Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)

1976-06-23 172. szám

e Dunántúli napló 1976. június 23., szerda Régmúltról regélő rögök • Megszaporodtak az ásatások • Ritka lelet a szőlőhegyen • „Elhordták a bazilikát” Várallyai Szaniszló levelei Miért került Pécs kardcsapás nélkül török kézre? C gy kis túlzással azt is ^ mondhatjuk, hogy a régészek fölássák — föl- ásatják — szinte egész Magyarországot. Fölássák és kivallatják a múltról meg a régmúltról, mentik, gondozzák, hozzáférhetővé teszik egy-egy történelmi időszak tárgyi emlékeit. Az elmúlt évben különösen megszaporodott az ásatá­sok száma hazánkban; tu­datos, tervszerű feltárás folyt minden megyében. Ezúttal néhány kiragadott példát arról, milyen emlé­kekkel üzennek a letűnt századok. Háromféle temetkezési mód Jánoshida és Alattyán hatá­rában például több tucat késő bronzkori sírt tártak fel a szol­noki múzeum szakértői. A sírok egy részében csontvázak, né­hányban urnák, a többiben szétszórt hamvak. Háromféle te­metkezési mód nyomai egy he­lyen. Szabadszálláson több mint hatvan avar kori sírt találtak a kecskeméti múzeum munkatár­sai. A hozzávetőlegesen 1200 éves sírokban öntött bronztár­gyak és szürke korongolt kerá­miák is feküdtek. Tiszaalpáron bronzkori földvár feltárását kezdték meg tavaly, ebben az évben sánckutatók bevonásá­val folytatják a munkát. Természetesen szép számmal akadnak a honfoglaló, majd letelepült magyarok történelmét idéző leletek is. Szűcs Károly, a helyi termelőszövetkezet tag­ja például szokása szerint mun­kálkodott a Tarpai-hegyen levő szőlőjében, amikor a földben furcsa „építményre" bukkant. Kihívta a nyíreayházi múzeum szakembereit, akik aránylag rit­ka leletet, lovas temetkezésű női sírt tártak fel. Előkerült egy ugyancsak ritkaságnak szá­mító nagyméretű ezüst dísz­gomb meg a formáját tekint­ve a kazár területen ismert ke­rámiákhoz hasonló agyag­edény is. A nemzetiséqfői és ispánsági székhelyek feltárása során mis­kolci régész dolgozik Abaúivá- ron, a Hernád partján levő földvár maradványainak kibon. tásán. Az oklevelek egy 150 méter hosszú és 100 méter széles földvárról beszélnek, azt mond­ják, hogy az államalapítás után szervezett ispánsáqi székhelyek egyike volt. Más feltevések sze­rint viszont itt keresendő az Aba nemzetség törzsszállása. A kutatók több mint fele mély­ségben átvágták már a tíz mé­ter magas sáncot, benne meg­találták azt a tölgyfából' készí­tett rekeszes faszerkezetet, amelynek közeit földdel töltöt­ték ki. A sánc átvágása után a megerősített helyen belüli tele­pülést kutatják majd. Tizennégy láb magas falak Ha már az ispánsági székhe­lyeknél tartunk, „ugorjunk” át Somogyba. „Pannóniában az Úr megtestesülésének 1091-ik évé­ben, annak Vili. indicatiojában dicsőén uralkodó László nevű királya idejében az egyház egy királyi apátsággal gyarapodott. Azt a helyet pedig, melyet Is­ten szeplőtelen egyháza részére kiválasztott Simichnek nevezik, mely egyike az ország legelőke­lőbb városainak (nobilissima urbium terrae)" — olvashatjuk — latinul — abban az 1091- ben kelt alapítólevélben, amely a mai Somogyvár közséq terü­letén létesített apátságról szól. Somogyvár akkori birtokosa, Széchenyi Imre gróf már 1895- ben megjelentetett a Vasárnapi Újságban bizonyos képeket a birtokán talált három faragott kőről, amelyeket beszállíttatott kastélyába. Még abban az év­ben a helyszínre utazott Ge- rencze Péter, s a falak mellett leásogatva próbálta megállapí­tani azok nyomvonalát. Ezt a feladatot az adott lehetőségek­hez képest szépen meg is ol­dotta. 