Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-05-26 144. szám
1976. május 26., szerda Dunántúlt napló 3 Avatás előtt Emléktábla-leleplezés Jubilál a Pécs-istenkűti iskola Siófok művelődési központja Elkészült, felavatásra vár a siófokiak — és a nyaralók tízezreinek — több évtizedes álma, a város szép, modern, impozáns művelődési központja. Belső szerelésén az utolsó simításokat végzik, népművelő szakembereik már a nyári csúcsidőszak tervein munkálkodnak. A szép vonalú üveg-alumí- nium-márvány- és pirogránit anyagú épület a város szívében, a Fő tér 2. sz. alatt áll. A pécsi Fábián Béla úti (istenkúti) Nevelési Központ Általános Iskolája 1976. május 28-án ünnepli alapításának ötvenedik évfordulóját. Az ünnepségre volt nevelőket és tanítványokat hívtak meg. Délután háromkor, a megemlékezés után nyitják meg az évfordulóra összegyűjtött tablókból, fotókból és egyéb dokumentumanyagból álló kiállítást, majd leleplezik az ötvenéves évfordulóra készült emléktáblát, melyet az iskola jelenlegi tantestülete állíttat. A kiállítás május 28-tól június 4-ig naponta 14 órától 18 óráig tekinthető meg. milyen műsorokra kaphat jegyet; mit szeretne látni, hallani — egyéni igényei szerint. Ezt a szolgáltatást három állandó alkalmazott és a nyári népművelési gyakorlatukat íatinovits Zoltán: „Mutasson valakit, aki »szépen beszél« magyarul Tolmácsfülkék az emeleten Jólesik ránézni. Külseje hívogató, belső szerkezete a legkorszerűbb elvek szerint kínálja majd a kultúra és a kultúrált pihenés megannyi lehetőségét. Igen, azt hiszem, ez a szó a leghangsúlyosabb itt: az aktív pihenés, a szellemi felfrissülés, a kellemes, hasznos szabadidőtöltés, a művészi élmény befogadás otthonának ígérkezik ez az épület. Az intézmény ősztől nyárig — városi-járási — közművelődési, módszertani, illetve a könyvtár-központi feladatokat teljesít. Májustól pedig fokozatosan megváltozik a feladatköre. Erről beszélgetünk Tröszt Tibor igazgatóval, miközben körbesétálunk az épület emeleti ,,kerengőjén”, megcsodálva a belső udvar hangulatos, kedves Zsolnay-pirogránit faldíszeit és a formálódó nagyterem tágas színpadterét, fényorgonáját és emeleti tolmácsfülkéinek hangszigetelt „kuckóit": — Ez a hat fülke a kongresszusok céljait szolgálja majd — mondja az intézmény fiatal igazgatója —, innen az 500 személyes terem bármelyik pontjára URH-berendezéssel közvetíthető a színpadon hangzó előadás. Az apró — és hordozható — fülhallgatós berendezésnek csupán a kívánt idegen nyelv gombját kell bekapcsolni. Persze, nem ez a fő feladatunk. Amíg másutt nyárgn uborkaszezon kezdődik, itt akkor tetőzik a látogatottság, következésül a programok sora, választéka is akkor a legnagyobb. A termek, helyiségek — esetleges fal-összenyitással vagy csukással — egyaránt betömhetik őszi-téli és nyári feladataikat. A szekciótermek, klubhelyiségek is vagy olvasótermek, kiállítóhelyiségek; és a nagyterem is egyaránt alkalmas kongresszusokra, színházi előadásokra vagy koncertekre is. Következésül ennek, pontosabban a majdani szükségletnek megfelelően alakul majd a helyiségek funkciórendszere is. Tájékoztató szolgálat Az épület — ahogyan végigjárjuk — három nagy övezetre oszlik. A nagyteremről és kapcsolt részeiről már szóltunk. A földszinten egy