Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-11 / 70. szám

1976. március 11., csütörtök

Dunantmt napló

3

Még több jövedelmező árucikket

Akik nincsenek ott a világpiacon

J

ó érzéssel nyugtázhatjuk: Baranyában az árutermelő vállalatok és gazdaságok többsége közvetve vagy közvetlenül a világpiacra is szállít. A magyar gazdaság előtt soha nem volt sürgetőbb feladat: még több gazdaságos és jövedelmező árucikket a világpiacra, hogy a külkereskedelmi cserearányok romlásából elveszett milliárdokat behozzuk.

Ha majd a mezőgazdaság több dohányt termeszt

A bútorexportban a Pécsi Bútorgyárnak kell előbbre lépnie

Tíz ujjunkon meg tudnánk számolni, hányán nem exportálnak Pécsett és Baranyában. Közülük való a Pécsi Dohánygyár és a Pécsi Bútorgyár. Vajon miért? Miért tud például az újvidéki DUKONS cég Rege cigarettát szállítani a magyar piacra, s miért nem tud a Pécsi Dohánygyár Sopianae-t Jugoszláviába? Hogy van az, hogy a Pécsi Faipari Szövetkezet bútorait kapkodják a nyugati vevők, a szövetkezetiek részt vesznek a moszkvai olimpiai falu lakószobáinak berendezésében, egy házzal odébb pedig, a Pécsi Bútorgyárban beérik az egyébként nem túl igényes hazai piaccal?

• •

Üresek

a dohánypajták

Várhelyi József, a Pécsi Dohánygyár főmérnöke lebeszélt, nem kell találkoznunk, néhány perc alatt telefonon is megvilágítja a kérdést. Nem arról van szó, hogy nem tudnának exportálni, például Csehszlovákiába, a Szovjetunióba. Sokkal inkább arról, hogy a magyar dohányipar még a hazai igényeket sem képes kielégíteni. Egyszerűen nem jut exportra. Ha eladnánk, akkor helyette vásárolnunk kellene. Ez több szempontból is rossz bolt lenne. Jelenleg úgy áll a helyzet, kénytelenek vagyunk a tőkés piacokról dollárért és máshonnan is dohányt importálni, s azt alapanyagainkhoz keverni. Adjunk el olyan cigarettát a külföldnek, amely maga is dollárt tartalmaz? S hozzunk be még több dohányt dollárért, hogy az export mellett a mi fogyasztóinknak is jusson elegendő cigaretta?

Világpiaci megközelítésben csak úgy tudnánk előrelépni, ha a magyar mezőgazdaság több dohányt termesztene. Csakhogy a hagyományos dohánytermesztő gazdaságok is, ahol pedig a szakértelemtől a pajtákig, minden adva van, a munkaerőhiányra hivatkozva felhagynak a termesztéssel. A dohány vetésterületének idei előirányzata 17 500 hektár, ennyi feltétlenül kellene, ez ideig azonban a magasabb felvásárlási árak mellett is mindössze 5 ezer hektárra szerződtek le a gazdaságok.

Hazai tájakon

Csillag József, a Pécsi Bútorgyár igazgatója véleményét tömören így lehet összefoglalni. A gyár termelése nem az exportra épül. Fő céljuk, bővíteni a választékot, úgymond bejátszani a hazai piacra olyan bútorféleségekkel, amit a nagy bútorgyárak nem gyártanak. Az úgynevezett apró bútorokról van szó, legalább

szaki, mind közgazdasági tekintetben nagyobb horizontok nyílanának.

Ez a nehezebb út, dehát a magyar gazdaságnak minden piacon értékesíthető termékekre van égetően szüksége, mondhatnám, a hazai ellátás mellett ez is hazai igény. Vagyis hogy: magasan repülni.

Miklósvári Zoltán

Támogatás

burgonyatermesztési

gépekre

Kiemelt, 70 százalékos állami támogatásban részesül a burgonyatermesztés 14 speciális gépe. Az elmúlt években nem mindig sikerült hazai termésből kielégíteni a fogyasztói igényeket; a gépbeszerzési támogatással a termesztés fejlesztésére ösztönzik a nagyüzemeket, amelyek az ötödik ötéves tervben korszerű termelési módszereket alkalmazva, a kistermelőkkel együtt várhatóan kielégítik majd a belföldi szükségletet.

A gépesítéssel és a korszerű fajtákkal olyan mértékben növelik a hozamokat, hogy nem lesz szükség a vetésterület bővítésére, ellenkezőleg, 100 ezer hektárról fokozatosan 80 ezer hektárra lehet visszafogni a termőterületet.

Sok feladat, kevés gép

A komlói költségvetési üzem gondjai

Utakat, járdákat javítanak, bölcsődéket újítanak fel

Egy évvel ezelőtt még az üzem megszüntetéséről beszéltek, pontosabban a „beolvasztásán" tépelődtek. Ma a tavalyi létszám több mint kétszeresével dolgozik a Komló város' Tanács Költségvetési üzeme. Nyolc évvel ezelőtt, amikor létrejött, egyedüli feladata a város tanácsi kezelésben lévő úthálózatának, járdáinak, árkainak karbantartása volt:

1976-tól kezdve azonban egyre több olyan feladatot vállalnak, amely a részlegek fejlesztését teszi szükségessé.

Ennek jegyében folyik két telepük korszerűsítése. Mecsek- jánosiban hatszázezer forintot költenek ebben az évben a

Több támogatást érdemelnének

Fóliás kiskertek

— „Időigényes hobby a fáliázgatás, de megéri,” — állapítja meg Kürtös Károly kertvárosi lakos. Egy a 300—400 pécsi közül, aki a napi nyolc óra munka után kertjében, hétvégi telkén fóliás-kertészkedést üz. Napjainkban Baranyában 4—5 ezerre tehető a szabad időben, magánerőből „fóliázó” személyek száma. A vállalatok, intézmények dolgozói, tsz-tagok, nyugdíjasok és háztartásbeliek egyben közösek, hogy nem tartoznak ÁFÉSZ-, tsz-patronálta fóliás-szakcsoportba, és zömük piacra nem termel.

— A mindössze egy éves hobbym révén három családot látok el friss salátával, retekkel, paprikával, — kezdi Kis Gadó István, a Baranya" m. Állami Építőipari Vállalat raktárosa, a Magyarürögi út 95- ben. Majd hozzáfűzi: — 500 négyszögöles kertembe hamarább ültethetek ki, hisz a fóliát már ősszel felhúzom.

Ágasvári Mihály kádármester és felesége szintén a Magyarürögi úton:

— Háromszor használjuk ki egy évben a 400 négyszögöles kertünket. Először a retek, téli saláta, majd a nyári saláta, végül a paprika, paradicsom következik.

A Magyarürögi úton és Is- tenkúton legalább hatvanon fóliáznak saját konyhára, de az uránvárosi piacra is bőven jut, elsősorban palántából.

— Belépek a szakcsoportba, ha nyugdíjas leszek és akkor időm engedi — vélekedik Tollár Lajos, 51 éves lakatos és hegesztő. — Az itthoni palántám olcsóbb és megered. Mindennap „kiszállok" ide a poros emeletek közül. Trabanttal szállítom a trágyát, zsákban, faluról. Sajnos verik fel az árát, hisz tartós hiánycikk.

A kertvárosban gondot jelent a nyári vízszigorítás és amióta tilos baromfit, disznót tartani, falun házalnak az istálló- és lótrágyáért.

Kürtös Károly társulna szakcsoportba, de kicsi a házkörüli telke, az ideális terület 400—500 négyszögölnél kezdődik. Amióta az emeletes házak épülnek, közel százan átálltak a fóliára, öt tagú családunk korábban évente 8—10 ezer forint értékű árut vásárolt a piacról, most a kertben megterem.

Nagyárpádon és Postavölgyben 1960 óta rendszeres a fóliázás, az utóbbi időben főként a bőrgyári munkások telkein. Batkó Antal, a 12. sz. AKÖV vagon- és gépkocsirakodója így kezdi:

— Két éve próbálkozom ezzel. Galambot, disznót, baromfit tartok, trágyájuk elég a palánta alá, ciszternát is építettem locsoláshoz. A kert, a sátor sajátom és belátásom szerint dolgozhatok. Persze a munkahely az első.

Kidobált pvc-csövekre bukkant Lajkó György dohánygyári nyugdíjas.

— Fóliázásba kezdtem, — mondja. — A fóliával évente 1000—1500 forintot takarítunk meg. Minden talpalatnyi földem terem a ház körül egészen a küszöbig.

Fóliasátrak Pécsett, az Urögi úton.

Fotó: Erb János

A legnagyobb fóliás „birodalmak" Baranya megyében Komlón kívül Mattyon és Godi- sán találhatók. A két faluban csaknem százan foglalkoznak szabad idejükben fóliázással, szintén magánerőből. Egy család egy év alatt 3—5 ezer fej salátát, 2—3 ezer csomó retket, 1000-1500 csomó zöldhagymát, 500-1000 csomó karalábét tesz pénzzé a pécsi piacokon.

A tsz-ek, ÁFÉSZ-ek patronálta szakcsoporti tagok száma 400—500-ra tehető Baranyában. Űk is többségükben szabad idejükben tevékenykednek a kis- kerti fóliák alatt, de sokféle segítséget kapnak. A szakcsoportok legnagyobb „mecénása" a BARANYAMÉK. Hagyománya van a helyszínen tartott szakelőadásnak. A Kertészeti Egyetem szakemberei házhoz menve díjmentesen szaktanácsadással szolgálnak, 'Palántát, vetőmagot, fóliát, aluminiumvázat szerez be a MÉK a benyújtott igények szerint időben és olcsón.

Az AGROKER tavaly, több mint 1500 mázsa fóliát szerzett be, ennek legalább fele a szakcsoportokhoz került. Idén 3380 mázsát rendeltek s 50 százalékát fóliásaknak szánják. Raktároznak 4,2 és 8,5 méteres fóliákat is. A Talajerőgazdálkodási Vállalat idén legalább 10 vagon tőzeget tud adni. Ezzel szemben január óta nem árusítanak fekáltrágyát. Várhatóan áprilisban 300 vagon trágyát „dobnak piacra”.

A fóliás kertek száma nő. örvendetes, hogy Pécs és Komló körül egyre több fiatal is hódol ennek a „szabadidős szenvedélynek."

Csuti János

tmk műhely, a raktár és a szociális létesítmények bővítésére.

Az Építők útjai központot várhatóan még ebben az esztendőben elhagyják, leköltöznek a Volán telephelye mellett kialakítandó bázisra. A Hídépítő Vállalat két épületét megvették: itt lesznek az irodák, műhelyek, öltözők-fürdők és raktárak.

termelnek

Az elmúlt esztendőkhöz képest jelentősen nő a termelés, 1976-ban tizenegymillió forint értékű munkát végeznek majd. Az utak, járdák, hidok, árkok javítására, óvódák, bölcsődék felújítására hatmillió forintot költenek. Mázaszászváron a községi szennyvízcsatornázás érdekében egy kilométer hosszú mentesítő utat építenek. A si- kondai fürdő régi medencéjét halványkék csempe burkolattal látják el. A májusi nyitásig az elavult kabinokat lebontják, helyükbe újakat építenek. A napozót pedig cementlappal borítják. Ugyancsak májusra készítik el Mecsekjánosiban a községi klubot. Komlón, a tűzoltóság épületéhez vezetendő távhővezeték építésében is segítenek, továbbá kétszáz köbméteres szennyvíz tárolót építenek a városban.

A költségvetési üzem munkáslétszámának ma már negyedét teszik ki a kőművesek, s az aszfaltosok mellett megjelentek az ács és festő szakmunkások is.

var va

Ám igazságtalan dolog lenne, ha nem szólnánk a Dévai Sándor üzemvezető által elmondott gondokról. így naponta szorongva várják a két mun- kásszállító autóbusz érkezését, amelyek olyan rossz műszaki állapotban vannak, hogy meghibásodás esetén megbéníthatják az üzem munkáját. A tmk műhely szerszámozottsága enyhén szólva hiányos: a köszörűgép használhatatlan, s gyorsvágóra is szükségük lenne. A gondokat tetézi az egy évvel ezelőtt százezer forintért vásárolt aszfaltkeverő gépsor, amire eddig több mint nyolcvanezer forintot költöttek, ma sem üzemképes. Az aszfaltkeverő vontatásához szükséges D4K traktort nincs olyan szerelő, aki üzemképessé tenné. Az új vontató legalább hatszázezer forintba kerülne, ám mindössze háromszázezer forint költségvetési juttatást kapott az üzem erre az esztendőre. A, helyzet qyökeres megváltoztatása, az új gépek, — nem szólva a munkásszállítás megoldásáról — legalább hárommillió forintot igényelne. Erre egyelőre nincs lehetősége az üzemnek. S a helyzet még akkor sem változik alapvetően, ha az ígért félmillió forint is a költségvetési üzem rendelkezésére áll, — amire szóban kaptak ígéretet.

S. Gy.

negyven féle, a kétajtós szekrénytől az előszobafalig. Az ötödik ötéves terv egyik fő célkitűzése különben is korszerű, a legmodernebb gépi berendezésekkel felszerelt kis- és középüzemek létrehozása, amelyek rövid idő alatt, rugalmasan alkalmazkodnak a hazai piac igényeihez. A Pécsi Bútorgyár tavaly már 135 millió - forint termelési értéket produkált, 1980-ra 200 millió forintra szeretnék felfuttatni a termelést. Ez már tekintélyes mennyiséget jelent, ezt már jegyzik a hazai piacon.

Az export — Csillag József igazgató szerint - elhatározás kérdése. De a Pécsi Bútorgyár távlati fejlesztési tervében nem az export a cél. S különben is, mit szabad exportálni? Amiben sok élőmunka van. Az ő termékeikre nem ez a jellemző, ehhez nincsenek megfelelő berendezéseik és szakembereik. Egyébként, amikor év elején átvették a Szolgáltatóipari Vállalat bútorgyártó részlegét, megkereste őket az ARTEX, tudnának-e asztallábakat gyártani angol megrendelésre. Mennyit? Félmilliót? Egymilliót? Nem, válaszolták, egy évre csak ötvenezer darab kellene. Azt már nem! Ez nem gazdaságos sorozat.

Több húron játszani

Megvallom, nekem nagyon nem tetszik az a kijelentés: a gyár termelése nem az exportra épül. Mi az, hogy nem az exportra? A piacra! A piac viszont egyaránt magába foglalja a hazai és a külföldi piacot. Legalábbis ilyen felfogásban kellene tekintenünk rá.

Kétségkívül, a hazai piacot is el kell 'látni, a nagy bútorgyárak közötti „réseket” betömni, hiszen éppen az apró bútorok hiányoznak. De ez egyúttal, amellett, hogy kényelmes álláspont, előbb-utóbb el is kényelmesít, hosszú távon nem hiszem, hogy biztosíték. Mások is „bejátszhatnak" erre a piacra, s érték már - nem a mostani igazgató vezetése alatt - megrázkódtatások a Pécsi Bútorgyárat, amikor az új gazdasági mechanizmusba belecsöppenve nem tudott alkalmazkodni a hazai piac igényeihez sem.

Miért is ne hívhatnák meg egyszer a külkereskedelmi vállalat képviselőjét, ezt meg ezt a fajta bútort el tudja-e adni jó pénzért, s ha nem, akkor miért? Miért ne lehetne tervezni és piacra hozni olyan újdonságot - éppen itt kellene többet nyújtani, anélkül, hogy stílbútorok gyártására akarnám a Pécsi Bútorgyárat rábeszélni —, amely ráadásul munkaigényesebb? Hiszen éppen az igazgató említette, vannak már olyan ügyes famegmunkáló gépek, amelyekkel szebb küI- csínt kölcsönözhetnek bútoraiknak. Vagy éppen kooperációt nyélbeütni: egyes gépeiken három műszakot állítani és az innen lekerülő bútoralkatrészekkel egy másik gyár exportjába besegíteni. A Pécsi > Bútorgyár előtt is, mind mű-