Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)
1976-04-03 / 93. szám
6 Dunántúli napló 1976. április 3., szombat Árad belőle az életkedv, a jókedély. Fáradhatatlanul mesél citromszedésről, majomke- nyérfáról, népi gyógymódokról, méhészetről, gyógyfüvekről, gyönyörű cseréptányér-gyűjte- ményéről, erdélyi utazásairól, mi pediq — körülülve a konyhaasztalt - hallgatjuk, mármint a felesége, Irén lánya, Pisti veie és hát a vendégek. Pap Domonkos hajdani kovácsmester, lakatos és hegesztő - jelenleg zobáki szállítógépész Mánián lakik a Fő utca 10. szám alatt, magasföldszintes, kétverandás családi házban. o Valamikor füstös-konyhás házikó állt itt, de a nyughatatlan, mindenhez-értő mester az évek folyamán nem csak rendbetette, hanem átépítette, Itöbbszobásra bővítette a hajlékot, az ezernyi szerszámmal fölszerelt kovácsműhely már ■ipari műemlék is lehetne. A meredek domboldal - amelyből vagy hétszáznégyszögöi- nyit mondhat magáénak — eléggé kopó? volt, de a teraszos műveléssel szőlőt meg gyümölcsöt termel; aki ismeri az itteni rossz talajviszonyokat, az tudja, sok fáradsággal kellett feltörnie a földet és hasznosítani. — És a citromok? — Nézzék meg ... — Az üvegezett veranda tartja a páradús levegőt (Jeszenszky Árpád: „Citromtermesztés - trópusi növények” című könyvéből így tanulta), szóval itt ven nyolc citromfa, körülbelül halvan-het- ven darab érett, sárga terméssel. — Leszedni nem engedi — mondja a felesége. — Nem hát! Olcsóbb a boltban és különben is . . . körtét, almát mindenki tud termeszteni, de citromot és narancsot már kevesebben, mert nagy kockázattal jár. De ez az izgalmas az egészben. o A datolyafa már a mennyezetet „söpri”, huszonhat éve pátyolgatja, növeszti, emitt meg a két narancsfa, amikor egyszerre virágzottak, olyan tömény illatot árasztottak, hogy éjszakára ablakot kellett nyitniuk. A majomkenyérfát nem egészen húsz esztendeje kapta egy idős asszonytól, ez is kuriózum, akárcsak a krokodilkaktusz a veranda sarkában. — Gyomorbetegségem ellen jó hatása van - mondja Pap Domonkos bátyám. — A kaktusznak - jegyzem meg tűnődve. — Igen, ennek. A levelét — nem sokat — össze kell darálni, mondjuk tizenöt dekányit, ugyanannyi mézzel, továbbá hét deci vermuttal és kész. Nem csak a bántalmak szűnnek meg, hanem meg is hízik tőle az ember. Ezt a kúrát többször meg kell ismételni. Erős a gyanúm, hogy a hizlalást eleve előidézi a magas cukortartalmú vermut és maga a méz is, de nem szólok, mert a népi gyógyászati módokat — nem is oktalanul! — tiszteletben kell tartani. — . .. Egyik közeli ismerősünk, Gyura bácsi, nyolc kilót hízott és meg is élt szép kort, nyolcvanéves volt, amikor egyszer ágyához hivatott, kezet fogott velem, és öt perc múlva meghalt. Marosvásárhely környékén, Kisgörgényben szüfet- tem, szóval otthon még ma is sokan ismerik a különböző növények gyógyerejét és hisznek ■is benne. Q A konyha falán festett, égetett cseréptányérok - van vagy ötven darab — idézik az erdélyi gölöncsérek szép mesterségét. És persze korsók, köcsögök, főző-cserépedéayek . . . — Mikor néha hazalátogatunk, feleségem is. én is két- két bőrönddel térünk vissza, a rokonságtól összegyűjtött cserepekkel megrakodva. Hátramegyünk az udvarra, pontosabban a kovácsműhelybe. Valamikor itt vasalta a szekereket, oatkolta a lovakat, ma már ritkán gyújtja be a kis „kohót", többnyire csak akkor, ha valami emléktárgyat kovácsol, vagy éppen szükség van valamire a háznál. Kínos rend van a műhelyben, a faliállványon sorakoznak a különböző méretű tűzfogók, kalapácsok, mérőszerszámok, középen a „tűz” mellett pedig súlyos, fényes felületű üllő, amelyen most megtáncoltatja a kalapácsot és gyönyörű, csengő-pengő hangot hallat. o Kérdem tőle, mire ez a sok gyűjtemény, miért őriz meg mindent, miért ragaszkodik akár csak egy öreg pincekulcshoz is? — Tudja, a cserepekben is mestermunka van, és ezek a szerszámok is a kétkezi munka szellemét őrzik. Mindig olyant szerettem csinálni, amihez a szokásosnál több tűnődés, ész kell. Ezért szeretem a citromfáimat is. Elhiheti, engem — most hogy példát mondjak erre •- az amerikai próbavólasz- tósoktól kezdve a sumér ék- írásiq minden érdekel, de nem is unatkozom. Hazajövök Zo- bákíról, várnak a növényeim, könyveim, gyűjteményeim. Ezek pihentetnek engem, mert egyébként eléggé zaklatott korban élünk. ß efordul a sarkon 2., a sovány technikus, s örülve szerencsémnek, annak, hogy merev tartásáról már lötávolságról lelismertem, sietve eliszkolok előle. Átmegyek az utca túloldalára. Engem ez az ember nem fog többé elcsípni, föltartani, fo- gadkozom ingerültem, bár ezen közben feldereng bennem: menekülés helyett talán jobb volna eléje állni és végérvényesen leszámolni vele. Tíz év óta nincs tőle nyugtom. Erről természetesen jócskán tehetek magam is, a legelején még én biztattam, mivel egy meg nem alkuvó, hibáink ellen bátran harcoló embernek néztem. Belátom és elismerem, tévedtem. Tíz esztendő jócskán elegendő volt ahhoz, hogy Z.-t kiismerjem, megszállott hibakeresőnek tekintsem. Neki az égvilágon semmi nem jó, illetőleg mindenben következetesen azt keresi, amire rámondhatja: ,,felháborító", „abszurdum", „disznóság" és „megáll az ember esze". Nekem meg égnek áll tőle a hajam. Ezt írd meg, követeli, és ha ráhallgatok, apró-cseprő, nem jellemző, mondhatom pitiáner sérelmeket körmölhetek reggeltől estig, szert téve némi kétes hírnévre, de úgy, hogy közben lovat adnék alája és a hozzá hasonlók alá. (Másfél tucat Z.-t ismerek ugyanis a városban.) Nem teszem, 'inkább menekülök előle, sajnos menekülök, ahelyett, hogy egyszer kerekperec megmondanám: Szórakozzék a nagynénikéjével. Ilyen közléstől azonban eleddig még eltekintettem. Bizonyos közéleti bátorságra lenne szükségem, ezzel valamilyen oknál fogva nem rendelkezem, s nyugodtan fogalmazhatok többes számban, mert úgy látom, ezzel a bizonyos közéleti bátorsággal nem rendelkezünk. Gondolom kényelmesebb az örökké leiháborodott Z.-t kikerülni, mint kioktatni, vagy éppen meggyőzni. Meggyőzni? Ez az ami vele kapcsolatban teljesen elképzelhetetlen. Mindig és mindenben a szándékosságot látja, vélt sérelmei megtorlására egyedül üdvözítő megoldásnak a leváltást, a kirúgást, a lenyakazást találja. Ijesztő alak. Ő maga tévedhet, de más ne tévedjen. „Ezt ird meg!" - harsogta az utcán, dühtől tajtékozva és előadta ebben és ebben az üzletben a pénztárosnő rosszul adott neki vissza, ha nincs résen, ha nem figyel „az aljas perszóna" három forinttal becsapja. „Ez a kereskedelem, kérlek. így bánnak a vevővel kérlek!" Mondja, mondja teli szájjal és elvárja, hogy vele háborog- jak magam is, érezzem át a helyzet tarthatatlanságát, rohanjunk a tanácshoz, a városhoz, ha ott nem intézkednek, a megyéhez, a miniszterhez, követelni, hogy az aljas per- szónát felelősségre vonják, a boltvezetőt, de még a helyettesét is fegyelmi elé állítsák, tanulják meg, hogyan nem szabad a vevővel bánni. Figyel, lesi az arcomat, s mivel úgy látja, nem mutatok kellő érdeklődést, gúnyosan lel kacag: „Szóval itt tartunk, szabad rablás, a kartársnő szent és sérthetetlen, én pedig mehetek a sóhivatalba." Fél óra múlva csüggedten azt ajánlom neki: panaszát örökítse meg a bolt panaszkönyvében és vegye számításba, hogy tévedni emberi dolog. Panaszkönyv? Megtörtént, közli s tekintetéből kiolvasom: egy világ omlott össze benne, s ne higgyem, hogy rólam nincs meg a véleménye. Rólam, meg az opportunistákról, a gyáva szájtátikról, azokról, akik saját kényelmüket nézve, s féltve a dolgozók érdekében lám, nem mernek kiállni. Ezt ird meg! S előadja, hogy miközben a postán reklamált, a kartársnő örökké az orrát fújta, lenéző mosolyát a zsebkendővel eltakarta, a parkban két kölyök a pázsitot futballpá- lyának használta, a borbély a kuncsaftok bosszantására átment a női részlegbe kávézni, a pincér Így, a benzinkutas úgy. . . Higgyék el így ment ez évekig. összetalálkoztunk és gyakran már ötven lépésről kiáltotta: Ezt ird meg! Valósággal lesben állt, s az utcán minden rendű rangú tisztségviselőt leszólított előadni az éppen soronlévő sérelmeit. Mindig kéznél volt néhány. Észrevettem továbbá, hogy hozzám hasonlóan mások is riadtan menekülnek előle, ami egyáltalán nem csoda, hiszen amellett, hogy panaszkodik, tolakodó, lerázhatatlan, meg se fordul a fejében, hogy akit leszólít, annak éppen esetleg sietnie kell valahova, s nem biztos, hogy a vlágon a legfontosabb Z. kartárs panasza. 0 " t, magát rég szőrszálhasogatónak tartom, s vele szemben nincsenek illúzióim. Nem lángol, s amit meglát, s amit szóvá tesz, észrevesz, annak igazából nincs semmi jelentősége. Annyi az egész, hogy megesik, előfordul. Ezt ird meg! Nem Írom meg. Sőt tovább megyek, panaszát végig sem hallgatom. Egymaga több munkát ad a kivizsgálásokkal foglalkozó intézményeknek, hivataloknak, mint tízezer normálisan gondolkodó állampolgár. Csupa keserűség az élete, de legyen is, megérdemli. Szekulity Péter Építtetők, figyelem! Most vásárolja meg építőanyag-szükségletét szentlőrinci telepünkön! nyílászárok, tetöléc, tetöpala és -cserép, HULLÁMPALA (cseh és magyar), SZÍNES CSEMPE, MOZAIKLAP, E-JELŰ VB-GERENDÁK 7—24, 7—66 méretig, áthidalók, a 12—24-ig, kőpor stb. NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK. ÁFÉSZ TÜZELŐ ÉS ÉPÍTŐANYAG TELEP TELEFON: 71-10 2. Rab Ferenc Ext írd Rádiók, cipők, csizmák, étkészletek... Lebukott a bíikkfisdi tolvaj bűnszövetkezel Hol nem loptak? Az üzletvezető mór kiállította a táskarádió garanciális papírjait, a vevő azonban meggondolta magát és nem vásárolta meg. Az eladó kissé bosszúsan mormogott valami olyasmit, hogy miért az utolsó pillanatban gondolja meg magát valaki, aztán a rádiót visszatette a polcra az iratokkal együtt. Egykét nap múlva észrevette, hogy csak a papírok vannak a helyén, a rádió sehol . . . Bejelentették az eltűnést, megadva az áru gyári számát is. A rendőrség a szám alapján a rádiót megtalálta a Bizományi Áruházban, ahol azt is feljegyzik, — a személyi igazolvány alapján —, hogy kitől vették. Bük- kösdi lakos volt az eladó. A nyomozók is meglepődtek A bűnügyek vizsgálatában „viharedzett” nyomozók is meglepődtek, amikor körülnéztek a rádiót eladó lakásában és szomszédjainál is, Sztoj- káéknál, Petróvicséknál, Kolom- páréknál . .. A házkutatások során lefoglalt holmik immár a pécsi rendőrség egyik szobájában láthatók. Alig lehet tőlük mozogni, körben a fal mellett halomra rakva a vadonatúj ori- ginál csoTnagolású áruk. Egy kisebb üzlet is megirigyelhetné ezt a választékot. Női csizmák, szandálok, férfi félcipők, kávéfőzők, diódarálók, villanyborotváik, villanyvasalók, rádiók, magnetofonok, étkészletek, hanglemezek, függönyök, — női ruhák, férfi nadrágok, porcelán gyümölcstálak, méterszámra női ruhaanyagok... Nagyméretű műbőr szatyrok . . . A vizsgálatot folytató nyomozó íróasztala melletti széken ül az egyik gyanúsított, Keszthe- lyiné, született Petrovics Friderika. A pécsi nagypiacon fogták el, táskájában három hanglemezt találtak. Első kihallgatásakor a hanglemez eredetéről így nyilatkozott: „.. . egy idős nénitől itt vettem, darabját húsz forintért...” Arról, hogy esetleg lopott dologról van-e szó, - hallani sem akart. Csak nem képzelik, hogy ő bármit is elemelne . . . Miből él? A férje eltartja, ha szűkösen lis, de megvannak . .. Egy-két ruhájuk akad, a lábán lévő csizmát egyik rokonától kapta, hiába, csizmára nem telik . . . Most, hogy behozták ebbe a szobába és meglátta a sok holmit, korábbi nyilatkozatáról ezt mondja: „...őszinte leszek, látom, nincs sok értelme a tagadásnak, hiszen itt vannak a cuccok . ., De én csak nagyon kevés alkalommal vettem részt a lopásokban . . ." — Mióta járják csoportosan a pécsi üzleteket? — Hát... nem is tudom biztosan, de úgy egy éve, másfél éve .. . Amit sikerült, azt loptunk. A táskámban talált lemezeket, ha jól emlékszem, a Széchenyi téri könyvesboltból vittem el... Nem azért, hogy otthon lejátsszam, nincs is lemezjátszónk ... Hetenkénti tolvaj I ás A társaság hetente bejárt Pécsre. Három-négy fős csoportokra oszolva látogatták az üzleteket. Könnyebb lenne felsorolni azokat a boltokat és áruházakat, amelyből nem loptak ... Gyakran megfordultak többek között a Mecsek Áruházban, a Szí ivén Áruházba n, a Centrumban, a Napsugár cukrászda melletti cipőboltban, a piac melletti műcnyabolt- ban.. . Kezükben az öblös, nagy műbőrtáskákkal válogattak az árukban. Aztán kilesve az óvatlan pillanatot, máris csúsztatták a női csizmát, férfi félcipőt a szatyorba .. . Minden időt és alkalmat kihasználtak. Egyik társuk a kislányát behozta az újmecsekcljai rendelőintézetbe kivizsgálásra. Vagy öten jöttek vele és várakoztak a rendelőben sorukra. „Ne várjunk itt tétlenül, menjünk át néhányon a Mecsek Áruházba” — adta az ötletet az egyik. Már mentek is. Körülbelül egy óra múlva visszajöttek a rendelőbe, a szatyruk-, bon már két pár női cipőt hoztak . . . — Nem féltek, hogy rajtakapják magukat? — Féltem, dehát úgy kell ügyeskedni, hogy ne lássák meg, amikor lopok... Ha azt vettük észre, hogy figyelnek bennünket, akkor óvatosabban viselkedtünk. Bizony megtörtént, hogy egy-egy boltból aznap semmit sem tudtunk elvinni. Legtöbbször azonban sikerrel jártunk, azaz a többieknek sikerült... Aztán máris a bizományiba mentünk eladni a holmikat. Hol egyikünk, hol másikunk személyi igazolványát mutattuk, mert igazolványt azt kértek . .. Micsoda leltár! Alapos és aprólékos munkát igényel a nyomozóktól a lopott holmik „leltározása", a kihallgatási jegyzőkönyvek elkészítése. Még nincs pontos összesítés, de annyi bizonyos, hogy az utóbbi évek legveszélyesebb „együttese" került rendőrkézre. Csak néhány adat az eddigiekből: az újonnan 2 930 forintba kerülő Thosiba típusú táskarádióból 8 darabot loptak el, ezen kívül még számos más típusú rádiót is. Húsz étkészlet, 28 pár női csizma „csúszott" a szatyrokba . . . Amit szemük látott, kezük nem hagyta ott. Egyik alkalommal bementek a Pannónia étterembe, megebédeltek, két evőkanalat becsúsztattak az öblös táskába a többi, másutt lopott holmik közé . .. A Bizományi Áruház a rendőrség kérésére kigyűjtötte - a személyi igazolványok alapján —, hogy ebből a társaságból kitől mit vettek. Csak példaként: az egyik név alatt a következő áruk felsorolása szerepel: 1 db Thosiba rádió, 1 db nylon jersey nadrág, 2 garnitúra 24 darabos fém étkészlet, 1 db Braun villanyborotva, 1 db női csizma, 1 db női cipő. Új valamennyi! Még folyik a vizsgálat, ki, hol, mit lopott, - de annyi már megállapítható, hogy közel húszán vannak az ügyben. Tanulságul pedig a vallomás egyik része is szolgál: „Ha azt vettük észre, hogy az eladó figyel bennünket, óvatosabban viselkedtünk ...” A bíróság minden valószínűség szerint „szép, nagy" tárgyalásnak néz elébe a „bük- kösdiek" ügyében. Garay Ferenc Sohasem unatkozik Mire jó a krokodilkaktusz — vermuttal?
