Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-10 / 69. szám

1976. március 10., szerda Dunantmt napló 3 Kutató munka és idegen nyelv Ahol megáll a tudomány Mi az artikulációs bázis? Száz forint egy angol nyelvórára? Négyszázötven kutatóból négy­száz csak magyarul tud D él-Dunántúlon 455tu­dományos kutató dolgozik: 152 főfoglalkozá­sú, 303 pedig olyan mun­kakörben, amely részben a tudományos tevékenysé­get, önálló kutatást is megkívánja. Négyszázöt- venötböl több mint 400 Pé­csett él, itt dolgozik, itt kutat, itt küszködik vala­melyik idegen nyelvvel. Perfekt nyelvtudású tudo­mányos kutató? — A 455- ből 120-nak van állami nyelvvizsgája, ebből talán 50 beszéli folyékonyan az idegen nyelvet. Néhány te­kintélyes tudós pedig több nyelven beszél. A több­ség? — Küszködik. Az ide­gen nyelvvel, tandíjjal, idővel, küszködik önmagá­val. — Tizennyolc—húsz éves kor­ban már minden felnőttben kialakul az úgynevezett artiku­lációs bázis. Ezt nagyon nehéz megtörni, hogy ráépítsünk egy másik nyelvet. Az öt-hat éves gyerek könnyedén kimond utá­nunk egy mondatot. Nem kér­di meg, hogy miért olyan a végződése amilyen, csak egy­szerűen hallja és utánozza. A felnőttnél már gondot okoz, mert ő azt már tudni is akar­ja. A baj akkor kezdődik, ha már az elején igen sok a nyelvtan. Mert minden nyelvi szabály egy gátlás. Ha a tanu­lásnak már az elején túl sok Többségük az angollal. Mert ilyen gátlás épül ki, anélkül, a világ legtöbb helyén ezzel a hogy fel is oldódna, akkor nyelvvel lehet érvényesülni, olyan merev gátlásrendszer ala­még a spanyol és portugál , , , . , , . „.. . ,. f .. ,| • .. ,, r . 7 ku ki, hogy a felnőtt tanuló nyelvű Del-Amerikaban is. Je­lentős európai fővárosokban a képtelen lesz beszélni. Itt jön pincérek, portások, a fontosabb á nyelvtanár segítségére o utcasarkok rendőrei, a fiatal pszichológia, hogy mindezt tud­lakosság közül pedig az isko- szá(pft rá és igyekszik,mert lazottak bármilyen foglalkozást , , , . is űznek, általában kicsit be- azzal megtudja, hogy milyen szélnek angolul. Ahol az an- embernél mekkora ez a távol­goi idegen nyelvnek számít, a ság. Az artikulációs bázis el­legtpbben ezt tanulják sta- ,ená||ását minde,n yes em_ tisztika szerint Tokiotol Moszk­..................... vön át Madridig szinte mindé- ber.nel , maskor kel megtörni, nütt. Abszolút világnyelv, s a elsősorban a helyzetteremto legkülönbözőbb politikai és képesseggel. De meg_ egy a gazdasági rendszereket szol- sok fogas közül: nyelvórán bi­gálja zonyos fokon mar nem szabad magyarul megszólalni. ..................* K örtelefon tíz kutatóhoz: ~ MennWí tizet egy nye/v­nyelvoktatas ordert? v.v.v.s\..v.-.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v/.v.v.v.v a válaszok: egy 50, kettő 60 forintot, öt 80-at, egy 100-at De maradjunk a dél-dunán- e97 120-at. túli tudományos kutatóknál. Az említett földrajzi elterjedés mellett a tudományos életben is angolul lehet elolvasni leg­több szakmunkát. Részleteseb­ben: az orvostudományokban túlnyomórészt az angol, a mű­szaki irodalomban a német és az angol, a közgazdaságban, jogban és igen sok természet- tudományban az orosz, német, angol a legelterjedtebb nyelv. Az arányok persze nem mere­vek, mozgalmasak, aztán más nyelv is teret kap néha: ófran­cia, a spanyol, az olasz, de az abszolút világnyelv — az angol. módszer Oláhné Szentessy Éva angol- francia szakos egyetemi tanár­segéd negyedik éve sajátos módszerrel tanítja az angolt. Módszeréről most írja doktori dolgozatát. Eredménye: na­gyon sok sikeres állami nyelv­vizsga. Dr. 7ágon Rudolf vezeti Dél- Dunántúl egyetlen tanszéki rangú egyetemi nyelvoktató szervezetét, mégpedig a Pécsi Tudományegyetem Közgazda­ságtudományi Karán. — Milyen a korszerű nyelv- oktatás? — Ma az úgynevezett kom­munikáció központú oktatást fogadják el modernnek. Vagy­is a kapcsolatteremtő, az élő nyelvet sok beszéddel gyakor­ló, az élet sokféle kérdését tár­gyaló nyelvtanítást. Alapja ma­ga a nyelvtudomány, aztán a különböző más tudományok, legfontosabb közülük a pszi­chológia. A közeljövő nyelv­könyveinek szerzőgáidája már elképzelhetetlen lesz a pszi­chológusok nélkül. A harma­dik: a tanár és a tanuló ér­deklődési körének összekap­csolása. Ez igen fontos, még­sem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget. — De a tudományos kutatók nyelvoktatása sajátos gond! Felnőtt korban, súlyos szelle­mi feladatokkal, hogyan lehet egy idegen nyelvet megtanul­ni?- Mi ennek a lényege? — Nem nagyon rokonszenves a módszerem nyelvészkörök­ben, kicsit még önmagam előtt sem. Hiszen leszűkítettem a nyelvet és ezzel sokmindent veszített. Az önkifeiezés he­lyett a kommunikációra szűkí­tettem le. Bármilyen szakmá­ban dolgozik az illető, megta­nulja a nagyon alapos, modern nyelvtant, s így megismeri a mechanizmust, ahogy a nyelv működik. Később mindegy, hogy azt milyen szakmai szó­kincsre építi fel, orvosi, vagy közgazdasági, vagy más szö- veaqel. Volt már olyan orvos­kutató tanítványom, aki egy szót sem tudott angolul, de ennek a rendszerlátásnak a segítségével két év alatt sike­res nyelvvizsgát tett, s ma már folyékonyan beszéli az an­golt. Pécsett és Dél-Dunántúlon tehát dolgozik egy nagyon te­hetséges kutatóréteg, de nyelv­tudás híján alig-alig kerül be a nemzetközi tudományos élet felgyorsult vérkeringésébe- Az öt pécsi felsőfokú oktatási intézmény általában kiváló nyelvtanárainak segítségével — és vasszorgalommal — felnőtt korban is megtanulnak azért annyit, hogy szakszöveget ol­vassanak. De konferencián el­fogadható színvonalú előadást csak kivételes nyelvtehetségek tarthatnak. Kár, hogy fogékony gyermekkorban nem nyílt szé­les körben lehetőségük nyelv- tanulásra. A tudomány ezúttal az idegen nyelvnél áll meg! Földessy Dénes Csöndes Jubileum Harmincéves a felnőttoktatás lyl agyarországon a fel- ■ ' szabadulás előtt szervezett felnőttoktatás nem volt. Ugyanakkor — egy 1941-es adat szerint — a mai általánosnak megfelelő iskolai végzett­séget a 15 évesnél idő­sebb lakosság mindössze 10,2 százaléka szerezte meg; az analfabéták szá­ma 6,1 százalékos volt. Mikor és hogyan kezdő­dött meg a történelmi adósság törlesztése ha­zánkban? Mindenekelőtt ezzel a kérdéssel fordul­tunk Csorna Gyulához, az Országos Pedagógiai Inté­zet felnőttnevelési tanszé­ke vezetőjéhez. — 1945 nyarán a baloldali pártok és a Szaktanács közös értekezletének egyik témája: létrehozni Magyarországon a felnőttoktatást. Tanácskozásu­kon - részben a kulturális igazságtétel sürgető feladatai­ra hivatkozva; részben pedig azért, hogy a fegyveres, a bí­rói, a közigazgatási testületek­ben és a tanári karokban a munkásság képviseletét is meg­teremtsék — memorandumot készítettek ez ügyben az ide­iglenes kormányhoz, amely utasította gróf Teleky Géza vallás- és közoktatási minisz­tert a felnőttoktatásról szóló rendelet megalkotására. Ez voltaképp meg is történt, de még jó ideig papíron ma­radt ... A kormányvóltozás után dr. Keresztury Dezső mi­niszter aláírásával jelent meg a végrehajtási utasítás 1946. február 7-én. Dátumszerűen in­nen számíthatjuk hazánkban a felnőttoktatás megindulását. Célok % Milyen fő célkitűzést hordozott ez a kultúránk történetében forra­dalmi intézkedés és hogyan alakult, fejlődött a későbbiekben a dolgo­zók iskoláinak sorsa? — Az alaprendelet is ugyan­azt a célt jelöli meg, amely a különböző felnőttoktatási for­máknak ma is a lényegét je­lenti: a nappali tagozatosoké­val azonos végbizonyítványt, illetve képesítést kell adni. Az oktatás 1946-ban a korabeli iskolatípusokban indult meg (elemi; négyosztályos polgári iskola; gimnáziumok stb.) Dol­gozó munkások, parasztok, al­kalmazottak tíz- és százezrei­vel először népesültek be ab­ban az évben az iskolapadok; este, villanyfényben, hetente háromszor-négyszer. Ezeket az éveket kultúrforradalmunk első nagy lépései között tartjuk számon. A paraszt iskolák 1948-ban megszűntek. Az egész felnőttoktatásban egy bizonyos uniformizálási tendencia ural­kodott el, az oktatás tanfo­lyam jellegűvé vált. Korsze­rűbb intézkedéseket csak az 1953-as év hozott, amikor meg­indult a levelező oktatás, és a dolgozók megjelentek a szakjellegű középiskolákban is. 1957-ben az irányító posztok betöltését a termelő munkában és az államapparátusban vég­zettség megszerzéséhez kötöt­ték. A hatvanas években a dolgozók iskoláit ez a törekvés jellemezte . . . % Ami már közelebbi emlékünk, azzal a ,,válságtünettel'*, amikor a megcsappant érdeklődés kiváltja a nagy vitát: szükség van-e egyálta­lán a felnőttoktatásra? — Igen, de — válaszként is — a hatvanas évek vége felé megjelennek tömegesen a fia­talok. Az általános iskolákban egyharmad részben, a középis­kolákban 60—80 százalékban 18—25 évesek ülnek be a pa­dokba. Persze részes ebben a demográfiai hullám is. E je­lenség nemcsak a felnőttokta­tás létjogosultságát igazolja, de új funkcióit is jelzi. Sok fiatal különböző okokból nem tanulhat tovább, de két-három év múlva ott látjuk őket a dolgozók iskoláiban. A felnőtt- oktatás részben tehát egy bi­zonyos rehabilitáló-korrigáló funkciót teljesít, részben pedig — a termelési struktúra meg­változásával - a munkások át­képzéséhez, a szakmunkásne­veléshez adja meg a külön­böző fokú alapműveltséget. Jelentkeznek ismét az idősebb korosztályok is. A legfontosab­bat az 1972-es párthatározat szögezte le: nemcsak szüksé­gei a dolgozók iskolája, de művelődésünk egyik fontos pillére is a jövőben, követke­zésül fejlesztése, tökéletesítése nélkülözhetetlen. Változások 0 Harminc év alatt ebben is nagy változások tanúi lehettünk. Mi jellemzi főbb állomásait annak a törekvésnek, hogy a felnőtt dolgo­zókat másképp oktassuk, mint a diákfiatalokat? — Az alapvető cél — azonos értékű bizonyítvány — azonos értékű tanulmányokat föltéte­lez. A „hőskorszakot" viszont az oktatási módszerek azonos­sága is jellemezte, abból a naiv hitből, hogy „az iskola levegője mindenkit diákká for­mál .. ." Ez, - köztudott - hallgatónak és tanárnak egy­aránt tengernyi nehézséget okozott, egészen 1962-ig. Akkor egy fontos reform gyökeres vál­tozást hoz: abból indul ki, hogy a gyerek nem „kicsinyí­tett felnőtt" és a felnőtt akkor se gyerek, ha iskolapadban ül. — A szemléletváltozás lénye­ge, ami ma is meghatározza a felnőttoktatás metodikáját, az, hogy a dolgozóknak, tehát a felnőtteknek nagyobb diffe­renciáló képességeik és tapasz­talati bázisaik vannak, ebből következően ami azonos a tan­anyagban, azt is másképp szükséges fölépíteni. Van, amit egyáltalán nem kell, és van amit csak neki lehet megtaní­tani, Ezek az elvek — tudomá­nyos felismerések, a gyakor­latban alig, illetve nem jutot­tak még érvényre. A ,tankönyv vek, a tanítás módszerei még nem olyanok és nem hatnak úgy, mint kellene. Miért? Az új szemlélet meg kell érlelőd­jön a tantervkészítőkben, a ta­nárokban, az óraadókban, akik. nek naponta délelőttről-dél- utánra „szemléletet kell válta- niok” és ez nem kevés . . . Épp emiatt, ahol lehet, mint Pé­csett is, önálló tantestületet szerveznek. Az alapelv újab­ban kiegészül: a hallgatókegy részét a továbbtanulásra is föl kell készíteni. Épp ezért o mos­tani törekvések már a fakultá­ciós lehetőségekre irányulnak. Tehát a jövő kiforrott, modern felnőttoktatási intézményeihez és módszereihez a koncepció megvan, de menetközben is sok olyan kérdés fölmerül, ami­re csak kísérletekkel tudunk válaszolni. Kísérletek 0 Milyen kísérletek folynak je­lenleg? — A metodikai alapelvek a tantervi alapelvekkel azonosak: másképpen tanítani a felnőt­teket . . . Ennek jegyében szü­lettek meg olyan új törekvések, mint a tanulás távirányítása, a tanulást irányító feladatlapok, azaz munkalapok rendszere, (ez folyik Pécsett is, már évek óta), ami abban segít hogyan tanuljon a dolgozó otthon. És ide tartozik több olyan kísérlet is, amit Pécsett az országban az elsők között szerveztek, illet­ve szervezünk meg az idei és a következő tanévben, a Dol­gozók önálló Gimnáziumában. Az egyik kísérlet, az ún. „prob­lémamegoldó tanítás" már szeptembertől folyik Komlódi József igazgató irányításával és lényege az, hogy a tananyagot nem „leckeként”, hanem prob­lémaként exponálja, amit a hallgatónak otthon meg kell oldania. A másik az ún. íóv- oktatás lesz, (a Tanárképzőn már folyik), amely az iskola, a könyvtár és a művelődési köz­pont hármasában szervezi és bonyolítja le a felnőttek tanu­lását és konzultációit. De erre kérem egy másik alkalommal térjünk majd vissza, mivel az egész ügy (a Pécsi Városi Ta­nács támogatásával) még az előkészítés stádiumában van pillanatnyilag —, egy-két éven belül azonban a gyakorlatban is megvalósul. Annyit még er­ről, hogy mivel Pécsnek rádió stúdiója is van, később tv-stú- diója is lesz, mindkettő óriási lehetőséget és szerepet kaphat majd a távoktatás gyakorlatá­ban. Magyarországon 1945—1974 között 2 381 489-en jártak a dolgozók iskolája valamilyen tagozatán. Nagy részük vég­zettséget is szerzett itt. Tiszte­let, megbecsülés illesse őket. Wallinger Endre „Viva la musica...!” Egyik szombaton délután nemrég rendhagyó klub­összejövetelre hívta egybe a Baranya megyei Népmű­velési Tanácsadó a megye kilenc különböző jellegű és összetételű kórusát az Ifjú­sági Házba, összesen mint­egy 400-450 dalost. A né­zőteret — és fölváltva a szín­padot is — kórustagok töl­tötték meg: a Komlói Mun­káskórus; a komlói Kun Bé­la Gimnázium és a Kender­földi Általános Iskola diák­kórusának, továbbá a som- bereki székely pávakör, a pécsi ÁFÉSZ I eánykara, a Szigetvári Tinódi Vegyeskar, pécsi Bartók Férfikar, a Mecsek Kórus és ,a Neve­lők Háza Kamarakórusának tagjai. Fölcsendült a „Vi­va, viva la musica!” nép­szerű, hangulatos kánon, majd az együttesek sorban a pódiumra léptek és el­énekeltek valamit a reper­toárjukból - a többieknek. Egymásnak. Nem volt ün­neplő uniformis rajtuk, nem volt lámpaláz, szereplési drukk s talán ezért, intoná­ciós hiba sem akadt, min­denki felszabadultan, derű­sen átadhatta magát a mu­zsika léleknemesítő hatal­mának; oldottan énekelt a maga és a többiek örömé­re. Volt itt közös daltanulás, közös népdaléneklés és tré­fás zenei fejtörő is volt a „fellépések” között. Sőt, még születésnapi köszöntő is: minden pécsi dalénekes tanára, Agócsy László 70 éves. Haydn kedves kánon­ja, az „Erdő mélyén” kez­detű csilingelt a zsúfolt te­rem, a négyszáz dalos lel­kes ünnepi virágcsokra gya­nánt — kisdiákok és na­gyobbak s felnőttek ajkán ezen a közösen eltöltött rendhagyó klubdélutánon, amire — gondolom — mind­annyian szívesen emlékszünk vissza. Mindenekelőtt a Népmű­velési Tanácsadó kezdemé­nyezését szeretnénk őszintén dicsérni. Nagyszerű gondo­lat volt egybehívni kilenc kórusegyüttest közös dalo- lósra, hiszen közöttük akad jó néhány olyan együttes, amelyik bizony nemigen di­csekedhet sokféle szereplé­si lehetőséggel. Ez itt sze­replés, találkozó, tapaszta­latcsere is volt egy kelle­mes közös szórakozás szép emlékével. Úgy hangzott el, egy év múlva ismét találkozunk . . . Sok, azaz hosszú ez az egy év! A találkozónak, — hisz a résztvevők többsége pécsi — nem lehet túl nagy „költ­ségkihatása”. Kevés kell hozzá és nagyon sokat te­hetne egy másik, hasonló találkozó is, most azokkal, akik ezúttal nem lehettek itt. És milyen szép lenne mindez tavasszal, szabadté­ren, esetleg éppen a ha­sonló célra is kialakított fel- szabadulási emlékmű kör­nyezetében .. . (w. e.) Vörösmarty- est Vörösmarty verskoncerttel lép a pécsi közönség elé holnap este 8 órakor a Budapesti Irodalmi Színpad a József At­tila Művelődési Házban, Előszó címmel. A műsorban közremű­ködik: Benkő Dániel, Besse­nyei Ferenc kétszeres Kossuth- díjas, Kiváló Művész, Bujtor István, Dőry Virág, Gordon Zsuzsa, Harangozó Teréz, Ma­daras József. A díszleteket Gergely István, a jelmezeket Meluzsin Mária tervezte, a műsort Gáspár János rendezte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom