Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)
1976-04-25 114. szám
6 Dunántúlt napló 1976. április 25., rasámap Műhelyek, alkotók Gettó József építész tervezőmérnök Fantasztikus novella A második emeleti lépcsőházi lakás ajtaján fehér zománctábla hirdette: DR. VEJBEN BÉLA. HANGKÉPZÉS. KORREPETÁLÁS KEZDŐKNEK ÉS HALADÓKNAK. BELÉPÉS ELŐTT KÉRJÜK A LÁBAKAT LETÖRÖLNI. Izgalomtól kipirult arcú férfi csengetett. Egy perc múlva szélesre tárta az ajtót a kék bársonykabátot viselő, őszülő, de lobogó művészhajú férfi. Udvariasan kezet nyújtott: — Dr. Vejben. Parancsoljon befáradni. A Mester a barátságos szalonban hellyel kínálta a jövevényt. Őszintén meg kell mondanom — jelentette ki dr. Vejben — csak tehetséges tanítványokat vállalok. — A rokonaim és barátaim szerint komoly talentum vagyok. Állítólag Gigli és Caruso óta nem hallottak ilyen hangot. Nagyon bizakodom, hogy eljön az idő, amikor Maria Calas-szal duettet énekelhetek — mondta magabiztosan. A Mester fáradtan legyintett: — Itt az ideje, hogy kicseréljem a táblát az ajtón. Kétségtelenül félreérthető fogalmazás. Nálam valóban hangképzés folyik, de nem tenor, szoprán, alt, bariton, koloratúr, vagyis nem énekhangképzésre specializáltam magam. Nálam a növendékek elsajátíthatják az emberi hangot. A barátságos, udvarias, rokonszenves, egymást tiszteletben tartó és megbecsülő e m b er i hangot A tekintélyt tisztelő, de nem alázatoskodó beosztott hangját, a vezető beosztásban lévő szigorú fegyelmet követelő, de nem fölényes, gőgös, „kinyilatkoztató'’ hangját. Vagyis megismétlem tömören: nálam egy kéthónapos gyorstanfolyamon bárki elsajátíthatja az emberi hangot. A Mester tiszta fényű, kék szemében fanatikus tűz lobogott — Ne tétovázzon, ne töprengjen! Ha a tandíj miatt nem meri elszánni magát, elárulom, hogy az egész tanfolyam költsége négy forint, mely h^két- korintos részletben egyenlíthető. Nagycsaládosok, szociális szempontból rászorultak csökkentett tandíjat fizetnek. Ez nálam nem kenyérkereseti forrás. Ez szent misszió. A férfi egy kicsit csalódottan vállat vont, vette a kalapját és indult az ajtó felé: — Az ilyesmi engem nem érdekel. Én Leoncavallo Bajaz- zókjának Tükör-áriáját szerettem volna megtanulni. Engem néhány év múlva leszerződtet talán a milánói Scala. A jelenlegi foglalkozásomnál pedig nem tartom szükségesnek az emberi hangot. A Mestér kíváncsian előrehajolt: — Hol dolgozik? — Tisztviselő vagyok egy hivatalban. Én foglalkozom az ügyfelekkel . .. Galambos Szilveszter Óvoda és ravatalozó ... Elgondolkoztató végletek. Mindkettő a minap készült el. A bölcsőde a Honvéd utca melletti új épülettömbben, a ravatalozó Somberekén áll. A tervezőasztal azonban, amelyen formába öntötték őket — ugyanaz. S most itt ülünk mellette Gettó láziéi építész tervezőmérnökkel, hogy az építész örömeiről, mindennapi gondjairól beszélgessünk. Az alkotás lehetőségei Lapáncsán született, Villányban nevelkedett, Pécsett járt építőipari technikumba. Az egyetemen tervezői szakon végzett, mégis kivitelezőként helyezkedett el — mondván, ott kell elkezdeni a szaktevékenységet, a gyakorlati munka megismerését. A Komlói Építőipari Vállalatnál eltöltött idő mai szemmel is hasznosnak minősül. Utána a BARANYA- TERV-hez került. Tíz évig dolgozott ott, mégis alig-alig jutott komolyabb feladatokhoz... — Ma talán mór szerencsésebben kezdik pályájukat a mostani fiatalok, mint mi annak idején — mondja. — Elveszettnek azért nem tekintem az elmúlt tíz évet sem. Inkább iskolának, olyan időszaknak, amelyben a látványos eredmények nélkül is intenzíven dolgoztam és készültem valamire... Tervpályázatokon vettem részt — fürdőtervekkel — töb- bé-kevésbé eredményesen. Más kérdés, hogy ezek a tervek nem valósultak meg. — Iskolát említett, amely tíz évig tartott. Hogyan lehetne ennek az iskolának a fontosabb tanulságait megfogali mazni? i — Mindenekelőtt meg kefl teremtenünk magunknak az alkotás lehetőségeit feltételeit I Ezt más nem teremti meg helyettünk. Ebbe beletartozik az is, hogy az építtetóket, kivite- j lezőket meg kell nyerni annak érdekében, hogy a tervek meg is valósuljanak. Mindez persze talán túl leegyszerűsítetten hangzik így. Tréfásan azt szoktuk mondani, hogy a legjobb épületünk az, ami nem valósult | meg. Mert amíg tényleg el ‘ nem készül egy épület a valóságban is, nem derül ki, hogy jó-e. Az építészet megítélése egyébként is különböző szinteken más és más szemszögből történik. De a tényleges mérlegelés csak akkor eredményezhet reális ítéletet, ha azt keressük az épületekben, hogyan fogalmazódik, valósul meg bennük a mindenkori társadalmi igény. De mi is ez? Az építtető szempontjából ez az igény általában számokban, „férőhelyekben" jelentkezik. A kivitelező szempontjából a rendelkezésre álló technikai apparátus, a technológia a döntő. Az ilyen jellegű igényeket magábafoglaló és ezeken túlmutató tényleges társadalmi igény, amelyet az építésznek kell legjobb tudása szerint érvényesíteni, ennél. bonyolultabb. Önálló feladatok •— Vegyünk egy példát. — Rendben van. Kell terveznünk egy ilyen és ilyen befogadóképességű iskolát. A számokban megfogalmazott feladat az építész asztalán — hogy mást ne mondjak — az oktatáspolitikai határozatot, az iskolareformot is előhozza . . . Az építésznek tudnia kell, hogy az oktatás korszerűsítése alapvetően fontos társadalmi igény. Végrehajtását az iskolák térbeli „megoldásai" esetleg megakadályozzák ... Számolni kell azzal is, hogy a múltból örökölt iskolaépületek a monarchia idején alakultak ki és ennek megfelelően kaszárnyákhoz hasonlítottak. Az új nevelési célok, vagy például a kabinet-rendszer feszítő erejű követelményeket ró az építészre. Mindezek után azonban szeretném kétszeresen aláhúzni azt, hogy ha egyfelől a társadalmi- igényt veszem alapul, a másik oldalról feltétlenül a társadalmi lehetőséget kell alapul vennem. Ez tömören megfogalmazva annyit jelent, hogy az építésznek ' reálpolitikusnak kell lennie. Konformizmus volna ez? Megalkuvás? Mindezek után láthatja, hogy nem az . .. Különösen, ha még hozzáteszem: az oktatáspolitikai igények mellett magunk elé kell képzelnünk a tanyasi iskolákot, az apró falvak kisiskoláit, vagyis a negatív végleteket is. — A PTV-hez 1972-ben kerültem. Építész szakosztályvezetőként dolgozom itt — önálló építészeti feladatok, komplex feladatok elvégzésével foglalkozó team vezetésével bíztak meg. Most készülnek a Xavér templom környékének kiviteli tervei nálunk. Ugyanakkor elkezdtem egy Mohácson épülő 100 személyes Duna-parti motel tervezését is. A szigetvári 550 ágyas kórház első üteme már épül ... A Megyeri úti magasház mellett most kezdték meg — tervem alapján egy ABC áruház és egy étterem építését. .. Munka van bőven. És itt Pécsett, a hagyományok is különösképpen kötelezik az építészt