Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-05-15 133. szám
e Dunántúli ngplo 1976. május 15., szombat Ésszerűbben, színvonalasabban Ki viselt először porokat? A sétatéri Kioszk Pécs egyik legkulturáltabb kerthelyisége. Peremvárosi kerthelyiségek CSERESZNYE Az antik kontótól a sassoonig Mit vár az ember a kerthelyiségtől? Mindenekelőtt árnyas fákat, csendet, tiszta levegőt, tiszta térítőkét, asztalaikat, hűs italokat s egyáltalán: szolid környezetet. Ez lenne az ideális. Ami viszont talán nincs is. Illetve akad, akár a Mecseken levő Susogót, Panoráma presz- szót, Randevú presszót, vagy a nagyon szép és valóban csendes Vadásztanyát, Istenkúti, Fehérkúti, Dömörkapui turistaházakat nézzük. Vagy a város szívében a Kioszk, amely ugyancsak megfelel e fenti követelményeknek, — legföljebb kissé zajos — már ami a Janus Pannonius utca autósforgalmát illeti — de erről nem a vendéglátóipar tehet. Amikor végigjártuk a peremvárosi kerthelyiségeket és járdapresszókat —, nem is volt szándékunkban a tapasztalatokat a Kioszkkal összehasonlítani : ez utóbbinak szép (környezetét, hangulatát — amely már eleve adott — nehéz lenne mondjuk Pécsbányára, vagy éppen íatacsra varázsolni. De azért. . . „Kismackó” a neve annak a — nevezzük bisztrónak — amely az Engels út és a Torda utca sarkán található és amelyet a Szederkényi—Bólyi ÁFÉSZ üzemeltet, meg kell hagyni, igazán nagy gonddal és sok jó ötlettel. Három esztendeje nyílt meg, eleinte csak italt árusítottak, ma már a házikészítmények mellett frissen sülteket szolgálnak fel a vendégeknek. Tavaly még néhány négyzetméternyi kis kerthelyisége volt, jelenleg már bővítik, sőt, rövidesen néhány lépcsőnyi magasságban egy épület tetejére — teraszt rendeznek be, ha sikerül, ernyős asztalokkal. Az „Ezeregyéves” Pécsbánya- telep egyetlen szórakozóhelye, illetve a kerthelyiség másik oldalát lezáró presszóval egyetemben. A meglehetősen nagy kerthelyiséget — ahol akár nyolcvan-száz vendéget is leültethetnek, — kétoldalt szép magas, öreg nyárfák szegélyezik. A belső helyiség — kockás, frissen vasalt abroszaival, jókedélyű törzsvendégeivel (tőzsgyökeres gránerek), kedves óbudai kisvendéglőre emlékeztet. Egy baj van csupán —, enyhén szólva. Éppen a vendégek panaszolták, hogy a kerítést — ami mellesleg masszív téglapillérekből állt — néhány suhanc ezúttal már negyedszer lerombolta. A vendéglátó vállalat felépíti, — a „nehéz fiúk" ledöntögetik. Ez az öt fiatalember sem a presz- szóba, sem a vendéglőbe be nem teheti többé a lábát. Ez az üzletvezetők és a vendégek „határozata". De e mellé párosulhatna már egy szigorú szabálysértési, hatósági határozat is . .. A környék lakossága erre vár. A valamikor eléggé „hírhedt” Hősök terei vendéglő is megszelídült. Az étterem szünna- pos most, a presszó zsúfolt a késő délutáni órákban. A kerthelyiség — amely a vendéglőhöz tartozik, — a szünnap miatt zárva van, de nyitás alkalmával kellemes órákat töltenek el a vendégek kint a kertben, szolid, jó hangulatot teremtő zene mellett. A Budai vámnál levő „Jószerencsét" nevű meleg-büfé for- galma azóta emelkedett rohamosan, amióta a hajdani italboltot gyorskiszolgáló bisztróvá átalakították: frissen sültek, debreceni, virsli, grill-csirke és más egyéb szerepel a falra függesztett étlapon. A belső helyiség zsúfoltságán enyhíteni lehetne az udvar felőli — már évekkel ezelőtt lebetonozott kis térség — kerthelyiséggé való berendezésével. De sajnos a gázpalackcsere is -itt zajlik le az udvaron. Következésképpen teherkocsik, személy- kocsik forgolódnak a Tolbuhi-n úti bejáraton át. Pedig a cseretelep saját területén — a 6-os út felől — nyithatna magának egy bejáratot s így a járművek nem zavarnák az egyelőre csak „megálmodott" kerthelyiséget. Kár, hogy a -két vállalat — esetleg a PIK közreműködésével — nem tud megegyezni —, a vendégek javára. A Casinó-eszpresszó uránváros egyik legszebb pontján van, a 17 emeletes lakóház szomszédságában. A tervezők annak idején — meghagytak egy beton négyzetet járdapresz- szónak éppen a bejárattal szemben. A vendéglátó vállalat tavaly ki is helyezte -az asztalokat, csak valami oknál fogva nem -kerítették el — mondjuk beton-virágtartókkal, vagy lánckordonnal, így aztán a székeket, asztalokat a járókelők szépen odébb cipelték, mindig a hűsre, árnyékba és lehetőleg minél messzebb a presszótól. Esti záráskor a Casinó személyzete nem győzte összeszedni a berendezést. Az idén egyetlen asztal sincs -kint. P-atacson két esztendeje jártam éppen a kerthelyiségek ügyében. Az áruval — étellel, itallal mindig is nagyszerűen ellátott -kis bisztró udvarán — azóta vállalati hozzájárulással és a törzsvendégek társadalmi munkájával — megépült a tekepálya. Igazán jó ötlet volt, de. . . az udvar még ma is eléggé sivár, fátlan, csupasz. Az érthető, hogy az egész udvart nem lehet kerthelyiséggé alakítani, mert az árut szállító túrakocsik csak az udvar felől tudják megközelíteni a raktárot és a pincét. De a meglevő tekepálya mellett, néhány beton-virágtartóval, ernyős -asztalokkal otthonos környezetet lehetne varázsolni. A Kioszkkal — kezdtem, azzal is végzem. Lekopíroz-ni nem lehet. -De, a peremvárosi vendéglátó egységek kerthelyiségének színvonalát ha csak megközelítőleg is — de érdemes lenne ehhez viszonyítva egy kissé növelni. R. F. A kkoriban történt aztán — úgy hetvenkettőnek nyarán — hogy egy dorong-méretű hársfából láncot faragott és ezt úgy fa- ragta-vájta, hogy a láncszemeket sehol át nem vágta, lazán illeszkednek, kapaszkodnak egymásba a - különben nem is kör, hanem nyújtott ,,0”-alakú szemek. Éppen hetvenedik esztendejében járt már, amikor eszébe jutott, hogy ezt ő is megpróbálja és bár e szép életkor feltehetően megalapozott türelmet is hozott, mégis csak ámuldozás- ra készteti az embert. A „fából vaskarikát", vagyis hát a fából faragott láncot én is láttam nemrég — a Leöwey Gimnázium nagytermében kiállítva — Cseresznye Józsefnek több egyéb munkája mellett, -amikor is a szociális otthonok lakóinak, illetve napközis öregeknek szépérzékét-kézügyessé- gét tanúsító alkotásait mutatták be. Cseresznye József nyugdíjas újpesti asztalos, jelenleg pedig a Máriagyűdi Szociális Otthon viharvert sorsú lakója, a szíve fölött mikrofont visel, — amely néha pattog, sípol, mint az ünnepi szónoklásra előkészített berendezések hangpróbák során — de a vékonyka kis drót prímául közvetíti szavainkat a füldugón át az értelemig. Cseresznye József nem népművész, mert e szép és tisztes címnek is megvannak a maga