Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)
1976-04-07 / 97. szám
2 Dunántúlt napló 1976. április 7., szerda Zenés monodráma A portugál apáca levelei Mariana Alcoforado nővér a XVII. században öt szerelmes levelet írt egy francia hadnagynak, aki megkörnyékezte őt ideiglenes kolostori elzártságában. A hadnagy nem volt becsületes: hazájába visszatérve elfeledte Marianát, leveleit pedig közreadta, dicsekedett velük. A portugál apáca levelei című kötet azóta világsikert ért el, több mint százötvenszer adták ki, három évvel ezelőtt pedig Párizsban prózai monodráma készült belőle. Méltán. Mariana papírra vetett gyónása úgyszólván Mindenki Levele. Mindenki írt, mindenki kapott ilyen feltárulkozó, könyörgő, kétségbeesett vallomást. A forró szavak, az apró csalafintaságok, önérzetbe csomagolt megalázkodások, a közöny álarca mögött éldegélő huszadik századi ember számára is nagyon ismerősek, s ezért a levelek is nagyon maiak. Cseh Mária, a Pécsi Nemzeti Színház művésze nagy színészi és Földessy Dénes nehéz dramaturgi feladatot vállalt, amikor újraalkotta, magyar színpadra alkalmazta a művet, s most ifjúsági klubokban láthatja a közönség. Jacques Louoier párizsi zeneszerző Bach kissé dzsesszes adaptációinak felhasználásával zenés monodrámát teremtettek belőle. Ezek a levelek elszavalhatók úgy, ahogy a papíron szerepelnek: készen, befejezetten. Cseh Mária a nehezebb utat választotta; előttünk, nézők előtt születnek a sorok, gyötrődő této- vasággal alakulnak a gondoltatok, s érezzük, hogy ezek a levelek most, tehát háromszáz év múlva nyerik el végső formájukat, egyszál gyertya misztikus fénye mellett, megrázó hatású előadásban. Szántó Péter Kiállítás Április 9-ig tekinthető meg a MERUKER 25 tanulójának munkáiból rendezett kiállítás Pécsett, a Kossuth Lajos utca 3. szám alatt. A boltok jellegének megfelelően, méteráruról, konfekcióról, kötött és divatáruról, lakástextilről, valamint rövidáruról készítettek plakátokat a tanulók, amelyeket most mutatnak be. A kiállítás hétköznapokon délelőtt 9 órától délig tart nyitva. A pécsi balettműhely tanulságai Az Állami Balettintézet növendékeinek tanulmányútja Kun Zsuzsa Kossuth-dijas táncművésznő, az Állami Balettintézet igazgatója Pesti balettnövendékek Csont- váry képeket néznek Pihenő a Csontváry Galériában Tegnap délben Pécsre érkezett az Állami Balettintézet huszonkilenc növendéke, Kun Zsuzsa Kossuth-dijas balett-táncosnőnek, az intézet igazgatójának a vezetésével. Az intézet három legmagasabb osztálya jött el, vagyis a hetedik, nyolcadik és kilencedik osztály tizennyolc—huszonkét esztendős növendékei érkeztek Pécsre. Három napon át ismerkednek a színházzal, a várossal, de kirándulnak Baranya több szép helyére. Siklósra, Harkányba, Orfűre is. Tegnap délután a pécsi Csontváry Galéria megtekintésével kezdték a programot. Ekkor kértük Kun Zsuzsa művésznőtől az alábbi interjút: — Mi a látogatás célja? — Elsősorban a Pécsi Balettnek, mint alkotóműhelynek a megtekintése. Hiszen az Állami Balettintézet nem a budapesti Operaház, hanem az egész ország táncművészképző intézménye. A Pécsi Balett is úgy alakult meg, hogy annak idején az intézetnek egy teljes végzős évfolyama lejött Pécsre Eck Imre vezetésével. Természetes, hogy nekünk kell biztosítani a pécsi együttes táncos utánpótlását is. Növendékeinknek sem elegendő, hogyha csak műveket ismernek meg. Korábban gyakrabban láthatták a pécsi együttest a Madách Színházban, de ez a lehetőség ritkább lett. Egyáltalán; próbákat, gyakorlatokat is meg kell nézniük ahhoz, hogy a Pécsi Balett munkáját igazán megismerjék. Ezzel a látogatással tehát nem csak a pécsi balettműveket, hanem a balettművészet gyakorlati életét is jobban megismerik. — Van-e lehetőség arra, hogy ezt a látogatást évente megismételjék? — Jó lenne, ha rendszeres lenne. De legalábbis két évenként szeretnénk lehozni a növendékeinket. A művészeti kérdéseken kívül az is nagyon izgalmas, hogy a Pécsi Balett szűkebb, de erős közösség, s így érdekes a mindennapi élete. De egyáltalán: növendékeink bizonyos hányada általában Pécsre jön. Jó ha megismeri az itteni együttest, annak 'környezetét. De a Pécsi Balettnek még egy vendége érkezett tegnap. Októberben riportot közöltünk Mai Mourdmaa észt balett- mesternőről, aki akkor Pécsett járt és megegyezett a itteni táncegyüttessel, hogy 1976 tavaszán egy balettestet betanít a pécsi táncosoknak. Mai Mourdmaa, az észt opera balettkarának a mestere, s a napokban megkezdi munkáját Pécsett. F. D. ismerős szöveg a magnón Mit tanulhatnánk a finnektől? Valami ismeretlen ismerős szöveg megy a magnóról. Néha úgy tűnik, hogy értem, csak valahonnan nagy messzeségből hallik a szó ... Végül rádöb- menek: nem magyar! Egy finn asszony beszél, fordításból tudom: azt meséli, hogy 1937 februárjában találkozott Kodo- lányi Jánossal, aki hosszabb Hat helyen verték a pénzt! A költő Zrínyi hírhedt katonai vetélytársának, Montecuc- coli Raymond tábornoknak szokták tulajdonítani a következő szállóigét: A háborúhoz három dolog kelf: pénz, pénz, pénz. Amikor II. Rákóczi Ferenc „pro patria et 'libertate" — a hazáért és a szabadságért 1703- ban meghirdette szabad, ságharcát, hihetetlenül szegény volt az ország. A hosszú török uralom alatt kizsákmányolt, az idegen zsoldosok által kiélt, elszegényedett ország nem is bírta előteremteni a szabadságharchoz szükséges költségeket. Ezüstforintosokból kevés volt forgalomban, ezért Rákóczi elrendelte a rézpénz verését. A rézpénzzel elsősorban a hazai kiadásokat, a hadsereg kiadásait akarta fedezni. A „pengő” ezüstpénzzel szemben a nép tréfásan és találóan „kongó"-nak nevezte ezt a rézpénzt, a katonák zsoldpénzét. A Rákóczi szabadságharc alatt az alábbi hat helyen működtek pénzverdék: Körmöcbánya, Kassa, Szepesváralja, Nagybánya, Munkács és Kolozsvár. Ezek a pénzverdék 1704- 1708 között kb. 10 millió forint rézpénzt hoztak forgalomba. A kibocsátott rézpénz szokat- lanságánál, de főként nagy tömegénél fogva hamar elveszítette értékét. Ezért 1707-ben Vendégünk volt Az ember úgy rohan át egy tűz alá vett utcaszelvényen, hogy előtte latolgat: ott van-e még a lesbenálló ujja a ravaszon? Ennek ugyanis megvan a lekottázható ritmusa. Lövés után rendszerint lekókad a fegyver csöve. Ebben a pillanatban kell ellóduini. S ha az ujjhegy mégiscsak rajta felejtődik, s ott hűsöl a hideg ravaszon? Akkor az embernek pechje van... A Pécsi Újságíró Stúdió hétfő esti foglalkozásán, a TIT Bartók klubjában egy 'kis asztalkán üldögélve, a moccanatlan csendben — elbeszélése e pontjához érve — Chrudinák Alajos széttárta a karját: „Mint látják, azért most mégis itt vagyok.” Akik a vasárnap esti HÉT- ben végignézték döbbenetes libanoni képsorait, azt kérdezték tőle: „Nem túl veszélyes egy ilyen riportút?” Szónoki kérdés Chrudinák Alajos volt. Hiszen, aki látta filmjüket, tudhatja: életüket kockáztatták. Várszegi a fején meg is sebesült. Sajnos, csak gyors elsősegélyben részesülhetett. Sebe begyulladt, ezért később Da- maszkuszban, amikor már antibiotikumokat is kapott, már nem lehetett összekapcsolni a szilánkmetszette hasadást. Hogy félek-e? Félek, mert meg tudom ítélni a veszély nagyságát. S aki egy tűz alá vett bejrúti városnegyed szellős, huzatos arab épületébe tudja képzelni magát, hallván a folytonosan közelgő aknák dörrenését, meg tud érteni engem... Ilyen esetben csak a bolond nem érez félelmet... A soha vissza nem térő riport-alkalom, a páratlan munkalehetőség, a riporteri-tudósítói szenvedély azonban mindezen felülkerekedik, elhatalmasodik az emberben, és amikor dolgozni kezd, nem lát, nem vesz tudomásul maga körül semmit, csak a feladat foglalkoztatja, amiért behatolt a tűzfészekbe. — A veszély munkám mindennapos kísérője.. Annakidején, Damaszkusz bombázása idején például arra kellett fölöttébb vigyáznunk, nehogy izraeli pilótáknak nézzenek, és netán meglincseljenek bennünket. . . Az ottani rádió ugyanis bemondta, hogy ha két férfit látnak együtt, azok valószínűleg lelőtt izraeli pilóták lesznek . .. Többször efogtak bennünket, de a riport elkészült, láthatták a televízióban. — S a tervek? — Csaknem egy szekrényre való fölvett, de még földolgozáson filmünk van. A bejrúti riport folytatását vasárnap este mutatjuk be a HÉT-ben. Angol, orosz és főleg arab nyelvterületeken dolgozom. Ezeket a nyelveket ismerem a legjobban. Most készülő nagyobb filmem a szovjet-amerikai kapcsolatok történetét dolgozza fel. A napokban Alaszkáról szóló filmemet láthatták a tv-mézők. Riportjaiból itt-ott kitűnik: mikrofonja körül rendszerint tucatnyi újságíró jegyzetel. Aki beszél, neki beszél. Ő azonban nem éri be morzsákkal. Ezért is járják be filmjei a világot. Tőle, általa informálódnak a nézők milliói az arab világ igazi kulcskérdéseiről, sarkalatos problémáiról. Hogy csinálja? A beszélgetés után is úgy érezzük: ez már az ízig-vérig riporter legbensőbb műhelytitka marad . .. Bebesi K. Aranyérem, mellyel Rákóczi a vitézi tetteket jutalmazta elhatározták, hogy mindössze kétmillió 200 ezer forint értékű lézpénzt hagynak meg a forgalomban, a többit pedig bevonják. A forgalomban hagyott tíz és húsz rézdénárosokat, amelyeket a rajtuk levő „libertate” szóról libertásoknak is neveztek, Szűz Máriás ellenjeggyel látták el. A határozatot azonban nem hajtották végre maradéktalanul, sőt újabb rézpénzeket is verettek. így 1708- ra már végképp megpecsételődött a kongópénz sorsa. Az 1708. évi trencséni csatavesztés után már a katonák sem akarták zsoldként elfogadni. Ettől az időtől megszűnt a rézpénz verése, Rákóczi is csak nemesfémből — aranyból és ezüstből — verette pénzeit: az aranyforintosokat, az ezüstforintosokat és az ezüstpoltúráso- kat. A szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium a vezérlő fejedelem születésének 300. évfordulója alkalmából „II. Rákóczi Ferenc élete és szabadságharca" címmel igen érdekes és tanulságos kiállítást rendezett, az iskolaépület földszinti folyosóján. A kiállítás keretei között nemcsak a fejedelem életének, szabadságharcának főbb mozzanatait bemutató képek, fotók és oklevélmásolatok láthatók, hanem a ma már ritkaságnak számító Rákóczi-pénzek, libertások, sőt annak az aranyéremnek is egy régi rézmásolata, amellyel Rákóczi a kiemelkedő vitézi tetteket jutalmazta. Az értékes numizmatikai anyagot Mozsgai József, a Szigetvári Várbaráti Kör vezetőségi tagja kölcsönözte a kiállítás számára. Jubileum az Állami Népi Együttesnél Fennállásának negyedszázados jubileuma alkalmából kedden délelőtt jubileumi társulati ülésre került sor. A társulat tagjai megemlékeztek az együttes közelmúltban elhunyt igazgatójáról, Rábai Miklósról, akinek ezen a napon avatták fel Szabó Iván szobrászművész által készített szobrát. Ezután Katona György igazgató-helyettes üdvözölte az együttes énekeseit, táncosait, muzsikusait, a technikai munkatársakat, valamint a meghívott vendégeket, majd Maácz László megbízott igazgató méltatta az elmúlt 25 év eredményeit. időt töltött a Hakola-házban. Hirtelen abba marad a szöveg és nagyon tisztán, érthetően, magyarul kezd énekelni: „Réten, réten, sej a gombaszögi rétien ...” - büszke rá, még Kodolányitól tanulta. Dr. Szász Levente lakásán hallgattuk a felvételt, amit alig egy hónapja készített Finnországban járva, Padasjoki faluban Elli Líndholm asszonnyal. Mint a finn kultúra ismert pécsi közvetítője, gyakran jár az északi országban. — A finnek minden évben február 28-án tartják a Kalevala ünnepséget. Erre voltam én is hivatalos, amikor is előadást tartottam „Párhuzamok a finn és magyar népköltészetben” címmel. Kinntartózkodá- som alatt azután eljutottam Padasjokiba is, ahol Kodolá- nyi dolgozott. Dr. Szász Levente lakása egy kis darab Finnország. Falatborító eredeti irodalom, népművészeti alkotások, emlékek mindenütt. Nem egy, már irodalom- történeti érték. Nagy büszkesége a dedikált Mika Valtari kötet. — Majdnem tizenöt éve, hogy a finn nyelvvel foglalkozom és igyekszem a nép kultúrájával megismertetni a magyar olvasót. Szeretném, ha nyelvrokonaink életét, művészetét minél alaposabban megismerhetnék hazánkban is. Ezért írtam meg a már nyomdában lévő finn irodalomtörténetet. — Mi az, amit eltanulhatnánk a finnektől? — A finn mentalitást, amit csak a nyugalom szóval tudok kifejezni. Ez nem valamiféle visszafojtott tartózkodás, hanem egy nagyon is természetes reagálás az élet jelenségeire. Ezt érdemes lenne megtanulni tőlük. A nagyon gazdag finn kultúráról, 'hagyományokról beszélgetünk, s arról, hogy miként kap hangot mindez hazánkban. Irodalmi alkotásokat fordít Szász Levente, tervezi egy finn kultúrtörténet megírását is, s emellett járja az országot, előadásokat tart Finnországról. F. J. Sok a tüzeset! Oly sok erdő- és avartűr volt országosan ar elmúlt hónapban, amelyeknek kárértéke meghaladta a 21 millió forintot. A tűzstatisztika adatai fokozott gondosságra, társadalmi összefogásra intenek. Főleg nálunk Baranyában, ahol március óta 167 erdő- és avartűz volt. Az elmúlt hét száraz meleg napjaiban nem volt ritka az olyan eset, hogy egyszerre 10 helyre vonult ki az állami tűzoltóság. A MÉM és a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága március 5-én tűzgyújtási és dohányzási tilalmat rendelt el az erdőkben. Ez azt jelenti, hogy még az egyébként erre kijelölt és engedélyezett helyen is tilos a tűzgyújtás és a dohányzás. A lakosság segítségére is nagy szükség van. Aki tüzet észlel, azonnal jelentse, s minden módon, ásóval, lapáttal, vízzel próbálja lokalizálni a tüzet, a tűzoltók megérkezéséig. A tűzvédelmi szabályokat előírásokat fegyelmezetten be kell tartani! Igen, mert a gazégetés, az autó- és vonatablakon kihajított cigaretta, vagyis a nemtörődömség, figyelmetlenség volt legtöbb esetben a tüzek okozója, A Baranya megyei Tűzoltóság, önkéntes rendőrök, tűzoltók, ifjú gárdisták és úttörők bevonásával járőrszolgálatot szervez az erdőkben. A szabálysértési hatóságok pedig gyorsított eljárással bírálják el a szabályok ellen vétőket.