üvegfalú, nagy terem időszakos kiállító helyiség. Szomszédságában, a bejárattal szemben kap helyet nyáron a dél-balatoni műsoriroda, ahol állandó és többnyelvű műsorpropaganda és tájékoztató szolgálat várja az érdeklődő hazai és külföldi vendégeket: mit hol talál; mikor végző főiskolások, egyetemisták látják el. A belső udvaron kisplasztikái és szobortárlat, az emeleten kamarakiállító terem várja az érdeklődőket. Az intézmény harmadik övezete a majdan 70 ezer kötetesre tervezett tágas, modern könyvtár; szabadpolcos, nagy olvasóval; „fonotékával"; folyóiratolvasó libresszóval és egy fokozatosan kialakuló ,,Balatoni bibliotéka" nevű speciális gyűjteménnyel, mely az ország nagy könyvtáraiban, levéltáraiban a Balatonra vonatkozó archivált ismeretterjesztő és tudományos anyagot kívánja itt koncentrálni, természetesen mikrofilmeken, leolvasó készülékekkel. Ezenkívül fotólabor, nyelvi labor is, meg voltaképpen az épület valamennyi helyisége szolgálatában áll a hagyományos közművelődési formáknak: a város mintegy 15—20 már működő amatőr művészeti együttesének és szakkörének. Főszezonban pedig (a szabadtéri színpaddal együtt) a legkülönbözőbb kis és nagy műsorformák, színházi előadások, kamara- és dzsessz-koncertek között válogathatnak az ott üdülő tízezrek és a siófokiak. Módszertani bázis lesz Még egy fontos feladatköre lesz a siófoki művelődési központnak: a kaposvári Tanítóképző Főiskola és több más felsőfokú intézmény népművelő képzésének is sajátos, integrált karakterű módszertani bázisa is szeretne lenni a siófoki művelődési központ. Harminchét dolgozójuk közül huszonegyen felsőfokú végzettségűek. Népművelő szakos tanárok, könyvtárosok, de van köztük muzsikus, szobrász, újságíró is. Átlagos életkoruk 25—30 év közötti, lelkesedésük, ambíciójuk átlagon felüli. Búcsúzóul éktelen vitára fülelek. Az épület belső udvarában Tröszt Tibor és gazdasági igazgató-helyettese, Takács Sándor az emeletnyi falakkal övezett belső udvar akusztikai lehetőségeit latolgatja: vajon hogy hangzik majd itt a modern szobrok, zöldnövények közt Bakfark Bálint reneszánsz muzsikája, vagy egyáltalán a kamarazene a siófoki ,,Zenélő udvar" sorozat keretében? ... Ehhez bizony akusztikus mérnök kell — ebben maradtunk. Fő idényben egyébként naponta átlag ezer látogatóra számítanak. W. E. Tizenéves lapszerkesztők Egy diákújság „Egy interjú..." c. írásából: „ . . . az előadás szünetében fölkerestem Latinovits Zoltán színművészt, hogy interjút kérjek újságunk számára. Fáradtan, de megértéssel fogadott. Bemutatkoztam. — A Chronica Ludovici munkatársa vagyok, s hogy ne tűnjek nagyképűnek, ez az újság a Nagy Lajos Gimnázium iskolaújságja, melyet nagy szeretettel és lelkesedéssel mi magunk készítünk. Nagy örömet jelentene, ha válaszolna kérdéseinkre. Úgy hallottam, hogy művész úr Veszprémben játszik. Miért hagyta ott Budapestet?- Ó, már 1972-73-ban Veszprémbe mentem. — Mit gondol, művész úr, miért olyan szuggesztív a beszédstílusa, annak ellenére, hogy nem beszél szépen magyarul?- Ki mondta, hogy nem: beszélek szépen magyarul? Pletyka. Mutasson valakit, aki „szépen beszél", kiállók vele! — Minden szerepet megszeret, amit elvállal, vagy csak olyat vállal el, ami tetszik?- Csak olyat vállalok el, amelyik tetszik . .." És így tovább. A kérdések — egy diáklány kérdése kedvenc művészéhez — pontosak, lényegre törnek, szakszerűek, érdekesek — a válaszok nemke- vésbé. A kérdező: Uz Éva Ije. oszt. tanuló. Angol tagozatos. Néhány hete az iskolai újság főszerkesztője is. Valamennyi írásuk rövid, frappáns és a diákélettel, annak felhőivel és örömeivel foglalkozik. Tájékoztató, véleményformáló, hangulatos, tömör cikkekben, glosz- szákban, riportokban, karikatúrákban itt-ott versekben, karcolatokban és természetesen „a" szerkesztői üzenetekben. Hárman ülünk a Nagy Lajos Gimnázium stúdiójában (ahonnan naponta rendszeresen muzsikát és friss, közérdekű információkat is sugároznak: Lieber Klára tanárnő, felelős szerkesztő; Varga Klára IV. o., az éppen búcsúzó volt főszerkesztő és Uz Éva, I. o., az új főszerkesztő. Megtudom: a Nagy Lajos híradója kéthavon- ként jelenik meg 800 példányban fénymásolással. Ár: 7,40-ért készítik.,. Anyagi gondokkal küszködnek, de, ha életben marad a lap, változatlanul a diákság és a tanárok „megmozgatását" szeretnék. Aktivitás, őszinte véleményalkotás közös dolgaikban — ez a 15 éves új főszerkesztő programjaVarga Klára: — Közéletiségre törekszik a lapunk; Dűlőre jutni — egy kicsit szélesebb látókörűen egymással és a világgal .. . Lieber Klára: — A témagyűjtést, válogatást közösen végezzük, A „mit?" kérdésében az igazgató átolvassa, véleményezi az anyagot. Egyébként a szerkesztő bizottság nyolctagú, javarészben ők írják az újságot is. Közvéleménykutatásra nem volt alkalmam, de gondolom, a lap igen népszerű lehet, már színvonalánál fogva is. Igaz, olykor cserben hagyják. A legutóbbi szám végén feltűnt egy „Kísérleti jelleggel..." című közlemény. A szerkesztőség kérdésekre kért választ névvel vagy névtelenül: „Miért nem politizálunk eleget? Miért nem segítünk egymásnak? Miért vagyunk mindenhez »fáradtak«? Miért vagyunk állandóan időzavarban?" . . . Egyetlen árva válasz nem érkezett be. A passzivitásra Varga Györgyi II, d.-s glosszája reagált. Idézem a kéziratból: „Hát már hogyne politizálnánk? Mégpedig úgy, hogy nem nyilvánítunk véleményt, Ez is politika. Passzív politika. S miért nem segítünk egymásnak osztályközösségen és iskolán belül? Mert csak én, csak én és csak én vagyok a fontos! ...” A Leőwey Gimnázium KISZ- helyiségében egy táskamagnó, egy erősítő és egy mikrofon társaságában Közük Erika (III. o.) stúdióvezető-szerkesztő; Németh Miklós (III. a.) zenei szerkesztő és Balogh József (II. o.) technikus. Reggel, 3/4 8. „Jó reggelt mindnyájotoknak, ma május 15., szombat van..." mondja Erika a lehalkuló zene hátterében a mikrofonba. Indul az adás. Néhány perc muzsika után bevágják az előkészített riportot: Egy KISZ-küldött friss élményei a kongresszusról. Muzsika, napi hírek, rövid vélemények, erről-ar- ról ,.. — Informáló, agitatív erejű műsort szeretnénk, az utóbbi nem mindig sikerül... — mondja Erika egy szusszanásnyi pár percben. - Híreink mindig aktualitások: olykor máshonnan is átveszünk anyagot, hisz hetente találkozunk a többi isDr. Bárdi Lászlótól, a megyei Művelődésügyi Osztály oktatási csoportvezetőjétől azt kérdeztem meg: milyennek ítéli a jó diákújságot; mik a kritériumai? — A jó diákújság az, amit nem a felnőtt állami vezetők és nem a minisztérium főosztályán olvasnak szívesen, hanem a gyerekek olvassák, tíz- percekben .. . Azaz, ha az újság nem „iskolás”, nem pedáns, retusált és megfeszült „égi mása” a valóságnak. Nem jó, ahol közlöny jellegű. Ne így akarjunk a közéletiségre nevelni! ... . Baranyában és Pécsett szinte valamennyi középiskolában van iskolai híradó. Bizonyára jó ösztönző lenne diákcentrikus, élettéii közéletiségű lapokra törekedni, ha több illetékes forrósból — néhány ezer forinttal — mielőbb nívódíjat alapítanának Pécsett: a tanév legjobb diákújságja; szerkesztője és újságírói munkája elismeréséül. Wallinger Endre kolarádió-szerkesztőivel az IH- stúdiójóban, természetesen információcsere céljából is. Adástervünk ráépül a KlSZ-munká- ra. Igen, rázós kérdésekkel is foglalkozunk, ezek általában fiktív üzenetek mindenkinek, akit illet. Persze, ha adódik valamilyen konkrét eset, pl. a rendszeres tolakodás a büfé előtt, arra is reagálunk .. . Terveink? [gérik, talán kapunk egy igazi stúdiót Akkor a 11 KISZ- alapszervezet havonta önállóan szerkesztett műsorral jelentkezik. .. Egyébként műsoraikat tanári beavatkozás, kontroll nélkül, teljesen önállóan szerkesztik. Bucsky Mihály: Kiss György — az elfelejtett szobrászművész Aligha akad magyarázat arra, hogy még Baranyában is csak kevesen ismerik Kiss Györgyöt, a századforduló táján élt, szászvári születésű szobrászművészt. Alakja érdemtelenül merült a feledés homályába annak ellenére, hogy itthon és külföldön száznegyvenhat műve hirdeti egyáltalán nem középszerű tehetségét. Ezt a hiányt pótolta Bucsky Mihály, a Megyei Tanács nyugalmazott művészeti főelőadója, amikor megírta monográfiáját Kiss Györgyről. A szerző három évet tanított Mázán és Szászváron, s ez idő alatt ismerkedett meg a még élő leszármazottakkal és a művész életének eddig ismeretlen részleteivel. Bucsky Mihály felkutatta a külföldön élő hozzátartozókat és az innét kapott adatok segítségével bővítette monográfiája széles körű forrásanyagát és erősítette meg a do- kumentáiis hitelességét. „írásom célja nem Kiss György művészettörténeti megítélése volt — vallja Bucsky Mihály. — Inkább az, hogy szűkebb hazájában, Baranyában is alig számon- tartott szobrászt és embert megismertessem, emlékét felidézzem. Úgy érzem, erre rászolgált életművével, munkájával és életével. De hát mit is tudunk Kiss Györgyről? Szászváron született 1852-ben, szegényparaszti családból. Kézügyessége, faragákészsége miatt inasnak adták. Innét megszökött és Grázba ment Keltz képfaragó mester műhelyébe. Nem sokkal később, érezve tehetségét, mór Münchenben, az Akadémián mutatja be művét, ahol az „Ismeretlen szamaritánus” című szoborkompozíciójával első díjat nyert. Az útja innen Rámába vezetett, és itt a Rafael emlékmű tervével harmadik helyezést ért el. Ezidőtájt azonban nemcsak külföldi sikerek jelzik a művész életútját, hiszen itthon is szüntelenül alkot. Pécsett elkészítette a székesegyház szobrait, s ekkor mór elképzelésében élt a később megvalósított Sze- pessy püspök szobrának terve. A Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Mózaszászvár Nagyközség Közös Tanácsa kiadásában megjelent mű Kiss György ötven alkotásáról, korabeli leveléről ad foto- mellékletet. Sajnos, a kötet csak nagyon kevés példányban került forgalomba. F. J.