a legjobb minőségű munkára. Társadalmi elkötelezettség Beszélgettünk még Pécs kulturális életéről, amely Gettó József szerint valaha pezsgőbb, élettelibb volt, mint napjainkban. A sportéletről ugyanez a véleménye. Szó esett a Szigeti úti óvodáról is, amely szép, jó — mindemellett a város legolcsóbban kivitelezett óvodája ... És a hivatásról, ez egyre többet jelent az embernek. — Ahogyan múlnak az évek, lelkességemet jó érzésekkel teli meggyőződés váltja fel. Egyre mélyebb bennem a meggyőződés aziránt, hogy munkám alapvető társadalmi elkötelezettségű tevékenység, amelyben az apró bosszantó részletek és a személyes mozzanatok egyre inkább háttérbe szorulnak. Bebesi Károly Gerencsér Miklós e Emléke tiszta forrás t 34. Megértette, a háborús áldozatok, próbatételek hosszú sora alig hagyhatott okott a vidámságra, de az erőfeszítések elérhető közelségbe hozták a győzelmet. Eddigi küzdelmeik csúcspontjának tekintette a fejedelem az ónodi országgyűlést. Kuruc fegyverek diadala által egyesült a haza, csatavesztések ellenére tartják a kivívott pozíciókat, küszöbön áll a Habsburgok trónfosztása, a független és szabad Magyar- ország elismertetése Európa hatalmaival. Szövetséget ajánlott a hatalmas Oroszország cárja. Mindez együtt elég bátorítással szolgált arra, hogy eréllyel vessék meg az ország áhított jövendőjének alapjait. új történelmi korszakot nyitva a magyar nép életében. Ilyen lehetőséget kínált a pillanat, ám kiaknázásához elegendő kenyér, lőpor, ágyú, ruházat, s mindenekelőtt katona kellett volna. Mire elérkezett a nagy lehetőség, addigra vészen megcsappant az erő, amelynek kezdettől szűkében volt az ország. Bátorítást, reménykedést nyújtva a fejedelem, a küldöttek sátrai körül tízezer pompásan felszerelt kuruc katonát táboroztatott Egy hónapos késéssel, május utolsó napján ünnepi misével és nagy szónoklattal nyitotta meg az országgyűlést Telekessy István egri püspök. A következő napon Rákóczi szólt az egyesült rendek követeihez, hatásos érvekkel bizonyította, mennyire szükséges a győzelmet ígérő további helytállás, majd rögtön a gazdasági ügyekre tért. Erélyesen tette szóvá a szegény nép sanyargatását, védelmébe fogadta a szomolnoki ércbányászokat a gazdasági tanács elnökivel szemben. Szakított a nemesség iránti részrehajlással, s kijelentette, nem lehet tovább halogatni a közteherviselés törvényes elrendelését. Bercsényi, ez a rendkívül eszes, ugyancsak fantasztikus munkabísású főúr sokszor viselkedett szeszélyesen, most azonban a radikális in'ézkedések elszánt híveként lépett fel. Semmi esetre sem tartozott a maguk személyes üdvét kereső főrangúak közé. összes hibája, tábornoki kudarcai ellenére leginkább méltóvá tette magát a mágnások között arra, hogy nevét Rákóczi mellett emlegessük. Ónodon elkeseredetten érvelt a közteherviselésről szóló törvényjavaslat mellett. A rendek ennek hatására kétmillió forint adót szavaztak meg. Menteni nem lehet a rendek vonakodását, hiszen a haza sorsáról lévén szó, az életüket sem sokallhattók, de az utókor summás elmarasztalását tegyük árnyaltabbá a szükséges magyarázattal. Drámai szám, amelynek nem szoktak utána nézni: Rákóczi ónodi megállapítása szerint 4,5 millió forint értékű rézpénz volt akkoriban forgalomban. Elképesztően csekély mennyiségű csereeszköz egv nagykiterjedésű országban. S még ez a 4,5 millió is olyannyira soknak bizonyult, hogy tűrhetetlen