Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-05-22 140. szám
1976. május 22., szombat Dünantiiii napló 3 A sikernek nincs titka Az idősebbektől sűrűn Hallhatunk történeteket, melyek a valamikori varrónő arany kezéről, a sarki hentes mérte gyönyörű húsokról, a szomszéd utcabeli pék feledhetetlen ízű cipójáról szólnak. Vonjuk le ebből a megszépítő messzeség hatását, ám még akkor is marad valóságmagva az elbeszéléseknek. Mégpedig az, hogy a varrónő, a hentes, a pék — persze, nem mindegyik — igazodott a vevő igényeihez, munkájának, termékének minősége nagyjából azonos volt, betartotta a maga vállalta határidőket, azaz megbízhattunk benne. Szó sincs arról, hogy egyenlőségjelet tegyünk a varrónős mondjuk, a ruházati ipar közé, ahol — sok más mellett — például februárban 664 ezer női kosztümöt és ruhát készítettel* Azt a megállapítást azonban bátran vállalhatjuk, hogy mindenfajta termelésnek — és árujellegű szolgáltatásnak — vannak azonos jellemzői, s ezek egy része sikert ígér, másik része a kudarc lehetőségére figyelmeztet. A vállalati eredmény — ahogy arról előző cikkünkben szóltunk — függ a ráfordítás és a hozam arányától, azaz a termelési költségek alakulásától, de nagy hiba lenne azt gondolni, hogy más tényezők nem hatnak közre. • A termelőmunka hasznának — nyereségének — kereteit a szabályozó rendszer — az árvetéstől az adózásig, az elvonásoktól a támogatásokig — adja meg. Azon belül azonban a termelő dolga, hogy miként el lehetőségeivel, fölismeri-e az eredmény gyarapításának sokféle módját, mit hasznosít, s mit hagy veszni azokból. Tetszetős és kelendő a kötöttholmi. Aki ilyet készít, számíthat az üzleti sikerre. Csakhogy: a fazon, a színezés, az anyag bolyhosodása stb. mindmind befolyásolja a vevő magatartását. Azaz előfordulhat, hogy a termék ugyan korszerű — anyaga, technológiája is az —, de a kikészítési mulasztások, a konzervatív fazon miatt használati értéke és ára csökken, s nem nyújt akkora hasznot, amennyit reméltek. Másfajta, de végeredményében azonos eset: a silány csomagolás miatt az exportra szállított áru úgy érkezett meg a vevőhöz, hogy csupán a kikötött ár felét adta meg érte. Folytathatjuk: a kiváló fogyasztási cikk azonnal elveszti vonzerejét, ha a gyártó nem ad folyamatosan pótalkatrészeket, s így versenyképes áruját versenyképtelenné teszi. Az ilyen termelő rövid időn belül elveszti megbízhatóságát is, ahogy az szintén, aki a megszabottnál gyengébb anyagot használ fel vagy nem tartja be a szállítási határidőket. Beszédek, újságcikkek, televízió és rádióriportok visszatérően szokványos kérdése, hogy mi a siker titka? Nos, a sikernek — ahogy a kudarcnak úgyszintén — nincs titka, nincs semmiféle kideríthetetlen oka. Magyarázata, feltárható eredője annál inkább van. Sűrűn a közgondolkodásban is, a termelők magatartásában is — s nem kevésbé a kereskedőknél — az a látszat uralkodik, hogy „szeszélyes” meg „kiszámíthatatlan” a siker, nem tudni mi válik be s mi nem. Kétségtelen, akármilyen fejlesztésről, termelési lépésről legyen szó, a kockázat jelenlétét nem vitathatjuk, s ezt a kockázatot vállalni kell. Vannak előre látható, kiszámítható tényezői a sikernek, az üzleti eredménynek, s akad. nak bizonytalan, tehát több féle módon figyelembe veendő mozzanatok. E kettő elegyítése, egészséges aránya a feltétele annak, hogy a termelő kialakíthassa megfelelő stratégiáját és taktikáját, azaz, hosszú távon is biztosan alaAz üzleti eredmény kiszámítható tényezői pozhasson az erkölcsi és pénzbeli elismertségre. A nemzetközi kereskedelem „goodwill" kifejezése — üzleti jóhírnév — azt sűríti magába, amit a fejlesztés első pillanatától az áru eladásáig, a termelő tevékenység egésze átfog. Ma még a vállalati magatartás nem igazodik eléggé a siker sokféle, s egymással bonyolult kölcsönhatásban álló összetevőihez. Jogos követelmény ezért, hogy növekedjék a vállalatok érzékenysége mind a költségekkel, mind az értékesítési lehetőségekkel szemben. A szabályozó rendszer változása ebbe ez irányba mutat. Ahhoz azonban, hogy hatása nagy erejű legyen, elengedhetetlen a vállalati tevékenység tökéletesítése is. Mégpedig úgy, hogy ne csak kívánják a termelők a sikert — mert ez ma sem hiányzik —, hanem tudják, jól megfontolt konkrét tervek, távlati programok alapján, hogy mit kell tenniük érte. Időtartam szerinti telefondíjazás Május 25-től a miskolci, a nyíregyházi, a szolnoki, a hódmezővásárhelyi és a ceglédi távbeszélő központ áttér a három perces időtartam szerinti díjazásra — jelentette be a Posta Vezérigazgatóság. A megnövekedett hazai és nemzetközi lorgalom szükségessé tette a beszélgetések idejének korlátozását. Az öt vidéki városban megközelítőleg 30 000 elő- fizetőt érint az intézkedés. A tervek szerint 1980-ig valamennyi megyeszékhelyen lehetővé teszi a posta a távhívást. Az időtartam szerinti díjazást pedig huszonöt helyen alkalmazzák már az ötödik ötéves terv végén. rr Őszintén szülni - magunkért Te mit tennél a vezetők helyében? Szinte látom tizenkét év előtti magunkat, amint ott állunk a krómosban a -füstölgő villanymotor mellett. A vállamon szerszámosláda és éppen szidom Attilát, mert ahelyett, hogy kikapcsolta volna, teleszórta a motort a porral oltóval. Kardos Attila ma is a Pécsi Bőrgyárban dolgozik, azóta is a krómosban, csak egy modernebb gépen. Halványkék, krómcserzett: bőrökkel forgolódik az emelővillás targonca. Savanykás, enyhén émelyítő szag, a finom bőrforgácsból kupacok a faragógépek mellett. Attila becsúsztatja a bőrt a sebesen forgó késes henger alá. Pontosan másfél milliméternyire kell elvékonyítani. Ha lejjebb megy: selejt — Látod? Mindegyikünknek van egy ilyen kis kalapácsa, mindegyik elkészült bőrre beütjük a jelünket. Ha később hibát talál a meó, tudják, hogy ki csinálta a selejtet. Nekünk, faragóknak kell megadni a bőr végső méretét. Mi tized milliméterekkel számolunk. Egy-egy bőr súlya 10-15 kiló. Naponta általában ötszázat „esztergál". — Tudom, tímár vagy. Amit csinálsz, annak nem sok köze van a klasszikus mesterséghez . .. — Miért? Egy ilyen nagy gyárban mire számítottál? — Arra, hogy elégedetlen vagy. Majdnem tizenöt éve ezt csinálod. Nem túl egyhangú? — Az igaz, hogy nem vagyok teljesen elégedett, de nem ezért. Krómosi faragónak fenni a bőrgyárban, az rangot jelent. De ma már csak erkölcsi rangot. — Hogy érted ezt? — Vegyük például a víztelenítő gépet. Akinek jó a fizikuma, egy heti gyakorlás után meg tudja csinálni rajta a száz százalékot. A fizetésük pedig körülbelül annyi, mint a krómosi faragóké. A víztelenítőknél magas a fluktuáció, mert nagyon nehéz munka. Egy év alatt majdnem teljesen kicserélődött a gárda. A faragóktól ugyanakkor egy ment el. Ha nincs elég ember a víztelenítőknél, akkor a faragókat küldik oda. Onnan viszont nem lehet a faragó gép mellé állítani a munkást. — Te mit tennél a vezetők helyében? Hogyan hívnád oda, hogy tartanád ott az embereket? — Látod, most ellentmondásba keveredtem magammal. Mert pénz nélkül ez nem megy. S akkor megint ott van a faragók sérelme. Valahogy olyan ez, mint a 22-es csapdája . .. Valóban csapda lenne? Elképzelhetetlen, hogy munkások és vezetők valamilyen közös fórumon cseréljenek véleményt, és együtt keressék a legjobb megoldást? — Mire gondolsz, amikor az újságban olvasod, rádióban, televízióban hallod azt, hogy üzemi demokrácia? Mi jut erről eszedbe? — Az, hogy bármikor szabadon kinyilváníthatom a véleményemet a munka szervezéséről, vagy bármiről, ami a gyárban történik. Ott lent sok minden egészen másképp látszik, Sok mindent lehetne javasolni . . . — Például? — Tavaly a gyárban járt Bo Lundén, svéd bőripari szakember. Ö világosan megmondta, hogy túlszervezett a gyár. Én faragó vagyok, engem ellenőriz egy ember, aki a bőrvastagságot méri. Az ő felettese a főcsoportvezető, a főcsoportvezető felett van a műszakvezető, felette a művezető, az ő főnöke a főművezető, következik a ranglétrán az üzemvezető és aztán fel, egészen az igazgatóig, mint ahogy bármelyik gyárban, üzemben. — Ezt nem lehetett volna valahol elmondani? — De. Tavaly hívtak össze egy szocialista brigádvezetői értekezletet, éppen azért, hogy mindenki elmondja azt,. ami a szívén fekszik. Ott voltak - a szocialista brigádvezetőkön kívül a művezetők, főművezetők, az egész vezérkar, a gyár igazgatója is. Megettük a szendvicseket, megittuk a Colát, néhányon mondtak valami vérszegény általánosságot. Azóta tisztelem igazán az igazgatót, mert azt mondta, így nem jutunk semmire, legközelebb a főnökök nélkül, szűkebb körben találkozunk, hátha akkor könnyebben szót értünk - és berekesztette a tanácskozást. — Nem volt gyávaság a hallgatás?- Az volt. De tedd a szívedre a kezed, te is tudod. Gyönyörűen ki lehet szúrni az emberrel, törvényes keretek között, „üzemi érdekből". Egyszer csak azt veszed észre, hogy kevesebbet keresel, nehezebb munkával. Ki akarja ezt? Kardosék lakásában még minden a feje tetején áll. Az előző nap költöztek Lvov-Kert- városba egy vadonatúj ház negyedik emeletére, két és félszobás lakásba, Éva, a feleség szintén a Bőrgyár munkása, immár tíz éve. Most azt sem tudja, hova kapjon. Vajaskenyeret ad a hároméves Esztikének, tisztába teszi a féléves Attilát, aztán rámol, takarít. — Huszonháromezret kellett befizetni, havi négyszáznyolcvan lesz a törlesztés. A többi a szociálpolitikai kedvezmény a két gyerekre, és nem utolsó sorban a gyár által adott 43 600 forintos kamatmentes kölcsön.- Ezért a pénzért azt vállaltam, hogy még legalább tíz évig dolgozom a gyárban — mondja Attila. — Dehát ez a legegyszerűbb kötelezettség. Tizenöt éve dolgozom a Pécsi Bőrgyárban. Segítettek, hogy elvégezhessem a vegyipari szakközépiskolát, ahol idén érettségizem. Amit tanultam, továbbra is Itt szeretném hasznosítani. Kardos Attila harminc éves. Korosztályának egészséges türelmetlenségével szeretne mindig jobbat - nemcsak magának. Hiszem, tudom, hogy az „érted haragszom, nem ellened" jószándéka vezérli-. Kurucz Gyula Az Országos Bányagépgyártó Vállalat BNV nagydíjat nyert fej- tö-rakodó gépe Szokolai felv. Bányagépek seregszemléje a Budapesti Nemzetközi Vásáron Ha csak a szabadtéri kiállító területen bolyongtam volna, akkor is hű képet rajzolhatnék a külföldi és hazai bányagép-gyártó cégek helyzetéről, legújebb termékeikről. A beruházási javak tavaszi szakvásárán tucatnyi vállalat mutatja be fejtőrakodó és fúrógépeit, láncos vonszolóit, szénszállító szalagjait és a bányabiztonságot növelő biztosító berendezéseit. A szabadtéri (kiállító területen mutatja be az O.rszágos Bányagépgyártó Vállalat legújabb típusú berendezéseit. Közülük az idei szenzáció az F 6-os fejtőrakodógép továbbfejlesztett formája. Amivel az OBV vásári nagydíjat