Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-04 / 63. szám

1976. március 4., csütörtök Dunántúlt napló 5 „Kikérni a lakosság véleményét* A városfejlesztés együttműködést, egyetértést követel A Pécs városi Tanács építési és közlekedési osztály- vezetőjének nyilatkozata Ezt az íróasztalt láttam már ügyiratokkal és meghí­vókkal, szakfolyóiratokkal és odafirkantott feljegyzé­sekkel megrakva. Most üres. Egy kis kézitáska és a legutóbbi tanácsülés né­hány írásos anyaga - ez mitnden. Az asztalnak új gazdája van, aki még nem idomíthatta magához. Vókó Jánost, a PTV volt tér-’ melési főosztályvezetőjét a ta­nácsülés minap nevezte ki a pécsi városi építési és közleke­dési osztály vezetőjévé. Most, a második munkanapon itt, a még üres íróasztal mellett is­merkedünk. A beszélgetés za­vartalan. Nem csöng a telefon, nem nyitják ránk az ajtót. Meg is jegyzem, hogy az elődjénél ez sohasem sikérült így. öt perc beszélgetés és közben tíz tele­fon ... Nevetünk ezen, mert sejtjük, hogy legközelebb már nála is ez lesz a helyzet. Per­sze most még nem tudják az osztály külső ügyfelei, hogy két hónap után ismét van gazdája a telefonnak, vezetője az osz­tálynak. Az első nap A második munkanap regge­lén az első napról faggatom. Kiderül, hogy csak fél nap volt, s azon sem halmozták el fel­adatok tömegével. Reggel a tanácsi vezetők szokásos heti megbeszélésén kellett megje­lenni. Az osztály két témával volt érdekelt. A jelentéstevő a megbízott osztályvezető, Gömö- ry János volt, a feladatot vi­szont már Vókó János kapta. Az osztály térképtárának műszaki nyilvántartása és rendezése volt az egyik, a szemétszállítási díj­tételekkel összefüggő intézkedé­sekre vonatkozott a másik. Dél­után a PTV-hez kellett vissza­menni. Búcsúztatták ... — Búcsú? Különös... Múlt héten még az íróasztal túlsó oldalán, most pedig — ha me­gyek — az innensőn ... — És azt fejtegeti, hogy itt is, ott is ugyanarról van szó, csak a né­zőpont változott. Eddigi életpályáját szeretném megismerni. Bányászcsaládból származik, Magyaregregyen született 1935-ben. Az építő­ipari technikum után 1953-tól Komlóm dolgozott) kivitelezőknél, beruházóknál. 1968-ban került a Baranyaterv-hez, 1972-től a PTV-nél dolgozott. Építészmér­nök. Mikor szerezte a diplomát? Nevetve meséli, hogy amikor fiatalon, legényemberként, el­küldte volna a vállalata ösztön­díjjal az egyetemre, nem vál­lalta a tanulást. Később aztán családos emberként a maga jó­szántából, a saját költségére vágott neki levelező tagozaton az egyetemnek. 1968-ban dip­lomázott, a diplomamunkája egy napi 1200 pár kapacitású cipőgyár volt — Pécs határába telepítve. A kezdeti benyomások És ezután már az új funkció­ról beszélgetünk. — íMilyen benyomásokkal foglalta el az osztályvezetői helyet? — Voltak, akik mondták: nem valami irigylésreméltó helyre jövök. Gondolom, igazuk is van. Az építészet az a szak­ma, amihez „mindenki ért” és ezért meglehetős bátorsággal bírál is mindent. Ami itt törté­nik, amit az osztály csinál, az közvetve vagy közvetlenül az egész lakosságot érinti, tehát a városfejlesztést érintő bírálatok is ide jönnek. Valójában na­gyon átfogóan kell tekinteni a dolgokat és olyan mélységig kell lehatolni, ami ezen a szin­ten kívánatos. Nagyon fontos­nak tartom, hogy teljes értékű együttműködés alakuljon ki a közvetlen munkatársakkal, a társosztályokkal és a külső part­nerekkel, akikkel együttesen fe­lelünk a város