Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)

1976-04-11 / 101. szám

1976. április 11., vasárnap Punantmt napló 3 Májusban megkezdik a szennyvíztisztító építéséi Készülnek a tervek Kikötő Mohácson Kiránduló- központ a Pécsi-ló mellett A „százkanyaros” pécs-or- fűi úton aszfaltszőnyeg-borító gépek dolgoznak, javítani kell, mert alaposan megkopott a nagy forgalomtól. Most pedig a tavasz beköszöntővel mind több autóbusz, személyautó, motorkerékpár ,,húz" Abaliget, Orfű felé. Az orfűi és a Pécsi­tó mellett épült hétvégi házak ajtóit, ablakait már nyitogat--' ják, előkerült ásó, kapa a ta­vaszi kerti munkákhoz. Az orfűi tó megtelt vízzel, — a Pécsi-tó­ból azonban méq jócskán hi­ányzik, — kevés volt a csapa­dék ... Egységes láncolat A dombok ölelte területen 1963-ban készült el az orfűi tó, aztán két-három évenként a többi: a Pécsi-tó, a Her­man Ottó tó és a kovácsszé­nája! tó. A négy mesterséges tó egységes láncolatot alkot, - kínálva magát üdülőterület­nek, vízisportnak, kiránduló központnak. — Ameddig ezek a tavak nem készültek el, a területen néhányszáz embernél nem la­kott több — mondja Erdösi An­tal, az orfűi tanács elnöke. - Most pedig? Az orfűi és a Pé­csi-tó mellett közel 600 ma­gánüdülő van. Számos válla­lat, intézmény is épített üdülőt ide. Pontos statisztikát még nem készítettünk, de a nyári szezonban szombaton vagy vasárnap egy-egy nap körül­belül 6000 ember látogat ide. Az egész völgy üdülőktől, jó­kedvű kirándulóktól népes. A kiparcellázott házhelyek szá­ma eléri az ezret, — egyelőre nem parcellázunk tovább. Most már házhelyet csak az itt, ál­landóra letelepedni szándéko­zóknak adunk el. A házat két éven belül fel kell építeniük és öt éviq nem eladható. Orfű községben új utcát kellett nyit­nunk, 23 házhelyet kimértünk |_Ja a gyári füst fejemre ■ * száll, természetesen mérgelődöm. Szánom a szennyezett viz partravetett, élettelen halait, s a szom­széd utcai építkezésről szá­radó ruháimra szitáló por­nak sem örülök. A gyárban azonban termelnek, a vizet bepiszkítok valószínűleg a termelés kényszerítő körül­ményeinek voltak kénytele­nek alávetni magukat, a szomszéd utcában pedig lakásokat építenek ... Olyan dolgok ezek, amelye­ket minden józan gondolkodá­sú ember „mentő körülmé­nyeknek’’ tekint, s ha a kárnak’ nyilván nem is örül, azért a megértésre némi gondolkodás után hajlamossá válik. Hiszen a környezetet is meg kell ter­melni, teremteni valamiképp: gyárakban, építkezéseken, kint a földeken — tiszta, vagy uram bocsá’ piszkos munkával. Nem lehet azonban megér­teni egyet-mást sem szűkebb, sem tágabb környezetünkben semmiképp. Elfogadni, túltenni magunkat rajta, pedig még kevésbé. A minap egy beszélgetésen közgazdásztól hallottam, mi­HORGASZTELEP A PÉCSI TÓ PARTJÁN Az 1930-as években termés­kövekből alakították ki Mohá­cson a kikötőt. Azóta évenként felújították, de a biztonságos kikötést ez már nem teszi le­hetővé. Szükségessé vált a tel­jes átépítés, annál is inkább, mert - mint tudott - ősszel megérkezik az új önjáró komp. És azt a jelenlegi állapotú ki­kötő nem tudja fogadni. A Kelet-baranyai Vízgazdál­kodási és Talajvédelmi Társu­lat előzetes tervet készített, melyet a napokban vitatták meg az érdekeltek. Egybe­hangzóan úgy döntöttek: né­mi módosításokkal a részletes terveknek április végéig el kell készülni. A költségeket a Pécsi és a Kecskeméti Közúti Igaz­gatóság, a Baranya megyei, valamint a Mohács városi Ta­nács fedezi. Az előzetes szá­mítások szerint csaknem két és fél millió forintra van szükség. Sima, egyenletes lejtésű ki­kötő készül előregyártott ele­mekből, csaknem 25 méter szélességben és 50 méter hosszúságban. Süllyesztett lép­csők különítik el a