Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-24 / 83. szám
6 Dunántúli napló 1976. március 24., szerda Cikornyák Tizedik alkalommal rendezik meg szerte az országban a magyar nyelv hetét március 22— 28-a között. Bár a rendezvény- sorozat házigazdája Szabolcs- Szatmár megye, másfelé is, így Pécsett a Tanárképző Főiskola nyelvi tanszéke is megrendezte a magyar nyelv hetét. Az előadások közt minden bizonynyal szép számmal lesznek olyanok, amelyek a közélet és az anya nyelv kapcsolatát tárgyalják. Ebből a témakörből ragadjuk ki azokat a cikornyákat, amelyekkel eléggé bőségesen találkozunk közéleti embereink nyelvében. Sajnálatos, hogy az egyszerű, világos, mindenki számára közérthető beszéd helyett igen gyakran a mesterkélt, dogályos, nyakatokért kifejezési mód terpeszkedik stílusunkra. Sokaknak, éppen a legilletékeseb- beknek, már fel sem tűnnek ezek a nyelvi cikornyák, annyira benne élnek, annyira megszokták. ízelítőül egy kis szóvirágcsokrot állítottunk össze a „Hátha magadra ismersz!" jeligével. Lássuk csak! A magunk részéről egyetértünk a felvetett probléma ki- tárgyalásának szükségességével. Meggyőződésünk, hogy sikerül lerendeznünk a problémát az objektiv akadályok ellenére, s megfelelő kapacitás esetén nem is lesz fennakadás. A felmerült hibák kiküszöbölése és a különböző szinten jelentkező kérdésmegoldások még nem problémátlanok, de társadalmi és egyéni viszonyulásokkal az üzemi demokráciát hivjuk segitségül. Az elvárások megnyugtatóak, s ezért záros határidőn belül véglegesen lerendezzük a problémás ügyeket. Nem vitás, hogy a kérdés felvetése jogos, de az sem, hogy annak lerendezése sikerre vihető. Folytassuk? Azt hisszük, felesleges. Telít ve vannak ezek a mondatok magyartalanságokkal (sikerre vinni, lerendezni stb.), olyan henye töltelékekkel, amelyek csak elodázzák egy-egy fontos kérdésben a világosan látást, a megvalósítás igazi módját. De a még nem ennyire tömény szövegbe is beleosimpasz- kodnak ilyen nyelvi helytelenségek: a termelés, a munkaverseny kérdése, holott elég volna csak a termelésről, a munkaversenyről beszélni. Azt mondjuk: kivételt képez, g vita tárgyát képezi, holott elég csak kivételről, a vita tárgyáról szólni. A népfrontbizottsági választásokon javaslatot tesznek a mozgailmi munkában jártas aktívák személyére, holott elegendő volna csak javasolni a mozgalmi munkában jártasakat. Telezsúfoljuk mondatainkat szükségtelen kapcsolatokkal: arra vonatkozóan, olyan értelemben, ezen túlmenően istb. Gyakran a ragot névutóval helyettesítjük: üzemünkön belül (helyesen: üzemünkben) két szocialista brigád működik. A műszaki vezetők vonalán (helyesen: vezetőknélJ hiányzik az egyéni felelősség. A munka terén (helyesen: a munkában} sok még a lazaság. Ne avakoroljunk kritikát valaki felé, de igenis kritizáljuk, mondjuk meg a magunkét an- eak, aki arra szorul! De ne csináljunk úgv, mint az egyik munkaértekezleten történt! Valaki munkatársát bírálva azt mondta: X. Y. rosszul viszonylik a munkához. Pedig csak rosz- szul dolgozott az illető! Végezetül: a magyar nyelv hete csak akkor sikerülhet igazán, ha mindannyian igyekszünk leszokni azokról a cikor- nyákról, amelyek „színtelen, szagtalan bürokrata tolvajnyelvünkben" (Révai Józsefet idézve) — oly bőséggel buzognak még ma is elő. Dr. Tóth István Baranyai várak. A Zengő hegység aljában található Pécsvárad és a XI. századból származó vár, amely az I. István király által alapított bencés apátság megerősített monostorából épült erőddé. A vár kolostorában őrizték egykor Almos herceg fiát, Vak Bélát. Nevesebb apátjai között volt Asztrik, Bonifác és Péter is. Tám László fotói ft pécsi sajtó történetéből Hetven év Jelent meg a „Pécsi Független Újság” A magyar szabadságharc 58. évfordulóján, 1906. március 15-én