Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-10 / 69. szám
A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat mohácsi takarmánykeverő üzemében 45 féle takarmányból idén 4100 vagonnal gyártanak. A képen: a granuláló gép óránként 50 mázsa speciális takarmányt állít elő Erb János felvétele A társadalmi tudat és közhelyeink yolc tsz és állami gazdaság társulása A z utóbbi években elég gyakran foglalkozunk a társadalmi tudat kérdésével. Ez természetes, hiszen szocialista fejlődésünk a társadalom egyetemes, tehát anyagi és szellemi gyarapodását és változását egyaránt igényli és eredményezi. Csakhogy jobbára társadalmunk anyagi gazdálkodásának eredményeit szoktuk behatóbban vizsgálni, anyagi sikereinkkel szoktunk előszeretettel foglalkozni — például a mérlegkészítések idején —, miközben társadalmunk tudati változásait többnyire elnagyoljuk, esetleg lebecsüljük, vagy megelégszünk egy-egy társadalmi tudatunkról alkotott általánosítással. Ennek következtében az olvasóban vagy a szemlélőben az a benyomás alakulhat ki, hogy szocialista társadalmunk összetevője egyfelől a dinamikusan és eredményesen fejlődő anyagi lét, másfelől viszont a visszahúzó, fejlődéseben gátolt, „elmaradott" társadalmi tudat. Mindezt sokan magától értetődőnek tartják, s a „tudat elmarad a léttől" megállapítással nyugtázzák. Ez viszont már korántsem természetes, hiszen azt a látszatot kelti, hogy társadalmunk tudata valamiféle homogén tudatforma, amelynek legfőbb jellemzője az anyagi léttől való törvényszerű „elmaradás". Pedig ha csak egy kicsit tekintünk mélyebbre, okvetlenül látnunk kell, hogy a társadalmi tudat legalább annyira sokszínű, mint az anyagi lét, vagy maga a társadalom. A társadalmi tudat a társadalmi lét bonyolult áttételeken keresztüli tükröződése, azaz az anyagi termelés által létrehozott és meghatározott tudatformák összessége, amelybe nézetek és hiedelmek, eszmék és téveszmék, képzetek, szokások, politikai, jogi elméletek, esztétikai és etikai felfogások, az emberi gondolkodás hihetetlenül gazdag és sokszínű produktumai tartoznak. A társadalmi tudat tehát meglehetősen heterogén, a legkülönbözőbb, egymással merőben ellentétes tudatformákat foglalja illetve foglalhatja magába. Szocialista társadalmunk osztályokra és különféle társadalmi rétegekre tagozódik. Állíthatjuk-e, hogy társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában a társadalom tagozódása már nem befolyásolja a társadalmi tudat változását és formáit?' S ebben a kérdésben nemcsak arról van szó, hogy társadalmunk alapvető érdekazonossága ellenére ma még eltér egymástól a munkásság és parasztság társadalmi tevékenysége, munkája, életmódja — és mindennek megfelelően gondolkodásmódja is, — hanem arról, hogy az alapvető osztályokon belül is az eltérő életmódok, tevékenységek és tudatformák sokaságát találjuk. Bármennyire is egységes — vagy legalábbis jól körülhatárolható — a munkásosztály tudata, jól tudjuk, hogy a munkásosztályon belül menynyire más és más életmódot, kötődést és gondolkodást jelent például Csepelen dolgozni, vagy bányásznak lenni Borsodban, mint kisüzemben termelni vagy a „fekete vonatokkal” nap mint nap ingázni az üzem és egy nagyon távoli munkahely között. A munkássághoz hasonlóan sokszínű és heterogén a parasztság tevékenysége, életmódja és gondolkodása. A paraszti tárgyú szociográfiákból Szakszerű műtrágyakezelés Korszerű növényvédelem Eső veri, nap szikkasztja a szabad ég alatt tárolt műtrágyát és emiatt összecsomósodik. Ezután darálják, hogy felhasználhassák: dupla vesződ- ség. Fóliával takarják, de a veszteség alig csökken. Nyolc Mohács és Siklós járási téesz- ben: Boly, Villány, Babarc, Lippó, Majs, Mohács, Borjád és Lánycsók — évente 10—12 millió forint kárt okoz a műtrágyakezelés és tárolás. Ugyanitt kevés a növényvédő szakmérnök és üzemmérnök. Néha nem megfelelő arányban műtrágyáznak, nem készülnek fel időre a kártevők megjelenésére, gyakran nehezen jutnak védőszerhez. A Bólyi Állami Gazdaság vezetésével, nyolc