Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-18 136. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Szedik a cukorborsót a gyűdi lejtőkön. Az értékes primőrt Buda-' pestre, a Bosnyák téri piacra szállítják hajnalonként. Földes Tamás íróink többsége aktív módon igenli valóságunkat Megkezdődött a magyar írószövetség közgyűlése Hétfőn a Fővárosi Tanács dísztermében megkezdődött a Magyar írók Szövetségének tisztújító közgyűlése. Az elnök­ségben foglalt helyet Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és dr. Orbán László kulturális mi­niszter. Megjelent dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztály­vezetője, valamint politikai, kul­turális, művészeti életünk több vezető képviselője. Az írótársa­dalom felelősségteljes számve­tését élénk érdeklődéssel kísér­ték a társszövetségek, a művé­szeti testületek küldöttei is. A jelenleg 467 tagú írószö­vetség közgyűlésének résztvevői egyperces felállással adóztak a legutóbbi közgyűlés óta elhunyt pályatársak emlékének. Garai Gábor főtitkárhelyettes mondott megnyitót, majd Do- bozy Imre, az írószövetség fő­titkára tartotta meg beszámoló­ját. A főtitkár számos kérdés­kört érintő expozéjában értéke­lő áttekintést nyútjott a 70-es évek magyar lírájáról, prózájá­ról, drámairodalmáról, elemezte a műfordítás, a gyermek- és if­júsági irodalom helyzetét, gór­cső alá vette az irodalom fej­lődésében jelentős küldetést teljesítő kritika állapotát is. A társadalom számára — mondotta — alapvetően fon­tos, hogy az irodalom a ma­ga sajátos művészi eszközei­vel milyen igazi értékeket, íróink közéleti magatartásával milyen szükséges és orientáló eligazításokat tud adni nem­zeti programunk megvalósítá­sához, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítéséhez. Leszö­gezte, hogy az irodalom bel­ső, művészi fejlődése, erede­tisége, reveláló volta elválaszt­hatatlan a társadalmi küldetés teljesítésétől, mint ahogy nem­zetünk történelmében, s a nem­zetközi haladáshoz való viszo­nyukban mindig is elválasztha­tatlan volt. Hangsúlyozta: élő irodalmunk művelőinek többsé­ge jó művekben vállalja, hogy a változó körülmények között hű, igényes kifejezője legyen a társadalmi-nemzeti önisme­retnek, aktív részese az egész nép előtt álló, a párt kezde­ményezésére megfogalmazott program megvalósításának. íróink többsége aktív módon igenli valóságunkat, a szocia­lista építést, a munkásosztály, a párt vezető szerepét, a mun­kás—paraszt szövetség tényét, a szövetségi politikát, a mező- gazdaság gyors iparosodását, a falusi élet szocialista átala­kulását. Jó művek jelzik, éret­tebb, s fiatalabb íróink tollá­ból egyként: irodclmunk gyor­san, igényesen reagál arra, hogy az alapvető társadalmi változások kiküzdése és a po­litikai hatalom megszilárdítása után az életforma, a magatar­tás, a gondolkodás, a szocia­lista erkölcs és tudót központi társadalmi kategóriává lépett elő, forradalmi fejlődésünk egy­re időszerűbb „harci terepévé" lett. Dobozy Imre rövid áttekintést nyújtott irodalmunk jelen hely­zetéről. Ezzel összefüggésben elmondta: irodalmunk követen­dő, nagy hagyományaihoz tar­tozik,. hogy művelői publicista­ként, közéleti emberként is fog­lalkoznak társadalmi, nemzeti, közéleti kérdésekkel. Néhány tanulság arra figyelmeztet — fűzte hozzá —, hogy időszerű társadalmi kérdésekről szólni, az érdemleges és hiteles véle­mény kialakításához ma már a korábbinál fejlettebb — bo­nyolultabb társadalmunk ösz- szefüggéseinek tudatosabb át­tekintésére van szükség. Dobozy Imre a későbbiekben a szövetség belső életével ösz- szefüggő kérdésekről szólt. Hibátlanul dolgozni A kétbetűs rövidítés — a DH — hozzávetőleg fél évti­zede vált ismertté. Dolgozz Hibátlanul! — fogalmazódott meg a felhívás, s talán a ko­rábbi jelmondatokra emlékez­tető, bizalmasan tegező hang­nem okozta, hogy e munka- rendszer lényegét sokan jó ideig félreértették. Munkarendszert irtunk — és nem mozgalmat, ily módon is utalva az első félreértésre. A DH ugyanis korántsem olyan kampány-feladat, amely akkor is teljesíthető, ha mindenki csupán egy kicsivel jobban, valamelyest figyelmesebben, kevesebb selejtet gyártva dol­gozik. Valójában tudományo­san megalapozott munkarend- szerről van szó, amely felöleli az irányítást, a szervezést —, de természetesen a gépek mel­lett serénykedök munkáját is. Aligha véletlen, hogy mostaná­ban a H-betünek sok helyütt uj értelmezést adnak: Dolgozz Hatékonyabban! Hiszen a se­lejt a hibák sorában csupán egy tétel, ám a hatékonyabb munka nagyobb követelményt jelent. Az Egri Dohánygyárban a selejt 1 százalékos csökkenése hárommillió forinttal szállítja le a termelési költségeket. A tex­tiliparban az 1 százalékkal alacsonyabb anyagköltség 185 millió forint megtakaritást ered­ményez. A DH-munkarendszert — amelynek külföldön, az ipari­lag fejlett tőkés országokban is hagyománya van — Ma­gyarországon elsőként a Villa­mosszigetelő és Műanyaggyár honosította meg. Náluk már a kezdeti szakaszban 20 millió forinttal csökkent a veszteség. Az Ózdi Kohászati Üzemekben alig néhány hónap alatt több millió forinttal nőtt a termelés, egyszersmind hasonló mérték­ben csökkentek a készletek és az önköltség. Egyre több vállalatnál éb­redtek rá a vezetők, hogy mi­előtt a szocialista brigádokat részvételre szólítanák fel, a hibamentes munkához szüksé­ges feltételeket kell megterem­teni. Rendszerszemléletről van szó, amely nem nélkülözheti a veszteségforrások feltárását, olykor hibakatalógusok létesí­tését, a műszaki, a gazdasági és a szervezési elvek összhang­ba hozását. Mert a már-már frázis-ízű szókapcsolás: „jobb munka” nemcsak a selejt száműzését (legyünk szerényeb­bek: minimálisra csökkentését) tartalmazza. Aligha van olyan munkás, aki ne érezné: mikor bánik pazarlóan a gépével, az anyaggal) az energiával. Az energia alatt saját munka­erejét ,is értjük: pazarlás az is, ha munka közben fölös moz­dulatokra kényszerül (ha nincs kézközeiben a megmunkálásra váró anyag vagy alkatrész), de ellensége a hatékonyság­nak a szervezetlenségből szár­mazó gyakori kényszer-szünet is. Mindamellett örvendetes, hogy a DH-munkarendszer je­lentőségét sok üzemben a szo­cialista brigádok tagjai szinte előbb ismerték föl, mint a ve­zetők. A hibamentes munka éves vállalásaik sorában szere­pel, s az év végi értékeléskor minőségjavulásról adhatnak számot. Am ennél tovább kell lépni, hogy ama H-betű kor­szerűbb értelmezése is általá­nosabbá váljék. Lázár György hivatalos látogatása Ausztriában Miniszterelnökünk bécsi programja Az osztrák kormányfő meghí­vására hivatalos látogatáson Bécsben tartózkodó Lázár György miniszterelnök és kísére­te hétfőn délelőtt először a parlamentet kereste fel. Az oszlopcsarnok bejárata előtt Anton Benya, a Nemzeti Ta­nács elnöke köszöntötte kor­mányelnökünket. A vendégek ezután a ta­nácskozóterembe mentek, ahol a kétkamarás osztrák parla­ment, a Nemzeti Tanács és a Szövetségi Tanács több vezető­jével és képviselőjével baráti beszélgetést folytattak. Anton Benya elmondta, hogy a Nemzeti Tanácsnak száz­nyolcvanhárom képviselője van. A múlt év őszén megrendezett választásokon a Szocialista Párt kilencvenhárom, a Néppárt nyolcvan, a Szabadságpárt pe­dig tíz mandátumhoz jutott. Tájékoztatást adott ezen kívül a Szövetségi Tanács munkájá­ról is. Lázár György mindenekelőtt átadta Apró Antalnak, az or­szággyűlés elnökének üdvözle­tét és hangoztatta: hogy a magyar parlamenti küldöttség közelmúltban tett ausztriai lá­togatása hozzájárult a két or­szág kapcsolatainak elmélyíté­séhez. Szólt látogatásának cél­járól is. Hangsúlyozta, hogy ha­zánk minden területen szélesí­teni kívánja az együttműködést Ausztriával. A két ország jó szomszédi viszonya példája an­nak, hogy két különböző tár­sadalmi rendszerű ország kö­zött milyen kedvezően fejlőd­hetnek a kapcsolatok a helsin­ki ajánlások szellemében, A szívélyes légkörben folyta­tott eszmecserén végül az oszt­rák képviselők tettek fel érdek­lődő-kérdéseket. Lázár Györqy és a kíséreté­ben lévő személyiségek ezt kö­vetően a közeli Rathaus-t, a bécsi tanácsházát keresték fel. Magyar és osztrák zászlók dí­szítették a bejáratot és a ta­nácsháza fogadótermét. A ma­gyar vendégeket Leopold Gratz polgármester üdvözölte, majd a fogadóteremben bemutatta a tanács vezető személyiségeit. üdvözlő beszédében Leopold Gratz utalt a magyar és oszt­rák jószomszédi kapcsolatok fejlődésére. Kormányfőnk rövid válaszbe­szédében mindenekelőtt meg­köszönte a szívélyes fogadta­tást, majd átadta a Fővárosi Tanács elnökének külön köszö­netét azért a fáradozásért, amelyet Bécs fejtett ki a nagy sikerrel megrendezett „Buda­pest köszönti Bécset" rendez­vény alkalmából. Szólt arról, hogy Budapesten érdeklődéssel várják Bécs hasonló rendezvé­nyét, amely alkalmat ad az osztrák főváros eredményének még jobb megismerésére. Ezzel összefüggésben Lázár György aláhúzta, kormányunk üdvözli és támogatja ezt az együttműködést és elősegíti a két főváros kapcsolatainak to­vábbi elmélyítését. Ezután ünnepélyes pillanat következett: Lázár György be­írta nevét Bécs város arany­könyvébe. Kormányfőnk aláírása közvet­lenül Jablonski lengyel államfő és Todorov bolgár miniszterel­nök kézjegye utáni oldalon kö­vetkezett, miután a magyar mi­niszterelnök látogatását meg­előző napokban Ausztria e két szocialista ország vezető sze­mélyiségét fogadta. Délelőtt került sor a magyar kormányfő és kísérete tagjai­nak udvariassági látogatására Bruno Kreisky osztrák kormány­főnél. Lázár György és Bruno Kreisky első munkamegbeszélé­sei hétfőn a délutáni órákban kezdődtek. A hétfő reggeli osztrák la­pok vezető helyen számoltak be arról, hogy Lázár György mi­niszterelnök kíséretével együtt hivatalos látogatásra Ausztriá­ba érkezett. A bécsi Die Presse úgy érte­sült, hogy a kormányfői meg­beszéléseken még szorosabbra fűzik a kapcsolatot a két or­szág között kulturális téren és erről szólóan szerződést írnak alá. Kádár János vezetésével magyar pártkíildöttség utazott Berlinbe Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának vezetésével hétfőn Berlinbe utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának küldött­sége, amely részt vesz a Német Szocialista Egység­párt május 18-án kezdődő IX. kongresszusán. A kül­döttség tagjai: Benke Valé­ria, a Politikai Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának el­nöke, Kovács Antal, a Köz­ponti Bizottság tagja, a Vas megyei Pártbizottság első titkára, és dr. Szűrös Má­tyás, a Magyar Népköztár­saság nagykövete a Német Demokratikus Köztársaság­ban, aki Berlinben csatla­kozik a küldöttséghez. A pártküldöttséget a Fe­rihegyi repülőtéren Biszku Béla, Németh Károly, a Po­litikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottsáq titkárai, Gyenes András, Győri Imre, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottsáq elnöke, Pu/'a Fri­gyes külügyminiszter, Ben- kei András belügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, dr. Berecz János, a KB kül­ügyi osztályának vezetője és Rödönyi Károly közlekedési és postaügyi miniszter bú­csúztatta. Jelen volt Siegfried Kör­ner, az NDK budapesti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője. A Kádár János vezette magyar pártküldöttség hét­főn délelőtt megérkezett Berlinbe. A villányi iskolai oktatás 200. évfordulójára rendezett kiállítás legérdekesebb ré­sze, a század eleji bútorok­kal berendezett osztályte­rem az egykori füzetek, tan­könyvek. Képünkön a régi tanteremben ülő népvisele- tes kisdiákok. Fotó; Erb János Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 136. szám 1976. május 18., kedd Ára: 80 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom