Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-27 / 86. szám
1976. március 27., szombat Dunantmt napló 3 Gond: hiányzik az e irányítás A téma: az üzemorvos. Helye, munkája az orvostársadalmon, az egészségügyi hálózaton belül, lehetőségei és feladatai — azaz jelene. Szerkesztőségünkben dr. Plechl Ágota, Pécs városi üzemi főorvos, dr. Botos Ildikó, a Mecseki Ércbánya Vállalat, dr. Pál Tibor, a Mecseki Szénbányák és dr. Káplár Imre, a Hőerőmű Vállalat üzemorvosai részvételével nem véletlenül időzítettük éppen mostanra ezt a kerékasztal-beszélgetést. Április üzemegészségügyi hónap. Baranya megye ipari és mezőgazdasági üzemeiben ez idő tájta figyelem a szokásosnál fokozottabban a tisztaság, az egészség felé fordul: megannyi rendezvény hivatott szolgálni a dolgozók egészségének védelmét, s e fórumon találkozhatnak a vállalat, a szakszervezet vezetői, a vöröskeresztes aktívák, a dolgozók és nem utolsósorban az üzemorvosok, hogy mérlegre tegyék az elmúlt évet s felmérjék feladataikat. — A kérdés azt hiszem kézenfekvő: az ötötdik ötéves tervidőszakban kiemelt feladat az üzemegészségügy fejlesztése. Pécsett ta- paszialható-e ez, lépünk-e előrébb? Dr. Plechl Ágota: — Pécsett a Mecseki Szénbányákat és az Ércbányászati Vállalatot kivéve húsz üzemorvos — többnyire főfoglalkozásban — látja el az üzemorvosi teendőket. Az ellátottak száma több mint negyvenezer. Lehetőségeink eléggé szűkösek. A jelenlegi helyzet legalább öt főfoglalkozású üzemorvos beállítását igényelné, de nincs rá lehetőség. (Mint ahogy nem teremtődött egyetlen új munkahely sem 1973 óta.) Sajnos úgy néz ki, hogy Pécs városa az idén sem kap státuszbővítésre lehetőséget. Dr. Káplár Imre: Véleményem szerint az üzemorvosi hálózat megerősödött, s felnőtt a reá váró feladatokhoz, bár gondjaink akadnak bőven . . . Az emberek szeretik, hiszen az üzemorvosnál helyben, többnyire várakozás nélkül megkapják a megfelelő ellátást. — Milyennek ítélik az üzemorvos helyét Iaz orvostársadalmon belül? Mitől várható az üzemorvos tekintélyének növelése? Dr. Pál Tibor: — Véleményem, — bár lehet, hogy kollégáim véleményével ellentétes, — továbbra is a következő: csőik az üzemorvostól várható az üzemorvos tekintélyének növelése. Az üzemegészségügyről 1953 óta beszélünk. Mi tagadás, még a közelmúltban az orvosok legalább kilencven százaléka, jobb híján választotta ezt a pályát. S elkövették azt a döntő hibát, hogy a recept- írást tartották legfőbb feladatuknak, s tetszelegtek a „közlekedési rendőr" szerepében. Irányították a beteget. Szerencsére az utóbbi időben változott a helyzet. Dr. Plechl Ágota: — Hiányzik az egységes irányítás, s ezzel talán mindent megfogalmaztam. Hogy gondjaink között kutassak: évek óta nem kerül sor az üzemorvosi működési szabályzat kiadására, pedig e szabályzat tartalmazhatná azokat a paramétereket, amelyek alapján megreformálhatnánk a hálózat működését. . . — Az üzemorvosi rendelők és felszereltségük a ma igényeinek megfelelnek-e? Dr. Káplár Imre: — Mindkét feladatnak eleget tehetünk, lehetőségeink mind a preventív munka, mind a gyógyító munka szempontjából jók. Sokszor mondottam már: az üzemorvos amolyan tmk-munkát végez. Arra, hogy a dolgozó egészséges legyen a vállalatnak is nagy szüksége van, s ezért többségük az üzemorvosi munkát maximálisan támogatja. Felnőtt, megerősödött az üzemorvosi hálózat A jövő: az eszközök centralizációja A szakvizsga visszaüt: reformálni kéne Amíg nem szakma: kevés az üzemi nővér Dr. Botos Ildikó: - A rendelőkben minden megtalálható, ami az orvos számára fontos. De - és ez figyelmeztető — sokszor a legkorszerűbb vizsgálati eszközök kihasználtságával van baj. Több fórumon felmerült már az eszközök centralizációjának kérdése: jó lenne, ha a különféle vállalati üzemorvosi rendelők között nagyobb lenne az összhang. Dr. Plechl Ágota: — Igen, a jövő útja feltétlenül az eszközök centralizációja. Az úgynevezett komplex szűrőállomások kialakítása már megkezdődött. Például a vegyi ártalmaknak kitett dolgozók szűrése ebben a szisztémában folyik.- Sok szó esik az üzemorvos képzéséről, mint nehezen megoldható kérdésről... Dr. Botos Ildikó: — Gondolom, hogy mire céloz. Az üzemorvosi szakvizsgázás feltételei minden realitást nélkülöznek, ideje volna felülvizsgálni, s módosítani rajtuk. Dr. Káplár Imre: - Ehhez hadd mondjak egy adatot. Egyik megyénk felmérése szerint 436 üzemorvos közül csak 88-at találtak olyat, akinek szakvizsgája is van. Nálunk is hasonló a kép. Azt, akii rászánja magát, hogy teljesíti a szakvizsgázás feltételeit •— amihez két év belgyógyászat gyakorlat szükséges megfelelő kórházi vagy klinikai osztályon - két év után többnyire elveszítjük. — A fizetés . .. ? Dr. Pál Tibor: - Nemrég rendezték az üzemorvosi fizetéseket, figyelembe véve azt is, hogy az úgynevezett „hálapénz" e szakmában ismeretlen. A rendezés emelést jelent, s talán vonzóbbá vált a pálya.- Arról már szó esett, hogy kevés az üzemorvos. Vajon hogy állunk a középkáderekkel, van-e elég asszisztensnő az üzemorvos mellett? Dr. Plechl Ágota: — Nincs. Hogy miért. . . ? Az okok leg- nyomósabbja: ugyanaz az ápolónő vagy asszisztensnő, aki üzemorvos mellett dolgozik jóval kevesebb fizetést kaphat a jelenlegi rendelkezések értelmében, mint mondjuk az, aki kórházban dolgozik. És persze a státusz is kevés. Dr. Káplár Imre: — Olyan szakma, hogy „üzemi nővér" nincs. S érzésem szerint amíg nem szakmásítják a nővérképzést, s nem adnak szakmunkás oklevelet, addiq mindig gondjaink lesznek az utánpótlással.- Sok szó esik manapság a táppénzesekről, várjuk, hogy rendeletben rendezzék sorsukat. Mi az önök véleménye a táppénz- kérdésről? Dr. Pál Tibor: — Az üzemorvos addig nem sokat tehet e téren, amíg a táppénzre vételt párhuzamosságok jellemzik, hiszen a körzeti orvos is táppénzre veheti a beteget, nemcsak mi. Természetes az, hogy felfigyeltek országszerte a táppénzes napok számának emelkedésére, hiszen tendencia: megnő a betegek száma elseje és tizenötödike körül, szombaton és hétfőn. Ez a visszaéléseket egyértelműen bizonyítja. Dr. Plechl Ágota; — Várjuk meg a rendeletet...- Az üzemegészségügyi hónap megannyi rendezvényt tartogat. Hadd kérdezzük meg végezetül: Mi az amire legjobban figyelnünk kell? Dr. Plechl Ágota: — Az üzemegészségügyi hónap talán egy kissé a figyelmet az üzemorvosi hálózatra irányítja, fórumot, konzultációs lehetőséget ad számunkra. Négy kiemelt rendezvényünk van: az üzemorvosi konferencia, a megyei környezetvédelmi ankét, az orvos-műszaki találkozó, valamint a nővérkonferencia. Mind a mégy összejövetelen az üzem- egészségügy jövője kerül napirendre. Kozma Ferenc Pécsett és Pécsben gondolkodva Pótutasok a kukorica feldolgozásában Be akarunk tüzelni a kályhába gazdaságunkban — az ország az elkövetkezendő öt évre külön 45 milliárd forintot irányzott elő a minden piacon értékesíthető exportárualapok termelésének növelésére — beruházásra. Ennek a 45 milliárd- nak a százalékaiért, tizedszázalékaiért és morzsáiért megindult a-jelenleg még „nagy érdeklődésnek” minősített, de hovatovább kiéleződő — harc a fejlesztésekre gondoló vállalatok és szövetkezetek között. Öröm számunkra — és erről világgazdasági napilapunkból értesülhettünk —, hogy a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat is merészen gondolkodik, mint járták a' megyét Forradalmasították a betonozást Betonpumpások. így hívják Bencze István hat fős brigádját, amely a korszerű beton- technológia első baranyai alkalmazója. Jó három esztendeje az országban az elsők között vásárolta a Baranya megyei1 Állami Építőipari Vállalat a Rába alvázra épített Schwing- pumpát: akkor vegyes érzéslekkel fogadták az építkezésekén feltűnő, a betonozást forradalmasító csoportot autójával együtt. Ma viszont sZusszanás- ra is alkj jut idejük. — Szétszakítanák ezt a nyomorult gépet. Három év alatt több mint kétszázezer kilométert „tettünk” o motorjába, negyvenezer köbméter betont préseltek a szivattyúi az ipari létesítmények, áruházak és lakások fogadószirvtjeíbe, födéméibe. Ez a gép mór régen kifizette magát, — mondja Csuha Imre gépkocsivezető, aki Vörös Istvánnal felváltva kezeli a Rábára épített szivattyúkat Mindketten régi BÉV-esék, közel tizenöt esztendeje kötötték magukat az építőiparhoz. Az autódarut váltották föl a iSchwinggel. A Széchenyi-akna tornyának tövében beszélgetünk, így hát nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem Bencze István brigádvezetőt: járt-e már bányában? A kérdés meglepi, de válaszol. — Nem, de nem is kívánkozom. A Győrfi Gergely, aki szintén velünk dolgozik, sokat beszélt róla. Ö tizenkét év után hagyta ott. Tisztább munka1 ez, a pénzem is megvan, miért mennék én a föld alá. A pótlékkal, a prémiummal együtt megkeresem az ötezernyolcszáz forintot. De a többiek is megtalálják a számításukat. Persze, mindez azzal is összefügg, hogy Négy hét helyett nyolc óra alatt nekünk a „mixer a főnökünk”. A többiek jól derülnek a dolgon, aztán Hóbor János, aki a mázsás gumitömlőt irányítja, bővebb magyarázattal szolgál. — A betonszállító kocsikhoz, azaz a mixerekhez kell igazodnunk. Sokszor felváltva jut csak idő az evésre: a mixer nagy úr, nem várhat. A hat köbméter anyagot — ennyi fér egy kocsiba — tíz-tizenkét perc alatt bedolgozzuk, vibrátorral tömörítjük. — Először senki sem akart szóba állni velünk a munkahelyeken. Csak nézték, hogy mit tud ez a gép. Egy négyemeletes épület fogadószintjét nyolc óra alatt elkészítjük. Ezt a munkát a hagyományos technológiával négy hét alatt végezné el egy tíz-tizenkét fős kubikos brigád, — szól közbe Polgár László. Három év alatt keresztül-ka- sul járták a megyét. Dolgoztak a villányi borpalackozónál, Hosszúhetényben, az ötös üzem beruházásán, a Konzum áruháznál, a huszonöt-emeletes magasháznál, a Szliven áruház építésén. Vándormunkások, a szó igazi értelmében. Gondjaik is ebből fakadnak. Közös óhajukat Bencze István ekképp fogalmazta meg. — A vállalatnál nincs még egy olyan munkahely, mint a miénk. Állandóan a szabadban vagyunk, ha esik, akkor is jönnek a mixerek. Emlékszem, mikor a Konzumnál dolgoztunk, nagyon kifogtuk: óránként cserélgethettük volna az esőköpenyt, annyira zuhogott. Teljesen átáztunk, de mit tehettünk egyebet Esőben, hidegben jól jönne a meleg étel: de hol itt, hol ott vagyunk. Az ebédeltetésünk nem megoldott, A térítéses jegyet mi is megkapjuk, mint mások, de azon csak hideg ételt ehetünk, ami egy 'idő után kikezdi a gyomrot... — Az alapozáshoz használt vas és. drótháló pedig a nadrágunkat. Havonta „megeszünkl" egyet: évente járna új, így kénytelenek vagyunk saját pénzen megvenni, ha nem akarunk rongyokban járni. A kihordási időt rövidebbre kellene megállapítani, — egészíti ki a brigádvezetőt Hóbor János, a Zala megyei Letenyéről ideszármazott vendégmunkás. A Bencze brigádban az elmúlt esztendőben mintegy két és fél millió forint értékű mun- ká jutott egy emberre. Irdatlan nagy számnak tűnik, ám jól érzékelteti azt, hogy mekkorát fejlődött a technológia, ami végső soron a korszerű gépláncnak, a modern berendezéseknek köszönhető. Még ebben a tervciklusban újabb Schwing pumpát vásárolnak, több mixerkocsi beszerzését tervezik. A patacsi komplex telep kialakítását követően koncentrálják a betontechnológiával összefüggő munkáfolya- matokat: iparosítják a vasháló szerelést, a zsaluzást. Salamon Gyula az ország egyik legnagyobb kukoricatermesztő vidékének községe, helyben meg akarja oldani a kukorica komplex feldolgozását, ebből a bizonyos hitelkeretből fejleszteni akar és konzultációs javaslatot — hitel- kérelmet — nyújtott be a Magyar Nemzeti Bankhoz. Nem kis összegekről van szó, a Szeszipari Vállalatok Trösztje (hozzájuk tartozik Szabadegyháza) két változatban dolgozott ki fejlesztési javaslatot: 2,3 vagy 4 milliárd forint költséggel — erre kérnek hitelt — feldolgozó üzemet építene Szabadegyházán. Már a 2,3 milliárdos — tehát a fele — beruházás esetén is az üzembe lépés után — ígérik — évente 45 ezer tonna folyékony cukrot (használja az: édesipar, söripar, konzervipar és a szeszipar), 137 ezer hektoliter finomszeszt (ebből jelenleg behozatalra szorul az ország), 25 ezer tonna fehérje takarmányt (ezért is dollárt adunk ki) és több mint 10 ezer tonna kukoricacsírát (jó exportcikk) adnának. üdvözöljük a nagyratörő elképzeléseket és őszintén örülnénk és örülünk, ha Fejér megye meg is kapja a milliárdo- kat. Szabadegyházának azonban van egy pécsi keményítő- gyára is, és most ők — mondjuk mi — joggal pótutasként érezhetik magukat. Lapunkban is többször — olykor drámai hangszerelésben — foglalkoztunk az ország egy másik — a baranyai — kukoricaövezetben fekvő pécsi keményítőgyár fejlesztésekért kiabáló helyzetével, a szennyvízcsatornába engedett fehérjével, a kukorica feldolgozásán alapuló kivitel lehetőségeivel. Hát akkor? Megértjük, Szabadegyháza el van foglalva saját fejlesztési elképzeléseivel, a hitel kihar-' colásával, de: nem lehetne a pótutast utasként bevenni, Pécsett és Pécsben is gondolkodni, további ötlettel és elképzelésekkel a pécsi keményítőgyárat is „benevezni” a hitelekért folyó versengésbe? Elvégre mi is a kukoricaövezetbe számítjuk magunkat, ha nem vagyunk maga a kukorica-Kánaán. (—mz—) Import zöldség Hollandiából és Franciaországból Enyhül a hagymahiány Mór a következő napokban javul a zöldségellátás: Hollandiából 10, Zalából 3 vagon hagymát vár a Baranya megyei Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalat. Franciaországból 3,5 vagon sárgarépát vásároltak — a jövő hét elején már kapható lesz ez a vállalat boltjaiban. Tízezer fej saláta, 100 vagon burgonya, megfelelő mennyiségű káposzta áll a vásárlók rendelkezésére, a primőröket Baranya mezőgazdasági üzemei most kétszer akkora területű fűtött fóliaházakban termesztik mint az elmúlt esztendőben. Egy-két napon belül tehát várhatóan egyhül (3 vagon hagyma már tegnap megérkezett) a zöldséghiány, a szükségleteknek megfelelő ellátás azon-, ban csak később várható.
