Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-09 / 68. szám

1976. március 9., kedd Dunanttut napló 3 Próbasütés a pécsi kenyérgyárban Kemencében az első kenyér Hamarosan a boltokba kerül a feszültség feloldó­dott. Három évi megfeszített munka ered­ményeként, a hét végén kisült az első vekni az új pécsi kenyérgyárban. Nem volt ünneplés, holott Pécs két évtizede várt e pilla­natra, A hidegpróbák be­fejeződtek, a továbbiakban a hazai, a jugoszláv és a nyugatnémet berende­zéseknek a gyakorlatban kell bizonyítani, hogy a gyári kenyér is van olyan jó, mint elődje. Erről a próbasütések befeje­zése után a pécsiek is meg­győződhetnek. Addig i,s külön­böző vizsgálatoknak vetik alá az egykilós vekniket. A kenyér­gyár az Engel János út környé­kén épülő új iparnegyed első létesítménye. Az út mentén hú­zódó kétszintes szociális épü­let. a több mint száz méter hosszú üzemcsarnok vajszínű tömbje jól illeszkedik a környe­zetbe, a világos színek is sej­tetik, hogy élelmiszeripari üzem­mel van dolgunk. Erre utal a környezet is: a belső utakat közrefogó parkosítandó terület is hamarosan fölveszi végleges képét. Komposzttal kevert föl­det szállító teherautók érik egymást, a terítés után a fű­mag is földbe kerül: a végle­ges simításokat végzik az épí­tők. Nem úgy a pécsi Sütő­ipari Vállalat műszaki vezetői, a már itt dolgozó pékek, mű­szerészek, villanyszerelők, beta­nított munkások, a sütőcsarnok alagsorában kialakított műhe­lyekben dolgozó autószerelők, akik szintén a közelmúltban foglalták el új birodalmukat. Számukra most kezdődik csak az igazi ismerkedés, a mintegy 87 millió forintba került beru­házással, amely nyugodtan mondhatjuk hazánk legmoder­nebb és egyben legszebb ke­nyérgyára. Ami ugyan néhány hónapos késéssel, de az erede­ti terveknek megfelelő összeg­ből valósult meg. A vajszínű és csontfehérre festett berendezések paramé­tereinek bemérése, a liszt, a kovász, az élesztő, a sálé és a víz adagolásának beállítása az elmúlt héten folyt: ennek kö­szönhető és természetesen a beépített automatiikának, hogy a tésztakészítők, a dagasztó­gépek, az elő és utókelesztők, a kemencék összehangoltan működnek. A kenyérgyárat a Mohácsi úti malom látja el liszttel, ahonnan tankautóval szállítják a kenyérnek valót. (Amit végülis nagy utánjárásra mégiscsak megkapott a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat.) A liszt az üzem mellé épített és az ÉLGÉP által szállított fémsilók­ba kerül, amit levegő segítsé­gével juttatnak a hat, egyen­ként őtven tonna befogadóké­pességű tartályokba. Tíznapos készletet képesek tárolni, így végre megvalósulhat a liszt megfelelő pihentetése. A silók érdekessége, hogy hazánkban elsőként itt állították fel fém­ből készült lisztfároló tartályo­kat: amit a nyugatnémet Rei- melt cég licence alapján ké­szítettek. Ottjártunkkor a csar­nokban húzódó narancssárga vezetékek néhol fehérbe ját­szottak, óm a helyszínen lévő szerelők új tömítőgyűrűket tet­tek a csőszakaszok kritikus csat­lakozásaihoz, s a csavarok meghúzása után megszűnt a kifújás: a liszt szállítására ugyanis munkába fogták a le­vegőt. A kovász és tésztakészítés magyar berendezéseken törté­nik. Három, folyamatos tészta­készítő vonalat szereltek be, amelyekről óránként négy és fél tonna tészta kerül a dagasz­tógépek adagolóiba. A kenyér­nek való innen az osztógépek­be jut, ahol másfél kilogram­mos darabokra szaggatják a tésztát. Az előkelesztőkbe kerü­lő anyag már kenyérformájú, ezeket a berendezéseket, a vég- kelesztőkkel és a kemencékkel együtt, a pancsovai MINÉL cég szállította. A gázfűtésű be­rendezésekből kikerülő kenye­ret három órán át pihentetik, majd rekeszekbe teszik és máris indulhat a boltokba. Az új gyár tizenhat órán át termel naponta, teljes kapaci­tása eléri a negyvennyolc ton­nát, ami jelentősen meghalad­ja Pécs kenyérszükségletét. A város ma napi 32-34 t kenyeret igényel, s ahogy a fogyasztói szokások változnak, ez a meny- nyiség valószínű tovább csök­ken. Elegendő, ha csak az el­múlt öt esztendő számadatait hozzuk fel példaként, öt évvel ezelőtt 14 400 tonna, míg 1975- ben 12 400 tonna kenyeret fo­gyasztott a város lakossága. Mindez, a finompékáru utáni kereslet nagyarányú megugrá­sával áll összefüggésben; így évről évre hat—nyolc százalék­kal kell növelni a sütőiparnak a kifli, a zsemle és egyéb ter­mékek gyártását. lllllllilli!!! Ezért az új gyár beléptével, a régi üzemek egy részében csak az említett sütőipari ter­mékeket gyártják majd. A ke­nyérgyárral függ össze az is. hogy az elavult sütödék végre bezárhatják kapuikat. így a Ró­kus utcai, a Rákóczi úti és va- sasi kisüzemek beszüntetik a termelést. A bontásra váró üzemekből, de a többi sütödé­ből is, már hetekkel ezelőtt át­költözött a munkások egy része az Engel János útra. Az új tech­nológia, az új berendezések kvalifikáltabb embereket köve­telnek. Ezért még az elmúlt esz­tendőben negyven betanított munkásuk részére háromhóna­pos továbbképző tanfolyamot szerveztek, időközben a pékek is elsajátították a szükséges tudnivalókat, a műszakiak, a laboránsok is tudjáik mi a teen­dőjük. ttgykftói Nem szóltunk még az En­gel úton készítendő kenyér jel­lemzőiről. Mint ahogy Szalma János, a vállalat igazgatója el­mondta, nagyobb térfogatú, egyenletesen sült, jó bélzetű kenyeret kívánnak a fogyasz­tók asztalára tenni. Mindehhez tegyük hozzá, hogy izleteseb- bet mégha egy kilogrammos is lesz. Mert az új üzemben csak kilós kenyeret sütnek majd. A döntés mellett több érv szólt. Egy felmérés szerint például, a boltokba kerülő kenyér több mint hatvan százalékát felvág­ják — azaz darabban adják el — az egy családra jutó kenyér- fogyasztás nem haladja meg naponta az egy kilogrammot. Lényeges szempont volt az is, hogy a kilós kenyeret gyártó üzemek magasabb állami dotá­ciót kapnak. És sajnos az sem hagyható figyelmen 'kívül, hogy egy nemrég végzett reprezen­tatív felmérés szerint a kenyér tíz százaléka a szemétbe kerül Pécsett. Salamon Gyula „Nagy család lettünk..." Mozgalmas iljúsági élet Felsűszentmártonban Felkutatni és megőrizni a délszláv folklórkincset 1972-ben még csak hét KISZ- tag volt Felsőszentmártonban, most 54-en tömörülnek a há­rom — a tsz, a bőrüzem és a területi — alapszervezetben. Hamarosan megszületik a köz­ség negyedik alapszervezete is a szigetvári Építő Ktsz telephe­lyén, és a jelenlegi csúcsveze­tőség helyett KISZ-bizottságot választanak. > A csúcsvezetőség tagjaival a művelődési ház és a tanács szomszédságában lévő ottho­nos munkásklubban beszélget­tünk. Ez a KISZ-eseké, a fiata­loké is. A fiatalok társadalmi munkában végezték el a par­ketta csiszolást, a lakkozást, a festést, a függönyvarrást. A ta­nácstól kapott 40 000 forintot a berendezésre költötték, a tv-t a tsz-től kapták. — Mióta ilyen „nagy csalód" lettünk, mindenben számíthat ránk a községi tanács, a ter­melőszövetkezet is — mondja Gy őrvári M árkné csúcstitkár. Az alapszervezetek tagjai részt vesznek a község fásításában (kis parkerdőt ültettek a Drá­va mentén), tisztán tartásában, védnökséget vállalatok a tsz aratási-betakarítási munkálatai felett, s ha halaszthatctlao sze­zonmunka adódik, minden alapszervezet „mozgósítást” tart. Az úttörőszervezet 30. év­fordulója tiszteletére berendez­zük a csapatotthont. A bőrüzem KISZ-eséi eddig is több kom­munista szombatot tartottak, s a bérért szemléltető eszközö­ket, laboratóriumi felszerelést vásároltak az