Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)

1976-04-26 115. szám

Hétfőtől hétfőig Az elmúlt héten részt »et­tem o zobáki „József Atti­la" fejtési szocialista brigád ünnepségén. Megyénkben öt szocialista brigád nyerte el a most első ízben kiosz­tásra kerülő Magyar Nép- köztársaság Kiváló brigádja címet, s közülük az első ün­nepélyes átadásra Zobákon került sor. Mint a többi szocialista brigád, ők is már régóta végzik becsülettel és kima gasió termelési eredménye­ket elérve munkájukat. Az ünnepségen mondta róluk az üzem vezetője: nélkülük Zobák bánya nem érhetne el sikereket a termelésben, hogy műszak teljesítményü­ket mind a mai napig nem tudták túlteljesíteni. Sok kitüntetést, elismerést, ju­talmat kaptak már, mégis minden esetben amikor ta­lálkoztam velük, azt tapasz­taltam, hogy nem elsősor­ban ez készteti őket a jó munkára, a szocialista bri- gádokra jellemző közösségi szellem kialakítására. Évek hosszú sora alatt értették meg, hogy mit jelent szó mukra szocialista brigád tagjának lenni. Még ma is van olyan köztük, aki 17 éve, az alapítás óta tagja a brigádnak. Erős közösség ez, mely nem hagyja magá­ra sem a munkában, sem az egyéni életben tagjait, segit, összefog, mikor mire van szükség. Nevel, oktat, fejleszt ez a közösség, min­dig valami újra törekszik, mely elöreviszi a munkát, kibontakoztatja a tagok ké­pességeik Munkatársak, ba­rátok ők, több mint nyolc­vanon, akik jól ismerik egymást, mindent tudnak társaikról, a munkában, az életben félszobákból is meg­értik egymást Nem egyszer lapozgattam brigádnapló­jukat, a munkasikerekről szóló bejegyzések, a társa­dalmi munkák kimutatásai, tanulás, olvasás, művelődés, közös szórakozások felsoro lása, a rászoruló bányász- gyermekekkel való törődés, mind bizonyítja, hogy való­ban megértették és megva lósitják: szocialista módon dolgozni, élni. Ők most a legjobbaknak szóló elisme­rést kapták, de sok brigád van már a megyében, mely hozzáiuk hasonló eredmé­nyekről tud számot adni. Nem a fényes kitüntető sért, nem a pénzért teszik mindezt, de azért velük együtt hadd állapíthassam meg, hogy a jól végzett munkáért elismerésben, di­cséretben részesülni talán a legjobb érzések egyike. Megyénkben is a május el­sejét megelőző napokban sokaknak van részük ebben. Az öröm mellett a kitüntetés egyben lelkesít, új eredmé­nyek elérésére serkent min­denkit. Szocialista brigádjaink, kiváló vállalataink dolgozói tudják, hogy a szocialista munkaverseny elszakíthatat­lan a munkától, mely nem fejeződhet be a megérde melt kitüntetések, jutalmak átvételével, hanem új len­dülettel kell, hogy tovább folytatódjék. Bizonyítja ezt az egyik élenjáró vállalat, az Ikarusz gyár dolgozóinak példája is, akik magas ki­tüntetésük odaítélésével egyidejűleg tették közzé új vállalásaikat, mellyel az ötödik ötéves terv célkitű­zéseinek megvalósítását ki­várnák maradéktalanul elő­segíteni. Példájukat bizo­nyára sokan követik majd az országban! Köszöntjük az élenjárókat, kívánunk nekik újabb mun­kasikereket, a május else­jei felvonulásokon büszkén emelhetik magasra az elis­merést jelképező kitünteté­seket, vörös zászlókat! Mitzki Ervin Tudósítóink jelentik — Tudósítóink jelentik — Tudósítóink jelentik Pécs: Gyürüfűiek találkozója Kőszeg: György-napi szőlőfestés György napjához is több ma­gyar népszokás kapcsolódik. A legismertebb a pásztor élettel függ össze. Régen Szent György naptól Szent Mihályig, vagyis április 24-től október 25-ig szólt a pásztorok szerző­dése. Minden évben György napján hajtották ki az ország­ban a