Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-30 / 89. szám
1976. március 30., kedd Dünantűlt napló 3 Történelmi täuflotböl késiitett számuelés ki, mikor és hogyan tette oda gáncsolóan a lábát, ami aztán egy torz megoldást szült. Szemléletesen írja le a szerző a hétemeletesek sztoriját. 1965- ben építész marasztalta el az építészt: „A főutca lakóházai kemény, rideg hasábok. Keménységüket hangsúlyozza téglaburkolatuk, tagolatlan falsíkjuk . ..” Dénesi leírja, hogyan lett a Bölöny Árpád által tervezett szépen tagolt homlokzatú épületből rideg hasáb — egy aggodalmaskodó, ma már névtelen beruházó miatt, „aki úgy vélte, hogy jelentős megtakarítás érhető el azáltal, ha az egész konzolosan kiugratott részt legyalultatja az épületről’’. Az utókor számára névtelenné váló modern mecénások így hozzák kivédhetetlen helyzetbe az alkotásért nevével felelő építészt. „Torpedózás“ Tanulságos részlet az újme- csekaljai filmszínház-kultúrház hiteles története. Jóváhagyott, megvalósításra kész tervei voltak, — mégis lekerült a napirendről, mert „valaki” kitalálta, hogy az épületet 90 fokkal el kell fordítani. Ezzel olyan sikeresen lehetett megtorpedózni a ma közel 30 ezres városrész művelődési intézményét, hogy már nem is beszélünk róla. Tág teret szentel a szerző kedvenc „vesszőparipájának”, a panorámának, aminek oly nagy szerepet szánt Újmecsek- alján, de amiből vajmi keveset sikerült megvalósítania. Annakidején eleve számoltak azzal, hogy Pécs csodálatos látványának érvényesülnie kell az új városrészben is és a vizuális kapcsolatnak meg kell teremtődnie. Bizonyos pontokról elméletileg látszania kellene a Mecsek vonulatának, a székesegyháznak, a Havihegynek, ám e pontok és a látványsor között fal emelkedik, s Dénesi ábrákkal is bizonyítja a szándék meghiúsulásának útját. Mind között legelképesz-' több a 17 emeletes esete. Legfelső szintje a Misinával vetélkedő kilátópont lehetne, ha ügyes érzékkel valaki is belekapaszkodott volna a várostervezői ötletbe. Dénesi Ödön tanulmánya Új- mecsekalja izgalmas két évtizedének történetéből nemcsak a negatívumokat ragadta ki. Üjmecsekalja nagyszerű kezdeményezések színhelye volt, s ország-világ által elismert erényekkel rendelkezik. Ezek mellett figyelemre érdemesek a negatívumok, mert ezek jelentik a jövő tanulságait. Ezért is fontos lenne, ha a Pécs további fejlesztéséért felelős személyiségek különös gonddal (és talán önkritikusan is!) tanulmányoznák Újmecsek- aljának ezt a rövid történetét. Hitvallás Dénesi Ödön e tanulmányával is hitvallást tesz a város mellett, amelyet Újmecsekaljá- val is szolgálni kívánt (e tervéért kapta az Ybl-díjat), s amelynek odaadó és alkotó polgára éppen Üjmecsekalja által lett. Hársfai István Pécs Új vérosrészének mű 1966-ban megjelent könyvben: „Pécs nyugati városrészében az építész korunk hangján szólalt meg, a legkorszerűbb, álfalájios érvényű és értékű szerkesztő elvek alapján testesítette meg építészi gondolatait, s az alkalmazott formákat, tereket, kerteket, utcákat, házakat, mégis helyi atmoszférával, Pécs egyéni jellegével itatta át”. — Ennél jobban senki nem fogalmazhatná meg ma sem a „reptér” — „Uránváros’’ (Új- Pécs?) — Üjmecsekalja kritikai értékelését. Mi sem vállalkozunk rá. Miért? Mert egyetértünk vele. Néhány éve — egy évtizede? — még szerettük Újme- csekaljá „hibáit” ostorozni, sokszor nem látva, hogy egészen másról van szó, mint általánosan hisszük. A „hibák” a megvalósulás aránytalanságaiból fakadtak. A tömeges lakásépítés gyermekbetegségeivel Pécs is megküzdött, dehát ezekért kellett volna elmarasztalni a tervezőt. „Titkok“ A tanulmány érdeme, hogy fellebbenti a fátylat a városépítés néhány kulisszatitkáról is. Előttünk a mű, ismerjük tervezőjét és könnyedén tesszük őt felelőssé mindenért, amit kifogásolhatónak vélünk. Ezt tesz- szük mi, a kortársak és ezt teszi majd az utókor is. Ugyanis azt sehol nem jegyzik fel, hogy két évtizede Érdekes és izgalmas várostörténeti munka jelent meg a Magyar Építőművészet 1975/6. számában, a napokban. Dénesi Ödön Ybl-díjas építész 31 oldalas, pompás fotókkal és gondolatébresztő ábrákkal illusztrált tanulmányban ad számot Üj-Mecsskalja 20 esztendejéről. Döntés • • • 1955—56. fordulóján született a döntés Pécs nyugati városrészének építéséről. E döntés — ma már tudjuk — meghatározó jelentőségű volt Pécs nagyvárosi fejlődésében. A városrész tervezésével Dénesi Ödönt, az AÉTV építészét bízták meg. A tervezési munka első szakaszáról — a program 1958. május 28-án történt NIM- beli jóváhagyása után — 1959- ben számolt be a szerző ugyancsak a Magyar Építőművészetben. Amit akkor elmondott, javarészt még elképzelés volt, jóllehet az első épületsorokban már ott laktak az ércbányászok. A mostani tanulmány bizonyos történelmi távlatból készített számvetés, amely akkor született, amikor a városrész csaknem befejezettnek tekinthető és szerves kapcsolata van a régi Péccsel. Emiatt a tanulmánynak helytörténeti értéke van. Pogány Frigyes írta a „Pécs városképei — műemlékei" cíTarsadalmi feladat Csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatása A vállalatok is segíthetnek A rehabilitáció vagyis a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának megoldása sokakat érintő olyan probléma, mely valamennyi dolgozónál bármikor bekövetkezhet. Betegség vagy baleset következtében csökkent munkaképességű szeretne dolgozni. De hol és milyen munkakörben? Ezt tárgyalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága január 28-i ülésén. Megyénkben a rehabilitációs problémák hozzávetőleges számítás szerint körülbelül 5—6000 csökkent munkaképességű dolgozót érintenek, akiknek jelentős hányada bányász. Hazánk megyéi közül Baranya megyében foglalkoztatják a legtöbb bányászt: szén-, érc- és kőszénbányászt, akik a legnehezebb és baleset veszélyesebb fizikai munkát végzik. Elsősorban ők kitettek sérüléseknek, betegségeknek, s azok következtében munkaképesség csökkenésnek. Kormányzatunk már évek előtt elrendelte tanácsoknál és vállalatoknál a rehabilitációs bizottságok megalakítását. A bizottságokban orvosok, munkaügyi szakemberek, jogászok és szakszervezeti megbízottak foglalkoznak a rehabilitációs feladatokkal. A sikeres rehabilitáció kiinduló pontja annak megállapítása, hogy baleset vagy betegség következtében mi maradt meg és nem pedig az elvesztettekre hivatkozni. A fél körű vagy lábú, de még a vak ember részére is meg lehet találni állapotának megfelelő munkalehetőséget és nem pedig a dolgozni akaró embernek kimondani részére azt a súlyos ítéletet, hogy tovább nem dolgozhat, mert például elvesztette a jobb kézfejét vagy ízületi betegsége miatt nehezebben mozog stb. A rehabilitáció megoldása egyaránt egészségügyi és társadalmi feladat. Minden orvosnak a sérült