1897-ben az Archeológiái * - — m n-f alaprajzot. (Hatalmas, 1100 négyzetméter belső alapterületű bazilikáról van szó.) Aztán több mint hetven éven át más nem történt. Legalábbis a régészek részéről. Mert a környékbeliek „dolgoztak”. A XIX. század ele­jén még tizennégy láb magas falak álltak a Kapuvár hegyen, ahol a lelet található, ezt 1950- ig elhordták a környező falvak­ba építőanyagnak. Sokszor ko­csiszámra vitték. A somogyvári ásatás ma a Magyar Tudományos Akadémia kiemelt feltárásai között - ott is előkelő helyen — szerepel. 1972- ben Somogy megyébe költözött dr. Bakay Kornél, aki korábban egy évtizedet töltött a Régészeti Kutatóintézetben, hogy ezt a feltárást vezesse. Vonzotta a feladat. S röviden összefoglal­va: az érkezésekor bozótos, cserjés, törmelékkel borított te­rületen azóta kiásta a bazilika falmaradványait. A történelmi Magyarország legnagyobb XI. századi bazilikái között szere­pel. Vele együtt feltárta a ba­zilikához tartozott benedekren- di szerzetes kolostort. Somogy­vár a törökök „érkezéséig” me­gyeszékhely volt — tehát világi székhely is —, ispánsági palo­tával. Várható, hogy ez is jól szemlélhetően elénk tárul majd az ásatások befejezéséig. Végül még egy nagy varga­betű, át a Tiszántúlra. Dr. Né­meth Péter hétévi munkával tár­ta fel — és 1975-ben fejezte be — a Szente—Mágócs nemzet­ség ispáni központját Szabolcs községben. Az utóbbi évek leg­gazdagabb honfoglalás kori emlékei kerültek elő. Feltárult a X. században emelt földvár sáncszerkezete, előbukkant a két kapu maradványa. 1975 áp­rilisában, tereprendezés közben pedig sírokat bolygatott meg az eke, s egyikből aranyveretű szablya meq ezüst tarsolylemez került napvilágra. Falu rejtőzik a domb alatt Alighogy a szabolcsi ásatás befejeződött, a nyíregyházi mú­zeum egy másik régésze, dr. Magyar Kálmán „kiköltözött” az Ecsedi-láphoz, Nagyecsed ha­tárába. A környéken volt a XI. században Szabolcs-Szatmárba települt Gut—Keled nemzetség ősi fészke. (A Gut—Keledek Orseoló Péter király testőrpa­rancsnokai voltak, s ez jelentős tisztségnek számított akkori­ban.) Amikor ott jártunk — nyár végén —, Magyar Kálmán körbemutatott egy dombtető­ről: „A környéken csaknem minden dombban kisebb falu, templom vagy egyéb építmény maradványai rejtőznek." A dombot, amelyen álltunk, félig már „megvalíatta”. XI. századi kegyúri monostor körvonalai bontakoztak ki az ásó-lapátoló emberek szorgos munkája nyo­mán. Sokfelé hasít a földbe az ásó, koppon a csákány, a lapát, für­gén mozgó ecsetek nyomán ho­mokszemek peregnek. Kövek, sírok, tárgyak bukkannak elő. A vízalatti régészet érdekes ága a hajóroncs-régészet. Min­den vízalatti lelet mond vala­mit az utókornak, de a régész számára a hajóroncsok felku­tatása mindig a legizgalma­sabb feladatnak számít. A ha­jónapló, régi írások, pénzek, fegyverek, vasalások, díszíté­sek a legtöbb esetben egy jól konzervált külön kis világot je­lentenek. Hűen tükrözik a lele­tek azt a kort és azt a civili­zációt, amelynek szolgálatá­ban a hajó ilyen vagy olyan okból a hullámsírba került. Port-Vendres földközi-tengeri kikötő, Dél-Franciaországban, közvetlenül a spanyol határ mellett fekszik. Halászok első ízben 1972-ben jeleztek víz­alatti hajóroncsot a kikötő kül­ső vizein. A francia régész-bú­várok tüstént megkezdték a A középkori Pécs utolsó nap­jairól sötét képet fest a törté­netíró Istvánffy, akinek híradá­sából tudjuk, hogy a város a magyar történelemben szinte páratlanul, kardcsapás nélkül jutott az ellenseg kezére, mi­vízalatti kutatást. A hajóroncs lokalizálása után elsősorban a rakományra voltak kíváncsiak. Merüléseik során megállapítot­ták, hogy az ókori római gálya ónt szállított, amikor az utolsó útján a hullámsírba került. Az ón mellett az amfárákban ola­jat is találtak. Régészek és tör­ténészek a további kutatások során visszapörgették ennek a hajónak az útját térben és időben .., I. e. az 1. században az I bér-félsziget jelentős nyers­anyagbázisa volt a római bi­rodalomnak. Élelmiszereket és nyersanyagot szállítottak a gá­lyák innét, a birodalom külön­böző térségébe. Az amforák­ban szállított olaj a Guadal­quivir völgyének vidékéről szár­mazott, míg a szintén rako­mányt képező szárított halat annak idején Spanyolország déli partjain fogták ki a ten­gerből. A régészek az élelmi­szerekből következtették ki, hogy a hajó valamelyik spa­nyolországi kikötőből indult ki és Galliában kellett volna ki­rakodnia. Port-Vendres vizein érte a hajótörés. A kor meghatározásánál stí­luselemzést végeztek a régé­szek, carbon analízisre nem volt szükség. Az amforák korát a formai és típusjegyek alap­ján i. u. 20—50 évre becsül­ték. A leletek közül az ónru- dak keltettek legnagyobb ér­deklődést. Egyes ónrudakon a bélyeg­zés szövegét el lehetett olvas­ni, az idő és a víz vasfoga nem mosta szét a kontúrokat. Az ókori római tengeri expedíciót egy Valerius nevű állami hiva­talnok vezette. Hivatalos címe: „commitaris" volt a birodalmi ranglistán. A régészek és a tör­ténészek elemzései szerint a hajótörés i. u. 41—42-ben, vagy i. u. 48-ban következett be Port-Vendres kikötő közelében. után a pécsi vár őrsége az el­lenség közeledtének hírére gyá­ván szétfutott, élükön a püspök­kel. Több mint négyszáz év el­teltével is izgalmas kérdés az, hogyan történhetett meg ez, a Az amforákban olajat is talál­tak. Nem a régmúlt emléke ez az óriás hajócsavar. történetíró által vázolt esemé­nyek milyen okokra vezethetők vissza. E kérdésekre választ kapunk Várallyai Szaniszló pécsi püspök (1541—1543) latin nyelvű leve­leiből, melyeket részben a ki­rályhoz, részben Nádasdy Ta­máshoz, a dunántúli hadak fő­kapitányához, intézett. 1543-ból hat ilyen levele maradt ránk. A püspök levelei közül kü­lönösen az 1543. június 5-én kelt levél tarthat érdeklődésre számot. Ez a levele volt az utolsó, melyet írt, mielőtt el­menekült és a város török kéz­re került. Keserűen állapítja meg, hogy hiába igyekezett jóegynéhány levelével és szám­talan kérésével a hadi taná­csos urakat, a magyar és né­met helytartó tanácsot a vá­ros megerősítésére és erősebb őrséggel való ellátására rábír­ni, reményen és biztatáson kí­vül más segítséget nem kapott. Hírt ad arról, hogy a király kí­vánságának megfelelően to­borzott katonasáq lázong, mert hópénzt ezideig nem kapott omi annál súlyosabban esik latba, minthogy az ellenség tá­madása köszöbön áll. A püspök másik latin nyel­vű levele 1543. július 28-án már Veszprémből kelt, ahová Pécsről menekült. Levele első részéből kiderül, hogy elme­nekülése városszerte, sőt nyil­ván az egész maradék Ma­gyarországon nagy felháboro­dást keltett és mindenki arról beszélt, hogy tette miatt fej- és jószágvesztésre számíthat. Nádasdyhoz írt levelében a ve­le szemben támasztott vádak­kal szemben igyekszik véde­kezni. „Én, ahogy erőmből tellett Őfelsége derék és hűséges szolgáihoz méltóan végrehaj­tottam feladatomat és igyekez­tem magamat ellátni minden­nel, ami egy olyan hatalmas ellenséggel szemben (mint a török) szükséges. De mi állt ennek útjában? Az annyiszor Ígért segítséget, ami mindany- nyiszor jó reménységgel ke­csegtetett, nem láttuk és az a mai napig sem érkezett meg. A másik az: ha valaki azt hi­szi, hogy az őrséget kétségbe­esett lélekkel mi hagytuk el, azzal szemben az igazság az, hogy engem hagytak el. Én pedig egy ilyen hatalmas el­lenséggel szemben egy ilyen nagy, tágas és nagykiterjedé- sü városban mit akarhattam volna kevés gyalogságommal?” De vajon úgy történt-e, aho­gyan állítja? A kor krónikása és pletyka mestere, Szerémi György, a püspököt „lator"- nak titulálva úgy festi le, mint a lelkiismeretlenségig anyagias és haszonleső embert, akinek számára a nép megvédelmezé- se egyáltalán nem volt fontos, mindenben csak a saját javát kereste. Lehet, hogy az ellen­ség érkezésének hírére a vár­őrségből több katona megszö­kött, de Istvánffy is azt írja, hogy a várőrség a püspök tá­vozása után is a helyén ma­radt, csak miután a püspök el­menekült, mintegy gazdátlan­ná válva, maga is elszéledt, miután a városban maradt szegény néppel együtt feldúlta a püspöki palotát és a szé­kesegyházat, s aranyat keresve kihányta a kriptákból a régi püspökök és más előkelőségek csontjait. De azt, hogy a város kard­csapás nélkül került török kéz­re, a történtek ellenére sem le­het kizárólag a püspök hibá­jául felrini. Levele egyik mon­data így szól: „Mások a bűnö­sök, akikről most hallgatok.” E bűnösök a Habsburgok vol­tak, akik nem nyújtottak kellő segítséqet sem 1543-ban ami­kor Valpó, Siklós, Pécs, Eszter­gom és Székesfehérvár az el­lenség kezébe kerültek, s ké­sőbb sem. Dr. Leidecker Lajos SZAKTANÁCSADÁSSAL SEGÍTÜNK ÖNNEK IS VÁLASZTANI, HA MEGTEKINTI A hűtőgép-bemutatónkat június 2 2—2 9 -ig a korszerűsített 21. sz. műszaki boltunkban (AZ ÚJ HELYEN, PÉCS, SZÉCHENYI TÉR— BEM UTCA SAROK). VÁLOGATHAT—VÁSÁROLHAT IGÉNYÉNEK LEGJOBBAN MEGFELELŐT... 20 SZÁZALÉK ELŐLEG, 6 —9 —12 —18 HAVI OTP-RÉSZLET SEGÍTI ELŐ A VÁSÁRLÁST! OTP-UGYINTÉZÉS A BOLTBAN. DÍJTALAN HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS! ..................«■ «■***«» iwr .. irr M[,i a, Ui z alatti regeszet Film készül a tengerfenék világáról. Római hajóroncsot találtak a tengerben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom