Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-23 172. szám
I 1976. június 23., szerda Dünantmt llaplo Tdiilcüiiifii és idiiiiZdt iiéllcül. Huszonhat fiatal a hivatásos népművelői pályára készül a Pécsi Tanárképző Főiskolán. El. sőévesek. Néhány kivétellel a szó legszorosabb értelmében vett véletlen hozta őket erre a pályára. A tájékoztató hirdette ugyan, de a jelentkezők, a pályaválasztó érettségizők vagy átsiklottak felette, vagy nem vették komolyan. A fölvételiken a sokszoros túljelentkezések közepette irányították őket ide, jó részben, „van még ilyen lehetőség" alapon ... Vajon népművelők lesznek-e négy, azaz most már csak három év múlvn? Biztató indulás A Pécsi Tanárképző Főiskolán 1975. szeptemberében alakult meg a közművelődési tanszék. Megbízott vezetője Újvári Jenő. Ö is, csakúgy, mint a másik három előadó a tanszéken egyelőre fél állásban végzi munkáját; a jövő tanévben már hatan lesznek, főhivatá- súak. A közművelődési tantárgyak — az ének, — illetve a matekszak-párosítás mellett a művelődéstörténet; népműveléstörténet; kommunikáció elmélet; művelődés elmélet; művelődés-szociológia és a velük kapcsolatos szemináriumok, gyakorlati foglalkozások. (Jövőre újabb tárgyakkal bővül a tanterv). Tankönyv nincs, jegyzet nincs. Az előadások és a szakirodalom alapján készülnek fel a vizsgákra és a gyakorlati jegy megszerzésére. Ez persze országos gond. Hivatalos, tankönyvben rögzített tananyag sehol nincs. A szombathelyi főiskolán vagy az ELTE hasonló szakán is „háztáji" jegyzetekből tanulnak, na, de ki meri azt kiadni? Végső fokon cseppfolyós állapotban van a népművelő-képzés Magyarországon, ezt tudomásul kell vennünk. Halvány reménysugár az, hogy a Népművelési Intézet és a Kulturális Minisztérium több osztálya évek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel s előbb-utóbb valami majd csak lesz. Időszerű volna, mivel a Központi Bizottság két éve, a közművelődésről hozott határozata után világossá vált, hogy nagyon sürgősen jó népművelő szakemberek szükségesek a kulturális élet és a gazdasági termelő munka legkülönbözőbb posztjaira. A múzeumoktól a gyárakon át a nagyobb tsz-ekig, a falusi körzeti közművelődési házakról nem is szólván. Ennek a koncepciónak a része az, hogy az ország több pedagóqusképző intézményében, köztük Pécsett is, meq- indult a tanári szakkal párosított népművelő-képzés. A szakma öröme Újvári Jenő — jelenleg a Megyei Pártbizottság művelődési és propaganda osztályának munkatársa —, a tanszék megbízott vezetője bizakodik: a nehézségek ellenére az indulás biztató. A fiatalok, úgy tűnik, megszerették az eddig ismeretlen és a főiskolán még nem tanított tárgyakat; a köz- művelődést, mint szakmát izgalmasnak, érdekesnek ítélik meg. Erre következtethetünk az első félév utáni kérdőíves fölmérésekből is. Sok minden, például a könyvtári ismeretek még hiányzik a tantervből, jövőre - remélhetően - sikerül a sok minden legalább egy részét kiegészíteni. Fontos, hogy szilárd elméleti alapokhoz, még fontosabb, hogy minél több, szélesebb körű gyakorlati ismeretekhez jussanak. Hogyan?- Három ütemben szeretnénk közelíteni őket a nagybetűs közművelődési élethez. Az első évben ismerkedjnek meg a város valamennyi fontos művészeti és művelődési intézményével, az ott folyó gyakorlati munkával és lehetőleg néhány községi művelődési ház munkájával is. Egyelőre futólagoson. A második évben az újabb elméleti tárgyak mellett már feladatokat is kapnak a művelődési intézmények előkészítő, tervező és terveket végrehajtó munkájában. Ezután kerülnek önálló gyakorlati feladatok elé a hátralévő két évKözművelődés szak a Tanárképző Főiskolán Népművelők lesznek? ben. Szeretnénk, ha ez az időszak nemcsak „kötelező” gyakorlatot jelentene számukra, hanem állandó, rendszeres munkakapcsolatot is, városi, peremterületi és természetesen falusi művelődési házakkal.- Kik és miben segíthetnék őket tanulmányi éveik idején? — Jó lenne, ha a tanácsi közművelődési intézmények; a gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek fölfigyelnének erre a 26 fiatalra és társadalmi ösztöndíjakat létesítenének számukra. S az sem volna érdektelen, ha nyaranta - ők legalább is — nem a mezőgazda- sáqban dolgoznának fizikai munkát, hanem a szakmájukban, egy-két hónapos szerződéses munkával szereznék meg a tanulmányaikhoz sem nélkülözhető nyári keresetet.... Hogyan lesz 2000-ben? A Pécsi Modern Magyar Képtárban egy tárlatlátogató foglalkozás után hét kislánnyal ültünk le beszélgetni, főképp arról: milyen tényezők motiválták népművelői pályára irányulásukat és hol szeretnének dolgozni, ha végeztek. A kislányok nagyon fiatalok, tavaly érettségiztek, s egy kivétellel valamennyien magyar-ének; matek-kémia és egyéb párosí- tású tanári szakra jelentkeztek egy éve. A felvételi közben hallottak a közművelődés szakról; az egy „kivétel" valamivel előtte, a DN kivágott cikkéből értesült róla. Beszélgetésünkből az derül ki, hogy annak a lehetősége, hogy ők népművelők lehetnek, a nem várt meglepetés örömét jelentette számukra. Miért? A válaszok egyértelműen hivatkoztak középiskolás diákéveikre, amikor valahol, valamilyen kapcsolatba kerültek a közművelődéssel. (Klubok, szakkörök, irodalmi színpad; kollégiumi kultúrfele- lős; művelődési házban aktív társadalmi munkás; vezetőségi tag stb.) Erre mindannyian szívesen emlékeznek. Amit csináltak vagy annak a társadalmi közege hatással volt személyiségük alakulására. Hogy három-négy év múlva mi s hogyan lesz? A kérdőíves fölméréssel válaszoltak. Arra a kérdésre, hogy ha 2000-ben összetalálkoznának, hogyan képzelik el akkori életüket, a 26-ból egy kivétellel Nyári program — fiataloknak A KISZ KB utazási irodájának szervezésében az idén 60 000-en utaznak külföldre: félmillió fiatalnak biztosítanak belföldi utazási programot. A KISZ IX. kongresszusának határozata szerint igyekeznek fokozni a turizmus sportos jellegét. Az iroda nyári programjaiban kiemelt helyen szerepel a nagysikerű szegedi ifjúsági napok X. rendezvénysorozata. Az orszáq különböző tájairól kü- lönvonatokkal és autóbuszokkal érkező tízezer fiatal július 30. és augusztus 2. között láthatja Madách: Az Ember tragédiáját, Verdi Nabucco című művét. Sopron város KISZ-bi- zottsága a Soproni ünnepi Hetek Intéző Bizottsága és a városi tanács támogatásával az Ezpress július 2. és 4. között, negyedik alkalommal rendezi meg a soproni ifjúsági napokat. Csaknem 700, elsősorban a Dunántúlról érkező fiatalt várnak a SIN rendezvényeire. Július 8—11. között a Heves megyei Tardos ad otthont az országos ifjúsági camping találkozónak. A Baranya megyei Orfűn augusztus 22—25. között mintegy 600 fiatal érkezését várják a találkozóra. Az idén mintegy 4Ö ezer fiatalnak biztosít olcsó nyári üdülési lehetőségeket az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága, összesen 33 ezer középiskolás veheti igénybe az egyhetes kedvezményes üdülést június 20. és augsuztus 28. között tíz turnusban. A diákok Balatonszemesen, Szabadi-sóstón, Badacsonyban, Velencén, Nagymaroson, Miskolc-Tapolcán és Szolnokon nyaralhatnak az ifjúsági üdülőtáborokban. Háromezerkétszáz felsőfokú tanintézeti hallgató részére biztosítanak az iroda nemzetközi üdülőtelepein, Kilián-telepen és Verőcemaroson négyágyas faházakban egyhetes üdülést. Július 11. és szeptember 4. között a részvevők egyenként 200 forintos üdülési utalványt kapnak az Állami Ifjúsági Bizottságtól, az egyetemista házaspárok számára pedig ingyenes az üdülés. AZ ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÁLLALAT torony-lánctalpas darukezelői tanfolyamot indít Jelentkezhet: minden 8. általános iskolai végzettséggel rendelkező férfi 18—40 éves korhatárig. A tanfolyam 3 hónapos, mely időszakra a vállalat munkabért fizet. LEVÉLCÍM : ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÁLLALAT 1734 BUDAPEST, MARX K. U. 255. PF. 35. úgy válaszoltak, hogy valamennyien népművelőként szeretnének akkor is dolgozni. Őszintén kívánjuk; elhatározásukat az élettel, a valósággal való találkozás ne másítsa meg. Hiszen a népművelők, a népművelői szakma társadalmi presztízsét 2000-ig talán sikerül előbbre mozdítani. Ebben viszont nekik is tenniük kell. Wallinger Endre Százezer üdülő a Balatonnál A Balatonnál, a júniusi kánikula beköszöntővel megélénkült az idegenforgalom. Napról napra rohamosan nő a forgalom és kedden újabb, s az eddiginél is nagyobb karavánokban érkeztek a külföldi turisták a tópart nyaralóteleseire. A Balatonnál e héten megelevenedett a hazai idegenforgalom is. A vendégsereg száma — becslések szerint — elérte a 100 ezret, de várhatóan napokon belül 150 ezer üdülővendéggel lehet számolni a tópart 40 nyaralóhelyén. Korhatár nélkül Hétezer éves tetetek i. — A lanycsóki ásatás színhelye, a kutatóárkokkal. Régészeti ásatások Lánycsók határában Néhány évvel ezelőtt, a Lánycsók melletti Égettmalom dűlőben újkőkori település leletei kerültek a felszínre. A helyi termelőszövetkezet dolgozói földkitermelés közben akadtak a csaknem 7000 évvel ezelőtti élet nyomaira. Dr. Ecsedy István, a Janus Pannonius Múzeum régésze az idén tavasszal kezdte meg a feltárási munkálatokat. A Mohács—Pécs közötti országúiról, Lánycsókot elhagyva, kitűnően látni az ásatások színhelyét, a kupacra halmozott földet és a régészek lakókocsiját. Azonban amint megközelíteni igyekszünk, a csalóka látszat áldozatai leszünk. Kisebb völgyekben, dombocskák hajlatán egy földkatlanba érünk, ahonnan szemünk elől veszik az egykori település színhelye. Egy pillanattal később pedig már szinte a korabeli falu közepén állunk. Ma búzatábla fodrozódik ott, ahol hét évezreddel ezelőtt egy ma még ismeretlen nép élte mindennapjait. A dr. Ecsedy István vezette feltárás első tárgyi leletei sírok voltak, de rábukkantak sárgásbarnára festett geometriai díszítésű edényekre is, amelyek a lengyeli kultúra nyomait viselik magukon. Nem sokkal később láthatóvá váltak az őskori település gödreinek nyomai is. Megállapítható, hogy mindezek az i. e. 5000-4500 újkőkorból származhatnak. A leletek különös érdekessége, hogy ezidáig a Dunántúlon még nem akadtak az úgynevezett Körös.—Star- cevo kultúra nyomaira. Korábban inkább csak Délkelet-Euró- pában és a Tiszántúlon fordultak elő ilyen leletek. A megtalált csontvázak érdekessége, hogy nem külön kijelölt temetőben találták meg őket, hanem az egykori település házai között levő hulladékgödrökben. Az újkőkori temetkezési módra jellemző, hogy nem temetőben hántolták el a halottakat és általában az alvó embert utánzó zsugorított, féloldalas helyzetben helyezték örök nyugalomra. Az előbb említett gödrökből bányászták ki a házak készítéséhez szükséges sárgaföldet. Ezeket később nem temették vissza, hanem hulladékkal töltötték fel vagy temetkezési helyül használták. A gödrökben edénydarabokat és állati eredetű csontokat is találtak. Az újkőkor embere jól választotta ki települése helyét, bizonyítja mindezt, hogy a későbbi kultúrák is lakóhelyül használták e területet. Az ásatás során ráakadtak a rézkori nép i. e. 2300—2000 körüli nyomaira is. Az ebből az időből származó hulladékgödrökben már a fejlettebb technika bizonyítékai is megtalálhatók: mint például rézöntő tégelyek. Időszámításunk előtt 1900— 1000 táján ismét lakóhelyül szolgál ez a környék, a bronzkori kultúrák nyomai fedezhetők fel. Ebből az időszakból mész- betétes mintákkal díszített edények kerültek a felszínre. Meglepetésnek számított, hogy ezen a területen római kori falusi település is volt, jellegzetes edénydarabokra és égetett téglákra akadtak. A szakember megállapítása szerint a népvándorlás korában még egyszer otthont adott ez a településhely. Ezidáig hat sírra bukkantak, amelyekről feltételezhető, de méq nem bizonyított, hogy az avar korból származnak. Tárgyi leletként vaskések, övcsatok és gyöngyök kerültek elő. A Lánycsók melletti Égettma lom dűlőben a feltárás folytatódik és az elkövetkezendő idő szakban mind több adat, tár gyi lelet teszi majd még meg ismerhetőbbé az itt élt népek életét. Füzes János »* Az „idősebbeket is várja az Ifjúsági Ház Kit nevezünk ma fiatalnak? Van ennek az állapotnak korhatára? Biológiailag minden bizonnyal, lélektanilag azonban nem ártana újra értékelni. A régi értelmezés napjainkban még számos gondot, oktalan gátlást és egyfajta kiközösí- tettséget táplál. Ki látogathatja például Pécsett az Ifjúsági Házat, nap mint nap adódik ez a kérdés. Az IH vezetői; mondják, hogy nem egyszer állnak emberek tanácstalanul az ajtó előtt — alig túl a harminc éven - szívesen bejönnének, érdekelné őket a program. Azonban a homlokzat nagybetűs felirata valamiféle láthatatlan korlátot emel: Ifjúsági Ház. Természetesen nem a neon betűk, hanem az előítélet: mit keresek én már ott? Nyugdíjas bácsi jött engedélyt kérni a múltkoriban, hogy megnézhetné-e a műsoron lévő filmet. Engedélyt természetesen nem kapott, mert erre ott nincs szükség. Bemehetett és a fiatalokkal együtt izgulta végig az előadást. Azóta rendszeresen idejár. Egy éves az Ifjúsági Ház. Igazán nincsenek gondjai, hogy üresek a széksorok vagy a szakköri helyiségek, talán még akkor sem, ha az épület maga kétszer ekkora lenne. Az is igaz, hogy ez az intézmény elsősorban a fiataloké, de egészen pontosan nem csak az övék. Aligha akad ma már olyan közművelődési intézmény, ahol a korhatár szabott lenne. A művelődési házakra például nincs kiírva, hogy „ifjúsági" mégis a legszélesebb generáció látogatja, örömmel mondhatjuk, hogy mindez a műsorok, a programok összeállításában egyáltalán nem jelent különleges gondot, mert aligha van, s nem is lehet lényeges eltérés a rendezvények színvonala között. Az Ifjúsági Háznak ma még azon a helyen, ahol áll, még egy fontos küldetése is van. A környéken ugyanis nincs más kulturális létesítmény, pedig az utóbbi években kisebb lakó-' telep nőtt fel, sok ezer emberrel. Ha nyílt felszólítás vagy netán „engedély" kell, akkor tessék: az Ifjúsági Házat bárki látogathatja! S van is miért. Az IH vezetői már eddig is, de a jövőben még fokozottabban mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a kulturált környezet a szabad idő színvonalas eltöltésének kiemelt helye legyen valamennyi korosztály számára. Az IH jelzésű plakátok ma már a város legrangosabb kulturális programjait ígérik: hangversenyek, kamara együttesek fellépése, kiállítások, filmbemutatók, népszerű rendezvények minden héten. S ha már azon tanakodunk, hogy kik látogathatják, akkor hadd kockáztassunk meg egy javaslatot. A közeli buszpályaudvaron naponta sokezer utas fordul meg. Nem egy órákat kénytelen várakozni az indulásra. Miért ne látogathatnák az IH programjait, hiszen alig két percre van a megállóktól. Ha pedig új, ideiglenes helyére költözik a pályaudvar, akkor is elérhető tíz perc alatt. Egyszóval adott a lehetőség, csak élni kell vele. A jövőben tehát senki számára nem lehet akadály az intézmény elnevezése, már csak azért sem, mert a kultúra iránti vágy nem életkor és hely kérdése, ezt az igény diktálja. F. J.