termelőszövetkezet részvételével megalakult — közös fenntartásban — az Agrokémiai Egyszerű Gazdasági Társaság, mely közel százmillió forint értékben műtrágya- ésr növényvédöszer-raktár- bázist létesít három telephely- lyel: Bolyban, Mohácson, Ma- gyarbólyban. Több mint nyolcvanmillió forintot adnak össze, állami támogatásból legalább 12 millió forintot várnak. Az évenként érkező 70—80 ezer tonna műtrágyát csaknem ötven szakmunkás kezeli, tárolja gépek segítségével a két év alatt kialakítandó hét műtrágyatárházban, két növényvédőszer raktárban. Bolyban és Mohácson szociális létesítmény is készül. A szakszerű, központosított raktározással műtrágyakezelési veszteség alig haladhatja meg az évi egymillió forintot. Megszűnnek a beszerzés adminisztratív és szállítási nehézségei, mert közvetlenül a gyáraktól, vásárolnak olcsóbban. A 4—5 fős szakmérnökgárda többek között előre jelzi a kártevők érkezését, meghatározza a permetezés sorrendjét, trágyázási, növényvédelmi kísérleteket végez, szervezi a brigádvezetők, készletkezelők szakmai oktatását. A Baranya megyei Állami Gazdaságok danicpusztai szak- szolgálati állomása trágyázási tanácsadással szolgál és évenként talajt vizsgál. A környezetszennyeződés megelőzésére csők Bolyban működik vegy szeres mosoda, többszöri szikkasztó- és tisztítórendszerrel. Kezdetben a téeszek saját járműveikkel szállítanak, később központi géppark lesz. A bólyi gazdaság helikopter- és repülőgépállományával segít a permetezésben. A raktár-központokhoz iparvágány vezet majd, a ki- és berakodást gépesítik. A Mohácson épülő raktárbázison tegnap a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat átvette a munkaterületet, megkezdte az előkészületet az építésre. Tavasztól az ipari vágány a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében készül. Átadás jövő évben várható. Ősztől a bólyi, jövő évtől a ma- gyarbólyi raktár építésébe kezdenek. Csuti J. jól tudjuk, hogy müyen'iMqy különbség van például a ta-’ nyasi parasztok és a falvakban, kisebb városokban élő parasztok között. Az alapvető érdekazonosság ellenére tehát az egyes ember tudatát eltérő tényezők motiválják. Az osztályhelyzeten kívül a konkrét tevékenység köre, munkája, munkahelyi közössége, származása, iskola végzettsége, lakóhelyi környezete, társadalmi tevékenysége, családi állapota, családjának tradíciói mind-mind olyan tényezők, amelyek jelentős mértékben motiválják az egyes ember tudatát. Nyilvánvaló tehát, hogy a társadalmi tudatban egyidejűleg lehetnek jelen progresszív és retrográd tudatformák, tendenciák. A kifejlődésben és erősödésben lévő új, szocialista, kommunista tudatformák, szokások és emberi kapcsolatok mellett természetszerűleg léteznek a legkülönfélébb nem szocialista, polgári — nagy- és kispolgári —, esetenként dzsentroia tudatformák, magatartásmódok és allűrök, a tudomány, a szocialista műveltség és kultúra mellett pedig babonák, tévhitek és ostoba előítéletek. Ezek mindegyike eltérő módon és mértékben, de mégiscsak része a társadalmi tudatnak. Kockázatos dolog tehát társadalmi tudatunkról sommás ítéletet alkotni, s benne csakis a letrográd, a nem szocialista vonásokat látni, s annak alapján a társadalmi tudat egészét minősíteni. Sőt a társadalmi tudat mérlegelésénél, megítélésénél az sem elegendő, ha az emberek jelenlegi tudatállapotának az átlagára hivatkozunk. Feltéve, ha ki lehetne „számí- tanii” társadalmunk jelenlegi tudatállapotának „átlagát", az átlag ismerete sem vezetne megfelelő eredményre, hiszen kiküszöbölné azokat a jellegzetességeket, amelyek a tudatformák változásának tendenciáira utalnak. Tehát mindazoknak, akik a társadalmi tudat kérdésével behatóbban foglalkoznak nemcsak arra kell választ keresniük, hogy mi és milyen a tudat, hanem arra is, hogy milyen tendenciák jellemzők a tudatformák változására, melyek a gyengülő, s melyek az erősödő tudatformák, és hogy milyen eszközökkel lehet a tudatformák változását szocialista fejlődésünk követelményeinek megfelelően elősegíteni. Ha ezzel az