Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-05-09 127. szám
1976. május 9., vasárnap Dunántúlt napló Berzsenyi Dániel: Az örömhez Édes Öröm! oh, tündérek Mosolygó szül leánya! Kacsingatsz, s ha hozzád érek, Eltűnsz, lelkem bálványa! Mint egy kacér leánykának, Nyitva int bájos kebled, Szerelmem kívánságának Lángjait úgy ingerled: S midőn csókolni akarom Ajakidat, elrejted, Elvadulsz, s ölelő karom Közül magad kifejted. S csak messzünnen kínálkozol, Ha gerjedelmim sejted: De közel elkomorodol, S szeretődet megejted. Az ulmai ütközet Mit hallok! Árpád honja határain Algyuk dörögnek! rettenetes veszély Zug, mint dagadt felhők morajjá S Bosporusok zokogó nyögése. Egy nagy csapással mindeneket levert A harc s dicsőség kénye, Napoleon, S mint Jupiter mindent lerontó Mennyköve, egy riadással elszórt. Látom hazámnak fegyveres őreit Rémült futásban; látom az éktelen Vert had zavarját tébolyogva, S Bécs s Pozsony érckapuit vivatlan Kitárva! Oh sors! oh csuda nap! mi ez? Nincs hát remény már? — Itt az idő, magyar, Mely majd szabad lelked nem ismért Jármot akaszt te szilaj nyakadra! Nyolc száz repült el már Budavár felett. Villámok ádáz zápora, vérözön Toldult s rohant rád számtalanszor Ámde te, mint az egekbe ötlö Kriván, mosolygói a zivatar között. Rémithetetlen melled acélfalat Vont fel körülted, s vakmerőén A haragos buzogányt ragadván, Gigászerövel harcra szegült karod, Vivtál: ezerszer többel ezer csatát: Menj, most mutasd meg Zrínyi lelkét, Zrínyi dicső remekét, halálát! Merj! a merészség a fene fátumok Mozdíthatatlan zárait áltüti, S a mennybe gyémánt fegyverével Fényes utat tusakodva tör s nyit. Horác Zug immár Boreas a Kemenes fölött, Zordon fergetegek rejtik el a napot, Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik, S minden bus telelésre dőlt. Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel: Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort, Villogjon fejeden balzsamos kenet, Mellyet Bengala napja főz. Használd a napokat, s ami jelen vagyon, Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd Érzésit ki ne zárd, mig fiatal korod Boldog csillaga tündököl. Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz, Légy vig, légy te okos, mig lehet, élj s örülj. Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül, Mint a nyíl s zuhogó patak. Kétszáz éve született Berzsenyi Dánie mmmmmmmmmmmsrnrnrnmaammam Aki elmélyülten, s figyelemmel olvassa verseit, fokról-fok- ra jobban megérzi modernségét, hozzánk szóló szdvót. Szinte nem is értjük, hihetetlennek véljük, miért, hogyan találkozhat a mai ember életérzése a kis falujában elvonultan élő költőével, aki „a szüret estvéli óráiban", az agg diófa alatt ..leplébe burkolva könyökére dől" és kanóca pislogó lángjainál ,,a képzelet égi álmába" merül? Más kor, más eszmevilág, más életforma — és valahol mégis ott rejlik egy közös vonás: ő az első képviselője költészetünkben a mozgásban látott mindenségnek, lírájának tengelye az idő, világképe dinamikus; rohanó, roppant 200 éve, 1776. május 7-én, a Vas megyei Egyházashetyén. A nemesi világ eszmerendszerében nőtt föl, (ódát írt a Napóleon ellen felkelt nemességhez, s a hajdani hősi erényekhez, illetve ezek ábrándképéhez mindig is jobban vonzódott, mint korához, mely csak „fab- rikán, manufaktúrán, s pénzszerzésen” töri fejét), de hamarosan megérintette a felvilágosodás szele (mindössze három évvel fiatalabb a Rousseau útján járó Csokonainál); és közben már a hazai szellemi élet kapuin a romantika is kopogtat, az új irányzat, mely az érzelmek lázadását hozza a felvilágosodás ész-kultusza után. utáni ájult álomból! — mindez megrendítette a harmóniára áhítozó, érzékeny lelkű költőt. Szerb Antal így ábrázolja lelkiállapotát: „gondolatvilága ellentétes eszmék csatatere volt... Egyfelől az alkatilag adott heroikus-nemesi világnézet, amit latinos nevelése hatalmas példákkal fűt alá, Másrészt a felvilágosodás, Kazinczy intenzív hatása, ami feleslegessé teszi a heroikus erényeket, és egészen másokat követel. Azután a romantika hatása: önmagában érezni a titokzatos valakit, aki megszólal