Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-20 169. szám
1976. június 20., vasárnap Dunántúlt napló 3 Húszezer ember doisozift Baranyában porártalmas munkahelyen Határozott tetteket a porszemek ellen 1 A mecseki szénmedence a szilikózis melegágya Légzésfunkció-vizsgólat Égető gond ez, a szó legszorosabb értelmében. Ebben egyeztünk meg beszélgetésünk végén, miután -— a közhellyel élve — bonckés alá vettük a por-tüdő megbetegedések, a megelőzés és a gyógyítás ördögi körét. Bizonyára az olvasót is csapta már szembe a vihar előkészületeként feltámadó porfelhő, hogy utána szélvédett helyet keresve elprüszkölje a hirtelen nyelt porszemeket, így, ha csak egy pillanatra is, sokkolhatott az utca porából, s el tudja képzelni, hogy adott esetben mit jelent a porfelhőben órákon át dolgozni. Ezt teszi a bányász, amikor jövesz- „ti a szénfalat, ezt a pék, a porcelángyári, bútorgyári, dohánygyári munkás, nyelik a port a cementmalmok közelében, s a napégett szántóföldön dolgozók, ha egy Zetor elhúz mellettük . . . A porszemek nem válogatnak: bebújnak az inggallér mögé, fönntapadnak az izzadt- ságcseppeken, ráülnek a szempillákra, betömik az orrlyukat és lejutnak a tüdő mélyére. S közben levegőért kiált a szervezet . . . Mi pedig ácsorgunk a fuldokló mellett, s várjuk a fej - keményeket. Gyerekcipőben, botladozva... Mi tagadás, jobban, kifejezőbben jellemezni sem tudnám a porártalmak elleni küzdelem baranyai helyzetét. Ácsorgunk... Pedig az orvosok, akikkel beszélgettem e témáról, mindmind tenniakarásukról, s a tenniakarás szükségességéről győztek meg. Csak, mint mondták, pont a legilletékesebbek asztalánál tűnik e| az az akta — vagy talán nincsenek is illetékesek, s nem is létezik az akta —, amely a porártalmad témakörét rendezni hivatott. A kerekasztal-beszélgetésen öten voltak jelen: dr. Plechl Ágota, Pécs városi üzemi főorvos, dr. Horváth Rózsa, a Tüdőgondozó Intézet vezetője, dr. Háber József, a Tüdőszanatórium igazgató-főorvosa, dr. Seres Viktor, a Mecseki Szénbányák üzemorvosa és az újságíró. A beszélgetés — vagy éppen vita, hiszen a jelenlévők csak az egészségügyi kérdésekben voltak egy véleményen — a téma felvetésével kezdődött. Baranyában közel 20 000 ember dolgozik porártalmas munkahelyen. Többségük, közel 16 ezer dolgozó bányász, s éppen emiatt merült fel elsőként az úgynevezett „politikusság" kérdése. Szabad-e most foglalkozni ezzel, amikor a bányászat rangját újból elismertük és nagy szükség van a Mecsekben minden kézre. Toborozzuk az utánpótlást, hívjuk a fiatalokat, s pont most, egy ilyen cikk visszaüthet. Az újságíró különvéleménye: a témával nem szabad várni egy percet sem. Épp emiatt. Az egészségügy, kezdve az üzemorvosoktól a tüdőgyógyintézetig, a porártalmak vonalán a legtehetetlenebb: ugyanis Baranyában a mai napig nincs megoldva a porártalmas munkahelyen dolgozók előzetes és időszakos vizsgálata. A megelőzés gyerekcipőben jár, a gyógyítás tervszerűtlen. Nincs egy olyan intézmény, amely maradéktalanul fel tudna lépni a szilikózis ellen. Legfeljebb a porártalmaknak kitettek kartonozása folyik: nyilvántartjuk őket, s adott esetben a nyilvántartóból egy-egy kartont félredobunk ... S gyakran korábban mint kellene. A különböző intézetek közötti koordináció hiányzik, együttműködésük hiábavaló próbálkozás. Ingyen járna a gyógyszer is, Jellemző az egészségügy berkeiben uralkodó állapotokra, hogy a gond eredője egy furcsa paradoxon: a szilikóti- kus betegekkel túl sokan is foglalkoznak. Ott az üzemorvos, a körzeti orvos, a szilikózis szakrendelés, a POTE légzésfunkciós laboratóriuma, végzik az üzemi szűréseket, van tüdőgondozónk és tüdőszana- tóriumunk. Mindenütt különböző szempontok szerint végeznek vizsgálatokat — sok a párhuzamosság is —, mégis hiányzik az az asztal, ahol az így nyert adatokat feldolgoznák, szintetizálnák és — levonnák a megfelelő következtetéséket, s adott esetben a beteg rehabilitációjára javaslatot tennének. Van egy társadalombiztosítási törvényünk, amely kimondja: a foglalkozási betegségek gyógyításához a gyógyszer térítésmentesen jár. Magyarul ingyen. A kérdés kézenfekvő: térítésmentesen kapják-e a szilikózisosok a gyógyszert? És kapták-e az ezt megelőző 25 év alatt is valamikor...? Ugyanis az ingyenességet nem az új társadalombiztosítási törvényünknek köszönhetjük; ezt mondta a régi is. Honnan tudja a körzeti orvos, hogy a fulladó bányász fájdalmainak enyhítésére a „feketereceplen" kell a gyógyírt felírnia? S honnan tudja, hogy a fulladozó tényleg a munkahelyén szerezte légzésbetegségét? Nincs tehát megoldva a sziíikotikusok gondozása, s megfelelő színvonalú kivizsgálásuk a keresőképesség és a munkaképesség elbírálásához. Az egészségügyi törvény értelmében az Országos Munkaegészségügyi Intézet feladata a jelen áldatlan helyzet felszámolása. Az OMI teendőit a kerekasztal-beszélgerés résztvevői az alábbiakban fogalmazták meg: az emberért való felelősség megköveteli, hogy a por-tüdőbetegeket ellátó rendszert intézményesítsék, s evvel szinkronban a meglévő intézmények felszereltséqét javítsák. Hadd szúrjuk közbe, hogy miért szorít a cipő legjobban Baranyában: a mecseki szénmedence a szilikózis melegágya. Ugyanis, az ország ösz- szes bányáját együttvéve a Mecsek „termeli” a szilikotiku- sok 85—95 százalékát, s a maradékot az összes többi szénmedence, Míg mondjuk Tatabányán alig ismerik a szilikózist, Pécsett és Komlón első helyen álló bányászbetegség. A miniszteri rendelet úgy fogalmazott: a végrehajtás kulcsa az OMI kezében van, az ő feladatuk tehát a szervezési kérdések kidolgozása, az iránymutatás. Ha — és ez az alfája és ómegája a dolognak — az OMI mindezt elvégzi, akár a most folyó eqészségügyi integráció keretében, vagy ezen integráció nyomán itt a lehetőség, hogy a helyzetet gyökeresen megváltoztassuk. Az ügy fontosságát és sürqősségét ne vitassuk, minden fórumon elismerték. De mint azt beszélgető- partnereim elmondották, csak beszélni a por-tüdő megbetegedésekről már fárasztó. Az ember csetlik-botlik a témában, de nincs senki, aki kézbefogná, s ne csak beszélne, hanem tenne is. Politikai kérdés is... A por-tüdő ártalmaknak kitettek — munkásemberek. Túl az egészségügyi vonalon, társadalmunk számára politikai kérdésként kell hogy hangozzon a velük való foglalkozás, a prevenció maradéktalan szolgálata, a járóbeteggondozás megerősítése, felrázása, a fekvőbetegek magas szintű ellátása. Ha szétnézünk szomszédainknál, kissé irigykedve vesszük tudomásul, hogy ez náluk már régen megoldott. S bizonyára a témában járatlanok számára furcsán hangzik, hogy éppen itt, a bányavidéken, 1976-ban kell megfogalmaznunk ezeket a kemény szavakat. A hasonlat lehet hogy sántít, de jól szemlélteti a helyzetet: meglehet, hogy naponta kősziklákat mozgatunk, de a porszemek ellen még nem tudtuk maradéktalanul felvenni a harcot. .. Kozma Ferenc 30 győzelmes év Tíz szocialista ország szocialista-realista művészetének bemutatója Budapesten Nagyszabású nemzetközi képzőművészeti kiállítás készül a budapesti nemzetközi vásár B- pavilonjában. A Műcsarnok saját területének háromszorosán, 6000 négyzetméteren rendezi meg tíz szocialista ország: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Kuba, Magyarország, Mongólia, a Német' Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió és Vietnam szocialista-realista művészetének ma gyorországi bemutatóját. A 30 győzelmes év című reprezentatív tárlat — amely tavaly nyáron Moszkvában a Manyezsban, az év őszén Berlinben az Altes Múzeumban, majd ez év tavaszán Prágában a Fucik park brüsszeli pavilonjában kapott helyet — a szocialista társadalom építésének eredményeit, a testvérnépek életét ábrázolja. A vándorkiállítás ünnepélyes megnyitóját június 25-én tartják. Egy hónap múlva, július 25-e után Szófia fogadja a nem mindennapi élményt nyújtó kiállítást. A KÖJÁL laboratóriumában Filips mérőműszerrel vizsgálják a levegő szennyeződését. Egy hónappal a „házasság” után A Gam Műszer Művek vajszlói alkatrészgyárának egyik csarnoka, ahol a jövő évtől kezdve már félautomata forgácsológépek dolgoznak. Erb János felvétele A z átmeneti bizonytalanság szülte riadalom megkérdőjelezte a jövőt. Ám mióta kiszögezték az új cégtáblát a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság egykori telepének bejáratára, tisztább a horizont az alig száz főt foglalkoztató vajszlói üzem fölött. Május elsejétől ugyanis a Ganz Műszer Művek alkatrész gyáraként működik a valamikori árvízvédelmi telep. Persze az új gazda, a névváltozás egyelőre még nem érződik a gyár termelésén, de már rajzolódnak a hamarosan bekövetkezendő profilváltozás körvonalai. Kétszázan kopogtak a gyárkapun Dinamikus fejlesztés előtt a Ganz vajszlói alkatrészgyára Márton Ferenc gyárvezető nem kis lelkesedéssel szólt arról, mikor az emberek tudomására hozták, hogy a Ganzhoz kerülnek, örömmel nyugtázták: senkinek sem kell elmenni, sőt, az üzem létszáma a tervciklus végéig legalább négyszeresére nő. Vajszlón egy teljesen új profilú gyár jön létre, amely a Ganz negyedik üzemeként működik majd. Nem véletlenül használunk jövő időt, hiszen ebben az esztendőben még teliesíteniök kell a korábban vállalt megrendeléseket. A dolgozók kétharmada hidraulikus emelőberendezések vasszerkezeteinek hegesztését végzi, illetve lakatosmunkákon dolgozik egy osztrák cég megrendelésére. keznek a bakelitprések: végül is negyven gépet állítanak majd munkába. Mindezt úgy kívánják megoldani, hogy az alkatrészgyártásban semmiféle fennakadás ne forduljon elő. Mert a jövő esztendőtől kezdve a vajszlói gyár szolgálja majd ki a művek valamennyi üzemét a villamos foqyasztásmérőkhöz, a gépjármű műszerekhez szükséges bakelit alkatrészekkel. A többiek pedig a leendő bakelit üzem átépítésén szorgoskodnak, mindezt saját kivitelezésben vállalták. így nem szükséges a külső segítség a kőműves, a villanyszerelő és a lakatosmunkák elvégzéséhez. A határidő szoros, a központ ctugusztus 15-re kéri az átalakítás befejezését, hogy addigra ládákba rakhassák a hidraulikus prések egy részét: amik a gödöllői Árammérő Gyárból érkeznek Vajszlóra. Az öt ütemre tervezett költöztetés első fázisában tizenkét présgépet szállítanak Vajszlóra, majd ezt követően folyamatosan érAddig is, míg nem érkeznek a dél-baranyai községbe az alkatrészgyártó gépek, az üzemből húsz-huszonkét munkás utazik Gödöllőre, hogy elsajátítsa a prések működésével, karbantartásával kapcsolatos tudnivalókat. Ök alkotják majd azt a magot, akik az új dolgozókat betanítják. S egyben az ő feladatuk lesz a gépek beállítása, a szerszámok cseréje is. A gyár vezetői, miután létrejött a Ganzzal való „házasság", gyors felmérést végeztek. Néhány nap leforgása alatt több mint kétszázan fordultak meg az üzem munkaügyi előadójánál azzal a kéréssel, hogy amennyiben szükség lesz rájuk, az alkatrész gyárban kívánnak dolgozni. Már ebből is kiderül, hogy a Ganz biztos és jó „üzletet" csinált, amikor átvette a vajszlói vízügyi telepet, A művek ugyanis eddigi három gyára körzetéből már nem tudta biztosítani a feladatok követelte munkaerőt. Ezért vált szükségessé a negyedik gyár létrehozása olyan területen, ahol még van szabad munkaerő. Ügy tűnik tehát, hogy Vajszlón nem lesz gond a munkáskézzel, s a tervidőszak végéig tervezett négyszáz fős üzem kialakításával sem. A gyárkapun kopogtató munkások többsége helybeli, vagy a környező községekből jelentkezett. A felvételre várók fele nő; pontosabban, háztartásbeli. A kialakítandó bakelit üzem a tervezett fejlesztés egyik részét képezi. Mert a jelenlegi hegesztőműhely átalakításával, automata forgácsoló gépekkel való betelepítésével fejeződik be tulajdonképpen a vajszlói alkatrész gyár 1980-ig tervezett felfuttatása. Az ötven berendezést magábafoglaló géppark szintén Gödöllőről érkezik, s úgy tervezik, hogy a jövő esztendő első felében állítják munkába azokat. A leendő gépbeállítók - hasonlóan a présgépek kezelőihez — szintén a gödöllői Árammérő Gyárban tanulnak s az ő irányításuk mellett végzik majd a gépkezelők a forgácsoló berendezések működtetését. A Ganz Műszer Művek, hasonlóan a többi hazai gép- és műszeripari vállalathoz, nagy feladatok előtt áll. Érzékelteti ezt az is, hogy ebben az esztendőben kilenc százalékkal növeli a termelést — nyolcszáz- hetvenegymillió forint értékű műszert állít elő a hazai és külföldi megrendelők részére — négy és félmillió dollár értékben szállít különböző berendezéseket a nyugati országokba és a rubel elszámolású exportja is eléri a négymilliós értéket. A termelésből a jövő esztendőben már a vajszlói gyár is kiveszi részét, a Ganz műszerekbe építendő alkatrészek jóvoltából. Salamon Gyula