személyi forgalmat a teherforgalomtól, így a legnagyobb biztonság­gal közlekedhetünk. A munká­latokat jövő hónapban meg­kezdik. Miután idén korán kez­dődött az áradás, remélik a Duna vízállása nem gátolja majd az építést. A tervek sze­rint mindkét oldalon nyár vé­gére elkészülnek, hogy új kön­tösben fogadja Mohács az új önjáró kompot. H. T. KUök, írezetö älläsbar»... CSIBA PÁLNÉ és mór valamennyi elkelt csa­ládi háznak... Az igények pedig nőnek, — már nemcsak Pécsről, illetve a megyéből, hanem a megye­határokon túlról is jönnek a kirándulók, turisták. Különösen a hétvégeken az autók százai érkeznek, keresik a tavak mel­lett a parkolóhelyeket, a pi­henésre alkalmas területeket. Épült, alakult az üdülőkörzet, — ABC áruház, Pécsi-tó étte­rem, önkiszolgáló étterem, kis büfék épültek, de mindez ke­vésnek bizonyult az igények­hez képest. A kirándulók, tu­risták számára koncentrált központ kialakítása vált szük­ségessé. Egy meghatározott fe­lületű, úgynevezett kiránduló központ megépítése, ahol mintegy 12 000 ember találja meq a zöld terület és napfény mellett az ellátását is kielégítő berendezéseket, kereskedelmi egységeket, öltözőket, sport­pályákat, strandolási lehetősé­geket . .. Ehhez azonban a ,,saját erő" korántsem elég, — köz­ponti támogatásra van szük­ség. A kormány felismerve az igényeket, 1971-ben határoza­tot hozott, amely szerint a bel­földi turizmus fejlesztése érde­kében Orfűn is kiránduló köz­pontot kell létesíteni. — A központ a Pécsi-tó dél­nyugati oldalán épül, mintegy 50 hektárnyi területet ölel fel, aminek körülbelül egyharmada erdő — mondja Bartha János, a Megyei Idegenforgalmi Hi­vatal műszaki osztályának ve­zetője. Segítés a központból Tervek, rajzok borítják szo­bájának falát, több kötetnyi tervek a dossziékban — néhá­nyat magunk elé terítünk és témánk: a kiránduló központ. A múlt év végéig mintegy 41 millió forint „jött össze" erre a célra, 20 millió forintot a Bel­kereskedelmi Minisztérium, 20 milliót pedig a Megyei Tanács adott. Beruházási program- szinten a tervek készek, a ki­viteli tervek készítése a majd rendelkezésre álló további anyagiaktól függ. A meglévő összegből azonban készen vannak a kiviteli tervek a Pé­csi-tó nyugati oldalának és a kirándulóközpont szennyvízé­nek elvezetésére szolgáló ve­zeték építésére, illetve a Pé­csi-tó és a Herman Ottó tó között épülő szennyvíztisztító megépítésére. Létrejött az or­fűi szennyvíztársulat, a szerző­dést megkötötték a kivitele­zővel, a Kaposvári Dél-dunán­túli Vízügyi Építő Vállalattal, és előreláthatóan májusban megkezdődik a 36 millió fo­rintos munka. Zöldterület, sétányok A kiránduló-központnál 5000 fős strandot is kialakítanak, - mintegy 8000 négyzetméter vízfelülettel. Készek o tervek a kiránduló-központ csapadék­víz elvezetésére, átereszek épí­tésére, sétányok létesítésére, a zöldterület fejlesztésére, a további fásításra, erdősítésre. Az egész üdülőterület léte, vagy nem léte c tavaktól függ. Ezeket kell megfelelően rendben tartani, gondozni. Ha eliszaposodnak — mint az or­fűi tó — tisztítani kell. Az erózió sok kárt tehet, ezért a füvesítés, fásítás mind sürge­tőbbé válik. De felmerül a tavak úgynevezett „főprofiljá­nak” kialakítása, illetve a már meglévők erősítése. Az orfűi tavat főként strandolásra, csó­nakázásra, a Pécsi-tavat vízi­sportokra, strandolásra, a Her­man Ottó és a kovácsszéná- jai tavat horgászásra kell használni. Garay Ferenc Amíg a konyhában a kávét főzte, majd bejött bejelenteni, hogy szétrobbant a főző, s így csak nesz-kávét ihatunk, Csiba Pállal beszélgettem. Ö rokkant- nyugdíjas, fél vesével él, s azt is megműtötték. Tankautóval szállította az üzemanyagot, és sokszor megesett télen, hogy a hó fogságába került. Álló hely­zetben a gépkocsi kevésbé fűt. Hiába járatták reggelig a mo­tort, sokszor felfáztak, s ennek aztán kórház lett a vége. ösz- szeszámolták a százalékokat, s nyugdíjas lett. Természetesen jót nevettünk a kávéfőző felrobbanásán. — Hogyan is ismerkedtünk meg? - néz Csiba Pálné a férjére, mintha valamiféle se­gítséget kérne. — Huszonnégy éves házasok vagyunk. Én Szentlászlóról jártam be a vasúthoz, tanfolyamra, s a nagyállomáson egy közös is­merős bemutatott egymásnak... Albérletbe költöztek Pécsre, összeadták, amijük van, tel­ket vettek itt, a Keszüi úton — akkor még a cipészeknél volt Csibáné adminisztrátor — s mivel a két fizetésből nem fu­totta sokra, ötvenezer forint kölcsönt kértek, s megkezdték a házépítést. A férje kollégái, gépkocsivezetők, kalákában adogatták a téglát, Csibáné a habarcsot keverte — s irányí­totta a munkát, jegyzi meg a férj -, így épült a saját terve­zésű ház. Egy este a DÉDÁSZ- tól kijöttek, óra nélkül, ideig­lenesen bekötötték a villanyt, „ ... mi meg itt álltunk, egy bútor nélkül, egy fillér nélkül. Az este vendégségbe kellett volna mennünk, de nem volt annyi, hogy a buszra oda-visz- sza fussa ..." Csiba Pálné a Cipőipari Szövetkezet elnök-helyettese. Járt Európa majd minden or­szágában. Szerződéseket köt tárgyal belföldi, külföldi part­nerekkel, irányítja a szövetke­zetét. A kérdés kézenfekvő. — Vajon egyenrangú part­nernek tekintik-e. a kerékasz­tal melleit? Mosolyog, érti, mire célzok. — Bizony, kezdetben megle­pődtek, különösen a nyugati cégek vezérképviselői. Aztán megszokták. Gondolom. — Mire van szüksége az üz­letembernek? — Türelemre. Szinte mindig az ár körül folyik a vita, s bármilyen ajánlat hangzik el, nem szabad, hogy az ellenfél arcán bármit is észrevegye- nek. Sem örömöt, sem bosz- szankodást. Mert akkor vége. A szövetkezetben az elmúlt évben 460 ezer pár lábbelit ké­szítettek, s ez több mint száz­millió forintos termelésnek fe­lel meg. Csak női cipőt gyár­tanak, s a termelés több mint 90 százaléka exportra megy. Keletre, nyugatra.- Van-e különbség export és export között?- Természetesen van. Nyu­gatra szinte az aznapi divat- irányzatnak megfelelő kell, igen kis szériában. S mi taga­dás, a minőségre is jobban figyelnek. A szocialista orszá­gokba már nagyobb szériák is elmennek. Csibáné, az adminisztrátor­ból - 1955-ben jött, még a szövetkezet Heim Pál utcai központjába —. osztályvezető lett, miután elvégezte 1966-ban a cipőipari technikumot, majd 1973 decemberében megvá­lasztották elnökhelyettesnek.- Hogy nevezik önt, kollé­gái, beosztottai?- Úgy tudom, főnökasszony­nak. Ritkábban Évának.- Elégedettnek érzi magát?- Ezt a beosztást szeretem, megszoktam, Bár több a mun­ka, nagyobb a felelősség, mint eddig életemben bármikor.- Azt mondják, van türelme akár tízszer is elmagyarázni a dolgokat, az utasításait, ha nem értik azonnal.- Nem mindig — rázza a fejét. — Bár a horoszkópom szerint is ilyen típus vagyok, néha elfogy a türelmem... Tanítónő szeretett volna len­ni, de aztán valahogy más irányba vitte az élete. Ha a MÁV-nál akkor adnak neki Pécsett munkát, ma vasutas. A szövetkezethez azért ment, mert éppen felvételt hirdettek. Olvasta, s hát bekopogott. — Biztosan másképpen látom a dolgokat a vezetői székből - mondja. — Itt van például a nők kérdése. Társadalmunk mindent megtesz értük, amit megtehet, megbecsülik őket... Lassan közelítenek a fizetések is. Ma már ritkább a férfi és a nő dolgozó megkülönbözteté­se.- Mindegy-e, ha egy azonos munkakörre lórii, vagy nő je­lentkezik? Melyiket részesítené elényben?- A férfit.- Miért...? Gondolkozik. Elég nehéz ezt elmagyarázni. Természetesen sok olyan „tényező" van, ami a vezetőt befolyásolja dönté­sében. A polcon könyvek: egy teljes Jókai sorozat. Az olajkályha kellemes meleget ad. Az egyik heverő végében a rádió-tv- asztalka. A tv a legmodernebb Elektron típus, a rádió öreg, megviselt készülék. Leolvasom a típusát: Orion 520—A. A szekrény tetején gyógyszeres­üvegek ...- Ki viseli a családban a kalapot? összenéznek: A férj és a fe­leség. Szinte egyszerre mond­ják: „Egyenlőség van nálunk..." A dolgokat közösen beszélik meg, közösen terveznek. Gyer­mekük nincs: ha nem számol­juk a sógor, testvér, koma gyerekeit, s a sok keresztfiút- lányt. A nyáron Csehországba készülnek, rokoni látogatóba.- Szabad idő ...?- Szakítok magamnak - mondja Csibáné. — A kert 153 négyszögöl, sok minden meg­terem benne. De ahhoz mű­velni kell. Szeretek olvasni, pi­henni... és aludni sokat. A tv a legjobb altatóm. Reggel Pestre megy, válla­lati ügyben. Sok a tennivaló, nagyok az igények. A szövet­kezetben az idén 10 ezer pár­ral szeretnének több lábbelit készíteni a tavalyinál, de fej­lesztés nélkül nem megy. Meg kell vívni egy-két csatát. Korát nem merem kérdezni, így hát csak óvatosan:- Mennyi van még a nyug­díjig?- Tizenhárom esztendő. Kozma Ferenc És az évenkénti félmilliós rongálások... csoda óriási pénzekre volna szükség, ha most az új környe­zetvédelmi törvény betűjének szellemében máról-holnapra rendet szeretnénk teremteni a gyárak, az erőművek, a kis-és nagyüzemek, műhelyek környé­kén ... Csillagászati összeg volt, nem is akartam hinni a fülemnek. Amikor a beszélgetés után estefelé hazamentem, ezen gon­dolkodva számoltam meg — természetesen vendéglők, esz­presszók környékén — öt jel­legzetes foltot az utcasarko­kon, a falakon és a járdán. Nem kutyáktól származtak. Ku­tya ilyent nem tud. Különben is az ebadó manapság olyan, hogy csak jobbfajta, tanult, vagy ha úgy tetszik „művelt” kutyákat tartanak a kutya ba­rátok ... Aztán parkos tereken, utcá­kon vágtam át, olyan terüle­ten, amelyet kulturált környe­zetként szokás emlegetni. Lá­tom, itt egy pad ülőkéje le van törve, amott a kandelá­ber, akár egy szétmorzsolt fe­jű mákgubó álldogál sötét bá­natába roskadtan. Ez is a ku­tyák műve volna? Szó sincs róla. Vagy az alsó-Tettye. park kivájtszemű, szátzúzott lám­pái ...? Ezekben az esetekben nem segíthet a kutyaadó. S a környezet ilyen jellegű rongá­lása nem is olyan értelemben pénzkérdés, ahogyan közgaz­dász ismerősünk emlegette. Pécs város Tanácsa a zöld­területek gondozására, fejlesz­tésére évente 13 millió forintot fordít. Beszéltem Kalla Gá­borral, a Kertészeti és Park­építő Vállalat osztályvezetőjé­vel, aki elmondta, hogy ugyan­ekkor Pécsett évente félmillió forintos kárt okoznak parkja­inkban az éjszakai fenegyere­kek! Mert ők éjszaka „dolgoz­nak", és azért nem sikerül fe­lelősségre vonni, megbírságol­ni őket, mert nincs tanúja tet­tüknek. A parkőr ugyanis csak „egy” ember, a tanúskodáshoz pedig kettő kell. A parkok ron­gálásának legtipikusabb ese­tei: a fű összetaposósa, a szemét ledobálása a lakóépü­letekből, a padok, virágtartók és a kandeláberek összetörése, a kiültetett fák, virágok letör- delése, a szökőkutak szórófe­jének eltörése, a szemét bedo- bálása a szökőkút medencéjé­be, Mindez kétségtelenül pénz formájában is jelentkezik. Ha a végre-valahára meg­született környezetvédelmi tör­vényre gondolunk, ne csak a több millió forintos gyárké- ményfilterek, gyár- és üzemát­telepítések jussanak eszünkbe, hanem a letört virágok, a szét­zúzott lámpák, a szemetelők és a szándékosan rongálok is. Mert a környezet rendbetételét itt is el lehet kezdeni. Persze ehhez mindenekelőtt „tanúk" kellenek. Bebesi K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom