Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-05-30 148. szám
Pécs, Káptalan utca 3. E gyelőre csak kívülről csodálhatják meg a pécsiek a Káptalan utca 3. sióm alatti, szépen rend- betett múltszázadi épületet. Néhány nap múlva megnyílnak az ajtók is, s attól fogva Pécs ismét gazdagabb egy múzeummal, egy képzőművészeti értékkel, egy látványossággal. A ház falán tábla hirdeti, hogy itt a Vasarely Múzeum, Vasarely, a világhírű művész 1908-ban ebben a házban született Vásárhelyi Győző néven. 1930-ban utazott Párizsba, attól fogva ott él. Csaknem egy évtizede, hogy szülővárosának múzeuma felvette a kapcsolatot Vascrelyvel, s öt esztendeje, hogy a művész ellátogatott. Pécsre. Az akkori tervek, hogy a város múzeumot létesít neves szülöttjének, ezekben a napokban válnak valóra. Victor Vasarely biztosította a múzeum anyagát, mindenekelőtt saját műveit adományozta Pécsnek, de az ajándék tartalmazza feleségének, Claire Vasarelynek és kortárs külföldi művészeknek válogatott anyagát is. A franciaországi gordes-i múzeum és az Aix en Provence- ben nemrég megnyitott Vasare- ly-aiapitvány utón ez lesz a világhírű képzőművész harmadik önálló múzeuma. A házról, amely csaknem másfél évszázada épült, Bezerédy Győző helytörténész gyűjtötte össze az adatokat. Ezek arra utalnak, hogy ezen a — káptalani birtokhoz tartozó — telken az építkezést a püspöki könyvtár építésével egyidő- ben határozták el. Az 1930. évi Székeskáptalani Protocollum utalása alapján a ház „egyemeletes legyen és észak felé ne legyen ablaka". Az épületet — amely kanonokház lett — Piatsek József neves pécsi építész tervezte és építette 1830—31-ben. Eredetileg valamivel kisebb volt a mainál, a déli részt később toldották hozzá Első lakója Némethi János kanonok volt, a kertet ő tervezte, alakította ki az épület mellett. A következő lakó, Kelemen József kanonok naplót irt, amely fennmaradt, ez említi Pécs 1849. június 15-i ostromával kapcsolatban, hogy „később a Bibliotheca mellett levő Kanonok ház mellett több elszaggatott golyó darabokra találtunk" . . . 1872-ben határozat született az erősen megrokkant ház tatarozásáról, illetve az „alsó ámbitus" szöllősi kövekkel történő burkolásáról, s a munkákat hamarosan el is végezték 1001 forint értékben. Húsz év múlva az akkori kanonok panaszára, hogy lakása igen szűk, átalakították az épületet, a déli erkélyrész helyén szoba lett, a lépcsőház melletti kisebb teremből pedig házikápolna. A házban később több pol gári lakást alakítottak ki. E század közepén már védett lett az épület, s egy műemléknek a bejárathoz, hangulatos előcsarnokon át a kiállitóter- mekbe. Vasarely adománya a múzeumnak mintegy 150 festményt, grafikát, szőnyeget, plasztikát tartalmaz. Az anyag nagyrésze látható lesz az új múzeumban. A kortársak műveiből válogatott gyűjtemény is: Claire Vasarely munkái mellett Hans Arp, Cruz-Diez, Auguste Herbin. Frantisek Kupka, Francois Mo- rellet, Nicolas Schöffer, Yvaral, Tomasello, Soto, Monique Arra- don, Marcelle Cahn, Jean Dey- rolle, Jean Gorin és Pol Mara művei szerepelnek még, azok, amelyeket Vasarely válogatott, s adott át saját tulajdonából a pécsi múzeumnak. A múzeum berendezése ott- jártunkkor még nem fejeződöd be, de a faiak már nagyrészt benépesültek Vasarely jellegzetes, geometrikus, térhatást keltő kompozícióival. Az egyik emeleti teremben a festmények kaptak helyet, a másikban hét nagyméretű szőnyeg. Az aubus- son- és gobelin-technikával készült szőnyegek ugyanazt a világot képviselik. A földszinten grafikák, szőnyegek kapnak helyet, A grafikák kispéldányszámú, sokszorosított grafikák, elsősorban szitanyomotok. Több példányban készültek a multiplikák is, a műanyag-, fa-, fém-anyagú plasztikák, amelyek szintén láthatók majd a kiállításon, AVa- sarelyről megjelent könyvek, tanulmányok is ki lesznek állítva, s r*-i n#< r^i >•< !"•—1 • 04 OOI >#< •#4 Ml >•< >#< Helios—Vili, 1959 vászon, acryl 195* 100 cm a későbbiekben létrehoznak majd egy játékszobót, ahol a mester elvi és gyakoiloti útmutatásainak meafelelően egy kis időre maguk a látogatók fs „képzőművésszé" válhatnak. Décs új múzeuma a jo- ' vő hét péntekjén nyílik meg ünnepélyesen, Vosorely személyes jelenlétében. H. É. jegyzék így emlékezik meg róla: „Egyemeletes, klasszicista lakóház. Homlokzatait a födém magasságában húzódó választó- párkány osztja, két kéttagú főpárkány zárja le. Földszintjén mélyített táblákra helyezett ablakok nyílnak ... Az épülethez városképi szempontból jól illeszkedő kerítésfal, boltíves kapu és melléképület csatlakozik." A ház az utóbbi hónapok- r* ban megújult. Kívül csak tatarozták, megerősítették, belsejét átalakították — nem túlságosan nagy, de elegáns, meghitt hangulatú múzeum lett belőle. Három nagyterem az emeleten, négy a földszinten. A folyosók padlója süttői mészkő, a falak hófehérek. A boltíves termekben a fehér fal és a nyers- színű faborítás az uralkodó. Falépcső vezet az emeletre. A látogatók az udvaron át juthat* * * i ) \ * * t t t * t \ \ * * * * f * * Zebrák (szőnyeg) rm r* j Nem Könyvhét És a mai formula szerinti „ünnepi" jelző nélkül.-Egyszerűen csak: Könyv, nap. Tartalmában és jellegében őszintén és kertelés nélkül üzleti célkitűzéssel. Eladni azt, ami van, mégpedig alkalmi, le- szállított áron. Nem állami, művelődéspolitikai demonstráció, hanem a Magyar Könyvkereskedők Egyesülete összehangoló sugalmazása szerint, esetleges adókedvezmények kilátásba helyezésével. Lényegében azonban ki-ki a maga módján: a kiadók a maguk kiadványaival, a kereskedők a maguk készleteivel. Vagyis, ahány utcai kónyvsá- tor, annyi féle; - a külső kiállítás attól függött, hogy melyik cég hogyan bírta pénzzel. Mert volt székely-kapu, fúvószene. árvalányhaj, kikiáltó, kocskaringós kézjegyét osztogató és önmagát néoszerűsitő iró-kiadó, másutt viszont szerény asztalnál csöndes beszélgetések írók és híveik között. Mert bármennyire is üzlet az üzlet, azért mégse mindegy, hogy melyik cég kivel üzletelt, kinek a propagálása vetette be a megengedett hírveres eszközeit — és az sem mindegy, hogyan. így aztán más írók ültek az Andrássy úti nagy kiadó dísz-sátrában, és mások a Révai vagy a Franklin Társulat előtt. A közönség tudta jól, merre vegye aznap az irányt, ho kedvenc Írójával vagy mesterével kívánt találkozni. Az olvasó közönség ugyanis. A tájékozottak. A gyanútlanul közlekedők vagy dolgukra sie- tők legföljebb belebotlottak egy-egy árusítóhely hangosko- dójába, véletlenül ide, vagy véletlenül amoda. Avagy aszerint, hogy hová cibálták be! Én akkor a Váci utcában, a Piarista házzal szemben lévő Vájná és Bokor cégnél dolgoztam kisegítő könyves inasként (a mai idegennyelvű antikváriumban). Ez a cég adta ki először német nyelven Az ember tragédiáját és a Bánk bánt is, de nagy szeretettel foglalkozott a vadászkönyvekkel (pld. Széchenyi Zsigmond első mcg- jelentetője és forgalmazója) s az egyetlen budapesti telephellyel bejegyzett könyvkereskedés, melynek New Yorkban fióküzlete volt. Nos, a könyvsátor a járdán nem látszott ugyan túl cifrának, sem túlságosan gazdagnak, - de hogy mennyire legyen hangos, arról nem lehetett akkoriban hangszórók segítségével gondoskodni. Hanem a korszak egyik „leghangosabb" életű színésznőjét „vetettük be": Muráti Lilit. — Ö sokmindenről volt híres. Mert ahhoz, hogy sikeres színésznő legyen valaki, nemcsak a sajtó főcímeiben kellett szerepelnie állandóan, hanem élnie a nép nyelvén is, méghozzá minél színesebben!... Csudálatos történetek keringtek hát róla, s ő igyekezett is, hogy köznapi és utcai megjelenései legalább annyira rikítóak legyenek, mint nyilvános helyen való szeszélyes, hopszos fordulatai. Meggypiros, nyitott sport-Buggatijá- val száguldozott a városban, és „felnőtt’ korára egyszerre csak két hosszú copfba kezdte fonni a haját. Hát ő és így, két rakoncátlan varkocsát dobálva állított le minden valamire való járókelőt, elébe ment akár a sarokig, szorosan és nevetve kapta karon az úriembert, és rekedtes, ámde csilingelni akaró, jólismert hanghordozással ajánlotta neki a könyvet: — Nézze csak, milyen szép! Férfi legyen a talpán, aki ellenállt - különösen egy újabb mosoly és egy második, sokat sejtető karszorítás után! De ha akadt olyan marcona öregúr mégis, aki valahogy ki tudott térni előle, esetleg egy ötletes és célszerű hazugsággal,‘például így, hogy: - köszönöm, már megvettem ... - annak gyorsan megszorította a karját harmadszor is:- Nem baj, drága! - nevetett. - Akkor vegye meg nekem ! Mindez nagyon szórakoztató és látványos mulatság volt. És valóban rengeteg könyv fogyott el, egész nap csomagoltunk, néha gyorsabban, mintha gépek végezték volna a munkát. Igen, de . . . ^ De a Váci utca másik végében (a mai Gondolat könyvesbolt helyén) álldogált egy asztal előtt reggel óta József Attila, kiadójával, Cserépfalvi Imrével, az üzlet kirakata előtt. Sem színésznő, sem trombiták, sem árvalányhaj. Csak maga a belvárosi áradat. És a közöny. Tavaszodván, szép és színes ruhákban, és kiegyensúlyozott lelkivilággal — a közöny. Kiadó ugyan akadt, aki kiadta a költőt (a saját pénzén). De arra nem akadt senki, hogy a járókelőnek megfogja a kar. jót. Délben a költő otthagyta a könyvárusító asztalt egy fél órára, hogy igyon egy pohár tejet. Addigra ugyanis már két kötetét adták el reggel óta .. . S amíg távol volt, kegyesen eldugtak az asztalról újabb három kötetet - hadd higgye szegény Attila, amikor visszatér, hogy időközben ennyi fogyott el I Ennyi! És így! Elhitte-e? Rózsaszínűbbnek látta-e a világot a papír-dugás tejesüveg után?... A könyveket mindenesetre megszámolta, biztosan megszámolta. És diákosan, fiatal mosolyra húzódott a szája. Alig száz méterre Muráti Lilitől. Makay Ida: Dobog, dobog Neved hallom széttört szavakban. Betűzöm régi hieroglifek megfejthetetlen ábráiból. Hallom. Akár egy ősi rékviem zengne a súlyos föld alól. Neved lüktet a kinzott csöndben. Dobog, dobog némithatatlan. Mintha kivégzés dobja szól. Arató Károly: Kezdődhet kiszállásom Mert zugaim igen unom, kezdődhet kiszállásom — lehetnék evező uszony csillagképben sikló Halon. Ha eljutnék oda, lennék ennyi: körömön túl senkinek semmi — az Oroszlánt, Szüzet, Kost, Bikát nem érdemes szemügyre venni. Kiben pendelykorom elevenül, inkább csimotámmal játszom, áttotyog hetedhéthatár-szobákon, bömböl folytatólagosságom. De ez nem elég! Záró-csapja legyek, ha a remény csöppenként elcsepeg, tört ág-karokkal siratnám, világ, letarolt rózsa-fejed! Vagyok izzasztó álmaid hessegető, orcád cirógatva ébresztgető, sugár-szakállú napkelteként hozzá csiklándón simuló, Jövőt