igénynyel közelítjük a társadalmi tudat kérdéseit, akkor feltétlenül pontosabb és differenciáltabb — tehát valós — képet kapunk a társadalmi tudatról. Éneikül viszont marad a leegyszerűsítés és az üres általánosítás. T ermészetesen a tudat befolyásolása és megváltoztatása nemcsak a társadalom közvetlenül arra hivatott intézményeinek a feladata, hiszen végső soron öz ember anyagi és érintkezési viszonyaival együtt termeli és változtatja meg gondolkodását és gondolkodásának termékeit. A hangsúlyt a tudatformálásban is az anyagi és tudati tevékenység együttes változására és megváltoztatására kell helyezni. Sem az anyagi lét, sem a társadalmi tudat változásai nem következnek be automatikusan vagy nem oldhatók meg kampányszerűen, hanem csakis a tudatos gazdasági és társadalmi építőmunka együttes eredményei lehetnek. Visszatért a kellemetlen, nem várt tél Hó, latyak, út és közlekedés Akiknek jól jön a csapadék Azt tartja a néphit, ha valaki márciusi hóban mossa arcát, akkor elmúlnak a szeplői. A havas utcákat járva hóban sze- pítkező embereket nem, de bosszankodókat annál többet láttunk. A közlekedés. A hószolgálat ügyeletes szerint Pécsett és Baranyában általában rendben vannak az utak, csupán itt-ott lehet rövid ideig fennakadás. A megyében húsz, Pécsett pedig 4 gépkocsi járja az utakat, takarítja a havat, salakot, sót hintenek a burkolatra. Pécsett a helyi közlekedésben nem volt „látványos" fennakadás. Azonban az utak minőségéről akadtak elmarasz-] taló vélemények. A 46-os, Pécsbányatelepre közlekedő járat vezetője Cz>igler Kálmán egy fordulóra hívott bennünket. Taxival követtük a”z Ikarust. A belvárosban még csak-csak, a Rigóder tető felé, a János kút és a Dózsa György út között azután már az út teljes szélességében kacsázott a jármű. A taxit pedig három rakodó munkás tolta majd száz méteren, hogy feljussunk a. tetőre. Az igazi megpróbáltatások a Cassián völgy után következnek. Vastag, tíz centis szenes, havas sár borítja az utat s a mélyedések akkorák, hogy az autóbuszkerék teljesen elmerül. A végállomáson beszélgettünk a gépkocsivezetővel: — Naponta nyolc forduló, 160 kilométer, ez a normám ezen az úton. Reggel, nem túlzók, úgy kellett az utat keresni, én törtem először. Menet közben pedig állandóan figyelmeztetnem kell az utasokat, hogy mit tegyenek: húzódjanak a kocsi farába, közepébe, vagy épp maradjanak elöl, hogy a legkevesebbet érezzék ebből a zötykölődésből. Az Engels úton találkozunk egy sószóró kocsival, vezetője Göncz József reggel hét óra óta járja a várost: — A ránk bízott utak nagy részét, amennyire lehetett letisztítottuk, felsóztuk. Addig maradunk az utakon, amíg szük- séq lesz ránk. Lehet, hogy a délelőtt folyamán még nem jutunk el mindenhova, de rövidesen valamennyi útra sor kerül. A közlekedés, a távolsági és a helyi is tulajdonképpen maradéktalanul ellátja a feladatát, a késések alig számottevőek, csakhát... Hull a oorhó, de olvad is nyomban, nincs hideg. Mondjuk a szobákban. Azonban nagyon sokan dolgoznak a szabadban. A Szalai András utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca kereszteződésében a posta és ö DÉ- DÁSZ emberei hálózatot fektetnek. öröm hallani: előre és nem utólag . .. — A telefonvezetékek csövét rakjuk le, így nem kell majd egy esetleges építkezés után ismét feltúrni az utat. Nem kellemes, hogy esik a hó, de talán most még szerencsénk is van vele, megtakarítjuk az iszapolást, mert ázott a talaj — mondja Putz Sándor, a posta hálózatépítő üzemének dolgozója. A MÁV ügyeletén elmondták, hogy a vonatok késése nem jelentős, a mentők inspekciósa arról számolt be, hogy nem több a hívások száma, biztosan óvatosabbak az emberek. A következő napokra már tavaszt várnánk, de a meteorológia semmi jóval nem kecsegtet: továbbra is havazásokra számíthatunk és nulla fok alatti hőmérséklettel. Füzes János Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúl l ncrolo Az MSZMP Baranya megyQi Bizottságának lapja XXXIII. évfolyam, 69. szám 1976. március 10., szerda Ára: 80 fillér