jószágokat a legelőre, ahol egész nyáron kinnmarad­tak, s csak Mihály napján haj­tották be őket. Ez a szokás annyiban maradt fenn, hogy ha nem is napra pontosan, de ma is ez idő tájt hajtják ki az állatokat a friss zöld fűre. Szép György-napi hagyo­mányt ápol Kőszeg város Ta­nácsa, a mai napig. Kétszáz­negyvenegy évvel ezelőtt, 1735. április 24-én, Szent György napján a hegyőrök ünnepi ce­Akár egy érettségi találkozó. Gyors névsorolvasás, ki hiány­zik, ki halt meg, kiből mi lett azóta. Ez a rendezvény mégis furcsa volt. Furcsa, mikor egy falu elfér egy négyszáz négy­zetméteres terem kupolája alatt. A kezdeményezés úttörő jelle­gű: Gyürüfű, az egykori Bara­nya megyei község lakói, álla­mi, gazdasági vezetői elhatá­rozták, hogy a helység meg­szűntével kapcsolataikat, össze­tartozásuk érzetét nem szünte­tik meg. Szombaton este a pé­csi Nádor étterem kupolater­mében gyülekezett Gyürüfű ap- raja-nagyja. Mióta csak a szél kószál az egykori utcák között, ez volt az első találkozásuk. Fényképeket nézegetnek, a múlt után kutatnak. Ez nem az én házam — mondja — egy idősebb férfi. Az emlékek el­mosódnak: mikor megnézi job­Jubileum a fodrászoknál- Az ágazat kiváló vállalata ­Szebben nem is ünnepelhette volna fennállásának 25. évfor­dulóját a Baranya megyei Fod­rászipari Szövetkezet, mint a könnyűipari miniszter „Az ága­zat kiváló szövetkezete" kitün­tetésével. Tegnap délelőtt a KISZÖV kultúrtermében Bárdosi László, a szövetkezet elnöke az egybe­gyűlt ünneplők előtt ismertette az elmúlt év eredményeit A 700 fős kollektíva több mint 2 millió forintos nyereséggel zár­ta 1975-öt, s nagyot léptek a minőségi szolgáltatás területén. Az ünnepségen, ahol megje­lent Haász József, a KISZÖV elnöke, dr. Tóth József, az OKISZ főosztályvezetője adta át a kiváló szövetkezet kitüntetést. Ketten — Peti Lajos és Döme Istvánná — a Könnyűipar ki­váló dolgozója lettek. Mohács: Gyárkéményt bont a „bambino1 , ff Gyárkéménybontást az ország egész területén vállalok! Ilyen szövegű újsághirdetésre ütöttük föl a fejünket a minap. Láttunk már lakótömbök közé ékelődött fölrobbanthatatlan kéményt, vagy olyat, amely mellől rég világgá költözött a gyár. Ezeket az építményeket valakinek le kéne bontania, s úgy látszik, végre akad vállalkozó. A vállalkozás gazdáját nehéz előkeríteni. Mohácsi albérleté­ben két napja nem látták, úgy tudják, a benzinkútnál házat bontat. A kútnál egyetlen em­ber lézeng a romok között, vé­gül mégis előkerül Erdős Gyula. — Olaszországban kezdtem a kéménybontást — meséli —- 1957—58 között. Előtte két évig Bariban, egy profi ökölvívó­klubnál voltam „bambino". Hordtam a spongyát, narancsot Nenni meg Brillari Gisopino számára. Firenzében csábítottak ót a kéményes céghez. Kicsit veszélyes, de megéri, mondták és vállaltam. — Itáliában hány kéményt bontott? — Úgy emlékszem tizet. A legnagyobb a szicíliai Messiná- ban volt: 84 méteres. Általá­ban nem robbantunk, hanem kidöntjük a kéményt. Félig kö­rülvágjuk, két ember középről kezdi bontani, közben a kibon­tott részt keményfával aládú­coljuk. Mikor kész, kis benzin­nel meglocsoljuk a fát és meg­gyújtjuk. Amint elég, az épít­mény saját súlyától kidől. Ez a legveszélyesebb; volt már hogy Húszéves a Liszt Ferenc Zeneiskola Ismeretes, hogy Liszt Feren­cet baráti szálak fűzték Szek- szárdhoz. A művészetpártoló Augusz báró családi meghívá­sára többször vendégeskedett rövidebb-hosszabb ideig a pi­henést nyújtó, de alkotásra is ihlető szép városkában. A ze­ne óriásának szellemisége ma is hat Tolna megye székhelyé­nek zenei