Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)

1976-06-16 165. szám

1976. június 16., szerda Dimamnn napló 3 Felsőoktatás pedagógiai képzettség nélkül Egyetemi katedrán harminc éven alul Belépnek az egyetemekre, a főiskolákra és a hallgatók majdnem letegezik őket Az előadásokon szemükbe feled­keznek a lányok, a gyakorla­tokon néha egy-egy kérdésben az tűnik ki, hogy annyit tud a tanársegéd, mint a hallgatók legjobbjai. Persze csak néha. De a fiatal egyetemi, főiskolai oktatók gondjai súlyosan és pedagógia vonatkozásában máig megoldatlanok. Erről be­szélgettünk a Pécsi Tudomány- egyetem két harmincon aluli oktatójával, dr. Veress József­fel, a Közgazdaságtudományi Kar vállalatgazdaságtani tan­székének adjunktusával és dr. Bodnár Imrével, az Állam- és Jogtudományi Kar büntetőjogi tanszékének tanársegédjével. Veress József: —A fiatal ok­tatók problémaköre nem csak életkorukból, hanem tapaszta­latlanságukból is adódik. Azon­nal, vagy rövid idővel a diplo­ma kézhezvétele után kezdik el oktatási pályafutásukat, amikor az egyetemen elsajátított isme­retanyag éppen csak leülepe­dett és ezt lényegesen maga­sabb szinten kell továbbadni. — A fiatal oktatók körében meglehetősen elterjedt az a vé­lemény, hogy bizonyos ismeret- anyagot továbbadni a gyakorlat, a szeminárium szintjén — eh­hez nem kell túlságosan nagy adottság, csak átlagos képesség és beszédkészség. Különösen a társadalomtudományok területén. Veress József: — Azt hiszem, egyetlen fiatal oktató sem úgy tervezi pályáját, hogy meg­elégszik ennyivel. Ezzel szem­ben azt kell előkészíteni elég feszes munkával, hogy később az elődeink, főnökeink szintjét legalább megközelíteni tud­juk. — A hallgatóktól életkorban csupán néhány év választja el önöket. Hogyan lehet ezt a csa- kély távolságot áthidalni? Példá­ul tekintély dolgában. Veress József: — Sosem tö­rekedtem tekintélyre. Szerintem mindenki csak annyi bizalmat érdemel, amennyit a viselkedé­sével kivív. Emberi lényünkkel vagy tudásunkkal, beszédünk­kel. Ezt erőszakolni nem lehet. — Az egyetemi oktató peda­gógiai képzettség nélkül kerül pedagógiai pályára, méghozzá felső fokon. Ez lehet az alap­vető gondja. Bodnár Imre: — Nagyon ko­moly probléma. Megoldásra egyelőre nincs más, mint a pedagógiai önművelés, illetve az idősebbek pedagógiai mód­szereinek elsajátítása. Oktató és hallgató között akkor ala­kul ki jó kapcsolat, ha a hall­gató példaképet lát oktatójá­ban. így keletkezhet jó áram­kör a katedra és a padsorok között. — Milyen a pedagógus mo­dell? Bodnár Imre: — Fiatal okta­tónál igen fontos a nem „bra- tyizó”, de szoros baráti kapcso­lat a hallgatókkal. Szerintem minden fiúval tegeződni kelle­ne, s a lányokkal magázódni. — A női oktatók a lányokkal tegeződnének és a fiúkkal ma- gázódnának. Nemcsak azért, mert a világ leqtöbb híres, nagy egyetemén így van, ha­nem azért, mert kollégák va­gyunk. Ez már eleve jó kap­csolatot hozna. Ugyanakkor törekedni kell a nagyon tisz­tességes, naqyon egyenes ma­gatartásra. Például, ho a gya­korlaton szóba kerül egy olyan kérdés, amit a fiatal oktató nem tud akkor tisztességesebb azt mondani, hogy „nem tu­dom, utána