Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-18 / 77. szám
1976. március 18., csütörtök Dünantmt Tlaplö 3 Á „nagymányoki időszámítás" kérdőjelei Brikett és kotróhajó? Füst nélküli porszén, sajtolva Ferro-szilicium brikett a kohászatnak Alighanem példa nélküli, hogy egy brikettgyár hajóépítéssel is foglalkozzon. Márpedig, a Mecseki Szénbányák nagymányoki brike-ttüzemének féligkész dunai kotróhajóját bárki megtekintheti a bajai téli kikötőben. Továbbá tévedés lenne azt hinni, hogy ezzel leáldozott a melléküzem- ágnak, mert erre az esztendőre újabb megrendelést kaptak, amely egy katamarán (kettős törzsű hajó) elkészítését várja a TMK-műhelytől. Első hallásra nevetségesnek tűnik, mi a csodának vágott bele a hajóépítésbe az üzem, de ha mélyebben elemezzük a nagymányoki brikettgyár helyzetét, ajkunkra fagy a mosoly . . . Bizonytalanság A gondok kezdete tulajdonképpen 1972-re nyúlik vissza és a brikett utáni kereslet csökkenésével függ össze. Négy évvel ezelőtt 165 ezer tonna sajtolt porszenet raktak a vagonokba, ám egy év múlva már mintegy húszezer tonnával csökkent a mecseki brikett iránti kereslet. Mindez, természetesen az olajtüzelés széleskörű elterjedésével függött ösz- sze. Ezért 1973 elején 35 munkást elbocsátottak, pontosabban áthelyezitek a vállalat más üzemeibe. Leállt a harmadik műszak — kényszerűségből — ennek ellenére az üzem játszi könnyedséggel teljesítette tervét. Abban az időszakban még az ottmaradottak is elbizonytalanodtak, amit a termelés további csökkenése is igazolt. A brikett-előállítás 1975-ben alig haladta meg a 131 ezer tonnát, s üdén további húszezer tonnával csökkentették az üzem tervét. A felsoroltakból is kitűnik, hogy a nagymányoki brikettgyár jóval többre lenne képes, mint amennyit manapság termel: kapacitásának alig több mint negyven százaléka van kihasználva. Bármennyire is furcsán hangzik, de az 1976-os tervszámok kialakításába az üzemi hídmérleg is beleszólt. A MÁV egyre-másra állítja forgalomba a bátaszéki vonalon a nagy- raksúlyú nyolcvan tonnás vagonokat, amit az átépített nagyobb teherbírású pálya és nem utolsósorban a gazdaságosság is megkíván. Ám, az üzem hídmérlege csak ötven tonna súly mérésére alkalmas. Átépítésére ez ideig nem került sor, ezért a nagyobb raksúlyé kocsikat nem fogadhatja a nagymányoki brikettgyár. A megoldás egy nagyobb mérleg beépítése lenne, erre a legkézenfekvőbb időpontnak a szokásos nyári nagyjavítás tűnik. Talán megoldódik ez a gond is, mint ahogy az elmúlt esztendőben targoncák beállításával gépesítették a vagonokból való kirakodást. Mellesleg ez az intézkedés, az üzemi vízhálózat rekonstrukciójával együtt bizakodóbbá tette az itt dolgozókat annak ellenére, hogy Nagymányokon csupán 1980-ig tart az „időszámítás": ugyanis a becslések alapján a tervidőszak végére minimálisra zsugorodik a brikett piaca. Az üzem ennek ellenére — vagy talán éppen ezért - közös kísérletekbe kezdett a Bányászati Kutató Intézettel: a füstszegény brikett előállítása a céljuk, amely kevésbé szennyezi a levegőt, mint a jelenlegi. Az Ajkán lebonyolított laboratóriumi kísérletek biztatóak, s várhatóan még ez év tavaszán megejtik a félüzemi próbákat is. A különleges receplúra szerint előállított füstszegány brikett iránt máris érdeklődnek nyugatról. A közelmúltban angol szakemberek látogattak a Bányászati Kutató Intézetbe, ahol behatóan érdeklődtek a „korommentes” brikétt után, ám a szabadalom