nyert. A nagyteljesítményű vágathajtó gép kifejlesztése ugyan két esztendőt vett igénybe, ám ahogy a főkonstruktőr Garan- csi Zoltán tervezőmérnök elmondta, hamarosan megkezdik a sorozatgyártását. Az egy kezelőt igénylő vágathajtó kombájnt a szén-, ásvány és ércbányászatban, a rövid homlokú fejtéseknél is alkalmazhatják: Az F 7-tel 600 kp,cm- nyomószilárdságú kőzet is jöveszthető. A jövesztett anyagot a kombájn harácsolókarjai a berendezés alatt elhelyezett vonszolóra kotorják, amely az F 7-es után kapcsolt szállítóberendezésekre továbbítja az anyagot. Nagy előnye, hogy tizenhat óra alatt telepíthető és száz méter hosszúságú vágat kihajtására is érdemes átszerelni. A Magyar Szénbányászati Tröszt által tervezett — a nyolcvanas évekig szóló — vágathajtási programot ezekkel a nagyteljesítményű berendezésekkel kívánják majd meggyorsítani. A B pavilonban kiállító Taurus Gumiipari Vállalat bemutatóján, a gépkocsi gumiköpenyek mellett, a hőálió szállítóheveder hívta fel magára a figyelmet. Ekkor csengett vissza az Országos Bányagépgyártó Vállalat szakembereinek megjegyzése, miszerint: ha a hazai bányavállalatok ezzel a biztonságosabb hevederrel kérnék a szállítóberendezéséket, minden további nélkül szállítanák. Csakhogy elterjedésének egyelőre gátat szab a magas ár. Úgy tűnik, hogy a hazai gyártású könnyűfém hidraulikus tárnok gondja rövidesen megoldódik. Mint ismeretes, évente többezer ilyen biztosító berendezést importálunk, főleg nyugatról: ebben az évben a magyar bányavállalatok négyezer könnyűtámot kémek, csakhogy behozataluk nehézségekbe ütközik. Ezért is nagy jelentőségű, hogy a Bányászati Kutató Intézet kifejlesztette, s az idei BNV-n már ki is állította az alumínium ötvözetből készült biztosító berendezést. Súlya mindössze ötven kilogramm. Az Újpesti Gépelemgyár eddig 360-at gyártott próbaképpen: időközben megkezdődtek a tárgyalások az ALUTRÖSZT-tel is, várhatóan annak balassagyarmati gyáregysége áll majd rá a tárnok készítésére. Az előzetes megállapodások szerint hazánk lesz a könnyűfém tám- gyártás KGST-n belüli profilgazdája. A Bányászati Kutató Intézet másik újdonsága az általuk kifejlesztett, a gumihevederek szakadását jelző izotópos készülék. Amely, érzékelve a legkisebb tépődést is, leállítja a szállítószalagot: a prototípusa gyöngyösvisontai külfejtésben üzemel. A hazai bányák gépesítésének nagyobb ütemű előrelépését jelzi, hogy a lengyelországi KOPEX Külkereskedelmi Vállalat ebben az esztendőben 7,5 millió rubel értékű bányaipari gépeket és berendezéseket, a geológiai kutatásokat elősegítő eszközöket és bányamentő készülékeket szállít hazánknak. A tavaszi BNV-n nagyteljesítményű jövesztő berendezéssel, kopárokkal, bányatámokkal szerepelnek. A két ország által kötött hosszúlejáratú megegyezés értelmében 1980-iq megkétszerezzük a lengyel bányagépek behozatalát: az elmúlt öt évben tizenötmillió rubel értékű berendezést importáltunk. A szabadtéri kiállító területen közszemlére tett Famur típusú szénkombájnjuk teljesítménye percenként 3,5 tonna, jövesztési magassága 1,7 méter. A hozzá csatlakoztatható szállítóberendezés óránként háromszáz tonna anyag továbbítására alkalmas. A svéd Atlas Copco cég berendezései is ismertek a magyar bányászatban. A már megszökött kőzetfúró, előtoló berendezéseikkel szerepelnek a beruházási javak szakvásárán. Végigjárva a bányagépeket kiállító cégek bemutatóit, sajnálatos módon ismét arra a megállapításra juthattunk, hogy a bányamunkát megköny- ayítő kisgépek most is hiányoznak a monstrum berendezések mellől. Salamon Gyula