jelent meg a „Pécsi Független Újság" című politikai napilap, amelynek felelős szerkesztője: Barta Lajos volt. A szerkesztőség az egykori Mária utca, a mai Déryné utca 25,, májusban pedig a 16. szám alatt volt. A kiadóhivatal az egykori Király, a mai Kossuth fajos utca 24. szám alatt működött. Ugyanitt állították elő a lapot is, a Wessely és Hor- váth-féle könyvnyomdában. A függetlenségi eszméért A „Pécsi Független Újság" minden reggel, hétfőn és ünnep utáni napon délben jelent meg, hétköznap 8000, vasárnap pedig 10 000 példányban. Az új politikai napilap: „A közönséghez" címmel 1906. március 16-án a következő programcikkel köszöntött be: „Midőn ezen példányt útnak indítjuk, kérjük a közönség nagylelkű támogatását. Programunk rövid és világos: valljuk a 48-as korszak vezérelveit, avval a hozzá tevéssel, hogy azokat a már megérett társadalmi és gazdasági reformokkal kell kibővíteni. Akarjuk mindazt, ami nagy- gyá, szebbé teszi Magyarországot. Szeretjük és támogatjuk az igazat és a jót, üldözzük a hazugságot és gonoszt." A lap olyan időben jelent meg, amikor a magyar belpolitikai élet a robbanásig feszült volt. A király nem vette figyelembe a választások eredményeit és önkényesen Fejérvóry Géza báró, táborszernagyot nevezte ki, aki korábban a test- őrség kapitánya volt. A lap erősen bírálta a kormánynak a sajtószabadságot korlátozó rendeletéit. „A sajtó felszabadulása volt a magyar szabadság kezdete s a sajtó lenyügözése a magyar szabadság alkonyának kezdete" — írta a Pécsi Független Újság. A lap bátor, szókimondó sajtó-orgánum volt, harcolt a függetlenségi eszméért. „A törvénymagyarázók a törvényt feszegetik. A törvény bástyája mögé vonulva szorong az egész ország ... Mit ér hát akkor a törvény, ha védelme közben megfeszítik a nemzetet és mint Jézusnak a latrok, arcukba köpködhetnek? . .. Mit ér a törvény, ha nem tudja megvédeni a nemzeti munkát, ha szabadságot enged az önkénynek és mindannak a szennynek és politikai erkölcstelenségnek mely nyomában hánytorog?" — írta Barta Lajos, a lap 1906. már cius 24-iki számában „Tavaszi reménység” című vezércikkében. A nép érdekei A „Pécsi Független Újság” tudósított a Tolna megyei aratósztrájk előkészületeiről, a Zsolnay gyári sztrájkról, üdvözölte a Wekerle-féle koalíciós kormányt, mert ettől várta egy Mezőgazdasági üzemek! A legkorszerűbb és legbiztosabb takarmánybázis a jó rét és legelő! A rét- és legelőtelepítéshez, felújításhoz most rendelje meg VETŐMAGSZÜKSÉGLETÉT, hogy azt időben kiszállíthassuk) VETŐMAG VALLALAT, DOMBÓVÁR í’écs. I évfolyam. 2-ík Péntek, 1V06. március 16. Felelte szerkesztő: Bart« Lajos. Megjelenik mindennap korín régnél, hétfőn es jnnep gUu napon délben CÍM;«««« árak: lletytw. Mikor Unni« lg; Mr* « Mr. VMíkre »OMve «w Mn 1 fc »f. Ejjti vám ári Mytaa k iIMm 2 Ok. A sajtószabadság. t M K.) Állítsuk vissza marii.' IS-viiek eredeti jelcntösé- : • IS4K március 15-én jelent a szabod sajtó első térnek' Ezen a napon nyomták u : t cuclira mellőzésével azt 4 i;*eiikc! pontot, melyekbe c ifjak össze foglalták, mit is akar a magyar $ ettől a naptól fogva Ma- :yaM.*s/.ágOB senki sem törődött t ce.izorr«! és mindenki s/aba- terjesztette gondolatait, míg . orosz .ileró le nem verte •waák -M.M iy U) inunkat nem ákóf :: s-a’iadsajtöra Merenis l.ő-tke tellát lenye'•ttgedték megszavazni Báttffy álkos törvényét a helyett, hogy a legerősebb eszközöket alkalmazták volna ellene. Nem értették meg, hogy a magyar szabadság bukásának vetik meg az ágyát. A mostani kormány sokkal kitanultabb. Tudja, liogy a Szabad sajtó a szabadság nyitja és ezért gyakorolja ellene a maga hatalmát, alkalmazza a hohérbárdot, melyet Báttffy és társai és ellenesei ritka egyetértésben együtt femek cs melynek fényessége és élessége felett kárörvendve vigyorogtak. A szabad sajtó évfordulója már nem talált szabadsaj'öt- Magyarországon é$ a jó Isten i tudja, hogy mi lesz a jövőben. A sajtó felszabadulása volt a magyar szabadság kezdete s Márcziusi ünnepélyek. Minél mkáhh iparkodnak elfojtani a msnzcti félek lángolását, ínná! magasabbra csap a tűz az izzó jsarátA/ utczák képe ma meg változott Valami más krvca" deteilgctt az ut- c/ák fölött. Éreztük, liogy Ünnep van. A házikón sokkal KVtib iwtuctisiiiiö zászló lengett, mint más elttteudók- beu. a? métákon sokkal több ko! dás ifjú járt, mint más m(K,(‘V tS-éi. Nemzetifiinfl tollak lengi i.l-i ksinpokou. Kossuth n>ini:ilu< ke, hordozták jelvényként j kis hűktől ÖT-.Í ? I ipimusodó fiatalokig Itt is. ott is kifejezett ünnepélyekre gyair.k össze at iskolákban. Ahol nem akartak Qnnepéivt rnidííiti — mert a megesunlosixjoti tételem még hallgató, Ábrányi ,Márc.ioi eskű*-jel szavalt» el hévvel, Mkvsedtesíl te magával ragadta hallgatóit. A jegász- dalírda a .Riadó'-i énekelle te énekében mrorsendOtt az áhítat te lelkesed' " • <’ yusteége. Halk néma íH.-váv.'á'tf'f S" {"r^kumoly n ...,iInzell viharába ktAz 'ClW/' 'ÜW&éd (artalmái a kö- vclkerfikben adjuk, .Mikor a tavaszi szellő bon- t:M<3tja szárnyait a szivek Is ;... , „' simák. Fehtjui az emU- i " l'’' ■ " -yl.ikasztő tavait emlé- ■ ri eir . ii. kik mindenüket oda ioof r.~ ."ZJSS ItiiMlf’" 1 . Mennyi nagyság, dtes&mg, brOű. .te remény van e Sióhoz fűtve'. A szánok aztán méltatja az ünnep oaRy,*l!-ú, üdvözli az itjuságot. mely az ünnepélyt tendczle. a lelkes bonbaúj karszak kezdetét a nemzet életében. A lap foglalkozott a gyermekhalandósággal, sürgette egy irodalmi társaságnak Pécsett való létesítését és felemelte szavát a kivándorlás ellen is. Ez utóbbiról Barta Lajos a lap 1906. március 15-i számában: „Várjuk az új földbir- itökpolitikát” című vezércikkében igy írt: „A dunántúli kivándorlásoknak is a föld után való éhesség s az itteni földdrágasáq volt annak idején az egyedüli oka. S a 'kivándorlás még egyre tart s csodálatos, a munkás kéz -ritkulása nemhogy leszállította volna a föld értékét, de még tetemesen megnövelte azt.* A föld értékének felszök- tetéséhez hozzájárult az állami kapzsiság is. A csángó telepítés nagy fiaskója s a sivár homok -terület drága pénzért való eladása szomorú tanúbizonyságai a mi telepítési politikánknak. Legyen talán egy párral kevesebb milliomosa az országnak, de az általános jólét emelése sokkal fontosabb érdeke az államnak a bankok és egyesek gazdagításánál." A „Pécsi Független Újság” általában 4 oldalon jelent meg, néha hétköznap is 6, illetve 8 oldalon. Az első oldal mindig a belpolitikáé, ritkán a külpolitikáé is. A lap a 2. oldalon helyi vonatkozású anyagokat közölt, a 3. oldal a Hírek és a Távirataink rovaté, itt jelentek meg a tárcák és ez volt a színházi rovat helye is. A lap írói Kik írtak a lapba? Abonyi Andor, Kaposi Antal (Budapest), Lovass Béla, Nagyné Nagy Erzsi. Azután csak álnevekkel találkozunk, mint például: Szenátor, Karmen, Zéta, Alfa, vagy csak monogramokat olvashatunk: Dr. T. P„ B. H., T. S., B. K., stb. A lap közölte Honthy István és Ruzsinszky Kálmán verseit. A tárca rovatban: Barta Lajos, Baranyai László, Linder Ernő és Bartáné Szuchich Mariska elbeszélései szerepelnek. A külföldi írók közül a lap: Mark Twain, Zola Emil, Maxim Gorkij és Mira- beau Octave tárcáit is közölte. A megszűnés és folytatás A „Pécsi Független Újság" anyagi nehézségek miatt 1906. augusztus 15-ig jelent meg. Utolsó számában Barta Lajos: „Búcsú a közönségtől" címmel vezércikkében így írt: „A mai napon a „Pécsi Független Újság" utoljára jelenik meg. Engem benső okok arra indítottak, hogy megváljak a lap szerkesztésétől. A lap pedig annyira összenőtt az én személyemmel, hogy a kiadóhivatal elhatározta az én kilépésemmel a lap beszüntetését." Barta Lajos azért vált meg a laptól, mert „A pécsi főreál- iiskola ügye" című leleplező cikke miatt afférja keletkezett Gallovich János iskolaigazgató, illetve annak öccsével, aki pécsi hírlapíró volt és revolverrel támadt ró. A lap utolsó számában Barta Lajos bejelentette, hogy a „Mohács és Vidéke” című lap szerkesztését veszi át: „Ott többet fogok áldozni lelkem benső vágyának, irodalmi céljainak." A lap címét hiába változtatta meg „Mohács"-ra, jelezve, hogy új korszak kezdődik az újság életében, mert hamorosan ismét Pécsre költözött. A mai Déryné utcában bérelt -hónapos szobát. Itt Pécsett vette feleségül a vele rokonlelkű Szu- ch-ich Mária írónőt, a Pécs társadalmi életéről szóló: „Egy -lány elindul" című regény későbbi szerzőjét. Tanulmányok a nemzetiségi oktatásügyről A közművelődés legfontosabb alapterületei: az anyanyelvművelés és a hagyományápolás. Szétválaszthatok-e ezek a területek? Elképzelhetőek-e egymás nélkül? Aligha. Ha anyanyelvművelésről beszélünk, nem kerülhetjük meg a dialektusokat, amelyek esetleg éppen csak itt nálunk, egyes területeken alakultak úgy, ahogyan alakultak. Meg kell ezeket őrizni? Feltétlenül. Ha azonban az anyanyelvi nevelés gyakorlati értelmét helyezzük előtérbe, egyértelmű a feladat: többre van szükség. Olyan nyelvet kell oktatni és tanulni, ami a mai anyanyelvi kultúrához vezet, ahhoz kötődik és természetesen figyelemmel van a környezet anyanyelvi hagyományaira is. Mindez leegyszerűsítettnek hangzik. A valóságban ennél sokkal kényesebb, összetettebb problémák formájában találkoznak ezekkel a kérdésekkel a nemzetiségi anyanyelvi tanításnevelés szakemberi, a pedagógusok és a nemzetiségi közművelődés dolgozói. Többek között nekik nyújt segítséget a Nemzetiségi iskola —• anyanyelvi nevelés című tanulmánykötettel az Országos Pedagógiai Intézet. A kérdések elevenébe vág dr. Mokuter Iván a Nemzetiségi oktatásunk egyes nyelvhasználati és nyelvművelési kérdéseiről szóló tanulmánya. Nem kevésbé fontos, és az említett alapkérdésekhez aránylag közel esik A nemzetiségi nyelvoktatás szóbeli szakaszának az a néhány problémája is, amit Jakab Róbertné és Szabó Gyula dolgoztak fel tanulmányukban. Sokszor hallani olyan esetekről, hogy az anyanyelvi oktatásban részesülő tanulónak később a magyar nyelvvel kapcsolatban akadnak problémái. Az anyanyelvi és a magyar nyelvi íráskészségek alakulását vizsgálja dr. Fekete Bertalan tanulmánya — a szerb- horvát tanítási nyelvű általános iskolák vonatkozásában. Helyet kaptak a tanulmánykötetben a kétnyelvűség kérdéseit vizsgáló tanulmányok is — dr. Drahos Ágoston tollából. Ezt a szomszédos — hasonló vonatkozásban gazdag tapasztalatú — jugoszláviai tanulmányíró Gul- ka Géza Kétnyelvű oktatás Szabadka és környéke iskoláiban című írása egészíti ki. Természetesen nem érdektelenek és éppen ezért a kötetben is helyet kapnak A hazai román anyanyelvi képzés nyelvi alapjai és az ebből következő feladatok is Kozma Mihály feldolgozásában. Látszólag részterületre szorítkozik, de hasonlóan fontos kérdéseket taglal dr. Siptár Ernőnek A német nemzetiségi tanárképzés néhány oktatáslélektani problémája című tanulmánya. A kötetet szakterületek képviselői melllett haszonnal forgathatják mindazok, akiknek ma bármi közük van a nyelvoktatáshoz, ezen belül is az idegen nyelvek oktatásához. Azok az alapgondolatok, amelyeket a kötetben a szerzők kifejtettek, alapgondolatai mindannak is, amit a nyelv, az emberi érintkezés e fontos eszköze manapság magában hordoz. Az az eszköz, amit olykor hajlamosak vagyunk célnak tekinteni, holott nem az. A cél messzebb van. S ahogyan elérjük, megvalósítjuk, abban nagy szerepe van annak, hogyan élünk azokkal az eszközökkel, amelyekkel élnünk kell. Pusztai József B. K.