iskolának. Az alapszervezeteket évek óta együttműködési szerződések kötik az iskolához, a gyerekek­hez: patronálják a raiokot, szeptembertől a tsz KISZ-esei gépészszakkört vezetnek maid az iskolában, a ..bőrösök” üzemlátoaatásra, autóbuszokon pedig kirándulásokra - Pécsre — viszik a tanulókat. A társa­dalmi ünnepekre közös prog­rammal készülnek, sportvetél­kedőket rendeznek, meghívják a gyerekeket a KlSZ-gyűlések- re ... — Kiemelt helyet foglal el munkatervünkben a politikai munka — hangsúlyozza Győrvá- riné. A kéthetenkénti ifjúsági vitaköröket a tagság 80 száza­léka látogatta. Beneveztünk a kongresszusi klubmozgalomba. Ny. Osztrovszkij: Az acélt meg- edzik című regénye kapcsán tartunk egy beszélgetést a ha- zafiságról és az internaciona­lizmusról. Tavaly a FIN záró- ünnepsége alkalmából külföldi vendégeket is fogadtunk. Az idei programban szerepel lö­vészbajnokság a környező köz­ségek részvételével, több műso­ros kultúrest, fogadjuk a hála­stafétát. S mivel az 1974. évi ifjúsági parlamentünk nagyon jól sikerült, ez év őszén újra megrendezzük. Nagy gonddal szervezzük az aktivisták köré­nek foglalkozásait, ahol az alapvető szervezési ismeretek­kel, a KISZ felépítésével, a kongresszus anyagaival ismer­kednek aktivistáink. Felsőszentmárton távol esik a járási és megyei székhelytől, ezért bizonyos értélemben „ön- ellátóa'knak" kell lenniük. Nem szigetelődnek el: színházláto­gatásra járnak Pécsre és Ka­posvárra, országjáró túrákat szerveznek, testvérkapcsolatot építettek ki a verőcei ifjúsági szervezettel. Kétszer jártak már Jugoszláviában, 1974-ben, a FIN rendezvényein pedig a ve­rőceieket látták vendégül. Gon­dot jelent a KISZ-munkában, hogy sokan eljárnak dolgozni, s a gyűlések, egyéb összejöve­telek tartásában hozzájuk^ is kell igazodni. — Értelmes és hasznos szóra­kozást találnak KISZ-fiataljaink a Podrávka nemzetiségi ének­táncegyüttesben — mondja Mar­kovid Katalin tanárnő, a párt- alapszervezet ifjúsági felelőse —, mely a délszláv folklórkincs felkutatását, megőrzését tartja fő feladatának. A csoport szin­te a felszabadulástól működik, s eddigi legnagyobb sikerének az 1967. évi zágrábi nemzetközi folklórfesztiválon való részvé­telt tekintjük. A felsőszentmártonj KISZ-esek szeretnék még magasabb szín­vonalra emelni a politikai ne­velőmunkát, a társadalmi tevé­kenységet. Ifjúsági klubot ala­kítanak, ha megérnek rá a fel­tételek, irodalmi színpadot szerveznek, a nőtanáccsal kö­zösen kézimunka szakkört indí­tanak. Gyűjtik az anyagot a nemsokára megnyíló tójház számóra is. A legjobban annak örül a csúcsvezetőség, hogy a fiatalok Íérjhezmenés, nősülés után se fordítanak hátat az if­júsági szervezetnek. (györke) Városi emberek az „aluo” faluban Mondják, hogy Bicsérd ha­tárában minden megterem. Jó a föld, isteni adomány. Erről be­szélt Parragi Géza, a termelő- szövetkezet gépjavítója a Ha­zafias Népfront helyi szerveze­tének elnöke is. Jól élnek te­hát a falubeliek, itt Pécstől alig 20 kilométerre; bár kétlaki életmóddá formálta a falube­liek többségének életét a meg­élhetésért való1 küzdelem. Hiszen a tsz-nél több munkaalkalom itt helyben nemigen akadt, s az ércbánya vállalattól kapott elég jó kereset mellé, — hiszen többségük a bányánál dolgo­zik, — a háztáji hozza a bete­vőt. — Anyám annakidején úgy vett rá a szilvaszedésre — mondja Parragi Géza, — hogy azt mondta: ha megszecfek egy ruháskosárra valót, kapok vízi­festéket őszre... A kosarat megszedtem, s persze, hogy o festékből sem lett semmi. Sze­gényesen éltünk, néhány hold vagyonkával, mint a többi falu­beli. S hogy most mi van . . . Felépült az egészségház, az or­voslakás, a szolgáltatóház a központban. Mindenki új házat épít, vagy a régit bővíti, tata­rozza. Autót vesznek, nyaraló utón futnak . .. Bicsérd Görcsöny mellett ta­lán halálra volt ítélve, de az­tán, hogy a városiak „rákap­tak” a falusi levegőre, s itt hely­ben is elkezdtek építeni, a hal­dokló községből erős, város környéki község lett. Városi em­berek lakják, még ha nem is város Bicsérd. Pécsen veszik a bútort, a kelengyét, ott vásá­rolnak, szórakoznak. Meg is lát­szik az életmódjukból — Parra­gi Géza szerint — leginkább abból, hogy csak hálni járnak haza legtöbben. Kézenfekvő kimondani: alvó község Bicsérd. (Ha a tsz jól fi­zet, nagyobb az aktivitás, be­szélik, tárgyalják a község ügyeit, gondjait, ha kevésbé jól, hát bezárják a kaput, s csak a legközelebbi szomszé­dig jut el a panasz.) Régi be­szélgetések a kapu előtt, a ki­tett kispadok, a lányos házak­nál való összejövetel, dalolás, mókázás — már a múlté. 'Pasz- szívak az emberek. Mondták ezt sokan Bicsérden, az is mondta, aki talán a legpasz- szívabb köztük. Valaki azt mondta, hogy a tévé az oka mindennek, az a fránya tévé: azóta nem jönnek össze a szomszédok. Meg a pénz. Haj­szolják, lótnak-futnak utána, s ha nem érik utol, másra mon­danak kígyót-békát, intrikál­nak, elégedetlenkednek .. .- Új iskolát építünk - mondja a népfrontelnök. —Ta­lán ez is segít valamit, nem Pécsre mennek a gyerekek az általánosba . .. Város ez, ha már az iskola is Pécsen van egyeseknek. Az öreg iskola, a régi düle- dező falak a mai srácoknak keveset mondanak. Hat tan­termes, újat építenek, hiszen már a hatéveseket meg kell fogni ... A tanács pénzét jó­pár évre elviszi ez a beruhá­zás, de kell. A kérdés mind­össze az, hogy hol épüljön? Egyesek szerint a sportpálya mellett, de ott van a tsz gép­javítója is, silója is: zaj és bü- dösség egy rakáson. A falu­központba meg nem fér el. Ki­csi a hely az egészségház és a szolgáltatóház mellett, oda esetleg egy új kultúrház — mű­velődési ház épülhetne. De miből? Talán 1980 után... Mégis tervezgetnek, álmo­doznak. Parragi Géza: Mozgósítani az embereket. ., Ez ma a legnehezebb. Szeretnék, ha szép lenne a község. Ha az idegen idejön, álljon meg egy pillanatra, s néz­zen körül. A házak, a kertek cso- dálnivalók. A portán belül rend van, s ha a tiszta rendes köz­ség címét ezután ítélnék, a bi- csérdieknek bizonnyal kijárna. A porták előtt azonban .. . Most közművesítettek, egyéb munkálatokat végeztek. Végre lehet a vízelvezető árkokat szé­lesíteni, az átereszeket megtisz­títani, újjá építeni. Az új híd- gyűrűk megvannak, minden ház elé három kellene belőlük, — á 170 forint, - de kevesen kapnak utána. Miután egysé­ges és szép lesz minden kerti bejáró, rózsabokrokat ültetné­nek a házak elé. Falusi gondok. Eleinte nehezen megy a ka­láka, de ha összegeznénk, hogy mennyi társadalm: mun­kát végeztek a bicsérdiek a tanácstagok és a népfront he­lyi szervezetének kezdeménye­zésére, talán maguk a helybe­liek sem hinnék el. A villany- hálózat cseréjét nemrég fejez­ték be - azelőtt ha valaki az egyik faluvégen bekapcsolta a darálót, a másik végen gyertya mellett ücsöröghettek — s a munkálatoknál ott dolgoztak a helybeliek is. Társadalmi mun­kában, s a tsz adta a fuvart Parragi Géza a megyei nép­frontértekezlet küldötte is. Ter­mészetesen felmerül a kérdés: ha felszólalna, vajon mit mon­dana, miről beszélne? — Nem — mondja — nem akarok szólni. Ha gond van, mások biztos elmondják. Bi­csérden 1962 óta vagyok a népfront elnöke, s azóta sok mindent sikerült elérni. A helyi embereknek helyben kell a hangjukat hallatni, s ha elő- szörre nem megy valami, hát belevágni újra, hogy sikerül­jön I Kozma Ferenc A kovászolókádakat ellenőrzik a gyár dolgozói Bicsérd gondjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom