Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)
1976-04-16 / 106. szám
1976. április 16., péntek Dunántúli napló 3 Foghíjbeépítés, tömbrekonstrukcíó Milyen módon korszerűsítsék a pécsi belvárost Nem fütünk gazdaságosan Távfűtési világkonferencia Amikor a tanács munkatervében olvastam, hogy tárgyalni fognak a belvárosi foghíjbeépítések és tömbrekonstrukciók ötéves programjáról, azokra a foghíjakra gondoltam rögtön, amelyek évek óta éktelenkednek a belvárosi utcaképekben. Egy Teréz utcai sarok, két üres telek a Kossuth Lajos utcában, a Flórián téri, a Déryné utcaiak, a Megye utcai kis- tömb. És újabban a Rákóczi útiak. Mi van ezekkel? Elavult épületek Kezdem azzal, hogy a gondolati felsorolás után körbe is jártam a belvárosi utcákat, keresve a foghíjakat. Alig találtam többet az említetteknél. Valóban, viszonylag nem sok a tényleges foghíj, ez azonban nem jelent semmit. Az utcákat járva feltűnik, hogy milyen sok a „foghíj-várományos" épület. Ez tulajdonképpen nem is meglepő, hiszen Pécs belvárosának közismerten elavult az épület- állománya. A fizikai leromlást jelentősen gyorsítják a pincék. Ismert okokból felgyorsult állagromlásuk következményeinek sokszor a szilárdabb építésű épületek sem tudnak ellenállni, nemhogy azok, amelyek eleve alkalmatlanok a mélyből jövő támadások kivédésére. Tehát, újabb foghíjak keletkezésére — talán az eddiginél is nagyobb gyakorisággal «— számíthatunk. és ezekkel mi lesz?... A foghíj azonban nem választható el a városrekonstrukciótól, pontosabban a belváros rekonstrukciójától, ami természetszerűen új foghíjak sokaságát hozhatja létre. Évek óta szó van Pécsett a tömbrekonstrukcióról, arról a módszerről, ami a belváros korszerűsítését hivatott megoldani olymódon, hogy a védett város- központ képe érintetlen maradjon. A tömbrekonstrukció azt jelenti, hogy egy egész háztömböt közműveivel és épületeivel együtt teljes egészében felújítanak, azaz az épületek külső megjelenésükben megújulnak, a bennük levő, többnyire igen avult lakásokat a mai igényeknek megfelelően korszerűsítik, magát a tömbbelsőt kitakarítják és a közösség számára hozzáférhetővé teszik. Ez utóbbi a legnehezebb, hiszen A Megye utca, Hunyadi út és Megye-köz által határolt terül eten bontják a régi házat. Csaknem 25 ország részvételével április 6—9. között Varróban rendezték meg a távfűtési világkonferenciát. Magyarországról 54 szakember utazott Lengyelországba, közöttük a Pécsi Höszolgálfctó Vállalat vezetői. A négynapos tanácskozásról érdeklődtünk' Fenyvesi József igazgatótól. — Évekkel ezelőtt a levegőszennyezés miatt világviszonylatban az olaj és a gáz került előtérbe. Az olajválság, a magas árak miatt ma mér tossi- tani kel! az olajra való áttérést és újra a szén kap nagy szerepet. Példaként éppen a lengyeleket említhetném, ők visszatértek a szénre. Ugyanekkor újabb forrásokat kell keresni, a me lyek bevezetésével enyhí ter.i lehet a gondokon Fejlődik a hőszolgáltatás világviszonylatban — fo galmazódott meg a kon ferencián, de a mennyisé gi növekedés mellet, hát térbe szorult a minőség Ezen a téren is előrelépés re van szükség, főleg a gazdaságosság miatt. Jelenlegi .viszonyok -között nem fűtünk gazdaságoson. Ezen elsősorban az egyen- 'etes elosztással, a szabályozástechnika fejlesztésével, az erőteljesebb automatizálássá! segíthetünk. ennél már lakásigény is van. Lakásokat kell megszüntetni. A pécsi tömbbelsőkben sok az olyan rossz állapotú lakás, amelyeket felújítani — kidobott pénz. A tömbbelsők óriási lehetőségeket kínálnak akár ú] parkok létesítésére, akár kereskedelmi hasznosításra, de még új gépkocsiparkolók kialakítására (megjegyezve, hogy ezt viszont semmiképpen sem szabad az első helyre sorolni!). II pincékkel együtt Nem véletlen, hogy mindmáig semmi sem történt, hiszen a fenti rövid