vagy beteg ellátásakor, gyógykezelésekor gondolni kell arra is, hogy munkaképesség szempontjából milyen végleges állapot fog kialakulni. Mindenkor a legkedvezőbb helyzet létrehozására kell törekedni, például súlyos felső vagy alsó végtag sérülés ellátásakor a csonkot úgy formálni, hogy azzal a legegyszerűbb fogó mozgást el lehessen végezni vagy alkalmas legyen művégtag viselésére. A megbetegedéseket tekintve a dolgozók, de elsősorban a bányászok közül igen sokan szenvednek mozgásszervi betegségben, melyeknél a megfelelő időben és mennyiségben végzett elektro-, fiziko- és balneo-therápiás kezelésekkel jó eredményt lehet elérni. Ezen célt szolgálja a Nehézipari Minisztérium által fenntartott Sikondai Utókezelő Szanatórium, mely azonban csak meghatározott számú mozgás- szervi beteg — elsősorban bányász — kezelését tudja ellátni. Köztudott, hogy megyénkben és városunkban a rheuma szakrendelések és kezelések száma a betegekhez viszonyítva meglehetősen kevés. Mivel központi rheuma szakorvosi rendelő és kezelő létesítése pár éven belül nem várható, megoldás lehetne az üzemorvosi rendelőket, esetleg a vidéki körzeti orvosi rendelőket is a leghasználatosabb therápiás gépekkel felszerelni. A vállalatok bizonyára nagy segítséget nyújtanának az üzemorvosi rendelőknek ilyen felszerelésekkel való ellátásában, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek pedig a vidéki körzeti orvosi rendelőknél. A vállalatoknak és szövetkezeteknek sem közömbös, hogy munkaképes dolgozóik kezelésekre való utazgatások címén ne mulasszanak tetemes munkaidőt, amikor a therápiás kezelések csak rövid munkaidő kieséssel vagy akár anélkül is a helyi orvosi rendelőkben elvégezhetők. Az egészségügy feladata lenne az orvosok és nővérek részére a megfelelő továbbképzés megszervezése. Természetes, hogy ezen ajánlott lehetőség nem zárja ki a központi megyei mozgásszervi szakorvosi rendelő, kezelő és munkatherópiás intézet létesítésének szükségességét. Az orvosi rehabilitációt megkönnyítené, ha a szakszervezeti gyógyfürdői beutalókat elsősorban arra rászórulók kapnák. Szív- és érrendszeri betegek, idegbetegségben szenvedők és az egyéb más betegek orvosi rehabilitációja már nem jelent ilyen megoldást sürgető, égető problémát, azonban nagyon is gondolni kell a beteg gyermekekre. Mozgássérült, szívbeteg gyermekek, nagyothallók, rosszullátók sorsa sem lehet közömbös. A komlói 501. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben átlag 50 mozgássérült — főleg gyermekbénulás utáni — 15—18 éves leányt képeznek biztos megélhetést nyújtó varró-szabónői szakmára. Ezen nagyon szép példa alapján lehetne továbblépni, keresni a módot és lehetőséget a csökkent értékű gyermekeknek az életre való intézményes felkészítésére, melyhez társadalmunk a legnagyobb segítséget is megadná. Dr. Puskás Ödön Z Iszerénység nélkül hó- mX rítja el a neki címzett dicséretet Grisnik Zoltán, a DDGÁZ pécsi KISZ- szervezetének csúcstitkára: — Mindnyájunknak köszönhető ez, az egymásért tűzbe menő társaságnak, hogy elnyertük a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Az indoklás elsősorban az elmúlt három év egyenletes, fejlődő munkáját emelte ki. Mire képes a három alapszervezetet tömörítő 162 tagú KISZ-szervezet a Pécsi Gázműben? — 1973-ban a szervezeti életet erősítettük, majd az ifjúság- politikára összpontosítottunk, tavaly a termelést segítő tevékenység bontakozott ki. Legerősebbek a társadalmi munkában vagyunk. Két hónap alatt - KISZ-én kívüliek is — ifjúsági klubot építettünk: a lejárati lépcsőt még éjszaka is raktuk. Négyszer meszeltünk szabad ötletek szerint, mire elfogadtuk a megfelelő színt. Hajnali háromkor már réseltük a betonlapot, aztán hatkor a 'gyárba indultunk. Első az ember és a közösség Kitüntetés: a KISZ . KB zászlója Így készült el tavaly a sportpálya, a nyugdíjasok klubja, így gyűjtöttek össze 610 mázsa vasat, 51 mázsa papírt. A nyugdíjasok klubját nem hivatalosan egyik alapszervezetüknek tekintik, oly jó a kapcsolat. A KISZ-ben munkásfiatalokkal együtt mérnökök, tervezők, adminisztrátorok, kétgyerekes anyák, 8—10 30-35 éves „öreg” is tevékenykedik. Grisnik Zoltán is 33 éves. Három éve csúcstitkár. Alig egy éve dolgozott a Gázműben, amikor megválasztották. „Nem csak a titkáruk, de az apjuk is vagy” - mondogatják a kollégái. — Szeretek beszélgetni szívem szerint, hétköznapiasan. Egy munkással nehezebb szót érteni: néha erősen fogjuk az asztalt a vitában, jól megizzadunk. Minden lecsapódik nálam, hisz kijárok a 162 fiatal közé: hírközlési felelősként, munkaversenytitkárként erre jut időm. Jól használható információkat gyűjtök össze a munka- padok mellől. Nekünk, vezetőknek közelednünk kell természetesen, őszintén a KISZ-ta- gokhoz és ez nem vezet tekintélycsorbításhoz. Rendszeresen meghallgatom a panaszokat és a tanácsokat. Ifjúsági vezetőnek lenni komoly, nehéz feladat: emberismeret, lélektani érzék, jogi tájékozottság nélkül elvesznék a fiatalok, a nők, a vállalat, a törzsgárdatagok és a szakszervezet érdekeinek egyeztetésében. Számtalanszor lőttem bakot, mert nem ismertem az összefüggéseket. — Milyen az igazi KISZ-tag? — Aki szeret és tud dolgozni a gyárban és az alapszervezetben. A közösségért „naprakész”, még vasárnap is. Idős és fiatal kollégáit megbecsüli. Helyi specialitásunk? A KISZ- bizottsági ülésen bármelyik tag részt vehet, önálló, spontán kezdeményezést bármikor elfogadunk a tervezett programon kívül. Az új belépőt alig 1—2 hónap után feladattal bízzuk meg, hogy így is érezze, szükségünk van rá. Grisnik Zoltán Lánycsókon született. Hétéves korától egy Baja környéki tanyán élt. öt kilométerről járt be naponta az általános és középiskolába: nyolc év alatt 20 ezer kilométert gyalogolt. Kétszer lepörkölte a haját a petróleumlámpa, ami mellett tanult, csakis este. Nappal a borona, a vetőgép várta. Nős, Pécsett él, egy gyereke van. Kocsit, hétvégi telket még nem vásárolt, nem cigarettázik. Naponta a gyár nyolc óra után 2—4 órát szán még a mozgalomra. 1967 óta párttag is. Érettségi után levelezőn és estin vegyipari szakmunkás, villamosműszerész, viílamosüzem- mérnök lett, ezen kívül energiagazdálkodási szakvizsgát is tett. Most jelentkezik politikai gazdaságtanból szakosítóra. Kiemelt szakmunkásként dolgozott 11 éven át az ércdúsítóban, ahol ízig-vénig közösségi emberré nevelődött. — Elvek és célok? Ne csak a gyári KISZ-vezetőségünk alkosson jó közösséget, hanem a három alapszervezet is. A cselekvő embert tisztelem, aki tesz az asztalra. Jó lenne, ha a fiatolok komplett szakmai tudást szereznének, vagyis értenének más mesterségek lényegéhez is szakmai sovinizmus nélkül. A már megkopott jelvényéről kérdezem, amit a zakóján visel. Az első KISZ-jelvény az még 1958-ból és azóta ott hordja. Csuti János