nézek”, mint kön- törfalazni. Veress József: - Aki ebben a korban a saját nagyságát hirdeti, az eleve kudarcra ítél­te önmagát. A „bratyizás” va­Fiatal egyetemi oktatók gondjai Tekintély helyett bizalom lóban helytelen, de például egy óraközi szünetben beszél­getve, legyünk közvetlenek a hallgatókkal. — A tudományos kutatás is feladatuk. Bodnár Imre: - A legna­gyobb probléma a társadalom- tudomány és az oktató fiatal korának bizonyos ellentmondá­sa. Társadalomtudományban — szemben a természettudomá­nyokkal — általában középkorú kutatók tudnak komolyabb tu­dományos eredményt elérni. Nálunk ugyanis lassúbb az érés, lassabban születik egy új kutatási eredmény, amit tudo­mányos rendszerbe foglalva meg lehet írni. A természettu­dományokkal szemben hosszabb az az idő, ameddig raktáro­zunk. Addig le kell mondani bizonyos anyagi előnyökről, az ismeretanyag gyűjtése, raktáro­zása végett. Az igen jó elmé­leti felkészültség nagyon sok olvasást, tanulást igényel. Eh­hez hosszú időre van szükség és még akkor sem biztosított az eredmény. Ez a társadalom­tudományi kutatás izgalma. Mert lehet, hogy valaki évekig sok áldozatot hoz, de nincs olyan képessége, amivel az összegyűjtött ismereteket rend­szerezni tudja. Veress József: — A közgaz­dasági közeg eddig általában 4—5 évente megváltozott. Egy közgazdasági eszmerendszert tehát néhány éves kutatás után esetlea már nem tudunk a gyakorlatban igazolni, mert megváltozik maga a gyakorlat. Ezért más úton kell ismét hoz­zálátni az igazoláshoz. Kuta­tási módszer tekintetében ma­rad .csak meg bizonyos ered­mény. A fiatal oktató és ku­tató számára itt van nagy je­lentősége annak, hogy milyen mértékben tudja elősegíteni a tanszékvezető, hogy a korábbi szakirodalomból az időtál lót kiválassza, amire a közegvál­tozás csak kismértékben hat, s amire egy fiatal ember na­gyobb biztonsággal alapozhat­ja kutatását. Hiszen a kocká­zatviselés - közös. Egy fiatal kutatótól elvárják, hogy a ku­tatás mellett közösségi munkát is végezzen, ezt önbecsülésből is meg kell tenni — így termé­szetes, hogy az oktatási és ku­tatási feladatok mellett az anyagi szempontoknak harmad- rendűeknek kell lenniük. Bodnár Imre: — Országos vi­szonylatban nagyobb lehetősé­get kellene biztosítani a fiatal kutatók, oktatók munkáinak közlésére, ahol a még méret­len, de műhely jellegű tanul­mányokat lehetne publikálni és ezúton is keresni a fiatal kuta­tónak az egyéni stílusát. Min­dig Hemingway jut eszembe, aki szerint egy nap jól csak két oldalt lehet leírni. Végül az újságíró zárógon­dolata. Szükséges lenne orszá­gosan gondoskodni azoknak a fiatal oktatóknak pedagógiai képzéséről, akik korábban ilyenben nem részesültek. (Az Oktatási Minisztérium figyelmé­be.) Földessy Dénes Tematikus pályázat: kerámia a kertben Terjed az összefogás l§|ll§lligp§§Äl|PI ... : A változó szemlélet bizonyítékai A közös művelődési beruhá­zások éveit, évtizedeit éljük. Kis és nagyobb intézmények, iskolák és klubkönyvtárak, me­gyeszékhelyeken művelődési központok emelkednek — évről évre mind több és több — or­szágszerte; az állami rávaló ki­sebb hányada mellett elsősor­ban a kisebb és nagyobb gaz­dasági termelőüzemek kulturá­lis, illetve tartalékalapjából. Baranya kismillió kisiskolájá­val, málló vakolatú, rozoga ál­lagú művelődési otthonával bi­zony nem dicsekedhet azzal, hogy a közgondolkodás, a kö­zös akarat és a kulturális fej­lődés tárgyi föltételeinek szo­cialista jegyei terén az élvo­nalba küzdötte volna magát. Mégis úgy tűnik, a kultúra anyagi erőforrásainak sok szek­torból csörgedező erecskéi utóbb egyre több helyütt ma­gukon viselik a rendezés, a patakká vagy éppen folyóvá duzzasztás jeleit. A kultúrára, mint köztudott, van pénz Ma­gyarországon. De sok helyen van ez a pénz, s gyakran ép­pen az államhatalom helyi kép­viseletének bukszájában csörög belőle a legkevesebb, kis fal­vakban szinte a semmi.. A megoldás az anyagi erők összefogása. A szigetvári járás példája mellé újabban a mo­hácsi járás csatlakozott. Hal­lom, nemrégen a járás csak­nem valamennyi közművelődési intézményét közös fenntartásba vették. S az erre haladó úton nem jelentéktelen például a siklósi járásban működő tsz- ek, ÁFÉSZ-ek és egyéb üze­mek, intézmények által nyújtott anyagi támogatás sem — öt év távlatában. Mintegy másfél-két millió fo­rintra tehető az az összeg, amit a siklósi járás termelő üzemei, mindenekelőtt a 18 termelő szövetkezet, nyolc-tíz egyéb vállalat, ÁFÉSZ és a beremendi nagyüzem konkrét Nyomdában a régészeti topográfia újabb kötetei Egyre nagyobb mértékben pusztulnak a „Földalatti Ma­gyarország” értékes régészeti lelőhelyei, mindinkább csök­ken számuk a nagyarányú épít­kezések, tereprendezések kö­vetkeztében. Ezért is fontos, hogy a régészeti szakembe­rek számba vegyék, feltérké­pezzék hazánk valamennyi le­lőhelyét, a régészeti leletek for­rását. Nyomdába került már a „Magyarország régészeti to­pográfiája" című sorozat ötö­dik-hatodik kötete, amely Ko­márom megye régészeti topog­ráfiáját dolgozza fel. s a Bé­kés megyei szeghalmi járás to­pográfiáján is munkálkodnak a nyomdászok. Terv, hogy me­gyénként egy összefoglaló ér­tékelő kötetet írnak. Ezek se­gítenék, hogy a hatalmas mennyiségű adathalmaz teljes értékben tudományos közkincs- csé váljon. :'ó .’'' kulturális célokra áldozott a IV. ötéves tervben. Mire? Kész­pénzátutalással segítették az általános iskolai tanterem (szertár, tornaterem) bővítése­ket; illetve az iskolai felszere­lések beszerzését: Felsőszent- mártonban például 100 ezer forinttal, és ugyanennyivel „szálltak be" az új óvoda és napközi építkezésébe s tízezer­rel évente (!) oktatási, óvodai fölszerelések pótlására, a helyi tsz-közgyűlés határozata alap­ján. Dróvafokon, amikor az is­kolát két tanteremmel és szer­tárral bővítették — megszüntet­ve ezzel a délutáni oktatást — a tsz 100 ezer forinttal, az új óvoda építéséhez 260 ezer fo­rinttal járult hozzá. Ezenkívül együttműködési megállapodás­ban vállalták, hogy az oktatá­si intézmények felújítását, kar­bantartását 60 százalékban fe­dezik. Csányoszróban ötezer, Sellyén (a vegyi ktsz-től) 46 000, Kovácshidán 50 000 forint tá­mogatást adtak hasonló célok­ra. Siklóson az „Egy napot Sik­lósért” mozgalom keretében az üzemek, vállalatok, intézmé­nyek dolgozói 1974-ben és 1973-ban 150 000 forintot aján­lottak fel és termeltek meg óvodafejlesztés céljaira. De ha­sonló támogatási összegekről számolhatunk be közművelődési területen is. A beremendi mű­velődési otthon 1973 óta mű­ködik a tanács, a tsz és az ÁFÉSZ közös fenntartásában. Magyarbólyban 15 000, Bara- nyahidvégen 4000, Turonyban 15 000, Sellyén, Villányban és Villánykövesden 10 000—10 000 Ft-ot adott a tsz évente rend­szeresen, közművelődési célok­ra a művelődési otthonnak. Kémesen, ahol néhány éve a 4 tantermes iskolabővítéshez 60 000 Ft értékű munkával já­rult hozzá a tsz, tavaly ősszel hasonló összegű támogatással segítette a járás első olyan tornatermének kialakítását, amelyik — iskolai és sportcé­lokra egyaránt — a falu eléggé bizony ki nem használt műve­lődési termében lelt otthonra, kettős feladatkörrel. (Mindeb­ben nincs benne az utóbbi két évben, Harkányban, a járási ifjúsági tábor felépítésére — együttműködési szerződések alapján - eddig összegyűjtött mintegy 2,5 millió forint társa­dalmi támogatás.) Mindez nagyon szép, dicsére­tes törekvés, ami egyfelől alap­vető szemléletváltást jelez a gazdasáqi vezetők és a kultúra, pontosabban a művelődés ak­tív, rendszeres segítésének ösz- szefüggéseiben. Néqy-öt éve bizony nemritkán fölhábo-odás fogadta sorainkat részükről, ha passzivitásukért bíráltuk, illet­ve éppen a szemléletvóltozta- tásra ösztönöztük őket. Másfe­lől a rendszeres anyagi támo­gatástól már csupán egy lé­pés a közművelődési intézmé­nyek közös fenntartásba vétele. Lehetséges, hogy a szigetvári és a mohácsi járás után a sik­lósi lesz a harmadik?... W. E. Felújítják a Gyimóty-villát Nyitás előtt a baranyai művésztelepeken Elkészül-e a Gyimóty-villa? Félignyitott hatalmas tenyér­ként tárul a villányi kőbánya karéjos íve a látogató elé, s finomveretű törékeny ékszerként kínálja fel a kérges oldalfalak között sorakozó szobrok látvá­nyát; Világotjárt külföldi vendé­gek mint felejthetetlen élmény­ről, egyedülálló ritkaságról em­lékeztek meg ittjórtukkor a szoborparkról. Mindaz, amivel immár fölbecsülhetetlen érték­ként szembetalálja magát az ember, hosszú évek kitartó mun­kájának az eredménye. A mű­vésztelep idén kilencedszer nyitja meg kapuit neves hazai és külföldi szobrászok előtt. Sajnos a tavalyi év kimaradt, és hosszas vita folyt afelől, hogy ebben az évben tudnak-e fogadni a telepek vendégeket. A KÖJÁL uavanis 1974-ben előírta, hogy a Gyimóty-villó- ban működő művésztelepet köz- étkeztetésre alkalmassá kell tenni. Ez együttjár az ivóvízel­látás, a szennyvízelvezetés és az élelmiszertárolás gondjának orvoslásával. Emellett átépítés­re, felújításra is szükség volt, s ennek elvégzését a Szentlőrinci Költségvetési üzem vállalta. A hajdan hangulatos, csen­des épület ennek megfelelően az átépítések szokványos vele­járóját képező feldúlt ábrázat- tal fogad bennünket. Csenkey Éva, a siklósi és a villányi művésztelep vezetője társaságában bejárjuk a kő­míves pallók és állványok to'- laszaival tarkózott helyiségeket. Az alagsorban hűvös, tágas pincehelyiség, egy szinttel föl­jebb a majdani társalgó, az emeleten pedig az újonnan le­választott lakószobák várják a hozzájuk illő