meghatározásból is látnivaló, hogy nem kis dologról van szó. S az sem véletlen, hogy az első — szinte csak kísérletnek szánt — kistömb rekontsrukciója is végtelenül vontatottan indul. A Hunyadi út elején levő, ún. Megye ut- coi kistömbről van szó, ahol néhány éve a Boldogság Házát hozták létre az egykori Eizer- ház alapoktól való újáépítése árán. Annakidején már kész terv is volt az egész tömbre, mégsem történt mindmáig semmi. Pénz nincs rá, vagy kapacitás? Esetleg mind a kettő hiányzik? Némi reményt kelthet a tömbrekonstrukciós elgondolások gyorsabb megvalósításához a pinceügy megoldásának állami támogatása. Nyilván sok mindent meg kell majd bolygatni, a legrosszabb állapotú épületek bizonyára áldozatul is esnek — az alkalom tehát meglesz, hogy végre történjék is valami. Persze, mégsem ilyen egyszerű a dolog. Alapos előkészítésre van szükség és a pécsi belváros rendezési tervére mindenekelőtt, hiszen enélkül el sem lehet képzelni a városrész-méretű rekonstrukciót akár tömbökre szűkítve, akár egyes épületekre korlátozva. Nem mindegy ugyanis, hogy egy új épület hogyan illeszkedik környezetéhez. Ezzel vissza is értünk a foghíjakhoz, amelyek ezek szerint nem véletlenül éktelenkednek évek óta. Makacs beépítetlen- ségüknek viszont az elmondottakon kívül van még egy komoly oka: a kivitelezői kapacitás hiánya. A meglevő módszerekkel mindenki vonakodik olyan helyen építést vállalni, ahol nem lehet olyan kényelmesen dolgozni, mint pl. a Kertvárosban. Alkalmas módszer Szerencsére von jó megoldás, amit a tömbrekonstrukcióknál bizonyára figyelembe is vesznek. Ez a „lift-slab". Szép angol elnevezés, holott jó magyar néven is ismerhetnék szerte a világon, hiszen itthon született meg a 30-as években a födémemelés gondolata. Csakhogy itthon akkoriban nem ismerték fel a jelentőségét. A találmány viszont bejárta a világot, s most a budapesti 22. sz. AÉV közvetítésével Bulgáriából tért haza. A módszer lényege: az alap födémlemezén szendvicsszerűen előregyártják a födémelémeket, amelyeket aztán hidraulikus emelőkkel emelnek a helyükre, miközben kettő-kettő közé a pilléreket is elhelyezik. A módszer kiválóan alkalmas foghíjbeépítésekre, minthogy bármilyen tetszőleges alaprajzú épület építhető vele, s kötetlen homlokzati formákra ad lehetőséget. A módszer átvételének gondolatával foglalkoznak a Pécsett települt építőipari vállalatok. Ha a gohdo- lat tetté érik, bizonyára meggyorsul a foghíjbeépítések folyamata is. Hársfai István Nem a szakmájukban helyezkedtek el Taníttatásuk százezrekbe került Miért lett kötődés a mérnök? „Arany Diploma" oklevelet kaptak az 500. sz. Szakmunkásképző Intézet vezetői az „Egy napot Pécsért” mozgalomban eddig végzett társadalmi munka elismeréseként. Az Intézet Tanműhelye előtt létesítendő szilárdburkolatú parkoló és füves terület tereprendezésében 27 000,— forint értékű munkát végeztek. Képünkön a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat gépe az út földmunkáinak végzése köz ben. Az üzlet nagyon takaros, úgy is mondhatni, elegáns. A kirakat zsúfolt, a kiszolgálás előzékeny. — Nem lehetett olcsó... — Eddig több, mint százezerben van, mire mindent kifizetek, rámegy száznyolcvanezer. Aztán egy csomó pénz az áruban fekszik, szóval, van mit hajtanL __________________ _ K . I. öt éve végezte a műszaki egyetemet a közlekedésmérnöki karon. Most maszek. — Soha nem akartom én kötődés lenni. Már a egyetem vé- gefelé voltunk, amikor vettünk a nejemmel egy kötőgépet, hogy legyen valami mellékesünk. Aztán szaporodtak a megrendelések, hajtottunk éjjel-nappal és ez . lett belőle — mutatja inkább büszkén, mint sajnálkozva. — Nem is dolgoztál a szakmádban? — Nem hát. — Nem sajnálod? — Dehogynem, csak éppen másként alakultak a dolgok. Anyagilag nem is bántam meg, bár könnyebb dolgom semmivel sincs. — Igen, de ... — Tudom, elvettem más „rendes" emberek elől a helyet az egyetemen. Nincs lelkiismeret- furdalásom. így alakult és kész. Talán csupa lelkiismeretességből hagytam volna ki ezt a ziccert? — Taníttatásod jó százezer forintjába került az államnak. — Számolni én is tudok. De mit tegyek? Fizessem vissza? Kinek? Gondolod egyszer beállít egy pocák és azt mondja: én . vagyok az állam, .ide a százezret. Ne viccelj.