékezetem szerint) Gorkij mondott — „Minden érték alkotója a nép!" Mándoki László múzeumi osztályvezető A nagy temető némasá- gát csak a környék falvainak parasztleánykái törtol/ mon cl rntr»ónol/oí l/l/ol • Lajos, Lajos! hol vagy szép Ifliú Király? Magyar csillag, ékes virágszál. . . A sárospataki főiskola könyvtárának népdalkatalógusa két változatát is őrzi c ,,Mohács, Mohács, magyar vérrel festett kert" című versnek. Jankovich Miklós kéziratos hagyatékában is két Mohácsról szóló dalt találtak: Moháts! Moháts! sebes vér ontás helye, . Magyar Ország gyászos mezeje', . . A másik, kilenc nyolcsoros szakaszból álló, borongás hangulatú költemény a virágzó Pannóniát idézi, amelynek jóhírnevét tönkretette egy gyászos nap. Fölszólítja ezért az ország fő-, köz- és alrendjeit, majd minden asszonyát keserves jajéneklésre: Eltűnt pécs-baranyai irodalom Hős vértől pirosult gyásztér (1.) A váruraságtól a vérpadig Magyar szüzek, leányok, asszony-állatok Keserves dalt egybe fújjatok; Hervadt színű koszorútok rózsáján Sírjatok Kun köntöstök gyászán! Az első tudatos költő, aki a szelíd múzsák lantján megszólalt, és Mohács tragédiájáról elégikus hangvételű verses krónikában beszámolt: Listius László volt. (Nevét többféleképpen írták: List, Listi, Listhy, Liszti, Liszty, Listius stb.) A szerző korának érdekes egyénisége: grófi rangban a köpcsényi vár ura, költő és gonosztevő egy személyben. A költő Listius jámbor erkölcsi oktatásokkal nevelni akarja kora eltévedt embertársait, ugyanakkor filmre kívánkozó, érdekes életrajza telítve van gonoszságokkal, elvetemült gaztettekkel: mérgezésekkel, gyilkosságokkal, fajtalankodással, ellenségkínzással, csalásokkal, megvesztegetéssel. 1659-ben az országgyűlés vizsgálatot is indít ellene, de még a nádort is sikerül megvesztegetnie. Egyet azonban nem nézett el a királyi udvar. Amikor a kincstár kárára hamis pénzt is veretett, perbe fogták, és Bécs város törvényszéke kimondta rá a halálos ítéletet. Kegyelmi kérvényét elutasította az uralkodó, s így 1663-ban, 313 évvel ezelőtt, 34 éves korában vérpadon fejezte be fiatal életét. Listius László verses munkáinak gyűjteményét 1653- ban, huszonöt esztendős korában tette közzé: Magyar Márs avagy Mohács mezején történt veszedelmeknek emlékezete címmel. Az első részben csak a mohácsi veszedelem leírásával foglalkozik a szerző, míg a másodikban a magyar királyok életét ismerteti, természetesen Attilától IV. Ferdinándig (401-től 1652-ig). A mű minden tekintetben a költő Zrínyi Miklós halhatatlan eposzát igyekszik követni. Divánt tart a szultán, és a basák tanácsára kiadja a magyarok ellen hadba hívó rendeletét. Lajos király is országgyűlést hirdet, és segélyért könyörög mindenfelé. De hiába. A csata színhelyének pontos leírása után nehézkesen ismerteti a had- baszállást, majd a csata történetét. E részekben Broda- rics István latin krónikáját követi — rabszolga-hűséggel. Költői műve célkitűzését az előszóban ekként rögzíti: ,,Második Lajos király több régi eleinkkel Mohács mezején történt elesettekről írok, mivel legnagyobb siralmas emlékezetre való elvesztése ott történék édes hazánknak, ahol Magyarországnak zsengéje annyira eltöröltetett, hogy még most is lábra nem állhattunk utána." Szerénykedve emlegeti ,yvékony elméje szennyes munkáját", amelyet a költői hírnév kivívásáért írt, mert „a halál által minden megemésztette- tik, de a jó h[i^ név fönnmarad világvégezetig." Nem volt nagy költő, de Mohácsról írt verses krónikája gördülékeny verselésével, az apróbb részletek köl- tőiségével, mély hazafias érzésével kora más, száraz krónikái közül messze kiemelkedik. Tóth István dr. Afrikai föld Magyarországon Június 30.; Egy politikai merénylet évfordulója Két Halott, egy sebesült A helytörténeti naptár június 30-án véres évforduló emlékét idézi. E napon — 55 évvel ezelőtt — 1921-ben este fél 9 óra után az akkori Király — ma Kossuth Lajos — és Perczel utcákban revolverlövések dördültek el, amelyeknek halálos áldozatául esett egy békésen sétáló munkás, az öngyilkosságot elkövető merénylő és súlyosan megsebesült e sorok írója is. Mi is történt a szomorú emlékű napon? idézzük a korabeli sajtót. A Munkás című napilap július 1-én a tragikus eseményről a következőkben számol be: „Politikai merénylet Pécsett, —- főcím alatt, Három Horthy brávo meg akarta gyilkolni Linder polgármestert, — Az egyik merénylő revolverrel meglőtte Cserta rendőrkapitányt, agyonlőtt egy villanyszerelőt, végül főbelőtte magát. — Az egyik merénylő súlyosan terhelő vallomása több pécsi irredenta úr ellen, — alcímekkel közli: A rendőrségnek tegnap délután tudomására jutott, hogy Linder Béla polgármester ellen néhány ismeretlen és gyanús személy merénylettervet forral... Azonnal akcióba lépett az egész detektívtestület, s az illőtöknek csakhamar nyomára is találtak. Este fél 9 tájban a Belvárosi kávéházban tartózkodott a három merénylő, a detektívek természetesen a nyomukban. Az illetők meg- neszelték ezt és menekülni próbáltak. Kettő közülük kijött a kávéházból és a Ferenciek (ma Sallai) utca felé tartott. A detektívek nyomukban. A harmadik, Maximovics Antal, a kávéházban maradt. Az egyik besurrant a Jókai téren lévő Tichy-házba, a másikat elfogták. A harmadikat Cserta rendőrkapitány elfogta a kávé- házban, át akarta vinni a rendőrségre. Amikor a városháza Perczel utcai kapujába ért vele, (két kezét fogva) az illető az egyik kezét kiszabadította, revolvert rántott ki zsebéből és azzal Cserta arcába lőtt. Erre futásnak eredt a Városház-közön felfelé ... A Hajó szálloda előtt egy Szünder István nevű villanyszerelő elébe állt, hogy elfogja, azonban a menekülő gyilkos kezében tartott revolverrel lelőtte Szündert, aki ott a helyszínen meghalt. Erre tovább menekült a gyilkos, a Király utcában rálőtt két SHS (szerb) tisztviselőre, akik elébe álltak, de a lövés nem talált. Azután a Boltívközön át lerohant, majd a Pécs-vendég- lő előtt (ma Színészklub) a Színházköz lépcsőjén akart felszaladni. Ott Somogyi Lajos dektetív állta az útját, akire a gyilkos, először rálőtt, de nem talált. Azután a revolverében lévő utolsó golyóval íőbelőtte magát. Súlyos sebével kórházba szállították, ahol most is eszméletlenül fekszik. Ezalatt a másik két merénylőt elfogták, az egyiket az utcán, a másikat a Tichy-ház kapualjában egyik koporsóban rejtőzve..." A másik két újsáq is megir- tb az eseményt, persze politikai beállítottságuknak megfelelő szemszögből. A klerikális Dunántúl, a keresztény kurzus szócsöve, amelyet a merénylet áldozatául kiszemelt Linder polgármester testvéröccse Lin. der Ernő szerkesztett, „Gyilkosság a Király utcában" cím alatt alcímében a következő valótlanságot közli: Egy emigráns rálőtt a rendőrkapitányra és önmagát agyonlőtte. A tendencia nyilvánvaló, Linder Bélát egy baloldali emigráns akarta megölni. A liberális Pécsi Napló a semlegesség magaslatáról július 1-i számában néhány soros hírben közölte, hogy valami Maximovics nevű egyénnek sikerült a rendőri fogdából megszökni, de a lépcsőn összetalálkozott Cserta rendőrkapitánnyal, akit — miután el akarta őt fogni — keresztüllőtt. A nyomozás megállapította, hogy a merénylettervet a kaposvári T (kémelhárító) osztály boszorkánykonyhájában Lókai őrnagy és Klór százados főzték ki, akik. 200 ezer korona jutalmat ígértek Linder Béla skalpjáért. A két hírhedt kémelhárító tiszt, — akiknek a Tanács- köztársaság tragikus bukása után több pécsi munkás meggyilkolása és szörnyű megkín- zása szárad a lelkén — Linder Bélában látta a pécsi Horthy-ellenes ellenállás megszemélyesítőjét, s üzért, immár másodízben küldött pribékeket Linder megsemmisítésére. Az életben maradt és elfogott bérgyilkosok Niedermann Béla „nemzeti" hadseregbeli alhadnagy és Kovács Imre csendőrtiszthelyettes vallómásukban elmondották, hogy Kaposváron kapott megbízatásuk szerint Pécsett Piloh Andor építészmérnöknél, az úgynevezett „Irredenta Komité" vezetőjénél jelentkeztek, aki összehozta őket l.égrády Ferenc Hangyaszövetkezeti igazgatóval, a pécsi ke- resztényszocialista párt titkárával, tőle fegyvert, tőrt és mérget kaptak. Tárgyi bizonyítékot is produkált a nyomozás: a Légrádynál tartott házkutatás során 9000 koronáról nyugtát találtak, amelyet a merénylők a vérdíjra előlegként vettek fel. A tervről tudott Komócsy István kanonok is. Öt is letartóztatásba helyezték a fent említett egyénekkel együtt. Letartóztatta a rendőrség Berta János szigetvári nyomdászt is, aki ugyancsak keresztényszo- ciálista korifeus volt és abban nyilvánult meg bűnrészessége, hogy Szigetvárnál segítségére volt Niedermann alhadnagynak többízben hatáiátlépésben. Sajnos, a bűnszövetkezet bírói felelősségrevonása Pécs kiürítése miatt elmaradt és Hor- thyék a gyilkos társaság tagjait nemzeti hősökké avatták. A merénylet napjának délutánján ügyeletes rendőrtiszt voltam, amikor megjelent nálam a Belvárosi kávéház felírónője és bizalmasan közölte velem, hogy napok óta találkozik a kávéházban három, előtte ismeretlen személy és titokzatos megbeszéléseket folytatnak. Kihallgatta őket és azt is látta, hogy egy magas egyén (Maximovics) revolvert kapott. Hallotta a tervet, este fél 9 után indulnak a Zrínyi utcai pártházhoz, ahonnan a tanácskozásról kijövet lelövi Lindert és két társa segít majd a menekülésben. Azonnal jelentettem a főkapitánynak és Lindernek a bizalmas értesülésemet és riadóztattám a rendőrtestületet Nyolc óra után átmentem a kávéházba, amelynek mindkét bejáratához detektíveket állítottam. A feltűnés elkerülése végett mindenkit igazoltattam. A felírónő kasszából szemével intett a társaságra, amelynek két tagja nyomban az ajtókhoz sietett. Őket a kintálló detektívek követték és az előbb írtak szerint el is fogtak. Maximovics párt- és szakszervezeti igazolványt mutatott fel, de azt mondtam neki, hogy majd a rendőrségen tisztázzuk a dolgot A többi már e cikk elején idézett Munkás című lap korabeli tudósításából ismeretes ... Dr. Cserta Béla A Dunántúl északi felén, a Bakony-hegységben tízezerszámra találják a paleontológusok azoknak a százmillió éve élt Ammonites nevű lábasfe- jűeknek a kemény vázait, amelyeknek rokonai annakidején a mai Afrika parti területein „temetkeztek el". Ezzel szemben Dél-Dunóntúlon, a Mecsekben olyan Ammonitesek vázai kerültek elő, amelyeket a rokonság szálai annakidején a messzi északhoz fűztek. Ez azt bizonyítja, hogy a Bakony környéke tulajdonképpen afrikai föld, amely valamikor „áttelepült” a Kárpát-medencébe, Ezt a tényt immár fél évszázada egyre több lelet bizonyítja, de hogy ez a „vándorlás" hogyan folyt le, arra hosszú időn át keresték a választ a tudósok. Most — úgy látszik — elérkezett az az idő, amikor már rekonstruálni lehet az egykor itt lejátszódott geológiai eseményeket. Az új földtani elmélet, a lemeztektonika szerint ugyanis a Föld szilárd külső kérge — akár tenger borítja, akár szárazföld — függőleqes és vízszintes irányban egyaránt állandó mozgásban van, és ez a mozgás százmillió évekkel ezelőtt még erőteljesebb volt, mint ma. Az az esemény, aminek következtében ma Magyarországon üdvözölhetünk egy ősi afrikai területet, egy hosszú folyamatnak volt az eqyik fázisa. Valamikor az egyetlen világtenger, a Panthalassza egyetlen szárazföldet övezett, a Pan- geát. Ennek a Pangeának az egyes lemezdarabjai lassan-las- san, az évek százmilliói alatt szétváltak, egyre messzebb távolodtak egymástól, létrehozva a mai kontinenseket. Ennek a folyamatnak a vége felé a mai Eurázia elődje az óramutató járásával egyező, a mai Afrika őse pedig az ellenkező irányban kisebb körforgást is végzett. így az afrikai lemez északi és az euráziai lemez déli partszegélyei egymásnak ütköztek. A lemeztektonika pedig azt mutatja, hogy ha két, körülbelül azonos vastagságú és sűrűségű szárazföldi lemez ütközik így össze, mindegyikük széttöredezik és darabjaik mint a zajló jégtáblák, egymás alá és fölé torlódnak. Gyakorlatilag a véletlenen múlik, hogy melyik darab marad felül és gyűri maga alá „ellenfelét”, amelyet aztán a következő évmilliók alatt a mélyebben fekvő köpeny forró anyaga magába olvaszt. Ebben az esetben az elmélet szerint a mai bakonyi térségben az egykori afrikai lemezdarab kerüli a felszínre, a Mecsek táján pedig az euráziai lemez szorította maga alá az afrikait. Dr. Török Zoltán Egyműszakos munkahelyre egy hálózati, egy tmk- uí Hány szerelőt felveszünk Jelentkezés: Somos László művezetőnél, lakatosüzem, Kozármisleny, Pécsi út l/A