megfoghotatlan módon az ihlet óráiban, mint egy idegen hang, és mikor elhallgat, olyan ER2SENYI S2ŰEÖ-HÁZA energiák sodrását érezzük, „nagy idők folyami" zúgnak, „fene fátumok mozdíthatatlan zárait” üti ót a merészség; Berzsenyi a száguldó időt minden idegében érezte — miközben életét a legnagyobb csend,- ben élte végig. Ezt a különös ellentmondást oz magyarázza, hogy „átmeneti korban", korszakok ütközői között élt, s ezen mit sem változtatott Nikla csöndje és magánya. Jómódú, de egyszerű életű középbirtokos szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Minden eszmeáramlat késve jutott el hozzánk, de nem egyforma késési idővel. így történt, hogy hatás és visszahatás, felvilágosodás és romantika, racionalizmus és szentimentaliz- mus egyszerre hódított nálunk. Az eszmék mögött az eladdig mozdulatlannak látszó élet is megtelt eseményekkel: a hazai jakobinus mozgalom, az elfojtása után létrejött' zord abszolutizmus, a napóleoni háborúk, majd a kibontakozó reformkor — az események és eszmék ilyen kavargásának különös jelentősége volt nálunk, ahol a szellemi élet ez idő tájt ébredezett a szatmári béke yy Nyugat-ot a húszas évek elején már állandóan olvastam, hatását irodalmi érdeklődésemre és fejlődésemre nagyon jelentősnek érzem. De ez természetes, hiszen a Nyugat majdnem maradéktalanul az irodalom rangját jelentette a XX. század első felében. Akadt persze a magyar szellemi életben nem egy kiváló érték- gondoljunk csak Gárdonyira, Móra Ferencre — akik a Nyugat nélkül futották meg útjukat, nagy átlagban azonban a Nyugat jelentette az igazi elismertetést. írói munkásságom - sajnos- későn kapcsolódott a Nyugathoz. Pedig már a harmincas évek elején biztattak barátaim, hogy küldjék verseket a Nyugathoz. A harmincas évek végén Illyés Gyula útján kerültem kapcsolatba Babits Mihállyal. 1939. szeptemberében közölte először verseimet a Nyugat: Két költő címen: — Berzsenyiről és Kölcseyről. Ezután a kiadóhivatal megindította számomra a folyóiratot, ez volt a honoráriumom. Több versem is megjelent utána o Nyugatban. .•jr.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.-.v. I Ív::::-*::-:*:-:-:::-::::::-:roi útórirv ■ 1 / tT TTTTTTTTI % '4 1 A Nyugatot korábbon - 1933. tavaszán — meghívtam Szombathelyre a Faludi Ferenc irodalmi társaságba szereplésre. Móricz Zsigmondnak küldtem a meghívót, de ő levélben jelezte, hogy megvált a folyóirattól, így Móricz Zsig- mond és felesége: Simonyi Mária színművésznő jöttek el hozzánk. Az érdekes találkozóról sokhelyen írtam már. Itt azzal egészítem ki a beszámolókat, hogy Kőszegen, a hangulatos Szent Jakab templom homályában rábukkantunk a Murányi Vénusz: Széchy Mária sírjára. Vendéglátónk: Kincs István biztatta Móricz Zsigmondot, hogy erről írjon regényt. Mó. ricz Zsigmond rövidesen megírta a Murányi kaland című szép költői színművét; Széchy Mária és Wesselényi Ferenc szerelméről. 1935 telén azután mégis köszönthettük Szombathelyen a Nyugatot. Erre az alkalomra behívtuk Csöngéről a már fiatalon is jelentős költő-barátunkat: Weöres Sándot. Az irodalmi esten Kosztolányi Dezső, Gellért Oszkár, Nagy Endre és Ascher Oszkár szerepeltek. Az est felejthetetlen előadása Kosztolányi szereplése volt. Kosztolányi (akkor mór beteg volt, de a súlyos kór nyomai nem látszottak rajta) több verse közt a Hajnali részegség című remek versét is felolvasta. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a versmondás. Nem szavalt, de a vers lelkét szólaltatta meg kissé pattogó, de kedves modorban. Kosztolányi több levelében is invitált a Logodi utcába. Sajnos a meghívást mindig halasztottam, de ebben a látomá- sos versben mégis láttam a Logodi utcát: a vers „glóriás" fényeiben. A Nyugatban a 30-as évek vége felé Babits bátor írásai adtak erőt az embertelen idők próbáihoz. Babitsnak ezek az- írásai Adyt idézték az őrzők hűségét: az emberséghez és magyarsághoz. A Magyar Csillag - Babits Mihály halála után - a Nyugat szerepét vette át. A jogfolytonosság, a szellemi örökség se változott, hiszen Babits betegsége alatt már évekig Illyés Gyula volt a lap „tutora". A Magyar Csillagban is több versem jelent meg. A Nyugat a tehetség, a szellem, a szabad lelkiismereti megnyilatkozás otthona volt. S ezt a kor legnagyobb- jaival - élükön Adyval — szolgálták nemzedékeken keresztül. A Magyar Csillag pedig — szinte tizednyi idejével is - nehéz időkben virrasztóit a nemzeti géniusz felett. , / oz ember, mint az erdő madár- dal nélkül . . A fiatal Berzsenyi még kicsattanó egészséggel indult >a soproni líceumba, ahol szilaj- sága miatt mihamar kicsapa- tással fenyegetik (,,a szülőknek nyakokra visszaküldik"), mert mint maga vallja: „Én egykorúim között a legelső magyar táncos valék, lovat, embert, asztalt átugrani nekem játék volt. Sopronban egymagám tizenkét németeket megvertem és azokat a város tavába hánytam; és az én szeretőm az én karjaim között elalélt." A derék soproniakat rémisztgető ifjú Herkules a francia háború hírére katonának állt, majd utóbb még egy évre visszament a líceumba, de 1795-ben már hazatért apjához gazdálkodni, majd feleségül vette unokahúgát, Dukai Takács Zsuzsannát, és anyai jószágára, Sömjénbe költözött. Gazdálkodik, gondolkodik, olvas; értekezést ír A magyar- országi mezei szorgalom némely akadályairól, s ebben reálisan látja a jobbágyság helyzetét, s magának a jobbágyság intézményének elavult voltát, de nem változtatott rajta, nem reformer, hanem költő és gondolkodó, aki cselekvés helyett inkább a múzsákkal társalog. Verseit titokban, magának írja, nem szánja őket közlésre. 1803-ban azonban Kis János, a szomszéd község lelkipásztora írás közben lepi meg, elkéri a féltve rejtegetett kincset, és elküldi bírálat végett a kor „írófejedelmének”, Kazinczy- nak. A válasz nem késik, rajongó lelkesedés árad belőle, így jön létre Kazinczy és Berzsenyi barátsága; ám a versek kiadására csak egy évtizeddel később kerül sor, inikoris a költő a sürgetőző Kis János kezébe nyomja a kéziratköte- get, tegyen vele, amit akar. A versek meghozzák az országos sikert, csakhamar sor kerül a második kiadásra is. A költő fellátogat Pestre, ahol az írók heves örömmel fogadják, de ő egy mogorva falusi medve zárkózottságával ábrándítja ki őket. Nem tud feloldódni e számára idegen világban, Még ekkor sem, a dicsőség csúcsán, még kevésbé később, miután 1817-ben megjelenik Kölcsey kegyetlen és sok tekintetben igaztalan kritikája. A nagyerejű költő sebezhető, érzékeny lélek. A bírálat összetörte, elnémította, búskomorságba döntötte. Kazinczytől is elzárkózott, elvégre az ő tanítványa volt a támadó, sugal- mazását gyanította hát a bírálatban. Esztétikai tanulmányokba merül, hogy méltóképp válaszolhasson. Észrevételek Kölcsey recenziójára címmel nyolc évvel később megjelenik vitairata, melyből utóbb a versformákról szóló tanulmánya születik, a magyar verselés fontos sajátosságait rögzítő mű. A Poétái Harmonistikában összefoglalja esztétikai nézeteinek rendszerét, tudományos tekintélyre tesz szert, az Akadémia rendes tagjává választják, de mindhiába, á melankólia egyre jobban hatalmába keríti. Szerb Antal róla szóló szép tanulmányában Arany Jánossal rokonítja, mondván, hogy a falusi csendből az irodalom hullámverésébe került „bennszülöttet" megöli a városi kultúra. 1836-ban halt meg: mindössze 60 éves volt. Ez a magányos óriás írta meg A magyarokhoz intézett ódát. A közelítő telet, a Fohászkodást és még annyi verset, melyek a magyar líra örök kincsei közé tartoznak. Különös varázsukat nyelvi szépségük adja, a kifejező jelzők, a meglepően összeválogatott igék és főnevek; a nyelv roppant ereje, mely érzés és gondolat mélységeit találó tömörséggel, .egyedüli érvénnyel fejezi ki. Miközben az antik költőkért rajongva a görög harmóniát kereste, ráérzett arra, amit napjainkban Devecseri Gábor tudatosan tárt fel, hogy a magyar nyelv mennyire alkalmas az időmértékes verselésre; olyannyira, hogy a köznapi nyelv- használatban is gyakran előfordul az időmértékes kifejezés (csak nem vesszük észre). Ezért lett nála felszabadító erejű a forma kemény fegyelmét jelentő időmérték: a verslábak szigorú rendjében a szabad képzettársítások elemi erejével tört fel a láncairól elszabadult ér- zésvilóg. Bozóky Éva