- Ez magánügy, de azért elmondom. Egyszerűen untam a gyárban az éjszakai műszakot, a hajnali felkelést. Pedig nem kerestem rosszul, megvolt a négyezrem is, itt meg két és felet kapok. A. L. műszerész most szervezési előadó, ül egy sokgombos telefon mögött, a kagylót naphosszat a fülére tapasztja és rendel, utasít, intézkedik, kér parancsol — szóval szervez. — Ez sem az igazi, csak amolyan átmeneti megoldásnak tekintem, amíg nem jön valami jobb.- Hogyan került a gyárba? — Elvégeztem a technikumot, valahová menni kellett. Apám is ebben az üzemben dolgozott, tudja hogy van ez. fgy döntött a családi tanács. Tulajdonképpen más eszembe sem jutott. Eleinte tetszett is: én vagyok a „dolgozó nő", aki szépen keres, jól öltözik, szabod vagyok és a magam ura. Csak az éjszakázást, az álmos hajnalokat nem tudtam megszokni.- Miért jelentkezett a technikumba? — Miért, miért? Maga talán tizennégyéves korában pontosan tudta, mit akar? Meg aztán abban az időben ez volt a divatos. — A pénz nem hiányzik?- Mondtam, hogy ez csak átmeneti megoldás .. . Hamarosan férjhez megyek és a leendő férjem jól keres. Én pedig továbbra is tiszta munkát végzek és fél kilencre járok. Én eddig azt sem tudtam, milyen délelőtt a Széchenyi tér. Vagy aludtam, vagy dolgoztam. Érti ezt? Évát gyermekkora óta ismerem, o „legjobb nőnek" tartották a környéken. Kozmetikus lett. A szakma reklámja — mondták róla a Rókus-dombi srácok. A férfiak. ritkán járnak kozmetikába és mégis egyszer egy nagyvállalat igazgatója betévedt a feleségéért, de az asz- szony közben hazament. Éva ma az igazgató titkárnője. Elegánsan teszi le elém a kávét, aztán megnyom egy gombot az asztalán: — Megjött az újságíró. — Csinos a titkárnője — jegyzem meg csak úgy odavetve. Éva kikísér a kapuig; — Miért hagytad ott a kozmetikát? — Sokat kellett állni, nézd, milyen lett a lábam! — kicsit felhúzza a szoknyáját. — Viszont sokat kerestél .. . — Sokat, igaz, de tudod mit jelent egész nap talpalni és hallgatni egyik kuncsaftot a másik után? Mindegyiknek én voltam a lelki szemetesládája, „Okos Katája". — Miből élsz? — Néha „maszek" gépelést vállalok. — És neked ennyi elég? — A jó ég tudja — mondja tűnődve - azt hiszem, férjhez kéne mennem . ..- Vigyétek a Józsihoz, arany keze van a gyereknek! — kiáltja valaki és megrázza a szakadt sofőrzubbonyt.- Hagyjatok békén - közli bosszúsan józsi, az „aranykezű". B. ]. évekig elegáns öltönyöket varrt finom uraknak, nra egy dög nagy ZIL-lel az országot járja. Árut szállít Pestre, Kaposvárra, Győrbe, mindenfelé.- Nem bírtam az egy helyben ülést, görnyedni a varrógép fölött, kiguvadt szemekkel böködni a tűt. Nekem az örökös mozgás, napfény, utazás kellett.- Kevesebb jövedelem árán is?- Igen. Ha igyekezett az ember, kereshetett, de uram, a pénz nem minden. A kátéesznél nem jöttem ki a főnökömmel, megyek egy maszekhoz, ott meg annyi volt a megrendelés, hogy az isten se ayőzte volna. Nem csoda, hogy kihalnak a szabók és nincs utánpótlás, itt az ember akár meg is dögölhet. Mert a ruha mindenkinek sürgős és mindenki az utolsó pillanatban hozza az anyagot. A főnök meg közben átjárt a sarki kocsmába hivatalos ügyeket intézni ... Hát én ebből nem kérek, nekem ne dirigáljon senki!- Most sincs egyedül.- Ez más. A rakodók jó haverok, végighülyéskedjük az utat, megbámuljuk a lányokat, ismerem a fél országot. Ez egészen más ... Panics György 4
