Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-17 / 76. szám

2 Dunántúlt napló 1976. március 17., szerda Hálapénz és etika Biztosan sokon hallgat­ták, hiszen nagyon okosan hétfőn rendezték, amikor a televízió nem vonja el az emberiség figyelmét a rá­diótól. A konferenciát az Egészségügyi Minisztérium­ban rendezték, témája ter­mészetesen az egészségügyi ellátás hogyanja, s miként­je volt. Amit nem tudok szó nélkül hagyni, az a már sokszor lerógott csont, a hálapénz kérdése. Nem is maga a hála­pénz, hiszen az van, s hogy ilyen szép neve van, már mutatja, hogy bevett szo­kás, tény, belénk épült va­lamicsoda. Hanem az, hogy azonosítják az orvosetiká­val. Nyugtalan vagyok, s csak részben nyugtat meg az a válasz, hogy az orvosi rendelések színvonalát kell oly mértékben emelni, hogy ott a baksis juttatása fö­lösleges hadműveletté válik. Mert mi, kiszolgáltatot­tak, juttatunk. És éppolyan etikátlan, hogy a kisiparos hümmög, amíg nem csúszik a százas a zsebébe, épp­olyan elítélendő, hogy a bolti eladó húszasért sze­rez pont olyan valamit, amire szükségünk van. Etikus-e, ha a tervező „tár­sadalmi munkában" meg­tervezi a házat, de csak ak­kor, ha az épülő lakóne­gyedben lakást kap? Etikus-e az állam részéről, ha a műsorban is felemle­getett benzinkutas fizetését százakban határozzák meg? Ez az én gondom. A bak- S'is újraelosztása. A benzin­kutas, a pincér fizet a dok­tornak, aki elfogadja, hi­szen ő is megadta a há­rom forintot a benzinkutas­nak, a pincérnek. Utóbbi uraknak három forintonként jön össze a jövedelmük, az előbbieknek ezrenként, csak ritkábban, szépen, bo­rítékba spájzolva. Én nem haragszom arra az orvosra, aki pénzt fo­gad el. Legalábbis nem jobban, mint más emberre, akit nem lövöldöznek nap­hosszat az etikátlanság vádjával. Hanem jobban haragszom orra az orvosra, aki nem dolgozza ki a ren­delési időt, akinek — meg­levő szervezési hibák miatt — tucatnyi mellékállása van, és oly kevés felelőssé­get érez a betegek iránt. Sokszor gondolkoztatok: el: vajon mi lehet az oka e szenvedélyes orvos-ellen­szenvnek? Mert egyfelől az tapasztalható, másfelől pe- diq a velük szemben tanú­sított sunyi alázat, mert meg vagyok titokban győ­ződve, hogy aki legjobban ágál a hálapénz ellen, az fizetett, vagy éppen fizet, vagy tudja, hogy fog fizet­ni. A pénzüket odaadok is legalább olyan etikátlanok, mint azok, akik elfogadják tőlük. És, bevallom, már azon is gondolkodtam, hogy mi len­ne, ha én is pénzt adnék az orvosnak? Mert eddig még soha sem adtam. Nem lenne semmi sem. Becsü­letszavamra, nen tartanám etikátlannak azután, hogy a kezébe nyomtam a pénzt. (Mennyit? Fogalmam sincs a tarifarendszerről.) Pénz­ügyben akkor tartanám eti­kátlannak, ha, mint a kis­iparos, eltenné a pénzt, az­tán nem történne semmi, mert erre már sok példa volt. Ha zsebre vágná a borítékot és nem nyújtana valami pluszt. Kampis Péter A magyar nyelv Hete a tanárképen Amelynek mi is örülnénk Bisztró, élelmiszer-áruház Fontos nevelőmunka • Vetélkedők, vitaestek • A nyelvészet és a magyarság eredete az irodaház földszintjén Ha zöld utat kap, 1978-ban nyithatnák Hatodik alkalommal ren dezik meg ezen a héten a Pécsi Tanárképző Fő­iskolán a magyar nyelv he­tét. A programsorozat kere­tében előadások hangza­nak el a magyar nyelv- tudomány köréből; a hall­gatók részére nyelvi ver­senyeket; a gyakorló isko­la úttörői körében nyelvi vetélkedőket, az ifjúsági klubban vitaestet rendez­nek. Tegnap délután a megnyi­tón dr. Temesi Mihály tanszék- vezető főiskolai tanár hangsú­lyozta; mindenekelőtt az a cél vezeti a rendezőket, hogy az érdekeltek, a hallgatók, az ok­tatói kar tagjai és az érdek­lődők körében megismertessék, és ezen az úton elmélyítsék anyanyelvűnk szépségeit, ma­gyarságát, szókincsének gaz­dagságát, szerkezetének vilá­gosságát és rendjét. A vissza­térő sörozat célja tehát élő, be­szélt anyanyelvűnk színvonalá­nak emelése. A korábbi években is utal­tunk már arra, hogy Pécs la­kossága és a felsőfokú társin­tézmények elejétőil fogva figye­lemmel kísérhetik minden ta­vasszal a Tanárképző nyelvi tanszékének nemes törekvését, amellyel hallgatóik — leendő általános iskolai tanárok, ma­gyar szakos tanárok — érdek­lődését, és felelősségét éb- resztgetik nyelvünk tisztasága, szépsége iránt. Fontos nevelő­munka ez az egész hetes prog­ramsorozat valamennyi komo­lyabb vagy játékos formájában. Olyan, évente egyszer virágzó ritkaságok csokra ez a sorozat, amelynek minden szálát, darab­ját érdemes a résztvevőknek, hallgatóknak lepréselniök em­lékezetünk herbáriumában. Szükségük lehet rá. Azoknak is, akik pedagógus pályára készül­nek, s azoknak is akik a társ- intézményekből vendégként hallgatnak végig egy-egy elő­adást. (Talán ilyenek is akad­nak majd . ..) Azzal a tudattal, öntudattal, hogy mindannyian magyarul beszélünk, de nem mindegy, hogyan. A magyar nyelv hete az idei évben azért is érdekesnek, fon­tosnak ígérkezik, mivel az alig fél éve lezajlott finn-ugor kong­resszus és a leaújabb kutatá­sok tükrében több szó esik a programban a magyarság ős­történetéről, eredetéről és az összehasonlító nyelvészet funk­ciójáról a kutatásban. Ennek jegyében hangzott el tegnap délután dr. Mikola Tibor kandi­dátus, szegedi tanszékvezető egyetemi docens előadása, s ennek jegyében rendeznek vi­tát csütörtökön este az ifjúsági klubban a magyarság erede­téről. Anyanyelvűnk tisztasága, szó- és kifejezés-készletének gaz­dagsága, pontos Jiasználata nem csupán „szakmai" kérdés. Erre inti hallgatóit évente a Pécsi Tanárképző Főiskola. Az irodaházra ugyan stopot rendeltek el, mégis, ennek az irodaháznak módfelett örül­nénk, hiszen a földszintjén élel- miszeráruházat és bisztrót ren­dezhetnének be, mondanunk sem kell, egy ilyen tágas, jó­féle termelőszövetkezeti termé­kekkel dugig tömött reprezen­tatív élelmiszeráruház épp hiányzik Pécs kereskedelméből. Az irodaházat a BARANYA- TERMÉK-kel a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Baranya megyei Szövetsége szeretné te­tő alá hozni, s ezt most külön időszerűvé tette az is, hogy a két tsz-szövetség egyesült, a Déryné utcai székházban meglehetősen szűkösen vannak. S hogy a tanács is jó szem­mel nézi a dolgot, bizonyíték, területet biztosít a szövetkeze­tieknek. A székházat a Citrom utcá­ban építenék meg. Három- szintesre tervezik, az emelete­ken kapnának helyet az irodák, a földszinten pedig — 450 négy­zetméternyi alapterületen — az élelmiszeráruház és a bisztró. Itt, mint említettük, a füstölt árutól a baromfin át a tejter­mékig, mindenféle házi ízű szövetkezeti terméket árusítaná­nak. Az irodaház terveit a Pécsi Tervező Vállalatnál meg­rendelték, a Pécsvóradi Tö- VÁLL személyében kivitelezővel is rendelkeznek. Az egész 20 millió forintba kerülne. Most már csak az engedélyezési el­járás van hátra. Ha az építke­zés zöld utat kap, 1978-ra tető alá hozzák és berendezkednek az új székházba, s megnyitják a szövetkezeti élelmiszeráru- házat. Növekvő érdeklődés a magyar filmek iránt Ma, szerdán tartják utolsó foglalkozásukat a siklósi felnőtt filmklub idei előadássorozatá­nak résztvevői. A TIT helyi szer­vezete rendezésében november elején megindult vetítéssorozat témáját a jelenkori magyar és európai filmművészet java al­kotásai képezték. Az előadás­sal és vitával egybekötött ve­títésekre több mint 120-an vál­tottak bérletet, és az érdeklő­dés azóta is olyan mértékben fokozódott, hogy ez év őszén újabb klubot szerveznek. A fel­nőtt filmklubbal párhuzamosan a siklósi gimnázium ifjúsági filmklubot indított be. Kedvezmény a családosoknak Üdülés Bulgáriában (w. e.) Pécsi operaénekesek a kairói televízióban Bulgária 1976. évi idegen- forgalmáról tartott sajtótájé­koztatót kedden Ivan Milkov, a Bolgár Idegenforgalmi és üdültetési Bizottság főosztály- vezetője a budapesti Bolgár Kulturális Központban. Az idén mintegy 4,5 millió túristát várnak a bolgár házi­gazdák a. Fekete-tenger part­jára és más üdülőhelyekre, s az eddigieknél is szervezetteb­ben készültek fel a vendégek fogadására. Tavaly mintegy 92 000 ma­gyar túristát láttak vendégül Bulgáriában, s ugyanakkor 110 000 bolgár turista ismer­kedhetett Magyarországgal. A két ország közötti idegenfor­galomban azonban további fejlesztési lehetőségek kínál­koznak. Ezért az idén külön­féle kedvezmények várják a magyar vendégeket Bulgáriá­ban. Szervezett utazáson részt­vevő egyéni autós turisták pél­dául 10 napi szálloda helyfog­lalás után ötven, 15 napi után 75, 20 napi után pedig 100 liter benzint kapnak ingyen. Elő- és utószezonban, április­ban, májusban, szeptemberben és októberben a családos üdü­lőknek jelent kedvezményt, hogy a 10 éven aluli gyerme­kek után nem kell az ellátásért fizetni a bolgár tengerparti üdülőkben az IBUSZ szervezé­sében érkezett turistáknak. A gyermeküdültetés fejlesztésére egyébként is különös gondot fordítanak, különféle gyermek- műsorok, új játszóterek és gyermekmegőrzők szolgálják a családok gondtalan üdülését. Kairó ma mór ugyan né­hány óra alatt elérhető légi- úton, de még így sem minden­napos, hogy magyar művészek lépjenek fel az ottani televízió műsorában. Az elmúlt év vé­gén az INTERKONCERT szer­vezésében Mészöly Katalin és Horváth Bálint, a Pécsi Nem­zeti Színház opera-együttesé­nek művészei jártak Egyip­tom fővárosában. Akkor töbt^ alkalommal is felléptek, éf nagysikerű esteken találkoztak a kairói zenekedvelő közön­séggel. A bemutatóról a kairói televízió színes felvételt készí­tett. Egyébként Mészöly Kata­lin és Horváth Bálint előtt egy másik pécsi, Kováts Kolos, a Magyar Állami Operaház tag­ja járt Egyiptomban. Kováts Kolos jelenleg Bécsben ven­dégszerepei, ahol a Borisz Go- dunovban lép föl esténként. A napokban érkezett meg az értesítés, hogy Mészöly Kata­lin és Horváth Bálint tavalyi műsora után még most is ak­kora az érdeklődés, hogy a kairói televízió a közönség kívánságára mindhárom nyel­vű adásában — arab, orosz, francia — megismétli a leg­sikeresebb műsorszámokat. Bartók-, Kodály-feldolgozások hangzanak el magyarul más dalművekkel együtt, valamint Mészöly Katalin Bizet Carmen- jéből ad elő részleteket fran­cia nyelven. A Pécsi Nemzeti Színház két művésze egyébként első a szo­cialista országok közül, akik­ről a kairói televízió felvételt készített. Űj típusú fénysorompó A MÁV szakemberei új típu­sú, a közlekedés biztonságát növelő vasúti fénysorompót ter­veztek és készítettek. Az első példányát Okány és Vésztő ál­lomások között már üzembe is helyezték. A legfőbb előnye az, hogy a működését — az ed­digiektől eltérőleg — a vonat személyzete is ellenőrizheti. A berendezés ugyanis — fényso­rompó kapcsolásával egyidőben — egy olyan fényjelzőt is mű­ködésbe hoz, amely a vonat személyzetét tájékoztatja. Vendégünk volt: Sebestyén János Sokoldalú művészegyéniség. Az „Egy rádiós naplója”: szer­kesztőjének csembalójátékában gyönyörködhettünk nemrég, amikor a Liszt teremben André Luy svájci orgona művésszel együttmuzsikálva, a két hang­szer egymást kiegészítő hang­hatásaival szerzett ritka él­ményt. De hallottuk már a sik­lósi várkápolnában, a Hotel Tourist udvarán is Sebestyén Jánost, akinek orgonafelvételei gyakran csendülnek fel a rá­dióban (külföldi lemezgyár ké­szített vele Liszt-sorozatot), és nagyon érdekes, egyéni hangú a mostanában hallható „Úti­jegyzetek kilométerszámlálás nélkül" riportsorozata, melyben a Távol-Keleten, Japánban és a Fülöp szigeteken koncertező Sebestyén János, mint rádiós beszél élményeiről. A pécsi kon­cert utáni pihenés perceiben is ez a témánk. A hangok, effek­tusok szenvedélyes gyűjtője mit örökített meg távol-keleti útján magnetofonjával? — Egy-egy távol-keleti város sajátos hangjait: Mindenütt őrületes a ricsaj, minden zeng, zúg, zsong. A zajok sűrűjében való hangfelvétel persze nem egészen veszélytelen, valahogy nem szeretik azt, ha valaki mik­rofonnal nyúlkál ... Megörökí­tettem a japán televízió nagyon sok adását: szimfonikus zenét és varietét, showt és zeneokta­tást. Sok, meglepően érdekes és ritka felvételt szólaltat meg Se­bestyén János másik rádiós so­rozatában, melynek címe: „A zongoraművészet első arany­kora". Honnan szerzi be e nem mindennapi lemezeket? — Nehezen gyűjthető anyag ez. E (lemezeket elsősorban Amerikában publikálják, ahol az amatőrizmus nagyon széles­körű. Éppen az amatőrök vol­tak azok, akik nagyon sok hang­versenyt vettek fel titokban. Ál­talában magánvállalkozók és néha rádióállomások is publi­kálnak egy-egy koncertfelvételt, modernizált, technikailag meg­szűrt formában, mint például most van a kezemben egy Gieseking-lemez, melynek felvé­telét annakidején talán maga Gieseking nem engedte nyilvá­nosságra hozni. Igen érdekesek a 20—30-as években Welte- mignon rendszerrel papírte­kercsre készített zongorafelvé­telek, mintegy 4—5 ezer ilyen tekercsről tudunk, az arra ér­demeseket publikálják is, de Európában csak nagyon elvétve kaphatók. Magyar vonatkozású anyag is sok van: a Nemzeti Múzeumban őrzik Ehall Vilmos Welte-mignon rendszerű felvé­telű papírtekercseit, egyelőre azonban nincs gép, amely meg­mozgatná, talán Hernádi Lajos professzor Welte-mignon zon­goráján lejátszhatók lesznek. — A „Rádiós naplója”-t elég­gé spontán módon szoktam szerkeszteni. Most itt egy perc alatt össze tudnám állítani a következő műsort csak abból, ami lemezritkaságom otthon van. Egy japán lemezgyűjtőtől kaptam néhány Casals-lem ezt, köztük olyat, amiről még nem hallottam: egy Mozart kvintett adagiojának cseUóátiratát, az­tán Berlinben lemásoltam két örökzöld dallamot, amelyet Yehudi Menuhin és Grapelli játszik duóban, az is csemege, hogy Menuhin hottol kíséret­ként. Véletlenül bukkantam rá Jean Wiener és Clement Doucet lemezeire, egy zongoraduó volt, a párizsi „ökör a háztetőn" mu­latóban játszottak a huszas években. — Mint orgona- és csembaló­művésznek milyen tervei van­nak? — Pécsi koncertem után Csénky Emilia partnereként Frankfurtba és Salzburgba uta­zom, március közepén Prágá­ban Rzickovával játszom együtt, utána Torinóban lesz rádiókon­certem, korunk olasz zeneszer­zőit kell megszólaltanom, az­után lesz egy szovjet turném Lvovban, Kievben és Leningrád- ban, majd Zágrábban — ez jú­niusig azt hiszem éppen elég .. —dnt—

Next

/
Oldalképek
Tartalom