megvásárlásáról csak a kísérletek befejezését követően, a védjegyezte- tés után lehet szó. Ha a füstszegény brikett beváltja a hozzáfűzött reményeket, a hőkezelő berendezést természetesen Nagymányokon állítják fel, ami egyben új termék megjelenését jelenti a piacon. Ám, a biztatóbb jövő megrajzolásának nem az egyedüli módja az említett kísérlet. Bármennyire is furcsán hangzik, vasforgácsból, homokból és kokszporból is készíthető brikett, természetesen egészen más célra, mint a szénporból előállított. A ferro-szilicium brikett ugyanis nélkülözhetetlen kohászati adalékanyag. Ezt szeretnék meglovagolni a nagy- mányokiak, mégpedig olymódon, hogy ha az idei első kísérletek beváltják a zagyvarónái Ferro-Szilicium Gyár reményeit, akkor semmi akadálya nem lesz az új termék gyártásának. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert beruházás nélkül, a berendezések átalakítását mellőzve, egyik napról a másikra legalább egy- harmadával növelhetnék az üzem termelését. A zagyvarónaiak hamarosan Nagymányak- ra küldik az első vagon adalékanyagot, a többi már a brikettgyáriak dolga . . . S miért is ne foglalkoznának komolyan ezzel az ajánlattal, amikor évente nyolcvanezer tonna sajtolt adalékanyagot venne Zagyvaróna. (!!!) Útkeresés De ne higgyük, hogy a Mecseki Szénbányák nagymányoki brikettüzeme önként feladja hagyományos hídfőállásait, hi-: szén a tojásszén előállítását továbbra is elsőrendű feladatának tekinti. Ugyanis Szászvárról eztán is érkezik a porszén, Tatabányáról a jó minőségű barnaszén, a HALDEX jóvoltából Lengyelországból ebben az esztendőben tizenötezer tonna palahányóról származó porszén jön — épp a napokban futott be az idei első szállítmány — amit megfelelő arányban használnak a brikett- gyártáshoz. Csupán arról van szó, hogy az üzem továbbra is élni akar, s ha egy mód van rá, mégiscsak az évtizedek óta kialakult profilon belül keres kiutat. Mert a hajóépítés, a tartályelőállítás, a terményszárítók serleges adagolóinak a gyártása akárhogy is nézzük, MELLÉKÜZEMÁG! S. Gy. Tervszerűség, pontosság / Lendületesen épül a Paksi Atomerőmű T élen is jól haladt a paksi atomerőmű építkezése. A munkák állásáról, a további tervekről Nagy Zoltán létesítményi főmérnök adott tájékoztatást. Elmondotta, hogy népgazdaságunk eddig egyedülálló beruházását a terv- szerűség, pontosság jellemzi. Közel háromezer ember dolgozik már a helyszínen. Az elkészült másfél milliárd forint értékű munka nyomán fokozatosan kibontakozik az energiabázis és Paks új lakótelepe. Ott tartanak, hogy a beruházás „hétköznapjai” is érdekesek, azzá teszik a sokasodó, különleges feladatok. A majdan egymillió légköbmétert magában foglaló üzemi főépületóriás alapgödrében a betonozok kilenc méter mélységből haladnak felfelé, hogy szilveszterre elérjék a terepszintet. Egyebek között két méter vastag, sűrűn vasalt betonlemezt készítenek a reaktor alá. Különleges daruk Dolgoznak azokon az alapokon, amelyekre a hatalmas épület vasszerkezetét, oszlopait állítják. Jelentős fordulat, hogy megkezdődött olyan elemek építése is, amelyek kifejezetten atomerőművi követelményeket elégítenek ki, mint például a különleges korrózióvédelem. Itt az építés-szerelés minden mozzanatát „bizonylatolják”, s ez nem felesleges adminisztráció. Pontosan kell ugyanis rögzíteni az elvégzett munka, építmény jellemzőit, minőségét. Ez a szokásostól eltérő felkészülést, módszereket, ellenőrzési rendszert követel. Ezért ebbe a munkába több hazai kutató- intézet is bekapcsolódik. Fontos esemény még a főépületnél, hogy megérkezett a további kivitelezéshez szükséges 62 db. hatvannyolc méter magas, különleges teherbírású és emelősebességű daru. Ilyenekkel Magyarországon még nem dolgoztak. A rendkívül nagy meny- nyiségű beton és acél elhelyezése csak ilyen nagyteljesítményű, gyors gépekkel végezhető a kívánt ütemben. TMK-csarnok gyárral is vetekedő TMK-csar- nok viszont már befejezéshez közeledik. Egyideig a kivitelezők foglalják el. Ä csarnokban nyolcvan különféle berendezést — darukat, hazai és szocialista országokból érkező fúró-, eszterga-, daraboló gépeket — szerelnek fel, amelyek az év második felétől a helyszíni gyártást, előszerelést szolgálják ki. A Duna partján befejeződött a vízkivételi mű 18 méter mély résalapozása, amit a metró építésnél bevált speciális technológiával készítettek, kb. 10 000 köbméter beton felhasználásával. A földmunkák előrehaladtával hozzáfogtak az egy kilométer hosszú hideg- és melegvizes csatorna műtárgyainak építéséhez is. Ezekre fontos feladat vár majd, hogy a Duna medréből kiemelt, illetve az erőműből visszaengedett nagy- mennyiségű víz ne zavarja a folyó sodrását, a hajózást, egyáltalán a vízjárást. Ha ugyanis működik az atomerőmű, ezek a csatornák nagyobb tömegű vizet bocsátanak át, mint a Tisza közepes vízállás idején. Tovább épül a közműrendszer is. Ehhez tartozik az erőmű és a lakótelep közötti 6 kilométer hosszú fűtési távvezeték pár. Ősztől ebben a csőkígyóban áramlik a meleg a kazánházból a Paksi dombtetőn terjeszkedő modern negyed épületeibe. Ebben az esztendőben másfél milliárd forint értéknek kell megvalósulnia a paksi atomerőmű-prog romból. Hajnalné Az üzemanyag-normák fonákja Nőtt a bürokrácia Az atomerőmű második legnagyobb építménye, a méreteivel, berendezéseivel egy kisebb Csak forgatom a £ példányban kitöltendő papírlapot, a menetlevelet. A vállalatoknál rendszeresített „okmányra" a gépkocsivezetőknek legalább húsz adatot kell rávezetniük. Ezek tájékoztatnak az indulásról, érkezésről, rakodási módról, a szállított áru súlyáról, a gépkocsivezető és a teherautó „anyakönyvi" adatairól, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Mindezek szükségesek, ám az már egyszerűen képtelenség, hogy további adatokat szorítsanak az amúgyis szűk rubrikákba. Márpedig a március elsején életbe lépett új üzemanyag-normákról szóló rendelet olyan követelményeket támaszt a gépkocsivezetőkkel szemben, mintha a pótülésen minden sofőr mellett adminisztrátor ülne . . . Egy pécsi nagyvállalat főmérnöke lemondóan legyintett, amikor az új rendelkezés gyakorlati végrehajtásával kapcsolatos teendőkről érdeklődtem. Epésen jegyezte meg, hogy újabb adatok gyűjtésével kell terhelni a volán mögött ülőket, ami igen nehezen, vagy egyszerűen megvalósíthatatlan. Arról nem is szólva, hogy az információk feldolgozására külön apparátusra lenne szükség. Ahelyett tehát, hogy a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium egyszerűsítette volna az adminisztrációt, a tárca az új rendelettel épp az ellenkezőjét érte el. Az ötvenkét oldalas rendelkezést csak forgatják a vállalatok gépkocsi előadói, s fogalmuk sincs arról, hogyan tehetnének eleget az élettől elrugaszkodott előírásoknak. Engedményt csak azok a cégek kaptak, amelyek gépi úton dolgozzák fel adataikat. így a Volán és ÉPFU vállalatok gépkocsivezetőit nem terhelik a külön adminisztrációval. Nem úgy a többi sofőrt. A különböző korrekciós tényezők már önmagukban véve is elgondolkoztatok, főként olyan területeken, ahol meglehetősen sűrűn váltogatják egymást a sík és emelkedő útszakaszok. Lelki szemeim előtt látom, hogy például a pécsi gépkocsivezetők amint a Mecseknek fordítják autójukat minduntalan megállnak, bejegyzik egy pótlapra a kilométeróra állását, aztán a hegymenet végeztével ismét a padkára térnek és a menetlevélre írják, hány kilométeres sebességgel hajtottak, hányszor kapcsoltak, hány kilométer utat tettek meg, avagy hány száz métert haladtak. Mert ez előírás. De legalább ilyen többlet munkát ad a sofőröknek a városi forgalom is. Mert amennyiben a jármű átlagos sebessége nem haladja meg a harminc kilométert, előkapja a gépkocsi- vezető a kisokost s bejegyzi, hány utcasarkon át gurult lépésben. Ennél persze egyszerűbb lenne, ha minden gépkocsiba mielőbb beszerelnék az üzemanyag felhasználást mérő vo- lumétert. A rendelet részletesen szól a hazánkban forgalomban lévő autóbuszok, személy- és teherkocsik valamint vontatók üzem- és kenőanyag normájáról. Például a Kraz típusú teherkocsikra vonatkozóan 43,5 literben szabták meg a 49 kilométeres óránkénti sebességhez tartozó benzin felhasználást. Csak példaként említjük, hogy a Pakson dolgozó hasonló típusú kocsik a különlegesen nehéz terepadottságok miatt több mint 100 liter üzemanyagot esznek meg száz kilométerenként. A miniszteri rendelet kimondottan ideális körülményekből indul ki, — kiskaput a KPM ugyan hagyott, ez azonban csak újabb bürokráciát eredményez. A gépkocsika£dsS!; leállásnál többet fogyaszt, ami nem mérhető, legalábbis objektív alapon. Végsősoron mindez a vezetőtől függ. Talán ezért is helyez nagy hangsúlyt a rendelkezés arra, hogy a vállalatok a sofőrök prémium feltételeinél az üzemanyag megtakarítást kiemelten vegyék figyelembe március elsejétől. Az már viszont egyáltalán nem a vállalatoktól függ, mikor vihetik kocsijaikat az AFIT bemérő állomására túlfogyasztás esetén. Mert azokat csak öt és huszonöt Celsius fok közötti hőmérsékleten, 750—770 higanymilliméteres nyomásnál, óránként 1.1 km-es szélsebességet meg nem haladó időben fogadják. Igaz, hogy a bemérő hálózat nem is alakult -még meg. A rendelet céljának helyessége vitathatatlan: csökkenteni az üzemanyag-fogyasztást. De a rendelet több kitétele miatt a bürokratikus vonások kerülnek túlsúlyba feleslegesen és gyakorlatilag megvalósíthatatlanul. Salamon Gyula Mezőgép-feladatok Szerdán dr. Heiczman János kohó- és gépipari miniszterhelyettes sajtótájékoztatón ismertette a mező-erdőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás helyzetét, az ötödik ötéves tervre vonatkozó feladatait, ötéves fejlesztési céljaihoz a mező- gazdasáq mintegy 28 milliárd forint értékű hazai gyártmányú gépet, berendezést' igényel. Több olyan gép és berendezés gyártása is szükséges, amelyet csőik kis sorozatban állíthatnak elő, s importból nem fedezhető. így a magyar gépiparnak évente mintegy 400—500 féle mezőgazdasági gépet kell gyártania. Az élelmiszeripari beruházásokból gépgyártásunk csaknem 10 millió forint, az erdészet beruházásaiból pedig 680 millió forint értékű géppel részesedik. Nagy mennyiségű ipari porcelánt — közép- és nagyfeszültségű szigetelőt — gyártanak a Zsolnay Porcelángyárban. Az idén 2800 tonna szigetelőt készítenek, amelynek egynegyedét nyugati piacokon értékesítik.