inflációt idézett elő. Országgyűlési határozattal kellett kétmillió háromszázezer forintra csökkenteni a rézpénz értékét. Mai ésszel már alig felfogható az akkori közgazdasági állapotok nyomorúsága. Csoda-e, ha késhegyig menő harcok árán lehetett megszavaztatni a kétmillió forintnyi adót, amikor az összes pénzmennyiség értékét 2,3 millióban határozták meg? Többek között ezért volt veszélyes a turóciak körlevele, ezért állíthatták, hogy a kuruc országban .erősebben sanya- rognak, mintha a császár önkényét kellene elviselniök. (Folytatása következik) ÖSSZEQEZÉS Művelődési központok K örsétánk véget ért. Egy év alatt az ország öt nagy művelődési központjába — most, vagy nemrég fölavatott (Kecskemét, Vác, Szentendre, Veszprém), illetve most épülő intézményében (Miskolc) — látogattunk el, hogy meggyőződjünk arról, hogyan és főképpen miből? emelkednek föl rendre ezek a csodaszép kultúrpaloták, az esetek többségében Pécsnél jóval kisebb nagyságrendű városokban. Tapasztalatainkat elmondtuk. Most hadd álljon itt búcsúzóul néhány közülük — a számunkra — legfontosabbakból. Mindenekelőtt az, hogy ismert okokból központi, állami beruházásból csupán, ma már nem épülhetnek föl ezek az intézmények. A szentendreivel kapcsolatban világosan megmondták: ma már náluk se menne, jóllehet intézményük speciális országos idegenforgalmi célokat is szolgál. De... Jó tíz évvel ezelőtt kezdtek hozzá a „gondolat" megvalósításához egyfelől; másfelől Pest megyében a megyei tanácsi beruházású szentendrei megyei művelődési központon kívül öt (!) másik hasonló nagy művelődési központ épült, illetve épül még (Gödöllő, Vác, Százhalombatta, Nagykőrös, Cegléd), teljes egészében a helyi termelőüzemek és a helyi tanács közös vállalkozásában. Az állami (megyei tanácsi) beruházás (öt évi tartalékolással) és a társadalmi összefogás közös szép példája a 70 milliós, gyönyörű kecskeméti művelődési központ A legnagyobb „szerencséjük” viszont a veszprémieknek volt, ahol három.éve készült el a hasonló nagyságú intézmény, 40 millióért, még az 1968-as árszinten, a 12. órában ... Másszóval: 1976-ban oz egyetlen járható út egy város, illetve megye művelődési központjának megteremtésére a tanácsi szervek és a termelőüzemek, vállalatok, szocialista brigádok, a lakosság — egyszóval: a társadalom — széleskörű anyagi-erkölcsi összefogása. És még egy tanulság a jövőre, ha saját példáinkból nem sikerült volna kellően okulni. A dialektika törvényeit nem lehet kikerülni, megkerülni, akár. hány kis vagy istenbocsá’ nagy kaput is nyitogatunk ki. All és erőteljesen hat az ismert filozófiai tétel Itt is, a szükségszerűség idejében való fölismeréséről. Ezt Vác egyik művelődési vezetője fogalmazta meg a legvilágosabban, amikor szemével körülsimogatta a frissen elkészült üveg- és betonpalotát: „Szeretnénk húsz év múlva is nyugodt lelkiismerettel végigmenni a város utcáin . .." S maradjunk egy pillanatra méq Vácott. A társadalmi ösz- szefogás jelentőségét miért is hangsúlyoznánk, amikor ez any- nyira kézenfekvő? A hatásáról, tudatformáló, léleknemesítő szerepéről azonban érdemes egykét szót ejteni. Mint megírtuk, Vácott, ebben a dinamikusan fejlődő, iparosodó 33 000 lakosú városkában önerőből építették fel 69 millió forint költséggel az azóta a tv-ben is többször bemutatott impozáns kulturális palotát. Mint elmondták, emlékmű gyanánt, „csinnadratta helyett", a város fennállásának 900. évfordulójára. Harmincnyolc (!) vállalat — gyakorlatilag az összes üzem, vállalat, gyár, ktsz, stb. — összefogásával (mintegy 2-7 milliót adtak átlagban tehetőségük szerint; a tanács talán 5 millióval tudott hozzájárulni) és szocialista szerződésekkel, jó- elóre ismerve: mit kapnak cserébe szolgáltatásban és köz- művelődésben. A hangsúly a valamennyin van. Presztízskérdés volt hozzájárulni. A kisebb vállalat, pl. a vendéglátósok egymillióval, a még kisebbek kevesebbel. Az Óra és Ékszer és az OFO- TéRT egy-egy eladóval dolgozik, azaz van jelen a városban: 50—50 000 forintot adtak az építkezésre. A város szocialista brigádjai mintegy kétmillió forintot gyűjtöttek össze rá, felajánlott munkákkal. Tessék megkérdezni az utca emberét ebben a városkában: felragyog szemében annak az öröme és tudata, hogy ezt mi csináltuk, váciak. Annak a tudata — tettekkel bizonyítva — hogy nemcsak dolgozni, élni, de művelődni is kell szocialista módon. Az összefogásnak, a jövőépítés tudatának ilyen szép példájával sehol nem találkoztam. A közös beruházású építkezés számunkra fontos másik nagy tanulsága lehet a miskolci, ahol két mammutüzem (Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár), s három másik szerv fogott össze egy új, 100 milliós művelődési központ felépítésére. Érdemes figyelni arra is, ahogyan ez máris jól átgondolt koncepció jegyében beleilleszkedik a város széles körű közművelődési intézményhálózatába. 1977-ben adják át, de már most folyik a nagyarányú közvéleménykutatás arra nézve, hogy milyen fő funkciókat kell teljesítenie az új épületnek, amely a mostani, azaz régi épület (Bartók Művelődési Központ) pandant intézménye lesz Miskolc legnagyobb, százezer lakosú kerületében (Diósgyőr). S érdemes egy pilantást vetni az építtetők megajánlott összegeire is. Az LKM 21 millió; a DIGÉP 10,5; a SZOT 14,5; a Vasas Szakszervezet 7 és a Városi Tanács 32,1 millió forintjával épül fel a miskolci művelődési központ. Az építkezés befejező szakaszában az Országos Köz- művelődési Alapból 15 milliót kapnak. (Mint az Országos Közművelődési Tanács illetékes vezetőinél tájékozódtunk, ez a lehetőség Pécs részére is fennáll I) M ind az öt intézményben, amit megtekintettünk, az esztétikum mellett a célszerűség, a praktikum, a sajátos helyi funkciók dominálnak, a helyi feladatokhoz és körülményekhez igazítva, a legkorszerűbb elvek szerint. S a háttérben mindenütt ott éreztük a szakképzett népművelő, a közművelődési szakemberek, a majdani vezetők jelenlétét. (Nem egyszer a tervező művésszel való ott kialakult személyes barátság révén is). A legkorszerűbb elvek kilakítása az épületek belső szerkezetében, térkiképzésben, stb,, itt már nem csak azon múlik, hogy „megkérdezik a közművelődési embert is” . . . Együtt- munkálkodásról, pontosabban együttgondolkodásról van szó. A pécsi humor megszülte a vigaszt, Balassival szólván, „füves kertecskét" a kesergő lelkek számára: épüljenek csak másutt a művelődési központok, a mienk annál jobb lesz, minél később kezdenek hozzá . . . Kábé 2010-ben, aki megéri, elmondhatja: a mienk, a pécsi a legkorszerűbb ... Hadd zárjuk ezt a sorozatot megalapozottan reménykedő sorokkal. Bizakodunk, hogy rövidesen beszámolhatunk e hasábokon a valóban fölépülő pécsi, megyei művelődési központ terveiről, szerkezetéről, funkció-rendszeréről is. Wallinger Endre « i >.dr 4 I