fejlesztéséért. Feltárni a tartalékokat — A város üzemeltetésének zavartalanná tételéről mi a vé­leménye? Az utakat túlságosan sokáig elzáró palánkokra, az időben hosszan elhúzódó köz­mű-munkák látszólagos ütemte- lenségére és más hasonlókra gondolok. — Mint a szakma művelője mondom, hogy bizonyára van mit tenni e téren. Elsősorban fel kell tárni és hasznosítani kell mindazokat a tartalékokat, amelyek rendelkezésre állnak. Bizonyos esetekben megalapo­zottabb előkészítésre van szük­ség. Amit pl. fél év alatt nyil­vánvalóan nem lehet megcsi­nálni, azt ne is vállalják, vagy jelezzék így. Mondják meg, hogy egy év és ezt támasszák alá úgy, hogy aztán a ható­ságnak is legyen alapja szá- monkérni. — Említette, hogy az építé­szethez „mindenki ért”,.. — Igen. De hadd mondjam meg azt is, hogy a bírálók nem ítélik meg mindig helyesen a dolgokat. Lehet, hogy nem elég jó az információ. A lényeges dolgokat, feladatokat — a szükségtelen viták elkerülése végett — feltétlenül a lakosság elé kell vinni és ki kell kérni a polgárok véleményét, hogy ve­lük együtt hozhassuk létre az újat. Valahogy úgy, hogy a köz­vélemény segíthesse a terve­zők munkáját. — Volt valamikor egy el­gondolás egy kiállítóteremről, ahol a városfejlesztés terveit folyamatosan be lehetne mutat­ni. Eddig semmi sem lett ebből. Ötletek — Pedig szükséges volna. Kezdetnek akár egy kirakat is megtenné. Biztos vagyok ben­ne, hogy a PTV-nél kevés költ­ségtöbblettel össze lehetne ál­lítani bemutatható szemléltető anyagokat. Egyébként erre én is gondoltam már. — S bizony­ságul a naplóját mutatja, amelyben a megvalósításra vá­ró ötletek között ez is szere­pel. — Még egyet. Hallottam olyan véleményt, hogy az épí­tési osztályt, mint a városfej­lesztésért elsődlegesen felelős szervet e tekintetben talán ma­gasabb rang illethetné meg a tanácsi hierarchiában. Egyet- ért-e ezzel? — A különböző szerveknek igen szorosan együtt kell mű- ködniök. Városfejlesztési tevé­kenységük elválaszthatatlan, egyetértés nélkül nem lehet eredményre jutni. S mivel egy célért dolgozunk, nem lenne helyes egyik szervet a másik elé állítani. Hársfai István Vókó János Űj autóbuszok Négy új Ikarus 211-es mun­kásszállító autóbuszt vett át tegnap délelőtt a 12-es Volán komlói kirendeltsége, Zobák, Kossuth és Béta bányaüzemek vezetőinek jelenlétében. A 12-es Volán és a Komló városi Tanács 1975-ben két­éves szocialista együttműködé­si szerződést írt alá. A megál­lapodás a közlekedés kulturál­tabbá tételét tűzte célul. Idén a munkás és diákszállí­tás megjavítása a feladat. A magyar és NDK kooperáció­ban gyártott sárga autóbuszok 550—600 munkás, főleg bá­nyász számára könnyítik meg a közlekedést. A 44 személyes autóbuszok menetrendje a há­rom műszakban dolgozó bá­nyászok gyors hazajutását biz­tosítja — Izménybe, Lengyel­be, Hímesházára és Kakasd­Korhad a padló, salétromos falak Segítséget vár a levéltár 11 kilométernyi irat veszélyben Napjainkban már aligha szükséges bizonygatni, hogy mekkora jelentősége van egy levéltárnak. Az is mindenki előtt tudott, hogy az élő ma, holnap már múlt, és számos közéleti dokumentum a helyi és az országos történetírás nél­külözhetetlen forrása. Nemrégi­ben a televízióban láthattuk, hogy mekkora erők mozdultak meg a bazilika pincéjében ve­szélybe került fővárosi levél­tárért. A Baranya megyei Le­véltár ugytan méreteiben jó­Elkészült a Hullámfürdő rekonstrukciós terve Elsősorban sportuszoda Nem hiszem, hogy bárki is meg lett volna elégedve nyá­ron a.pécsi Hullámfürdő zöld­területével, öltözőivel, meden­céivel. A mostani helyzet — bár hatalmas munkával elkészült a korszerű .követelményeknek megfelelő téli uszoda — sem sokkal jobb. Mind sürgetőbb követelmény a téli uszodákkal, fürdőkkel szemben, hogy a sza­bad idő eltöltésére, sportolás­ra is alkalmas környezetet adó létesítmények legyenek. Pécsett, a távlati tervek között szerepel több, egésznapos strandolásra is alkalmas fürdő építése. A Hullámot mindenekelőtt sport­uszodának tervezte meg a BA- RANYATERV I. irodájának cso­portja. A tanulmányterv elkészítése­kor a vízfelület, a víztérfogat és a zöldterület voltak a főbb szempontok. A jelenlegi terü­let kicsi, bővítésre az északi, a POTE parkrésze felől van lehe­tőség. A déli oldalon az útépí­tés mintegy 3 méteres sávot elvesz a mostani területből. A nyári befogadóképességet 2500, a télit 550 főnyire tervezték. Hogy a zöldterületet ne bontsa meg — mint jelenleg — egy középen elhelyezett épület, minden helyiséget egy L alak­ban húzódó tömbbe helyezné­nek el. A főbejárat a Szendrey utca felől lenne, az északnyu­gati szárnyon. Innen jobb és bal irányba húzódnának a két­szintes épületek, melyek tete­jén napozók, a POTE park fe­lől pedig egy 400 személyes lelátó lenne — sportversenyek idejére külön lépcsővel, külön bejárattal. A bejárattól észak felé haladva az öltözőkhöz ju­tunk, ahonnan lábmosókon, zu­hanyozókon keresztül érünk a hátsó, ötven méteres meden­céhez és a tanmedencéhez. Az uszoda funkciójának bővítése céljából szabadidő centrumot hoznának létre, ahol társalgó — kis játékokkal, büfé, szauna — egy hozzá épített kis 2x2 mé­teres hidegvizes medencével, valamint egy 180 négyzetméter alapterületű tornaterem he­lyezkedne el. Új létesítmény még a nagymedencéhez kap­csolódó napozó, mely már a strand zöldterülete felől adna téli napozási lehetőséget nagy üvegfelületeivel. Nyáron, az üvegfelületek levételével egy tetővel fedett sporttleret nyer­hetnek. Itt a bejárattál déli irányba, tehát az étterem felé haladva lennének a kádfür­dők, a tisztasági fürdők. A zöldterület teljes egységet alkotna, fákkal, füves részek­kel és a régi Zsolnay vázák új­bóli felállításával érhető el a patinás pécsi strandhangulat. E hangulati érték miatt lenne jó meghagyni az étterem épü­letét, amit önkiszolgáló rend­szerűvé lehetne átalakítani. A külső, homlokzati oldalt és a kerítést vasbeton le­mezekkel, a víz hullámzását idéző formákkal, élénk színek­kel, kis kerek ablakokkal kép­zelték el a tervezők. Hárságyi Margit A Vári irodalmi színpad Nemegyszer előfordult, hogy verset olvasva, érezve annak feszes ritmusát, el szerettük vol­na énekelni, táncolni lett vol­na kedvünk! A Budapesti Mű­szaki Egyetem Vári irodalmi színpada Weöres Sándor és Örkény István adaptációi ezt a hangulatot adták vissza hét­főn este, Pécsett, az Ifjúsági Házban. A helyenként hullám­zó teljesítményt nyújtó együt­tes produkciójának legfőbb ér­téke a lendületes előadásmód, valamint a jól kiválasztott ve­gyes és prózai műveken ala­puló humorérzék volt. Azok­ban a pillanatokban, amikor a felszabadult játszási kedv uralkodott a színpadon, való­ban sikerült a nézőket is ma- gávalragadó, feszes ritmusú perceket szerezni. Többször elő­fordult viszont, hogy az együt­tes a hagyományos eszközöket agyoncsépelt előadásmódban alkalmazta. Gondolok itt pél­dául a kórussal kísért vers­mondásokra, melyek az egyéb­ként legújabb eszközöket fel­vonultató produkcióba sehogy- sem illettek — teljesen kizök­kentették a szereplőket, nézőt, egyaránt. Érezhetően nehezen találtak magukra mindketten ezekben aZ esetekben. Az est második része helyre­billentette az első rész hiányos­ságait, az Örkény István egy­percesek életre keltek, jó ritmusú, bőven áradó humorú előadás volt. Ennek köszönhe­tően mondható el, hogy tartal­mas, szép estét töltött az If­júsági Ház közönsége hétfőn, március elsején. — hm — val kisebb, de az ország leg­elismertebb ilyen jellegű intéz­ményei közé tartozik. Rendsze­rező és kutató tevékenységét az utóbbi évek tucatnyi ma­gasszínvonalú kiadványa is bi­zonyítja. Gombás fertőzöttség A sikerek hallatán aligha hinné bárki is azokat a mos­toha körülményeket, ahol tá­rolni kényszerülnek még a legértékesebb dokumentumokat is. A levéltár huszonnégy rak­tárhelyiségében több mint ti­zenegyezer méter hosszúságú, korszerűtlen, megroggyant fa­polcokon helyezkednek el a beadott anyagok. A legutóbbi szakértői vélemény megállapí­totta, hogy az itt lévő papír­anyag csaknem 50 százaléka gombásán fertőzött, s mielőbbi megtisztításuk már elodázha­tatlan feladat. Enélkül a levél­tári anyag negyven év múlva teljesen elpusztul. Ebből az óriási irattömegből csupán 1100 folyóméter a kor­szerűen, Dexion-Sailgó polc- rendszeren, tárolt anyagmeny- nyiség. Sajnos, o levéltár egész épü­lete olyan állapotba™ van, hogy csak a legradikálisabb intézkedésekkel lehetne elejét venni a további fertőződésnek. A raktárak ablakai legtöbb he­lyen teljesen el rothad tok, fó­lia feszül az üveg helyén, be­esik az eső, a falakról négy­zetméteres foltokban hull a sa­létromos vakolat, bokáig süly- lyed a láb a korhadt padló­deszkába és patkányméreg szür­kéink minden sarokban és for­dulóban. A helyzet illusztrálá­sára aligha kell több. Az elmúlt hetekben tárgya­lást folytattak az illetékesek a levéltár jövőjéről. A segítő­szándékot nem lehet kétségbe vonni, de az anyagi lehető­ségek erősen korlátozottak. Azt is mindenki tudja, hogy már 1954 óta napirenden szerepel ez a téma, s az. idevonatkozó akták a 11 kilométeres polc- rendszerből már öt métert fog­lalnak el. Megoldási javaslat­ként hangzott el a régi épület szakaszos felújítása, mint a legjárhatóbb út. A munkála­tokat a legjobban veszélyezte­tett földszinti részen kezdenék meg. Ez azt jelentené, hogy az összes anyag csaknem 50 szá­zalékát a felsőbb szintre te­lepítenék. így azonban a ku­tatók legalább öt évig nem fér­nének hozzá jelentős mennyi­ségű irathoz. Minden valószínűség szerint ez a terv is csak rövid ideig él, mert a statikai vizsgálatok szerint az épület észak—déli boltozata megroggyant, s nem bírná el a második szint a sok ezer tonna plusz terhelést. Végleges megoldás? Mi lesz tehát a levéltár sor­sa? Megoldást jelentene, ha az átalakítások idejére talál­nának egy legalább 800 négy­zetméter alapterületű raktár- helyiséget, ahol a veszélyezte­tett anyagot tárolhatnák. De kínálkozik egy még jobb és esetleg véglegesnek tűnő lehe­tőség is. Pécsett a közeljövő­ben több középület válik üres­sé, s ezek közül például a Ba­ranya megyei Mezőgazdasági Vállalat Xavér utcai épülete minden szempontból elfogad­ható lenne a levéltár számára. Segítséget vár a levéltár! A megoldás aligha tűr halasztást, vagy csak túl nagy áron ... F. J. Szauna, kádfürdők, tornaterem j

Next

/
Oldalképek
Tartalom