Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-15 / 74. szám

Új, egyszerű és olcsó műszer Néha igen bonyolult dolgo­kat pofonegyszerű ötlettel meg lehet oldani. Mindössze az kell, hogy ez az ötlet eszébe jusson valakinek. Pécs Egyesí­tett Egészségügyi Intézményei I. kerületi Rendelőintézetének laboratóriumában efcy készü­lék várja az újítási javaslat el­bírálását. Dr. Lénárd Gergely labor szakorvos, az újítás ki­dolgozója tájékoztat az új ké­szülékről : — Az volt a célunk, hogy a lehető legegyszerűbben oldjuk meg a vörös vértestek átlagos átmérőjének vizsgálatát. Az egyébként alkalmazott Prince— Jones módszernél hosszadal­mas mikroszkópos vizsgálat, mérések, számítások alapján rajzolnak egy grafikont, amely­ről leolvashatók a szükséges információk. Ez a műszer az egyszerű, testetlen vérkenet vizsgálatával, egyetlen moz­dulat után olyan haematológiai adatokról ad tájékoztatást, amely jelentős segítséget nyújt a betegség felismerésében. A készülék valóban egysze­rű. Fő részei: két zseblámpa­izzó, amelyek egy állítható szán szerkezetre szerelve köze­lebbről, vagy távolabbról vilá­gítják át a vérkenetet. Egy egyszerű fényhajtás, az úgy­nevezett difrakciós gyűrűk ta­lálkozása alapján az orvos egy skálán közvetlenül leolvashatja a vörös vértestek átlagos át­mérőjét. Mivel a normál át­mérő 7 mikron, az ettől való eltérés igen jelentős támpon­tokat adhat a rutinvizsgálatok­nál. Néhány nappal ezelőtt ké­szült el a szerkezet, most állít­ják be rajta a pontos skálát, amely a kész eredményt mutat­ja. Az egyszerű, olcsó műszer előnyeit nem kell különöskép­pen részletezni. Hiszen egy gyorsabb, egyszerűbb vizsgá­lati módszer is sokat enyhíthet a járóbeteg ellátás jelenlegi zsúfoltságán. K. Gy. Szerte a világon tizen­nyolc, a szocialista táboron belül azonban csak egyet­len nagyüzem foglalkozik műanyag ajtók készítésével: a Borsodi Vegyi Kombi­nát szekszárdi gyáregysé­ge. Az olyan keresztmetsze­tű elemekből, amelyekből Székszárd port-plast ajtókat gyárt, Bulgáriában válasz­falakat állítanak elő. A szekszárdi gyár idei fő­terméke — negyven százalé­kos részesedéssel - a re­dőny. Népszerűségének bi­zonysága, hogy ma már csak minden tizedik házba szerelnek faredőnyt, a töb­bibe műanyagot. A számta­lan előnnyel rendelkező PVC rohamos térhódítására utal, hogy a szekszárdi gyáregység az idén 1970- hez képest megkétszerezi termelését: 140 millió forint értékű árut termel. Varsá­nyi Ottó gyáregységvezető nem titkolt örömére mind kedveltebbé, keresettebbé válik a portplast ajtó. Ta­valy 14 000-et készítettek be­lőle, az idei terv 30 000-re szól. A portplast remek hő- és hangszigetelő, könnyen tisztítható, játszva viseli el az időjárás változásait; esz­tétikai és használati értéke nagyobb az azonos árban kapható fa ajtókénál. MMG AUTOMATIKA MÜVEK MÜSZERGYARA, SZEKSZARD az MMG gyártmányú: oxigén, dissous, nitrogén, hidrogén, szénsav, sör — reduktorok —, valamint hegesztő fogantyúk és égőszárak szakszerű javítását rövid időre vállalja garanciával. Hűtőház épül Zala­egerszegen Közel egymilliárd forintos költséggel épül fel Zalaeger­szeg határában a Magyar Hű­tőipar legújabb gyára. Az egerszegi hűtőház az idén ha­zánkban kezdődő három ipari nagyberuházás közül az egyik. Somogy, Vas, Veszprém és Za­la megye, valamint a Bala- ton-part jó ellátásának érde­kében égető szükség van rá. A feldolgozó üzembe évente több mint tizenegyezer tonna gyümölcs és zöldség kell. A két év múlva nyáron már ter­melő mirelitüzem sem kevés­bé éhes: ugyanennyi zöldsé­get, gyümölcsöt fogyaszt. Ilyen sok nyersanyagot csak nagy te­rületen lehet megtermelni, s emiatt már az elmúlt évben megkezdődtek a szerződéskö­tések a mezőgazdasági üze­mekkel. Víz alatt a sárisápi akna 1. A sárisápi aknatorony. 2. Az akna mélyén csillog a víztükör. 3. A Komlóról érkezett szovjet fúrótorony. Az országban ez lesz az első Halbölcsőde Sumonyban Ahogy o karikaturistánk el­képzeli: Ponty anya uszonyon fogva vezeti zsenge porontyát a bölcsődébe. A rajzolói fan­táziát megmozgató hírt Bikái­ból kaptuk. Az állami gazda­ság az országban elsőként fó­lia tetős hal előnevelőt épít Sumonyban. Helyesebben elő- nevelőket 50 millió darab ponty, amur, fehér és pettyes busa, valamint csuka ivadék fogadására és nevelésére. A Sellyéi Víztársulat földgépei megkezdték az „alapozó" mun­káikat, amit a nagy havazás és erős fagyok állítottak csak meg. A hó alól azonban már 'kiraj­zolódnak az aprócska meden­cék körvonalai. Tizennégy böl­csődét és hét óvodát számol­hatunk meg - a bölcsik 20x10, az óvodák 50x20 méteresek lesznek. Föléjük műanyag fólia tetőt feszítenek ki, hogy a né­hány napos zsenge apróságo­kat az időjárás viszontagságai­tól, főként a heves és tavasz- szal a gyakran metszőén hideg szélviharoktól, no meg az eset­leges ragadozó madaraktól megvédjék. Az emberi fantázia, főként ha valami egészen újról van szó, messze elkalandozik a va­lóságtól. Anya halak sosem fordulnak meg a bölcsődék tá­ján, annál kevésbé mert Su- monytól több száz kilométerre, Százhalombattán élnek. Ott a temperált vizű Halszaporító Gazdaság melegvizes tavaiban — akár a keltetőgépekben a tojást — mesterséges körülmé­nyek között keltetik ki ivadé­kaikat. Ezek a parányi mozgó pálcikák még nincsenek három­négy naposak sem, mikor Su- monyba érkeznek, zsákokban. A fólia zsákokat egyharmadig töltik meg vízzel és hallal, oxigént fúvatnak bele, majd lezárják és egy újabb juta zsákba rakják. De van már speciális kád-szállító kocsi is, az alján lévő tömlőn keresztül egyszerűen a tóba engedik az ivadékot. Sumony csak a hal­bölcsődék felépítésével vált al­kalmassá ilyen zsenge ivadé­kok fogadására, amelyek igen sok veszélynek vannak kitéve a legnagyobb gondosság mel­lett is. Sumonyban képzett halász­mesterek, szakmunkások vi­gyázzák, óvják majd a kis zsenge halak épségét. Busi Ist­ván a fiatal, alig 22 éves, ha­lászati üzemmérnök, egy hó­napja lett a sumonyi tógazda­ság üzemvezetője. Debrecen­ben és Szarvason, na meg Bi­kaion tanulta a szakmát, na­gyon lelkes és csöppet sem fél attól, hogy 50 millió „bölcső- dést” bíznak rá.- A technológia ki van dol­gozva, csak be kell tartani — mondja: — A vizet „berobbant­juk", vagyis „elkészítjük", hogy legyenek benne zooplanktonok. Az evezőlábú rákokat Flibol- lal vagy Ditrifonnal átmeneti­leg kiírtjuk, mert ezek felsértik az érzékeny ivadékot. Amikor aztán már megnőttek, ezekkel a rákokkal táplálkoznak. A bölcsődében monokultúra van, mert a zsenge ivadék még egy­forma élelmet fogyaszt, hogy ne egyék el a falánkabb nö­vényevők az élelmet a pon­tyok elől. Később a nagy ta­vakban már poli'kultúrát alkal­mazunk, ebben csak a pon­tyot kell etetni, a kínai halak zooplanktonnal, algával és - az amurok — vízinövénnyel, náddal stb, élnek. Éppen ez teszi a többi állat­hoz képest olcsóvá és gazda­ságossá az intenzív tavi halgaz­dálkodást. Ez és a nagy hús­hozam, ami hektáronként elér­hető. Bikái egyebék között épp azért lett országos rendszer- gazda, mert hektáronként 17— 18 mázsa halat állított elő ko­rábban is. A rendszerrel ez 25 mázsára növelhető, de elvileg megvan a lehetőség a 40 má­zsa hektáronkénti haltermelés­re is. Az országos átlag 6 má­zsa körül van. — Rné — Harcban a bányáért Sárisápon január 1ó-a óta nem alszanak nyugodtan az emberek. Radoszta István aznap éjsza­kás volt: — Hajnali négy óra 27 perc­kor robbanásra emlékeztető morajlás hallatszott, s a ko­rábbi vízbetörés helyén szökő­ár keletkezett. A tejszerű, már- gás folyadék harminchét at- moszférás nyomással szétcsapta a szénfalat. Két napra rá a bá­nyát feladtuk . . . Itt állunk, a falu közepén, a Dorogi Szénbányák XIX-es ak­nájának bejáratánál, Sárisápon. A köpe-kerekek mozdulatlanul állnak, a felírásra — „A bánya területén anyagot lerakni-tilos" — senki sem ad. Körbe építési anyagok, vasszerkezetek, bá- nyafahalom. Lapos János, az akna műszaki vezetője nyitja az ajtót. A zár nehezen enged, a lakatot vékony burokba fogta a fagy. — No, itt is régen jártak — mondja, miután kinyílik a kapu. — A pókhálókra ne adjanak .. . A bejárattól nem messze az akna nyílása. Velünk van Szen- czi Gyula is, a Dorogi Szénbá­nyák műszaki fejlesztési csoport- vezetője. Nézem kalauzaim ar­cát: komor tekintetek. A bá­nyavidék legtöbb és legjobb minőségű szenet adó aknáját, a XlX-est, közel ezer bányász munkahelyét, elvitte a víz. Az egyik kas fent van, a másik több száz méter mélyen, a csil­logó víztükör alatt. Kollégám megjegyzi: — Ekkora kutat sem láttam még életemben. Hallgatunk. A sínek közül felveszek egy poladarabot, s bedobom az aknába. Néhány másodperc múlva visszhangozva csobban. — ötvenhét méterre van a szintje — mondja Radoszta Ist­ván. — Közel hatvanmillió fo­rint értékű gépet, szerszámot nyelt el. Többet nem kapjuk vissza őket, csak mint ócskava­sat. A kétségbeesésen a sárisá­piak, dorogiak hamar túltették magukat. A csapatokat más helyre vezényelték, s néhány nap múlva már készen állt a bánya megmentésének terve. — Évi 280 ezer tonnás ter­melést vesztettünk el — mond­ja Szenczi Gyula, miközben a Volgával földúton kapaszko­dunk a domb mögé, a csolnoki határba. — Természetes, hogy nem nyugodtunk bele. A hadi­terv értelmében megkeressük a vízbetörés helyét, s betömjük a nyílást. Amilyen egyszerűen hangzik, oly heroikus küzdelem. A betö­rés alá kell fúrni, hiszen a szén- folba nem lehet dugót nyomni, s a résen át legalább harminc­ezer köbméter homokiszapot kell beinjektálni. A csolnoki ha­tárban az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat egyik legnagyobb fúrógépét állították fel: a gép Komlóról érkezett. Úgy tervezik, hogy júniusra le­érnek 550 méter mélyre, s az­tán a dorogiak megkezdik a ce- mentálást. — Ha kész, jöhet a próba- szivatás — magyarázza Lapos János. — Ha utána nem emel­kedik a víz szintje, nyertünk. Ha igen, újabb fúrás, újabb tö­medékelés. . . Számítgattuk: ha szerencsénk lesz, 1980-ban is­mét termel az akna. Ha nem . . . Olyan nincs. Sikerülnie kell. Megpillantjuk a fúrótornyot. A szovjet A 50-es harapja a hegyet: körülötte remeg a föld. A barakkokba húzódva pihen­nek a fúrósok — csontig ha­toló szél fúj —, csak egy ember van a gépnél. — Éppen ebédeltünk — mondja Kustán József. Ő Komlóról jött, Bacmann Adóm a Tolna megyei Mő- csényből, Jobbágy Károly pedig a somogyi Kutas községből. — Hét végén váltunk — mondják. — Most hol vannak . . .? — Az 1-es szint körül, úgy 85—90 méternél. Eddig simán ment minden, most jön a neheze. Csak el ne térítse a fúrót a keményebb kő­zet, csak bele ne szakadjon a szár. Fordulunk vissza, a dorogi központba. A Volga megcsú­szik, egy nagyobb terméskő alákapar. A sofőr felszisszen, s próbál lavírozni a rögök kö­zött. Azért is megkérdem: — Miért is nem alusznak nyugodtan a sárisápiak? Lapos János mondja: — Az akna, mint tudja, a fa­lu közepén van. Egy háromez­res és két kétezres ventillátor zúgott itt éjjel-nappal, nem is beszélve a köpe-kerekek nyi­korgásáról. Hatvannégy októbe­rében nyitottuk, s azóta min­denki hozzászokott ehhez a muzsikához. Január 18-tól csak a szél zúg néha a házak kö­zött ... Hát persze. Néha a csendtől sem lehet aludni. Nehéz el­hinni, hogy nem termel a bá­nya, s hogy üresen tátonganak a csillék. Kozma Ferenc CENTRUM 7.r ■M r mi JTNTBUN ASUHAí HÉTFŐ! 1976. MÁRCIUS 15-ÉN 20% VISSZATÉRÍTÉS Minden szövet kamaszöltöny 630— Ft-tól 1800,— Ft-ig Műanyagok térhódítása az építőiparban

Next

/
Oldalképek
Tartalom