berendezéseket. A szobák egyéni formatervezésű bútorzata elkészült már, csupán az építkezés vontatottsága te­heti némiképp aggodalmassá az embert — természetesen a telep vezetőjét is — befejező­dik-e a munka a július elsejei nyitásra? A négy magyar és a hat külföldi szobrászvendég ugyanis akkorra érkezik meg és a művésztelepen kívül elhe­lyezésükre más lehetőség nincs. A külföldi vendégek közül az olasz Vittorio di Muzió már járt Villányban — idén egy koráb­ban megkezdett, és ismeretlen tettesek által azóta sajnos megrongált szobrát fejezi be. A szobrászteleohez hasonlóan ebben az évben rövidített tur­nusban tartják nyitva a siklósi kerámia-művésztelepet is. Az ottani hajdani kolostorépület műemléki feltárása és rekonst­rukciója még minden bizonnyal éveket vesz igénybe. Ezért c telep vezetői és a fenntartó szervek arra törekedtek, hogy a műhelyeket és néhány — a munka folyamatosságához szük­séges — helyiséget szabaddá tegyenek. Külföldi vendégeket erre az évre nem hívtak meg, s a tíz fiatal magyar kerámikust, akiket vendégül látnak, a vár­ban szállásolják majd el. A pályázati felhívás tematikus volt, és így a július 19-től augusztus 29-ig nyitvatartó ke- rámia-művésztelep munkájá­nak gerincét eszerint a kerti kerámia képezi. Ehhez társul a felhívásban olvasható szabad­téri kiállítási lehetőség: A sik­lósi alkotótelephez tartozó úgy­nevezett Petényi loggia mű­emléki helyreállítása júniusban befejeződik. A kert kialakításá­val párhuzamosan mód nyílik egy szabadtéri állandó kerá­mia-kiállítás anyagának elké­szítésére, össíeállitására. A nyitást megelőző tárgyalá­sok során természetesen szó- bakerültek az átépítéssel kap­csolatos nehézségek, de mind­két telep vonatkozásában egy­behangzóan az volt a szak­emberek véleménye, hogy a csaknem évtizedes tradíciók folytonossága törne meg, ha idén is zárva tartanának a művésztelepek. Ezért is foglal­tak állást a csökkentett idő­tartamú nyitvatartás mellett. Csenkey Éva elmondta még, hogy felszereltség tekintetében nagyot léptek előre, kiegészí­tették a gépparkot, s eszköz­tárukat a jólfelszerelt művész­telepek színvonalára fejlesztet­ték. Sajnos kőfaragó munkást — aki a szobrásznak segíthetne — mindezideig nem sikerült találniok. Ettől függetlenül a kőbányában már leszabott, elő­készített kőtömbök várják a szobrászokat. Bebesi K. Kórusok elismerése A Baranya megyei Népmű­velési Tanácsadó a Népműve­lési Intézet megbízása szerint a közelmúltban Szigetváron rendezte meg a megyei kóru­sok VII. minősítő hangverse­nyét. A zsűri döntése alapján a résztvevő együttesek közül a pécsi Művészeti Szakközépisko­la, első minősítése alkalmával a legmagasabb elismerésben részesült; fesztivál fokozatot kapott diplomával. Fesztivál fo­kozatot ítélt még a zsűri a pé­csi ÁFÉSZ Janus Pannonius női kórusnak és a szigetvári Tinó­di Vegyeskarnak. Aranykoszo­rús fokozatot kapott a Mecse­ki Szénbányák Pécsbányatelepi Kodály Zoltán Férfikara. A du- naszekcsői Lugio Kamarakórus, a magyarszéki Forrai István Ve­gyeskor, valamint a siklósi Szövetkezeti Vegyeskar pedig az ezüst fokozatot érte el diplomával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom