Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)

1976-06-21 170. szám

IB AK kamerával a pécsi csatornákban Közlekedik, bemutat, ellenőriz, segít Sosem jártam még csator­nában. így aztán úgy képzel­tem el a dolgot, hogy maga­san hömpölyög a vastagon szennyes áradat, nyüzsögnek a patkányok és más egyéb ron- daságok „színesítik" a lát­ványt. S ehelyett mit láttam? Gyéren csörgedező, viszonylag tiszta vizet, amely néha mosó­habot, papírdarabokat sodor tova. Aztán láttam lecsüngő pókhálókat és elrebbenő boga­rakat. tila utca átépítésre váró sza­kaszát, a folyamatban lévő közmű-munkák kapcsán. Beszélgetés közben egy pil­lantást vetünk a monitorra. A törmelék-halom mögül egy ba­juszos hegyes orr, majd egy pár cipőgomb-szem, egy pór kerek fül óvatoskodik elő, az­tán megjelenik egy egész pat­kány. Orra szaporán szimatol­va mozog, hunyorogva néz a kamerába. Starcz egy pillanat­A csatornában nem személye­sen jártam. Bajos is lett volna ez egy 25 cm átmérőjű cső­ben. Nagyszerű „szemem" volt az úthoz: a Pécsi Vízmű IBAK csalornavizsgáló berendezésé­nek tévé-kamerája, amely gu­mikerekeken suhan-vánszorog végig a csatornákon, attól füg­gően, mennyire zsiros a pálya. Törött csőben A színhely a Bástya utca. A sárga Mercedes mikrobuszból piros kábelen eresztik a csa­tornába az alig háromnegyed méternyi kocsit a kamerával. A buszban monitoron figyeljük a helyszíni közvetítést. Pompásan megvilágított, szabályosan ke­rek csőben szalad a kocsi. Az­tán a szabályos körkeresztmet­szet lapulttá válik, repedések, majd törések láthatók a csö­vön. A közel 50 éves kőagyag- cső az aknától mintegy 10 mé­terre törött, a kamerakocsi útját törmelék-halom állja el. A kamera várakozik, s köz­ben beszélgetünk Hoiness Je­nővel, a csatornaüzem vezető­jével és Starcz Andorral,- az IBAK „gazdájával". Április 6- án volt az első vizsgálati nap, azóta a történelmi városköz­pont északkeleti negyedét csak­nem teljes egészében bejárták és végigvizsgálták a József At­ra megindítja a kocsit, a pat­kány pedig — a hirtelen zaj­tól megijedve — elinal. A legkorszerűbb A teljes berendezés — kocsi­val együtt —- 150 ezer márká­ba került. A valutát a pince­helyzetre való tekintettel sike­rült megszerezni, mert Pécsett éppen a csatornák okozzák a legtöbb pincebeszakadást. A kiéli IBAK-cég —, amely Euró­pa legtöbb nagyvárosába szál­lít ilyen berendezéseket — Cousteau kapitány részére is gyártott már tengeralatti mun­kához kamerákat. Ez a pécsi is 400 méteres mélységig hasz­nálható. A kamerának az alap- optikán kívül még három opti­kája van, ezek közül az egyik, az ún. forgótükrös arra alkal­mas, hogy segítségével körbe­nézzék a csatornát. A pécsi IBAK egyébként a legkorsze­rűbb ilyen berendezés az or­szágban. A Fővárosi Csatorna­műnek van még egy hasonló műszere, de az már kb. 3 éves, ennyi idő pedig az elektroni­kában felér fél évszázaddal. Ismét a képernyőre nézünk. Az iménti patkány (Hainess sze­rint az első, amivel ők is talál­koztak) megint előbátorkodik, s most egészen közel jön a ka­merához. Premier-plánban lát­juk remegő orrát, fényes sze­mét, bajuszát. Aztán túlságosan is közel merészkedik és a ka­mera halogénlámpáinak hősé­ge futamítja meg. Kossuth utcai sztori A kis közjáték utón a kocsi kisiklik a csatornából, s útját egészen a kocsi farában lévő „pihenőhelyéig" követjük. A busz a Flórián térre megy és egy másik csatornanyílásban engedik le a kamerát. A cél, hogy az előbb felfedezett tö­rést a másik oldalról is meg­vizsgálják. A kocsi gyorsan in dúl, aztán egyre lassul a moz­gása. A csatorna emelkedik és zsíros is az alja. Imbolyogva csúszkál a kocsi, meg-megáll, nekilódul, kínlódva rágja át magát a métereken, aztán 26,2- nél végképp elakad, pedig csak 6—8 méter kellene még. Az oda-vissza próbálkozás közben a képmagnó is bemu­tatkozik. A korábbi vizsgálati útvonalakon látottakat rögzí­tették szalagra, s most iejátsz- szák azt, hogyan találták meg a Színház térnél azt a .csőtö­rést, amelynek feltárásán azóta már dolgoznak az aknamélyí­tők. Rutinvizígálat volt a Kos­suth Lajos utcában (másutt már találtak töréseket), amikor fel­tűnt, hogy egy szakaszon vala­mi papirhalom mögött eltűnik a befolyó szennyvíz. Mi lehet? Starcz Andor pár percig mani­pulált a kocsival, sikerült a pa­pírhalmot belökni — egy gö­dörbe. így derült ki, hogy „mi újság” a Kossuth Lajos utca alatt. Közvetítés munkásoknak Április óta csaknem 40 olyan csatornatörést tártak fel az IBAK-kal, amikről csak akkor szerezhettek volna tudomást, amikor a kezdődő üregelődés a felszínig hat és beszakad az úttest. A József Attila utca rész­letes vizsgálata pedig azt dön­tötte el, hogy a teljes csatorna- felújítás helyett elegendő a megrongálódott szakaszok cse­réje. Az év végéig az egész belvárost átvizsgálják s előbb- utóbb bejárja a kamera Pécs egész szennyvízhálózatát. Sok meglepetést lehet ezáltal elke­rülni. Másra is jó az IBAK. Pl. új csatornák műszaki átvételére. A közelmúltban a Madách Im­re utcában még helyszíni köz­vetítést is adtak a csatornából a kivitelező munkásoknak, s a látott munka minőségét a mű­vezető kommentálta. Az IBAK ellenőrizte a dunai vezeték tisz­tításának minőségét is. A Zsol- nay utcában pedig olyasmire figyelhettek fel, ami eddig rejt­ve volt mindenki előtt. A por­celángyárból mindenféle ipari hulladékot, törmeléket sodort a szennyvíz a kamera „szeme- láttára” a városi hálózatba. Hát szabad ezt? . . . Dokumentumfotónk a József utcában a trafóház előtti csa­tornaszakaszon készült. Ugyan­azt a törést láthatjuk két oldal­ról. A hibás csatornát a közel­jövőben kicserélik. Hársfai István Motel a Mandulásban? Ötlet és pályázat A Pécsi Idegenforgalmi Hivatal a város „félhivata­los házigazdája", de egy­ben gazdálkodó intézmény is: saját kezelésében lévő egységeket üzemeltet. így kívánja — a tanács segít­ségével — elérni, hogy a város minél több vendéget fogadhasson. E tekintetben előrelépésre számíthatunk: nemrég jelent meg a Ke­reskedelmi Értesítőben az Országos Idegenforgalmi Tanács pályázati felhívása a szálláshely bővítéssel kapcsolatban. Erre nyújtot­ta be a pécsi hivatal egy motél programtervét, me­lyet a Baranya megyei Ter­vező Vállalat készített. A pályázat határideje június 30.. a végső döntés szep­temberre marad. Jelenleg már most úgy tűnik, hogy megvalósul a pécsi Man­dulás-kempingben az új motel. A százötven személyes szálló télen-nyáron üzemel­het és zuhanyozós, fürdő­szobás részei lesznek. A két ágy — pótágyas szo­bák a Két emeleten he­lyezkednek el, a földszin­ten a kiszolgáló helyiségek, a hall, a reggeliző, fűtése központi olajkazánról tör­ténik. Ha a pályázatot elfogad­ja az, ÓIT, az építési kőit- séq ötven százalékát visz- szatérítés nélküli hozzájáru­lásként kapja az Idegen- forgalmi Hivatal, s jövő év első negyedében megkez­dődhet az építkezés. Sz. P. Egyszer mar irtunk róluk... Akikről itt szó lesz, mozgássé­rültek, de emberi mivoltukban teljesértéküek, még akkor is, ha sorsuk járógéphez, vagy éppen tolókocsihoz köti őket. Mi, akik — tegyük fel — egészségesek vagyunk, a „teljesértéküség” fogalmához különösebb gondola­tot nem füzünk: természetesnek vesszük. Ök pedig egy feléjük dobott mentőövnek, amelybe be* lekapaszkodhatnak, amellyel fenn­tartják magukat. De a ,.mentőöv” használata csak ideiglenes álla­pot, csak lehetőség, hogy ki- evickéljenek a partra. S ehhez segítség kell. Kilátás a Balaton-felvidékre Tetőbár Veszprémben Veszprém és egyben a Du­nántúl legmagasabb épülete a húszemeletes a megyeszékhely bevásárló központjában, a sé­táló utcában. Toronyhoz a ja­vából, amely alatt és a bel­sejében szolgáltató üzletek és modern boltok sora található. A toronyház tetejére kísé­rőnk Gubicza László, városi főmérnök, .aki irányítja Veszp­rém nagy építkezéseit. A to­ronyházban három lift műkö­dik. Kettő a lakók közlekedé­sét szolgálja, egy a tetőbár­ba viszi a vendégeket. A kilátás gyönyörű a bár­ból. Messzire ellátni a Ba­laton-felvidékre, a Bakonyba. — És a Balatonhoz? — A terepviszonyok olya­nok — mondta a főmérnök —, hogy Veszprém és a ma­gyar tenger közötti dombok akadályozzák a rálátást, egyébként légvonalban alig tíz kilométer a Balaton, tehát lehetséges volna egy ilyen pa­noráma is. Azt is elmondta a főmér­nök, hogy a tetőbár felett van egy műszaki szint, ahol jelenleg a televízió relé mű­ködik, amelyet a Veszprémi TV Szemle alkalmával szerel­tek fel és hagytak itt, hogy besegítsen Kabhegynek, amíg azt javítják. Gáldonyi Veszprémi Látkép a tetőbárból. (Fotó: Borbás János) Talán nincs is meg az a brigád? Huszonnégyesztendős fiatal­ember Horváth László, Egerá- gon él szüleivel, az Ipolyság utca 8. szám alatt. Tanult, de mihez kezdjen az érettségi bi­zonyítvánnyal? Dolgozni akar, de itt á lehetőségek már leszű­külnek. A Komlói Carbon ré­szére ruhacimkéket ír, de ez nem elégíti ki, - anyagilag sem, hiszen ezer darab cím­kéért 70 forintot kapott - más­részt ezt a munkát sem tudta az üzem mindig biztosítani.- Az ön munkatársa, Hársfai István járt nálunk két eszten­deje, februárban. A cikk 14-én jelent meg, képzelje el, reggel kilenckor kaptuk meg az új­ságot, és még aznap dél körül kocsival jönnek hozzánk Pécs­ről a Kesztyűgyárból. Az asz- szonyok az I. üzem November 7. szocialista brigádjának tag­jai voltak. Laci édesanyja szól közbe:- Azt hittem, elsírom maga­mat.. . Hogy ilyen gyorsan reagálnak teljesen idegen em­berek embertársuk gondjaira, hát nem is hittem volna.- Megtanítottak kesztyűvar- rósra és most már két év óta tiszteletbeli tagja vagyok a bri­gádnak, azonos műszakban dolgozom velük, ugyanis az én kesztyűimet ők számolják el. Havonta keresek ezer-ezerkét- száz forintot, de elhiheti — mondja Laci — nem is ez okoz nekem örömet, hanem az, hogy közéjük tartozom. Szinte két­hetente meglátogatnak, gyak­ran öten-hatan is, nincs olyan ünnep, vagy névnap, hogy ne találkoznánk. Van egy egye­temista kislány, rendszeresen levelezünk, ő is mozgássérült. Szavakkal nem tudom kifejezni, mit jelentenek nekem a kesz­tyűgyáriak. Bogdásán a kedves posta­mesternő adta át Vukcsics Vali­nak az üzenetet, hogy meglá­togatom. Az alsótagozatot Drávafokon végezte — napon­ta vitte a mama ölében ki a buszhoz, hogy csak tanuljon a kislány. A felsőtagozat négy esztendejét Budapesten, a Moz­gásjavító Általános Iskola és Nevelő Otthonban töltötte el, a napokban jött haza, nyol­cadikosztályos bizonyítványá­val. — Egy évet itthon marad a kislányom - mondja Vukcsics- né - ezalatt megtanítom a já­rógéppel járni, aztán utána nem tudom még mi lesz? Zilahi Erzsébet - a Baranya megyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézettől írja a. szülők­nek, hogy ez év őszén keres­sék fel és minden támogatást megadnak a kislány jövőjére vonatkozóan. Vukcsics Vali ta­nulni szeretne tovább. Gimná­zium . . . érettségi. . . aztán utána valahol Sellyén — talán egy könyvtárban, vagy vala­hol ... A Pécsi Leöwey Gimná­ziumnak van kollégiuma az is­kola épületében, nyilván^ ez lenne a legmegfelelőbb Ttely arra, hogy Vali tanulhasson.- Barátnőid meglátogat­nak-e?- Óh, igen! Ági mindennap átjön. Vukcsicsné: — Vertkovczki Ági iskolatársa volt a kislányomnak és annyira ragaszkodó, annyira segítőkész, hogy még felnőttekben is ritkán találna ilyent az ember... Pedig a járóképtelen kislányt patronálta a Mecseki Ércbánya Vállalat Steinmetz-brigádja (Karbantartó részleg, Pécs, 39-es dandár u. 19. Munkás- szállás.) — Kaptam tőlük játékot, gyü­mölcsöt, ruhaneműt, négyszer is küldtek csomagot. És el is jöt­tek hozzánk.- Mikor? — Rég volt. Utoljára három éve. De én küldtem nekik min­dig képeslapot, üdvözlőlapot és mégsem válaszolnak. Most már nem írok nekik. Az anyja vigasztalja:- Biztos sok dolguk van kis­lányom. Meg talán . . . már nincs is meg az a -brigád — teszi hozzá tűnődve. o Zsóri Sándor Vasas II., Petőfi- akna volt csillése 1962-ben tű­zifát szállított haza Árpádtető­ről, a lovak megugrottak, ö egy kőrakásra esett, a 11., illet­ve a 12., csigolyája megsérült, s ennek következtében Iából érzéketlenek. Most 39 eszten­dős, 1969 óta lakója a keresz­tespusztai szociális otthonnak. Tolókocsival közlekedik, ennek ellenére, — amennyiben moz­gási lehetősége engedi — min­dent elvégez: asztalos munkát, mázolást, aztán baba-bútoro­kat gyártott a legutóbbi kiál­lításra. Harmath Jánosné - az otthon vezetője - elmondja, hogy az AGROBER, illetve o Pécsi Hőszolgáltató Vállalat egy-egy szocialista brigádja patronálja az otthont, legutóbb egy foglalkoztató üzemet épí­tettek, itt kap helyet majd o könyvkötészet, ahol Sándornak is rendszeres munkát tudnak adni. — Az otthon vásárolt egy Ve- lorexet — mondja Zsóri Sándor. - Azzal járok be Pécsre, hol ezért, hol azért, amire az ott­honnak éppen szüksége van. A jogosítványt is már itt szerez­tem meg, a költségeket az ott­hon fizette. Nagyon el voltam keseredve, hogy fiatal létemre lebénultam, de amióta itt élek az otthonban, lassan megnyug­szom. Nem tudok olyant kér­ni az otthon vezetőségétől, amit ne teljesítenének. Most például Irénke már levelez az illetékes szervekkel, hogy kap­jak egy Trabant Hycomatot. Az ebédlőben ülünk egyik asztalnál, kint eső veri a gyö­nyörű, csendes, dús flórájú parkot. — Sándor! A régi munkatár­sak... eljönnek-e néha? — kérdem. — Soha, senki, semmikor. Amikor béna lettem, egy ideig otthon laktam, Csokoládé­pusztán, szinte teljesen tehetet­lenül, néha a kapuhoz gurul­tam a kocsival, éppen húsosz­tás volt, találkoztam bányász­társaimmal, beköszöntek, „Szer­busz, Sanyi! Hogy vagy?!" Vá­laszt meg sem várták, mentek tovább. Hét évig dolgoztam Petőfi-aknán .. . Nincs összetörve. Csak egy­kedvűen szomorú. „Most már túl vagyok ezen. Az én életem­nek ez az otthon, ez a kör­nyezet és ez az eléggé fel nem becsülhető gondoskodás ad ér­telmet." Rab Ferenc Hétfői □

Next

/
Oldalképek
Tartalom