életére. Nevét viseli híven a húszéves Állami Zene­iskola, amely ma ugyanabban a meseszerű tornyos palotában található a város szívében, ahol egykor a zenetitán nyol­cadik Magyar rapszódiáját is fogalmazta. Husek Rezső, a zenekultúrát is terjesztő intézet alapító igazgatója így beszél o meg­tett húsz esztendőről: — Százötven növendékkel, s velem együtt öt tanárral, meg­lehetősen mostoha körülmé­nyek között kezdtük. Ónálló helyiségünk nem volt,, iskolák­ban, régi kultúrotthonban, mo­ziüzemben, majd a postahiva­tal melletti szűk, „egérfogó­nak" becézett ósdi házban ta­nítottunk. Amikor azonban je­lentős áldozattal restaurálták az Augusz-házat, benne kap­tunk két évvel ezelőtt méltó otthont, — úgy gondoljuk — munkánk elismeréseként is. Ez az épület nemcsak történelmi levegőt áraszt, hanem eszmé­nyien megfelel céljainknak. Irigylik is országszerte . ..- Ma hányán tanulnak a zeneiskolában?- Az idei tanévben csak­nem 800 tanulót 23 tanár ta­nít. Tolnán is van egy fiókin­tézetünk 150 növendékkel, s újabban Bátaszéken is indult. Tantestületünk tagjai közül leg­alább heten a hangversenydo­bogón is bármikor megállják helyüket. A húszévi jubileumot közreműködésükkel nyolc hang­versenyből álló sorozattal ün­nepeltük meg. A jubileumi koncertsorozat tegnap, vasár­nap este zárult Thész László­nak, a Liszt zongoraverseny el­ső győztesének műsorával, va­lamint az ÉDOSZ budapesti híres kamarakórusának ven­dégszereplésével. Husek Rezső maga is mű­vész, rendszeresen ad zongora­hangversenyeket. Az meg külö­nösen örömmel tölti el, hogy a Magyar Rádió országos Liszt műveltségi versenyét a szek­szárdi Garay János Gimnázium általa felkészített csaoata nyer­te Legközelebb (április 28-án) együttesen bemutatkoznak Bu­dapesten a Liszt Táisaság előtt is. Liszt emlékét ápolják a ze­netanárok kétévenként Szek- szárdon „rendszeresített" orszá­gos zongoraversenyével is. Az idén harmadjára tartották, s hogy gondról is írjunk: pilla­natnyilag 5 zenetanári állás betöltetlen Szekszárdon: Liszt kedvelt városa szívesen váfja a jelentkezőket Ballabás László kötettel rántottak el a zuhanó téglák alól. — Hogy került haza Olasz­országból? ■—. Meguntam a borjúhúst lekvárral, meg a sült paradi­csomot. — Magyarországon eddig hány kéményt bontott? — Még egyet se. öt éve fog­lalkozom ezzel a bontó-vállal­kozással. Van tíz-tizenöt embe­rem, akikkel házat bontunk; emésztőt, silógödröt, sírt ásunk. Nyitott szemmel kell járni, ol­vasni, tájékozódni, s akkor az ember észreveszi a megoldandó gondokat. Három hete adtam föl a kéménybontási hirdetést, várom a jelentkezőket — Hány éves most? — Harminckettő. Számoljunk egy kicsit: bizo­nyára hányatott élete volt, hisz tizenegy éves korában bam­bino, tizenhárom éves korában légiós lett. Furcsa, de mind­egy: ha lesz egy fölösleges ké­ményem, vele bontatom le. Szántó Péter remónia közepette bemutatták a szőlőhajtásokat a polgármes­ternek, amelyeket az megte­kintett. Majd a város, illetve a környék egyik leghíresebb festője a hajtásokat egy nagy könyvbe belefestette. Mint azóta minden évben, az idén is megrendezték a szőlőfestést Kőszegen. Az' ün­nepség kétnapos. Pénteken a városban megyei borverseny volt, a soproni borvidék leg­jobb borainak seregszemléje. Szombaton egésznapos ünnep­ségsorozatot rendeztek a szőlő­kultusz jegyében, melyen elő­adást tartott Német Márton, a nemzetközi hírű pécsi szőlő­nemesítő és tudós, a négyköte­tes magyar Ampelográfiai Al­bum népszerű szerzője, a kő­szegi borverseny zsűritagja. A nap fénypontjaként a hegyőrök bemutatták a szőlő­hajtást a város tanácselnöké­nek, majd kezdetét vette a Szent György napi szőlőfestés. A 241 év óta „íródó", helye­sebben festődé vastag könyv, szinte egyedülálló könyvritka­ság az országban. Győr: jj $Zgp magyar beszéd Április 23—25 között 11-ed- szer rendezték meg Győrött a helyi művelődési központban a Szép magyar beszéd verseny országos döntőjét. A verseny ünnepélyes ered­ményhirdetése, a versenyzők teljesítményének értékelése és a Kazinczy-érmek átadása, va­sárnap délelőtt a városi tanács dísztermében volt. Módos De- zsőné, a Győr megyei Város Tanácsának elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Egye­bek között hangsúlyozta, hogy a Péchy Blanka által alapított verseny legfőbb célja az anya­nyelv tisztaságának megőrzése, a nyelv szolgálata. Ezután a bí­ráló bizottság nevében dr. De­rne László, egyetemi tanár, a nyelvtudományok doktora, a bí­ráló bizottság elnöke értékelte a versenyt. Utalt arra, hogy az évek során nemes mozgalommá nőtt verseny évente mintegy 8 —10 000 tanulót mozgat meg a győri döntő előtt, amelyen ez­úttal 56-an vettek részt. Tolmá­csolta Péchy Blanka üdvözletét, aki betegsége miatt maradt tá­vol a versenyektől. Végül arról szólt, hogy a jövő évben meg­rendezésre kerülő versenyen a szakmunkásképző intézetek fia­taljai is részt vesznek. A bíráló bizottság elnökének szavai után volt az eredmény- hirdetés. Kazinczy-érmet kapott húsz versenyző, öten külön ju­talomban részesültek. Kazinczy- érmet kapott Székely László, a pécsi Széchenyi István Gimná­zium tanulója. G. A. Kaposvár: Bajai nap a főiskolán A Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola és a Bajai Tanítóképző Intézet KISZ-bizottsága novem­berben együttműködési szerző­dést kötött. Ekkor állapodtak meg abban a két felsőoktatási intézmény fiataljai, hogy évente egy-egy alkalommal a bajaiak Kaposvárra, a kaposváriak Ba­jára látogatnak. A bajaiak első kaposvári „ki­rándulására" szombaton került sor. Bajai napot rendeztek a somogyi megyeszékhelyen. A tu­dományos diákkör tagjai három dolgozatot mutattak be a ven­déglátóknak, s beszéltek az anyagkészítések módszeréről. A sportolók a tornateremben ad­tak randevút egymásnak. Egész nap folytak a kosárlabda-, röp­labda- és futballküzdelmek. Ahogy egy diáknaphoz illik: lel­kes szurkolótábor kísérte vala­mennyi eseményt, legfőképpen a tanárok labdarúgó-rangadó­ját. Este kulturális műsorral bút csúztak a bajai fiatalok. Szín­padra lépett énekkaruk, kama- rakórjjsuk és irodalmi színpa­duk is. ősszel a kaposváriak látogat­nak Bajára, de addig is akad munka bőven, A két iskola szer­vezi Bácsszöllősön azt az építő­tábort, amelybe az ország vala­mennyi tanítóképző intézményé­ből várják a fiatalokat « Cyürüfüiek, az egykori falu lakosai a szombat esti találkozón.- Szokolai (elv. — ban, más beállításból, kiderül, hogy mégiscsak ott élt évekig. — Mi nem vártuk meg a fa­lu felszámolását — meséli egy szőke asszony — már előbb el­költöztünk. Nem mondom, hogy hiányzik, itt élünk Pécsett, új ismerőseink vannak. De ha bár­hol megkérdezik: én gyürüfűi vagyok! A község vezetői ismét szer­veznek, nem elégednek meg avval a sikerrel, hogy egy es­tére összejöttek a régiek. Már a folytatásra gondolnak: le­gyen találkozó jövőre is, sőt, gyakrabban foglalkozzanak egymással. S az igazi az lesz, ha nem itt Pécsett, hanem egy­kori lakhelyükön, ha megnézik, mit változott a környék. Gyürüfű úgy tűnik, csak közigazgatási­lag halott, a gyürüfüiek itt él­nek közöttünk. Együtt. Sz. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom