Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)

1976-04-08 / 98. szám

1976. április 8., csütörtök Dtmaatmi napló 3 Holstein frízek Gyulapusztán Nagy fajtaátalakítás • Termel az első nemzedék • Ötezer liter tejet ad majd az új fajta • • Ot ven m illiós beruházás Raktárbázist építtet a Bólyi ÁG Hosszadalmas tárgyalások, viták után megszületett a jó­váhagyás: a Bólyi Állami Gaz­daság komplex raktárbázist építhet Mohácson. A gazda­ság hét kerületében növény- termesztéssel és állattenyész­téssel foglalkoznak, hét üze­mében pedig speciális felada­tokat látnak el, így például vetőmag és takarmányüzemük jelentős részt vállal az export­tervek teljesítésében. Évente 600 vagon hibridkukoricát, 200 vagon borsó vetőmagot, míg hazai piacra 1000 vagon vető­mag búzát és 400 vagon étke­zési búzát biztosítottak. A gazdaságba érkező és onnan „utazó" termények, mű­trágyák mennyisége az elmúlt húsz év alatt megháromszoro­zódott, ugyanakkor a vasúti ra­kodókat, vonalakat nem fej­lesztették. Ezért a bátyiak úgy döntöttek, víziútra terelik a szállítást. Mohácson megvásárolták o téglagyártól a bekötőútjuk mel­lett fekvő két hektár területet, s közvetlenül a Duna partján megkezdődött az építkezés, ötvenmillió forintért komplex raktárbázist kap a gazdaság. A terület megoszlik, mert rész­ben áruszója, részben a tran­zit termények, granulátumok tárolását hivatott megoldani. A Bólyi Állami Gazdaság megállapodást kötött a Nö­vényolajipari és Mosószergyár­tó Vállalattal az áruszója be­gyűjtésére, tárolására, valamint szállítására. Termelőszövetkeze­tekből, állami gazdaságokból ősszel felvásárolják az áruszó­ját, szárítják, tisztítják, majd acélsilókban Mohácson tárol­ják. Ehhez 14, egyenként 74 vagonos océlsiiló épül. A szó- jasiló mellett szárító épül, ahonnan — Győri József és PáIfi Endre, a gazdaság mér­nökei által újított ledobó-ko- csis szalagok — továbbítják a szóját. Ezenkívül 500 vagonos acél­vázas fedett színt építenek. Ez lesz a tranzit raktár. Viszony- ilag gyorsan felállítható, hosz- sza-szélessége változtatható. Ez előreláthatóan a jövő esz­tendőben készül el. A raktár­bázist iparvágány egészíti ki. A téglagyári vasútvonalat meg­hosszabbítják a kikötőig. Az 50 milliós beruházás csak enyhít a tárolási gondokon, ezért a vetőmag üzemben 500 vagonos raktárát adnak át az idén. Törökdombon pedig egy ugyanilyen befogadóképességű tároló építését kezdik meg 1976-ban. A püspökbólyi lucer­naszárító üzemnek is szüksége volna raktárra, de erre most nincs pénz. Horváth Teréz Baranya a helyi tarka mar­hák hazája. Kettős hasznú tar­ka marhánkról, - amely hús­minőségben világszínvonalon áll s mellette évi 2500-3000 liter tejet is képes adni — erről a szimentálival osztrák és bajor hegyi marhákkal feljavított jó fajtáról aztán kiderült, hogy tej­termelésben a mai nagyüzemi követelményeknek nem felel meg. Nehezen bírja a gépi fe­jest, az iparszerű tartásmódot és nem képes rentábilisan nagy mennyiségű tejet termelni. A dupláját termelni A holtpontról el kellett moz­dulni, s megkezdeni a haszno­sítási irányok szétválasztását. A hústermelésben új szerepet kap a magyartarka, de a tejet olyan fajtával kell előállítani, amely potenciálisan legalább kétszer annyit tud termelni. A kérdés az volt, hogy vagy megvesszük külföldről a kész fajtát - ezt tette például a Pé­csi Állami Gazdaság, amikor 500 holstein-friz üszőt vásárolt az USA-ból - vagy kereszte­zéssel fokozatosan alakítjuk ki a megfelelő tejelő marhát. Az egyik sok pénzbe kerül, a má­sik hosszú időbe. Az utóbbi a reálisan járható út, s erre az útra lépett 1970-ben Baranya mezőgazdasága, amikor három állami gazdaságban és 15 ter­melőszövetkezetében megkezd­ték a magyartarka tehenek ke­resztezését holstein-friz bikák­kal. Ez a fajta a világ jelen­legi legjobb tejelő marhája, az Egyesült Államokban — 8 mil­lió egyedtől — 6 ezer liter tejet ad országos átlagban . A fajtaátalakító keresztezésbe a megye 30 000-re tehető nagy­üzemi tehén- és üszőállományá­ból 14 163 darabot vontak be. Az elmúlt hat évben több ezer keresztezett kisborjú született. Azokban a gazdaságokban, ahol a leghamarabb kezdték, most lép termelésbe az első keresztezett generáció. Számuk még nem sok, a Bólyi Állami Gazdaságban 159 darab, a szentlőrinciben 50, Bikaion ugyancsak 50. Az első generá­cióban a holstein-friz és ma­gyartarka véraránya 50-50 szá­zalék. Ez a generáció szemben a magyartarka 3 ezer literjével, már évi 4 100 liter tej termelé­sére képes. A második generá­cióban — vannak már ilyen kis- borjak is - a holstein-friz fajta véraránya már 75 százalékos, az ilyen tehén már 4 565 liter tejet tud termelni. A harmadik generációban a holstein-friz arány 89,5 százalék, a tejter­melőképesség 4 936 liter. S vé­gül a negyedik generációban már csak 5,5-6 százalék a ma­gyartarka vér és 93,5-94 száza­lék a holstein-friz. Ez az utolsó generáció az elképzelt típus, amikor a fajta már teljesen át­alakult s termelőképessége el­éri az évi 5000 litert. 3000 literes átlagot! A negyedik ötéves tervben 20 százalékkal emelkedett Ba­ranyában a tejfelvásárlás, de csak azért, mert felfutott a te­hénlétszám. Az ötödik ötéves terv időszakában ilyen extenzív termelésnövelésre nincs már mód. A hozamnöveléssel kell biztosítani a tejtermelés növe­kedését. Sajnos, az elmúlt öt­éves tervben nem emelkedtek, sőt a tervidőszak végére csök­kentek a hozamok. A megyei tejtermelési átlag tavaly 2 600 liter körül alakult, összehason­lításként: ezzel az alacsony termeléssel Baranya tartani tudta első-második helyét az országban. Tehát a baj orszá­gos. Az ötödik ötéves terv végére el kell érni a 3000 literes átlag­termelést. A termelőszövetkeze­teknek kell a legnagyobbat elő­re lépniök, nemcsak azért, mert az állomány zöme — több, mint 20 000 tehén - náluk van, ha­nem mivel a legalacsonyabb a termelésük is. Az ötéves terv célkitűzését csak akkor teljesít­jük, ha a termelőszövetkezetek öt év alatt 500 literrel növelik tejtermelési átlagukat. Javítani a takarmányozást Hogy segít bele ebbe a ke­resztezett állomány? Jelentősen, hisz 1980-ban már 9-10 000 első és második generációs te­hén fog termelni. Vagyis a nagyüzemi tejelő állomány 30 százaléka már 4100, illetve 4500 liter körüli termelésre lesz képes. Meg kell azonban jegyezni: a fajta csak akkor fog képes­ségeinek megfelelően termelni, ha párhuzamosan a tartási és takarmányozási körülmények is javulnak.- Rné ­Kellemesebbé teszik a környezetet A csendet, a nyugalmat je­lenti számunkra az erdő, hiszen a közjóléti erdő fogalma él bennünk. De a baranyai erdők fele elsősorban a mezőgazda­ságot szolgálja, a pusztító ta­lajerózió ellen véd. Az öt ál­lami gazdaság és mintegy öt­ven tsz közel 30 000 hektár er­dőterületen gazdálkodik. Újak telepítésére évente 10—12 mil­lió forintot fordítanak. A talajerózió a legpusztítóbb a sásdi járásban, ahol a hirte­len ereszkedő domboldalakról egy vihar alkalmával többezer tonna termőföldet mosnak el az alkalmi patakok. Ahol a lej­tés meghaladja a 17 százalé­kot, ott fát telepítenek: évente 100—130 hektárnyit. Legtöbbet a sásdi, gödrei, magyarszéki, felsőmindszenti, egyházaskazá- ri tsz-ekben. Ugyanitt a völ­gyekben legalább tíz éve me­liorációs munkákat végeznek és a domboldali új fák, bokrok megakadályozzák, hogy több víz, hordalék jusson le a mély­fekvésű lapályokba. Baranyá­ban az elkövetkező 15-20 év alatt 2—3 000 hektár domb- és hegyoldalt erdősítenek, ahol legelő, parlagföld, gazdaság­talanul munkált szántó terül el. Ennek legalább a fele a sásdi járásban található, ezért ide 1976-ban 140 hektáron ke­rül új ültetésű erdő. A magyar­széki, a sásdi tsz 40—40 hek­tárt tervezett. Gödrén 25, Fel- sőmindszenten 15, Mágocson és Egyházaskozárban 10—10 hektáros lesz az új erdő. A mohácsi járás dimbes- dombos vidékein is a talajeró­zió okoz gondot. Ebben az évben 58 hektárral gazdagod­nak a domboldali erdőrészek. Hímesházán 18, Kátolyban 15, Geresdlakon 10, Somberekén 8, Majson 7 hektárnyi parla- gos domboldalt fásítanak. Ba­ranya tsz-ei az ötödik ötéves tervben évenként 200—250 hek­tár, míg állami gazdaságai 40—50 hektár új erdőt alakí­tanak ki — főként a talaj­erózió ellen, Gondolnak a mezőgazdasági üzemek: farmok, telephelyek, szakosított telepek környezeté­nek védelmére is. A majorfásí­tás egyidős a tsz-mozgalom- mal. Egyik legfontosabb célja, hogy a mezőgazdasági létesít­mények környékét, magát a munkahelyet az odaültetett fák kulturálttá, esztétikailag is széppé tegyék, az állattenyész­tési központok kellemetlen le­vegőjét némileg semlegesítsék. Az elmúlt másfél évtizedben 87 ilyen „objektumot” fásítot­tak 93 hektáron. Jelenleg 8 objektum körül létesítenek zöld­övezetet 11 hektáron. Tervek készültek a Baranya megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályán és a Pécsi Állami Erdőrendezőségen, 1980-ra több mint 30 tsz 56 üzemét övezi majd 76 hektáros majorerdő. Idén kerül sor a hímesházi sza­kosított sertéstelepre, a majsi központi majorra, a bakócai, tarrósi, mágocsi, nagyhajmási szarvasmarha- és bikali pulyka­telepre. Csuti J. A gyáravatásra már nem jön el... Ma először nem jött velem az igazgató. Hat esztendeje, amikor kijelölték az új gyár helyét a szántóföldön, lerajzol­ta, hogy s mint lesz. Aztán mellékesen megjegyezte, hogy éppen elakadt az ügy a mi­nisztériumban, pedig a munká­sok embertelen körülmények között dolgoznak a toldozott- foldozott műhelyekben. Sosem tudtam eldönteni, hogy szak­tudására épülő előrelátás vagy az érzelmek határozták-e meg alapvetőbben a tetteit. A nagy- vállalat, a minisztérium és a bank portásai azt is hihették, náluk dolgozik: hetente kétszer is láthatták amint korához szo­katlanul fürgén szaladt fel az éppen illetékeshez. Ott nem beszélt az egymás hegyén-há- tán dolgozó munkásokról: csak a megtérülésről, gazdaságos­ságról, exportról adott tájékoz­tatást. Aztán úgy tűnt, minden rend­ben, az iparág jelentős támo­gatást kapott. A nagyvállalat azonban megfeledkezett a Du- na-parti kisvárosról. Az igaz­gató egy megjegyzést tett előt­tem: egy interjú a miniszterrel, talán a helyettesével, a nagy­vállalat vezérigazgatójával... Egyszer este felhívott telefo­non: képzeld, a vezérre „rá­nyitott" a takarítónő. Új em­bert neveznek ki, elhárul az akadály . . . Az igazgató házat épít: az igazgató elcsábítja titkárnőjét: az igazgató gyerekei a válla­lati autóval járnak iskolába: a vicclapokban erről lehet ol­vasni, erről beszélnek a mun­kások reggeli szünetben. Évekig erről a témáról akar­tam írni „nagy riportomat". Az első kérdéseket is megfogal­maztam már, valamikor ugye ön munkás volt? Szülei ugye még a földdel küszködtek? Az igazgatóval a területren­dezést nézzük, cipőnk belera­gad a sárba, a gépek kínlód­nak. „A tervezést kellene no­szogatni ..." — mondja. Aztán arról beszél, hogy majd a gyár­avatáson mulatunk, s hogy a gyár egész termelését megven­nék az „északiak", kemény va­lutában fizetnének. Kíváncsi vagyok, hogy amikor majd az új gyár üzemel és egymást érik itt a külföldi megrendelők, az igazgató miniszter lesz-e. Most doktori címét sem használja. Még nem hallottam másként szólítani, mint M. bácsi. Pedig nem ingyen kapta a jogi diplo­mát: egyetemi évei alatt, s persze előtte is, édesanyjával ketten művelték azt a néhány holdat, amelyből a tanulásra, s szűkösen a kenyérre jutott. * Az idei tél szokatlanul hideg volt. Az ilyen teleken a ceg­lédi kannát egyszerűen az iro- , da ablakába rakta J. bácsi, a bányaüzem vezetője. Máig sem értem, miért hívta min­denki J. bácsinak, hiszen negy­vennégy esztendős volt, amikor nyugdíjba ment. A szíve ment tönkre. Akkor már tíz éve irá­nyította a bányát, harmincéve­sen már bányamester volt. Ti- zenkétévesen takarítófiúnak je­lentkezett az aknán. A ceglédi kanna .. . J. bácsi­nál nem konyakot szolgáltak fel a vendégeknek. A második szinten tisztavízű forrás fakadt, abból ivott ő is, a vendégek is azt kaptak a kávé mellé. Még vasárnap reggel is le­ment az aknára: mennyit ter­melt a szombat éjszakás? A v.-bányai üzemvezető osz­tálytársa volt, az csak három esztendeje ment nyugdíjba. Jó- néhányan szóvá tették: több nyugdíjat kap, mint az a bá­nyász, aki lenn dolgozik. Talán régen, amikor nem tudtam a ceglédi kannáról, amikor az óriás embert (száz­harminc kiló volt) csak az üze­mi gépkocsiban, az íróasztal mögött láttam, amikor azt hit­tem, minden igazgató olyan, mint a vicclapok figurái, ak­kor talán tőlük is megkérdez­tem volna: valamikor ön is munkás volt, hogyan felejtette el a lapátot szorongató mun­kást, aki már a tizedik csille megtöltése után majd össze­esik, de még a negyvenedik­nél sem marad alul. A Az idei tél szokatlanul hideg volt, a sírásók küszködtek a fagyos földdel. Mindketten ötvenhárom esz­tendősek voltak. A v.-i üzem­vezető talán három évig élvez­te a nagy nyugdíjat, — J. bá­csi kilenc évig . . . N. J„ az Országos Vezető­képző Intézet munkatársa nem­régiben harminc oldalas tanul­mányt írt az igazgató jövőjéről. Tanulmányából szószerint idé­zek: „Vezetőnek vezetésről szólva természetes ha sorra ke­rül a vezetés veszteségeinek vizsgálata. Ezért talán nem ér­dektelen a nemzetközi tapasz­talatok összegzése — a hazai hasznosítás érdekében. Nyers­anyagokban és energiában szegények vagyunk, de tehet­séges emberekben nem. Vajon ezzel az erőforrással eléggé takarékosan bánunk?” Elkalandoztam M. bácsitól. December 24-én reggel felhí­vott: jöjjek már le, a karácso­nyi lapokat sokan olvassák, el­akadt megint a dolog. A régi gyárban csak a portás volt benn — és az igazgató. Ek­kor kaptam tőle egy kupica konyakot. Kimentünk az épít­kezésre, ködös hideg reggel volt. Felkapaszkodtunk a nagy csarnok tetejére. Az egyik ki­vitelező rossz munkát végzett, de arra kért, dicsérjem meg azt, amit jól csináltak, egészen biztos megszolgálják, most mór minden perc drága. A má­sik kivitelező azt hiszi páholy­ban van, billentsük már meg egy kissé a székét. Felkapasz­kodtunk az irodaház tetejére is, megnéztük az új kazánhá­zat. Évekkel ezelőtt ennek he­lyén rajzolta a földre: így lesz ez, aranybogaram ... A mun­kásokat is így szólította. Ma nem jött velem ki az igazgató az építkezéshez. Még a mentőorvosnak sem engedte, hogy besegítse a ko­csiba. * Tudom, hosszú lesz gyárava- tói tudósításomban a vendégek névsora. Eggyel mégis többet fogok írni ... Lombosi Jenő 680 millió forint OMFB- támogatás műszaki alap­kutatásra A tudományos kutatásokra az ötödik ötéves tervidőszakban is jelentős összeget fordít a nép­gazdaság, a nemzeti jövede­lemnek évente átlagosan kb. 3 százalékát. Az összeg egy ré­szét különböző szervek között osztják fel, amelyek aztán az irányításuk alá tartozó intéze­tek, kutatóhelyek tudományos munkájának finanszírozására fordítják. A műszaki jellegű kutatáso­kat az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság is támogatja. Az országos szintű kutatási fel­adatok; a szilárd testek, a biológiailag aktív vegyületek és az életfolyamatok szabályozása mechanizmusának kutatása je­lentős műszaki, technikai bázist igényelnek. Ezek elsődlegesen alapkutatás jellegűek, s az eh­hez szükséges tudományos munkát az OMFB öt év alatt mintegy 680 millió forinttal tá­mogatja. Az 1976-80-as időszakban az OMFB a szilárdtest kutatásban elsősorban azokat a munkákat támogatja, amelyeknek ered­ményei az elektronikus alkatré­szek kutatásfejlesztésében hasz­nosíthatók, például a számítás- technikában, a hírközlés rend­szerének fejlesztésében, továb­bá a műszeriparban és az auto­matizálásban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom