Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-10 / 69. szám
6 Dunántúli napló 1976. március 10., szerda Eltűnt pécs — baranyai irodalom Közmondásaink pécsi gyűjtője A magyar közmondások gazdag tárházából merített 1890- ben egy pécsi tanító, Sirisaka Andor, aki 1859. augusztus 23-án született Pécsett. Magyar közmondások könyve c. munkájával útmutatást akart adni, „miképpen kell ezen drága kincset, az élet különféle körülményei között, magunk és mások testi-lelki javára fordítanunk.” Közmondásgyűjteményét értékes tanulmány előzi meg. Ebben Sirisaka a közmondás fogalmát, eredetét és fejlődését vizsgálja, majd nagyon érdekesen a közmondások különböző elnevezéseit taglalja. Megtudjuk, hogy Faludi Ferenc az első, aki a közmondás szót először használja nyelvünkben, mások az aggszó, a példabeszédek vagy erkölcsi mondások elnevezés mellett kardoskodtak. Foglalkozik a közmondások hasznával, kiterjedtségével, módjával és modorával. Hosszasan, időzik a közmondások leggyakoribb vonásán, a jelviségen, mai műszóval: a jelképességen. Sirisaka szerint a közmondás elmélete a jelviség (szimbolizmus), gyakorlata pedig az élet. Ki gondolná, hogy az Óperenciás szavunk az „Ober- Ens”-ből, a herkópáter pedig a „Herr Gott Vater!”-ből származik? Vannak tréfából fölkapott, érthetetlen kifejezések is: egyedem-begyedem, ábri-fáb- ri stb. A történeti jellegű közmondások egyikéből megtudjuk, hogy a Hátra van még a fekete leves! (— kávé) — vagyis hátra van még a dolog nehezebb része' — közmondás a Thököly Imrével történt esetet rögzíti. A nagyváradi török basa ugyanis Thökölyt az ebéd elköltése után még az idézett szavakkal tartotta vissza, majd kávéivás után láncra verve Drinápolyba szállíttatta. Egy-két baranyai vonatkozású közmondást kiszedtünk: Baranyai tarisznyás, somogyi bics- kás, bácskai bugris. Bejárta Tolnát, Baranyát (vagyis: nem sokat utazott). Egész baranyai ember (= derék ember) lett belőle. Keresztben viszi a lajtorját, mint a szőriek. Közös, mint a szentkirályi nemes mentéje a feleségével. Nem egész világ Baranya, laknak Somogy ban is. Több is veszett Mohácsnál. Néha tájnyelvi jelenségekkel találkozunk: Olyan, mint az elevenkényes (= higany). Olyan savanyú a bora, hogy kinyílik a kusztora (= fanyelű paraszt zsebkés). Persze, ez sem rossz: A budai bor nyel- izü, a beckóival vallatni lehet és a bicska is kinyílik a zsebben. Nagy értéke még Sirisaka közmondáskönyvének az is, hogy a XVI. század elejétől saját koráig feldolgozza a közmondások irodalmát is. Sirisaka közmondásainak egy részét az anyósokkal való foglalkozás köti le. Nem csoda, hisz Pécsett 1888-ban Taizs József könyvnyomdájában megjelentette az Anyósok könyve című munkáját. E művét, hogy saját szavait idézzük: „írta, nyírta, összeállította, gyűjtötte, fogalmazta, szerkesztette, ollóza, másolta, kapta, kérte, rendelte vette, szedte, csente, lopta, találta, kifundálta,„elleste; szóval teljes egésszé gyártotta, s a t. közönség gyönyörködtetésére kiadta." Művében adomák, ötletek, bölcs mondások, hasznos tudnivalók, jótanácsok, átkok és szitkozódá- sök, tövisek, csalánok, csipkelődések, csodabogarak találhatók. Ezek olvastán fölmerül a kérdés: nős ember volt-e a szerző? Az utolsó sorok elárulják, hogy még nem volt anyósa. Ezért meri búcsúzóul bejelenteni, hogy „az 1888-ik szö- kőesztendö viz- és viczöntö havának végén" könyvéből teljesen új, bővebb, díszesebb és csípősebb kiadást ad ki, amelynek az ára szintén „1 lármás forint lesz". Ez a 'kötet azonban nem látott napvilágot, mert közben Sirisaka Andor rájött arra az igazságra, hogy az anyós nem tréfadolog. Dr. Tóth István Körséta —szobor ügyben A nyilvántartás és gondozás problémái Hogyan lehet új szobrokhoz jutni? Úticélunk Üjmecsekalja és Kertváros. Érdekes lehet Dénesi Ödön várostervező építész számára viszontlátni egy városrészt, amelyet majd fél emberöltővel ezelőtt tervezett s összevetni a másikkal, amelyik még épül. De témánk most más: a köztéri szobrok. Kevesen tudják, hogy a Körösi Csorna utca bejáratánál egy medence közepén elhelyezett, két játszó leánykát ábrázoló szobrot Laborcz Ferenc készítette. Nem csodálom, mert a neve nincs kiírva. Utóbb kiderült, hogy nem egyedi jelenségként, mert az alkotó nevét egyetlenegy szobron nem találtuk meg. A „név- telén" alkotások közül a már említett — véleményem szerint - hangulatosan, szépen illeszkedik a környékbe, amelynek nagy előnye, hogy szinte a legjobban fásított, parkosított rész az új lakótelepek közt. Más kérdés, hogy a medence gyufásdobozokkal, pa- pírfecnikkel, száraz narancshéjjal, üvegcseréppel van tele. A Körösi Csorna és Hajnóczy utak közti parkok most elég lehangoló látványt nyújtanak. Majd ha kilombosodnak a fák, kinő a fű .. . Talán. Itt egyetlen köztéri szobor szerénykedik névtelenül, de tudjuk, hogy Kerényi Jenő volt az alkotója. Nőalak, gyakran felmásznak rá a játszó gyerekek. Ügy hiszem, ez egyáltalán nem baj. A medence, ami láthatatlan volt, mert be volt töltve földdel, most látható. Mellette fri^s földhányás jelzi, hogy valami munka kezdődött itt. — Nézze, milyen lehangoló látvány ez az óvoda - panaszkodik a várostervező az utca végében — a kerítésen a többsoros szögesdróttal. Hogy szabad ezt? Az Olimpia környékén hajdan „megkülönböztető jelzésekkel" látták el a házakat. Hogy hazataláljanak a lakók, vagy mert volt pénz képzőművészeti díszítésekre? A Türr István utcai házak kapui fölött a kerámia-állatok' szinte a föl- ismerhetetlenségig összetörtek. A kőreliefek odébb háborítatlanul megmaradtak. Fényesen napozik a gyerekek kedvenc szobra, a csacsi is a másik óvoda mellett. Erre is mindig felmásznak a gyerekek. Bárcsak több szobor - köztéri plasztika - lenne, amire szívesen felmásznak a gyerekek. Dénesi Ödön mást vett észre: — A házak közti parkokat itt is át- meg átszelik a gyalogutak. Hiába, az emberek nem arra járnak, amerre az út visz. De ha egyszer nem lehetőket „eltéríteni”, valamit ki kéne találni, mert a letaposott gyep csúnya. A csacsi körül se jó megoldás a fű, hiszen odamennek, letapossák. A Bánki Donát úti iskola kerítésén is szögesdrót van. Nem úgy fest, mint ami biztosít a bemászás ellen. Odabent viszont sportpálya, lehet, hogy azt védi a drótkerítés?- Amikor ez épült, azt hittük, használhatják majd a környékbeliek is — töpreng a városrendező. A Komarov Gimnázium előtt a felismerhetetlenségig fel van szabdalva a talaj. Nagy térség, se szobor, se bokor, csak az épület falán messzire éktelenkedő beázásfoltok. Menjünk át Kertvárosba. Dénesi Ödön a „főtengelybe" kalauzol, a járműforgalom elől elzárt, lépcsősen emelkedő utcába, ahol két nagy, mozaikos vízmedence várja, hogy kitavaszodjon, s egy sor 8-9 éves korában kiültetett platán, hogy meginduljon a tavaszi rügye- zés. — Szép lesz ez az utca és nagyvárosias - magyarázza az építész. - A vízsugarak nemcsak barátságosak lesznek, hanem kellemesen hűtik majd a levegőt a házak között. Kevésnek látszik a zöld terület. Dehát most nem ez a téma, hanem a szobrok. Egyetlen képzőművészeti alkotási Lvov-Kertvárosnak a Barátság- kút, Fürtös György szép, ma- gasbatörő, fehér kerámia plasztikája.- De maga a kút valahogy nem jó. Pár centire áll ki a földből, a gyerekek ide járnak inni, kitapossák a környékét, csupa sár itt minden. Meg nem is látszik rendesen. * A régi szobrokat végigjárni, megnézni, melyiknek ártott meg az idő, melyik düledezik, melyikre férne rá egy alapos tisztogatás — már nincs hely és idő. De minden pécsi polgár, aki szokott néha gyalog járni, sejti, hogy a dologgal jó lenne időnként foglalkozni. Ki tegye ezt? Pécs város Tanácsán nincsen teljes felmérés Pécs szobrairól. (Komló szép füzetet is adott ki a szobrairól, de azt tartják, nekik könnyebb, mert „kisebb az anyag”.) A megyei tanács művelődésügyi osztályán az elmúlt néhány évben szorgalmasan feljegyeztek minden új alkotást. Ugyanők készítik már a teljes listát, nehéz munka, mert bármilyen furcsa is, sok régebbi szobornak nincsenek meg az adatai. Ki üzemelteti a szökőkutakat? A Kertészeti és Parképítő Vállalat. Kalla Gábor erről a következőket mondta: — Kaptunk elég kritikát, de ez évben, nyugodtan mondhatom, minden pécsi szökőkút üzemelni fog. Nagy kár, hogy az emberek nem ügyelnek jobban a közös dolgokra, mert például a Laborcz-szobornál a medencét hetenként kell tisztítanunk a beledobált szemét miatt. De azért megoldjuk. Beszereztünk tartalék szórófejéket bőségesen, hogy pótolni tudjuk az így tönkrementeket. Sőt, az idén megkíséreljük üzemeltetni az újmecsekaljai főtér szinte láthatatlan vízmedencéjét. A Ke- rényi-szobor melletti medencét is kitisztítottuk, ott komolyabb munka lesz az üzembehelyezés, mert tönkrementek a vezetékek. Az Aranyoskát lefolyója is eltömődött, két hét múlva kezdjük ott a rendtevést. Kicseréljük a Kolumbia előtti Ferenc-szobor korrodált lefolyóját. A Tettyén mindig letördelik a szórófejeket... AZsol- nay-kútta! nincs bajunk, mióta van, üzemel. A Köztársaság téri szökőkutakkal csak egy a probléma, a Rét utcán végig- ömlő esővíz könnyen leégeti a szivattyúmotort, mit tehettünk, beszereztünk tartalékmotort. . . Szívesen elvállalnánk a szobrok rendszeres tisztítását, már tettünk is javaslatot, de még nem kaptunk választ. A PlK- nek úgyis kellene egy kosaras kocsi a tatarozásokhoz. Ha megveszik, mi azt bérbevehet- jük, s rendszeresen lemoshatnánk a Hunyadit meg a többit. . . Télen a PIK nem tudja kihasználni a kocsit, dehát nekünk a magasabb fák meg- metszéséhez, amit most nemigen tudunk elvégezni, éppen télen kellene. Jó bornak nem kell cégér, — ennek az épkézláb ötletnek sem kell egyéb érvelés. Legfeljebb sürgethetjük: csinosab- bak lennének a szép szobrok is, ha nem lepné be őket örökké a kosz és a por. A valamelyest is tájékozott körök jól tudják, hogy megszűnt az ún. „kétezrelékes” rendszer. Ennek lényege az volt, hogy minden egyes beruházáshoz „járt" képzőművészeti alkotás, a beruházás ösz- szegéhez viszonyítva kb. kétez- reléknyi értékben. Mi van most helyette? Molnár Judit, a megyei tanács képzőművészeti kérdésekkel foglalkozó előadója elmondta : — A Képzőművészeti Lektorátus a beérkező igényeket fi- gyelembevéve biztosítja a művészek tervezési díját, ami átlagosan, a tapasztalatok szerint egy szobor vagy más műalkotás teljes beruházásának az egyharmad része. A hátralévő kétharmadot az a szerv állja, aki az igénylő, a megrendelő. Például a kerületi tanács. Ha például Kertvárosba szobrot szeretnének, a kerületi tanács benyújtja a megyei tanácshoz az igényeit, az lehet egészen konkrét is, megjelölheti a témát, alkotót. Ha megvan a kétharmad rész fedezete s mindenki egyetért, a Lektorátus fedezi az egyhar- madot. Mindez a jövő évtől gyakorlat, mert a Lektorátus keretei ez évre kimerültek. Ezzel a rendszerrel hosszasan lehetne vitatkozni. De ne tegyük most, mert hírlik, hamarosan megbeszélések lesznek az ügyben. Addig is inkább azon volna érdemes gondolkodni, mit igényelne Kertváros, mivel lehetne ily módon szebbé, • hangulatosabbá, lakhatóbbá tenni, hogy a betonfalak között ne csak az erkélyeken száradó ruhák jelezzék az ember jelenlétét. Hallama Erzsébet Szeged élő képzőművészete Pécsett Egy remélhetőleg folytatódó sorozat kezdő láncszeme volt az a tárlat, amelyen a Tisza—Maros szögében fekvő alföldi nagyváros, Szeged festészete és szobrászata mutatkozott be Pécs művészet iránt érdeklődő közönségének. E sorozat keretében az öt megyei város, Pécs, Győr, Szeged, Debrecen, Miskolc cserekiállításokon ismeri és ismerteti majd meg szellemi arculatának e fontos, a tájra és a kulturális atmoszférára oly jellemző alkotóelemét, egymás képzőművészetét. Városunk kiállítási programja évek óta hagyományosan gazdag, s a helyi törekvések többirányú szétágazásának, a kiterjedt nemzetközi kapcsolatoknak s az országos biennáléknak eredményeképpen kellően változatos is; mégis régi adósságot kell törlesztenie e kiállításnak, s az e kiállítással megvalósulni kezdő koncepciónak. A régi adósság az ország képzőművészetének (elsősorban festészetének) teljességre törekvőbb bemutatása, melynek — úgy tűnik — szerencsés módja egy- egy távolabbi országrész művészetét reprezentáló ki- állításdsere. Annál is inkább állíthatjuk ezt, mert a helyi program bizonyos belterjességének feloldása mellett a pécsi képzőművészet országos megismertetéséhez is kétségkívül hozzásegít e föltehetően rendszeressé váló megoldás. A szegedi képzőművészek tárlata, — hisszük - egyúttal a két, oly sok vonatkozásban hasonló város sokkal szélesebb és sokoldalúbb kulturális együttműködésének, kapcsolatának fejlődését is serkentheti, mint erre a kiállítást megnyitó beszédében Bányainé dr. Birkás Mária, Szeged város tanácselnökhelyettese is utalt. De ez a tárlat nemcsak mint kultúrpolitikai tény érdemel szót, hanem mint szakmai eseményt, mint bizonyos szempontokból különleges művészeti bemutatót is méltatnunk kell. Különössége egyrészt abban rejlik, hogy - bár az alföldi képzőművészet egy jelentős egységének hű reprezentánsa — mégsem azonosítható oly egyértelműen a táj, a megye művészetével, mint ahogy - kis túlzással — állíthatjuk, hogy Baranya festészete a pécsi festészetet jelenti. A Cson- grád megyei képzőművészetet ugyanis, még a szakmai közvéleményben is, a sokat vitatott nagy műhellyel, Vásárhellyel szokás jellemezni. A kiállítás azonban egyértelműen bizonyítja, hogy a szegedi festészet, szobrászat, — Vásárhellyel való kétségtelen és természetes hasonlósága mellett - nem valamiféle második vonalat képvisel, hanem helyenként kvalitásában is a legjobbakhoz mérhető, igazi alföldi szellemű művészetet. A bizonyítás sikeies annak ellenére, hogy a tárlat másik különössége, a rendezési elv nem mindenben képes ezt a célt segíteni. A kiállításon ugyanis szinte ^kivétel nélkül minden szegedi művész szerepel. Az ilyen bemutatás ugyan teljesebb és őszintébb képet ad, de talán előnytelenebb mint egy — a jellemző törekvések legmarkánsabb és legszínvonalasabb képviselőinek válogatott anyagát bemutató — s'űkebb kollekció. A festészeti anyagból Dér István, Novák András, Zombori László rokon törekvéseket sejtető, az egységbe foglalást sugalló anyaga ismerhető fel fő vonulatként. Novák és Déri lírai érzékenysége, Zombori konstruktívabb, keményebb alkata kevés, fojtott színnel is gazdag, artisztikus felületekkel - egyaránt híven képes érzékeltetni az Alföld egyhangúságában, szűrt, kis skálájú színvilágában is meglévő változatosságot, izgalmat, tartalmat. Hasonló elveket követ festészetről és látványról Cs. Pataj Mihály és Lázár Pál is, de az előbbi anyaga kissé rendezetlenebbnek, utóbbié nyersebbnek tűnik a fentemlített három festőnél. Zoltánt/ István némi Szalai Ferenc hatástól nem mentes ikonosztáza is szimpatikus szándékot mutat, de képein az ábrázolás sterilitását csak egyes részletekben sikerül festőivé oldania. Feltétlenül említést érdemel a közelmúltban elhunyt festő-doyen, Dorogi Imre színes, robusztus realizmusa és Fontos Sándor egyre egyénibbé váló hangja, az összképtől eltérő, ridegségében is indulatokat hordozó sajátos stílusa. Az alapvetően természetelvű keresztmetszetet mutató anyag végletei, — Stéhlik János fotonaturalisztikus csendéletei s Veres Mihály Kornisst idéző geometrikus absztrakciója — elsősorban mesterségbeli bizonytalansá. gaik miatt nem elég meggyőzők: csakúgy, mint a faktúra esetleges lehetőségeire túlzottan építő Pataki Ferenc munkái. A grafikai anyagban érdekes kontrasztot mutatnak Kopasz Márta szinte biedermeier szellemiségű, csipke- szerűen míves sziluettjei és Papp Györgynek a mézes bábok formavilágát felhasználó, erőteljes, ízes nyomatai. i A szobrászati együttes mesterséqbelileg korrektül megoldott, meglehetősen egységes színvonalat, de talán kevés izgalmat tükröz. A plasztika stúdium-szerű értelmezésétől Szatmáry Gyöngyi rugaszkodik el leginkább szellemben, megoldásban és kvalitásban. Kisplasztikái a teret ötletesen veszik bútokba, szellemesek, határozott karakterűek. Még egyszer köszöntjük Szegedet, s most már a pécsieken a sor. V. Gy. 155 SR 13, 165 SR 13, 645x13, 155 SR 14 méretű radiál gumiabroncsok kaphatók felszereléssel és kiegyensúlyozással AUTÓSZERVIZ, BARCS (Benzinkút mögött).
