Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-05-26 144. szám
e Dunántúli napló 1976. május 26., szerda „Édes anyanyelvűnk” beszédverseny Évről évre több ezer középiskolás fiatal vesz részt az Oktatási Minisztérium által meghirdetett „Édes anyanyelvűnk" szép beszéd versenyen. A minisztérium a versenyt az 1976/77. tanévre is kiírta és az iskolák többségében a helyi selejtezőket már megtartották. A megyei, illetve fővárosi szintű elődöntőkre szeptemberben, az országos döntőre - amelyet Sátoraljaújhelyen tartanak1 — októberben kerül sor. A Kazinczy-verseny mellett az „Édes anyanyelvűnk" a másik olyan verseny, amely a középfokú iskolák tanulóinak beszéd- készségét, szép beszédjét hivatott kiművelni, fejleszteni, az idei vetélkedő sorrendben az ötödik lesz, a résztvevők egy írásbeli - nyelvhelyességi — és egy szóbeli feladatot oldanak meg. Jakabhegy Hidak a Drauan Erődített pálos kolostor. A középkorban bástyás fallal megerősítve. A templom és kolostor romjai, valamint a fa* lak jelentős része erősen romos állapotban ma is áll a Jakabhegyen. Fotó: Tám László Új regény- sorozatok A harmincéves úttöiő mozgalmat köszönti a Móra Ferenc Könyvkiadó „Aranykürt kiskönyvtár" című regénysorozata. Ebben az évben tíz könyv lát napvilágot, egybegyűjtik a 10— 14 évesek által legjobban ismert írók alkotásait. Petrovácz István: Fácános út című regénye után sorra jelennek majd meg a következők is. Gergely Márta: Sanyi, Hárs László: Győztes kerestetik, Kántor Zsuzsa: Portyázó tigrisek, Kern István: Csata a hóban, Kiss József László: Jó szelet, kapitány! Nagy Zsuzsa: Csakazértis, Szabó Magda: Születésnap, Szalay Lenke: Barát érkezik a házhoz és Thury Zsuzsa: Angéla című írása teszi a pirosnyak- kendősök csapatának születés- napi „könyvcsokrát". Hasonlóan nagy érdeklődésre tarthat számot a Kozmosz könyvek legújabb sorozata, a fiatalok könyvtára is: a 24 kötetből álló sorozat — amely két év alatt jelenik meg — bemutatja az emberiség fejlődésének jelentős szakaszait a rabszolgatartó társadalomtól napjainkig. Minden könyv utószava az adott kor politikai, gazdasági és társadalmi összefüggéseinek megértéséhez - sily- módon a tanuláshoz — nyújt értékes segítséget. Howard Fast Spartacusa, Darvas József: A törökverő és Romain Rolland: Colas Breugnon című könyve után további három híres francia, Victor Hugo, Balzac, és Zola egy-egy műve, sorrendben: A kilencvenhárom, a Go- riot apó, valamint a Germinal jelenik meg. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc irodalmából nyújt igényes válogatást a Föltámadott a tenger. .. című kötet, „Az alattvaló” Heinrich Mann művészetével ismerteti meg fiatal olvasóit. A sorozat Makszim Gorkijt, a nagy szovjet írót a szocialista realizmus alapművének tekinthető Az anya című művével mutatja be. Még ebben az évben Hidas Antal: Márton és barátai, V. P. Kata- jev: Távolban egy fehér vitorla és Jack London: A vaspata című munkája lát napvilágot a sorozat emblémájával. Korának egyik csodája volt az eszéki Dráva-híd Negyven hajó tartotta a fából készült átjárót A mohácsi csata 450. évfordulójának közeledtére a török útját Eszéktől Mohácsig magam is igen sokszor végigjártam. Értékes adatokat kaptam jugoszláviai barátainktól az eszéki ■ hidakkal kapcsolatban. A mellékelt térképen két híd és középen egy töltés látható. A Dárdánál és Bellyénél (Bilje), Eszékről a baranyai partra érő két bídjelzés között kelt át a török sereg három helyen is az 1526. évben. Átkelésükhöz a híd augusztus 19-én készült el. A hatalmas munkában a török hajóhad is segítséget nyújtott. A szultán naplója szerint augusztus 23-án nagy eső esett, amikor II. Szulejmán és kísérete átvonult rajta. Utána Bebram pasa következett az anatóliai sereg élén. Majd felgyújtották Eszék városát és a hidat szétszedték. A török hajóhad pedig elindul vissza és a Dunát elérve megindul felfelé. A híd szétszedését biztonsági okokkal magyarázzák a történetírók. Seregük hátbatámadását akarták ezzel megakadályozni a törökök. A térképen északkeleti irányban húzódó hidat a rómaiak építették a limes vonalához úgy, hogy a hatalmas mocsárból kiálló szigeteket kötötték össze. A római' erődvonalat igen szépen mutatják a löszpart szélére, az egykori őrhelyek helyére épült mai települések, melyek szabályszerűen következnek egymás után. A török is ezt az útvonalat követte a dombig, majd Baranyavár felé fordult, mert 1526-ban csak a római limes vonala volt járható e területen. Az Eszék—Dárdát összekötő híd volt az, melyet Zrínyi Miklós az 1663—64-es híres téli hadjáratában felégetett. E hatalmas, stratégiailag fontos alkotmány a maga korában az emberek elismerését és csodálatát váltotta ki. Építészeti remekműként emlegették századokon át, hiszen óriási mocsaras területen kellett az átkelést biztosítani, mely körülbelül 7 kilométer széles volt. Ezt a hidat II. Szulejmán 1566-ban Hamza béggel építtette, amikor Szigetvár ellen vonult. Evlia Cselebi török utazó, valamint Ottendorf Henrik, a Habsburgok egyik diplomatája érdekes leírást közöl a hídról, mint szemtanú. Ottendorf le is rajzolta azt. Mindkét leírás 1663. évből való. Evlia Cselebi Eszékről Dárda felé utazva írja le a hatalmas építményt: „ .. . A híd közepén jobbról- balról, hogy a jövő-menők kipihenhessék magukat, fából készült magas pavilonok vannak. Innentől kezdve a hídnak tíz lépésnyi helye felszedhető, s e helyen várkatonaság tartózkodik, s a jövő-menő kereskedőktől a kormányzói kincstár számára vámot vesznek, éjjel pedig a hidat csigákkal felhúzzák, s kapuját elzárják. A hídnak jobb- és baloldalán gerendákból korlátok vannak. E korlátokon kívül a gyalogmenők számára két rőf széles gyalogoló rész van. E hídon ha két kocsi szemközt jön, a gyaloglók a szélére mennek, s a kocsik egymás mellett kényelmesen átvonulnak. E hídon folyóvíz módjára tengernyi ember jön-megy... az eszéki hídon két óra alatt nehézségek között én szegény is keresztülmentem, s Dárda palánkra érkeztünk .. .” Majd Dárda várát írja le és a híd „nyugati" szárnyát mutatja be: .......Azon a helyen, hol a folyó a vár tövében elfolyik, teljes 40 darab hajó van, melyek mind vaslánczokkal vannak egymáshoz kötve. Nehogy az ellenség elvághassa, kar vastagságú lánczokat használtak fel erre. Eme 40 darab hajóra egy fa átjárót készítettek. Hossza 160 lépés, mert keskeny medernél van; a hídnak két oldalán erős kapuk vannak; a közepén lévő tömlőhajók közül kettőt az őrök minden éjjel vaslánczczal, újra összekötnek, s a hídnak más helyein madár sem repülhet, darázs, hangya és Ott endorf Henrik rajza a török hídról (1663) ■—Kígyó sem mehet át; egész reggelig őrzik." Ottendorf Henrik a híd hosz- szát 8000, szélességét 15 lépésre teszi, valamint azt említi, hogy öt negyed óra az út a mocsaras részen keresztül, mely után a hajóhíd következik. „Az egész híd jó mérföld hosszú, és lovagolva jó másfél órát tölt az ember rajta." A Dráva Barbara nevű holtágát bérlő kopácsi halászok néhány tölgyfa cölöpét megtalálták a mély vízben és kiemelték nemrég. Jelenleg a Vörösmarti (Zmajeváci) Múzeumban látható három is közülük. Végül szólnunk kell arról a töltésről, mely a mocsáron át a Dráva bal partjáig vezet. Ezt Mária Terézia készíttette el. A tetejét két réteq élére állított téglával burkolták. 1972. év őszén a Dráva igen megáradt és Eszéket is veszélyeztette. Ezért a töltést felrobbantották a Barbaránál, hogy az árterületen felgyülemlett óriási víztömeg gyorsabban folyjon le. A szakadásnál a portalanított út alatt látszott a téglával borított töltéstető. Kiss Béla Mai jugoszláv grafikák kiállítása Az elmúlt hetekben a mai jugoszláv grafikák kiállítását láthattuk a városi tanács Déryné utcai kiállítótermében. A Szabadkai Képzőművészeti Találkozó (Likovni Susret Subotica) Modern Galériájának gyűjteményében több, mint kétszáz grafika található a kortárs jugoszláviai képzőművészet java terméséből. Ezeket a lapokat a Szabadkán 1965 óta rendszeresen szervezett országos grafikai kiállításokról vásárolta meg az intézmény, ilymódon a jugoszláv grafika utóbbi másfél évtizedét dokumentatív hűséggel és teljességgel, méltó színvonalon reprezentáló kollekció birtokába jutott. Az eleve nagy igényességgel összeállított gyűjteményből most 40 darabot láthatott a pécsi közönség, Ez a nehezen körülírható, ellentmondásos egység meghatározó benyomása a tárlatlátogatónak. A kiállítás anyaga ugyanis — töredék volta ellenére — oly egyértelműen szerves egész, olyannyira közös grafikai anyanyelvről árulkodik, s minden stiláris, mesterségbeli, gondolati változatosság dacára olyan logikus, megszakítatlan, teljes sort mutat, hogy meghökkent bennünket az adat: a 40 grafika 40 különböző művész alkotása. Hogy mi fűzi össze a baljós hangulatú szürrealista művet az opart kompozícióval, az aggályos aprólékossággal megjelenített figurális témát a tisztán geometrikus absztrakcióval, a faktúra varázsos lehetőségeire építő rézkarcot az elmét mozdító koncept elemeit felhasználó nyomattál, s a szubjektum gesztusban kifejeződő jegyeit dokumentáló festői grafikát a tudomány művészeten kívüli közlésrendszerével kacérkodó művel, — azt rendkívül nehéz pontosan meghatározni. A műfaj egysége nem lehet kielégítő magyarázat, hiszen a sokszorosított grafika szinte valamennyi klasz- szikus és új lehetősége felvonul itt a különböző karcokéi a szerigráfiáig és a szitanyomatig, színes és mo- nokrom változatokban. Valószínűleg közelebb járunk az igazsághoz, ha azt az igen kis ingadozásokat mutató magas szakmai színvonalat sejtjük az egységes hatás forrásának. Szembetűnő, hogy a kiállított darabokkal képviselt mai jugoszláv grafika milyen kevéssé él az il- lusztrativitás eszközével; sikerrel kerülve így el a másodlagos közlésekre való túlzott építés buktatóit: felszámolva a grafika bizonyos ágaira néha oly jellemző irodalmias szószáíyárkodást. Természetesen ez a törekvés sem kockázat nélküli, hiszen a tiszta formalizmus veszélye minduntalan kísérthet. A kiállított anyag döntő többségében azonban a valóban mély gondolatiság megőrizte a művészeket azon az úton, amely nem enged elkalandozni sem a képzőművészettől idegen irodalmi, sem a pusztán vizuális közhely felé. Kétségtelen, hogy a tárlat összhatásában valamelyest elidegenültebb, meta- fizikusabb szemléletet tükröz, mint azt hasonló magyar grafikai kollekcióknál megszoktuk. Mégis mindenképpen érdeméül tudhatjuk be azt, hogy a befogadáshoz szükséges szellemi erőfeszítés nem hiábavaló, eredménye bátran összemérhető sok — a közérthetőség zászlaját fennen lobogtató, de tartalmilag, formailag olcsó tömegcikket előállító — kortárs produkcióval. A grafikának a jugoszláv művészek kiállításán tükröződő felfogása kétségkívül alapos elemző magatartást, elmélyült filozofálást, ezáltal bizonyos befelé fordulást tételez fel, amelynek haszna a mesterségbeli fölkészültségben, a kimagasló technikában, gondolati érettségben jól lemérhető. De az előbbiekkel kapcsolatban viszont hiányérzetünk is okkal támadhat akkor, ha az összevetés kedvéért felidézzük például azt az elkötelezett politikai mondanivalót, mozgósító erőt hordozó grafikát, melyet nálunk Derko- vits Gyula teremtett; vagy azt a mélységes humánumával átütően ható grafikai életművet, melyet Kondor Bélának köszönhetünk, — jól tudva, hogy mindkettő megvalósulása a legparányibb formai megalkuvástól is mentes volt. Lehet, hogy új nemzeti grafikánk erőteljesebb vonala e nagy elődök hagyományain foq felnőni és fejlődni. Tanulnivalónk azonban mindenképp lesz a baráti Jugoszlávia grafikus művészetétől is; mesterségben, a műfaj tiszteletében és széles körű felvirágoztatásában. Várkonyi György A HUNGÁRIA SZÁLLODA ÉS ÉTTEREM VÁLLALAT, a Petőfi téren (volt Kórház tér) nyíló új Pan- nia Szállodájába, valamint a Nádor Szállodába dolgozókat felvesz az alábbi munkakörökbe: • CUKRÁSZ, • SZAKÁCS, • SZOBALÁNY, • LONDINER, • CSAPOS, • RAKTÁROS, • RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁS, • FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁS (lehet nyugdíjas is). Jelentkezés: NÁDOR SZÁLLODA, MUNKAÜGY (szombat kivételével). Pécs, Kossuth L. u. 5. Telefon: 15-444/6 mellék.