feltételei, amelynek elnyeréséhez viszont neki sem ideje, sem hogyis- mondjam csak . ..? Szóval Cseresznye József csak láncokat — igaz, különböző méretben, formában, terjedelemben —farag s mondom, mindössze élete alkonyán kezdte, hetvenesz- tendős korában és ebben az a hallatlanul nagy akaraterő és türelem a meghökkentő, amely különben is átszőtte egész életét. Ezért kerestem meg Mária- gyűdön. A kiállítás után. Hogy mégis, kiféle, miféle ember. Erzsi nővér hoz össze bennünket az otthon egyik hivatalos helyiségében, ahol az íróasztalról most pakolják le a vasalt, összehajtogatott ágyneműket, van itt egy gyógyszeres szekrény is, meg egy kanapé, egy — függönnyel elválasztott sarok - ahol nem tudom m-i van. Józsi bácsi fényes, zöld és világoszöld csíkos házikabátot visel, kockás inget, a haja dúsan sűrű, hullámos, de oly csillogóan fehér, mint hajdani karácsonyfákon az angyalhaj.- Huszonhétben szabadultam fel mint asztalosinas Újpesten, családunk szétesett, hét gyerek, miegymás, az apám elkallódott az első háborúban, ... később anyám is megtért, testvéreimet rokonok, vagy „lelenc-szülők” vették magukhoz. Én is elkerültem Tisza környékére cselédnek, először egy paphoz, onnét egy falusi iskolaigazgatóhoz. No de... A frizuradivat őskoráról, az utókor számára, az antik görög szobrok adnak hírt. Az asszonyok már akkoriban nagy figyelmet fordítottak hajviseletükre. Hajukat kontyba fonták vagy hátul szalaggal átkötötték. Később Róma diktálta a divatos hajviseletet, az ebből az időből fennmaradt asszonyportrék ma is elkápráztatnak a hajdíszek sokaságával. Sajátos „frizura divatlap” az ókori érmék, a császárnők arcmásaival vagy a római múzeumok szobortermei, ahol megcsodálhatjuk például Titusz császár leányának, Júliának apró gyűrűkbe göndörített hajremekét, vagy Lucius Verus császár feleségének, Lucillának márvány hajdíszét. Erről a szoborról a márvány hajdíszt, mint parókát le lehetett emelni, vagyis, a divat változásait követve cserélhető a hajkorona. képzelje el, hogy én tulajdonképpen analfabéta voltam, így is nagy szerencse, hogy az asztalos szakmát kitanultam, bár... nem valami nagy szinten. — De hiszen most olvas! Látom Jókait, meg ez például . . . Szép Ernő könyve — mondom neki. Erzsi nővér szól közbe: — írógépe is van.- Irogat. . . Az öreg válaszol: — Ahogy éltem eddig, azt írom, vagyis írtam, de már nem megy. A faragást is hagyoga- tom, fáj a bensőm, epémmel van baj, meg az asztma is gyötör, úgy érzem, szétfeszül a mellem ... T étován néz körül a szobában, eléggé nehezen lélegzik. Mögötte, az elválasztó függönyön egy gobelinfélét látok — ez is egyik otthon-lakó munkája lehet - a kép fejkendős, törékeny parasztasszonyt ábrázol, kezébe kapaszkodva roskatag, botra támaszkodó öregemberrel, magányos, elárvult házaspár. .. — Családja van-e?- Volt egy feleségem, régen, nagyon régen, tudja, amikor még az ember fiatalabb korában elkábul, elvakul a szerelemtől. Nem sokáig éltünk együtt, talán két esztendeig. Az asszony folytatta azt, amit lánykorában: saját, nem éppen tisztes életmódját. El kellett válnunk. Azóta egyedül élek. Tulajdonképpen mindig is egyedül éltem .. . — Mikor tanult meg írni? — Tizenhét esztendős voltam, -amikor annál a falusi tanítónál cselédeskedtem. — Ő tanította meg? — Csak ígérte, aztán hogy fnagához vett, azt mondta: „Olyan buta vagy fiam, hogy az Isten sem tanít meg téged a betűvetésre...!" Mert nem A hajviseletnek, mint az öltözködésünknek is, minden korban más volt a divatja. Tudunk arról, hogy négyezer évvel ezelőtt Egyiptomban a nők már festették a hajukat. Hennával vörösre színezték, ahogyan később a velencei asz- szonyok is kedvelték a henná- zott hajat. (Tizian festményei örökítették meg az egyébként a barnás-fekete hajú dámákat vörösre színezett hajjal, innen ered a Tizian-vörös elnevezés.) A római nők a szőke hajszínért rajongtak és művészi módon értettek a hajfestéshez. is akart. Annyi munkát sózott a nyakamba, hogy majd beleszakadtam. Aztán mégis szereztem egy ábécés könyvet és a kisiskolás gyerekek tanítgat- tak este az istállóban, a prics- csen, ahol háltam. Azt mondtam, meg kell tanulnom írni- olvasni, ha beledöglök, akkor is. Ez a fafaragás is úgy jött, hogy hetvenkettőben a rádióban hallottam, valaki ügyesen farag különböző tárgyakat, többek között egymásba fonódó karikákat. Hát ezt én is megcsináltam. Itt az otthonban van egy kis helyiség, a konyhából kikopott, már használhatatlan késekből csináltam magamnak szerszámokat. Az otthontól kaptam satut, meg néhány szerszámot. De mondom, kerülget már a betegség . . . Elmegy az idő. — Amit irt, Józsi bácsi, az hol van? Kényszeredetten nevet: — Egy régi ismerősöm, afféle értelmiségi illető, azt mondta, ő átdolgozza helyesírási szempontból, mert azzal eléggé hadilábon állok. El is vitte az irományokat, félév múlva érdeklődöm, pénz kéne neki, ezer forint, különben nem lehet kiadni. Később ötszázat, megint ezret kért és ez így ment egy ideig, aztán mondtam neki, nézze Kiss úr, ne ámítson, nekem több pénzem nincs. Azóta nem hallok róla, eltűnt, kéziratommal együtt. A tétlenség és az életén végigvonuló csalódások elől menekül a kis bar- kácsműhelybe, ott felejteni is tud. Most azt mondja, amint kissé jobban lesz, cseresznye- fából farag majd valamit, a cseresznyefa jó anyag, először sötétsárga, aztán bordóvá érik, szereti a cseresznyefát már csak azért is, mert olyan mint önnön maga, nem csak a név- azonosság miatt, hanem mert elpusztíthatatlan. Csak akarat kell hozzá, meg már-már a képtelenségig fokozott türelem. Rab Ferenc A hajviselet divatja a XVII— XVIII. században Franciaországban érte el tobzódásának tetejét: sem előtte, sem azóta olyan fantasztikus frizurakölteményeket nem viseltek, mint akkoriban a francia udvar hölgyei. A többemeletes hajdísz feltalálása a szépséges Mme Fontanges nevéhez fűződik. Ö volt az, aki egy Fontainab- leau-i vadászat során szétzilált hajfürtjeit szalaggal kontyba kötötte. Ez az udvar dámáinak körében olyan sikert aratott, hogy másnap már minden hölgy ilyen frizurát követelt fodrászától. Valóságos versengés indult azért, hogy kinek a frizurája búbosabb, magasabb. Úgy tűnt, a hölgyek és a fodrászok leleményessége nem ismer lehetetlent. A fejtetőre sárgaréz drótból készült vázat helyeztek, erre fonták rá, illesztették, kötözték, tornyozták fel a hajat. A haj köré pedig különféle díszeket, szobrocskákat ültettek. Volt olyan dáma, akinél a sárgaréz váz három emeletre tagozódott, s egész életrajzát a fején viselte. Chartres hercegnőről jegyezték fel, hogy frizurája szemlétetőn mutatta érzelmi világát, és önéletrajzát. Látható volt középen egy csecsemőt ringató dajka, utalással újszülött fiacskájára, ettől jobbra a hercegnő kedves madara, a papagáj csipegetett egy szem cseresznyét. Balra másik egzotikus kedvence, a kis néger inas kapott helyet. A fodrász a gyengéd ötletet azzal tetézte, hogy férfi hajtincseket is belefont a műbe, mégpedig a hercegi hölgy férjének, apjának és apósának fürtjeit, így szimbolizálva az illető uraságokkal való érzelmi kapcsolatot. Saint Simon herceg nemrégiben magyarul is megjelent Emlékirataiban olvasható, hogy a bolondos divatnak Adalaida Paleotti, — Charles Talbot angol diplomata és államférfi felesége — vetett véget, amikor a francia udvarba érkezve szerfelett nevetségesnek találta a hölgyek hajviseletét. Adalaida Paleotti, — aki haját simán a füle mögé fésülte, — egyik napról a másikra divatot .csinált. Amit XIV. Lajos nem tudott megoldani, mert ő is utálta udvarhölgyeinek frizuráját, megtette a külhoni asszony ízlése, példája. De ahogyan eltűnt a rézvázas hajtéboly, úgy került előtérbe a hajpúder. Divatba jött a keményítőből őrölt, rizsporral beszórt hófehér haj, -s ezzel a divattal eleinte mindenki elégedett volt. A fiatalokat nem öregítette, az idősebb hölgyeket pedig fiatalította. De mert a fehér haj sápasz- totta az arcszínt, rákaptak a hölgyek az arcpír használatára. A XVI. századhoz fűződik a paróka feltalálása is. Európában a történészek feljegyzése szerint a kopasz III. Henrik francia, majd rövid ideig lengyel király viselt először pa-ró- kát. Tucatnyi fiatal lány levágott haját használták fel az álhajhoz. A XX. században a -nők számára megnyíltak a férfi pályák, a sportok, s a célszerűség nemcsak az öltözködésben, a hajviseletben is tért hódított. Az 1920-as évek elején terjedt el a -rövid haj, a bubi-frizura. Azóta is hol hosszabb, hol rövi- debb hajat viselnek a -nők, — néha még kontyot is fésültet- nek vagy rövid időre behódolnak a parókadivatnak, — de mindenképpen győzött az egészséges, selyem tapintású, természetes haj. A legfrissebb frizura-divat számos lehetőséget -nyújt ahhoz, hogy mindenki kiválassza, hogy a félhosszú, lágyan hullámos vagy sassoon eljárással rövidre vágott apródírizura, vagy a csigákba csavarodó, borzashatású hajviselet előnyös-e a számára. A DÉL-DUNÁNTÚLI GÁZGYÁRTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ VALLALAT szakember ellátásának biztosítása céljából az 1976/77-es tanévre érettségizett fiúkat iskoláz be víz-gázvezeték és készülékszerelő szakmunkástanulónak. A tanulók elméleti oktatása az 508-as Ipari Szakmunkásképző Intézetben lesz. A TANULMÁNYI IDŐ 2 ÉV. A tanulmányi eredménytől függő ösztöndíjon felül a vállalat társadalmi ösztöndíjat biztosit. A munka- körülményekről szakmai tájékoztatást a vállalat személyzeti és oktatási osztályán (Pécs, Felszabadulás útja 107.), a beiskolázással kapcsolatos tájékoztatást, valamint jelentkezési lapot az 508. Ipari Szakmunkás- képző Intézet nyilvántartó irodájában adnak. (Pécs, Szigeti út 35.) Jelentkezési határidő: 1976. június 30. »g| í I ■:■ '■_ ■■■ ? m, £ ■:■ &.. I | » | i | I » • . ■ •• •• . •• :&.v. •. w;í5Uv:v...-:;v.v : i:.:.:\5í';í: '. ■ liiliÉf«
