Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-13 / 72. szám
6 Dunáimul napló 1976. március 13., szombat Jelenleg az egyetlen nyilvános XX. sz.-l közgyűjtemény Az elmúlt évek során hagyománnyá vált a pécsi Modern Magyar Képtár előző évi fejlődésének bemutatása a Dunántúli Napló olvasói számára. Sajátos helyzete teszi ezt kívánatossá, mi szerint a pécsi képtár jelenleg az egyetlen nyilvános 20. századi közgyűjtemény. A Magyar Nemzeti Galéria jelenleg csak részlegesen üzemel új helyén, a volt királyi várban. A jelenlegi bemutató ideiglenes jellegű és csak évek múlva lesz látható valamennyi kiállítása. Az év második felében a 19. századot bemutató részleg megnyitásával indítják a végleges állandó kiállítások sorát. A vidéki múzeumok képtárai lokális gyűjtőkörrel rendelkeznek (Hódmezővásárhely, Szeged, Szolnok), rövid ideje kezdték el a rendszeres gyűjtőtevékenységet (Miskolc, Szé- , kesfehérvár), némelyikük jelentős megalapozottsággal indult ugyan (Kaposvár, Kecskemét, Baja, Debrecen), de vagy a megfelelő szakember, vagy pedig az áldozatvállalás, a fej - lésztés szándéka hiányzik. Pécsett minden együtt van. Az 1957-ben alapított képtár állománya ma már nyolcezres nagyságrendű, a festmény-gra- fika-szobor-plakett aránya egyensúlyban van. Szerény 18— 19. századi anyaggal is rendelkezik, ez a fejlődés folyamatosságát hitelesíti egyúttal. Teljességre törekvő a helytörténeti gyűjtés is, portrék és városképek, városképi metszetek az elmúlt korok művészetét, Pécs polgárságát és Pécs városát egyaránt dokumentálják. E régi képek restaurálása az elmúlt években hangsúlyozott szerepet kapott a múzeumban, tekintettel a végre megvalósuló várostörténeti-legújabbkori állandó kiállításra. A Vasarely Múzeum 'kapcsán pedig a kortárs nemzetközi gyűjtemény is megalapozódott. Ilyen jellegű anyaggal egyedül a Szépművészeti Múzeum rendelkezett eddig; fejlesztési lehetőségei mindkét gyűjteménynek azonosak. Számszerűen 242 tétel az 1975. évi gyarapodás. A megszerzés módja: ajándékozás, átadás, vásárlás. Ez a sorrend megfelel a tényleges arányoknak. Számos művész és gyűjtő ajánl fel a múzeumnak egy vagy több művet. Victor Vasa- lely nemes adományán felbúz- dulva például az ugyancsak Pécsről elszármazott Carl László (László Károly) a következőképpen tette meg felajánlását: A pécsi Janus Pannonius Múzeum célkitűzései iránti rokon- szenvem kifejezéseként, valamint arra való tekintettel, hogy Pécs nemcsak szülővárosom, hanem életem első húsz éves szakaszának színhelye is volt, azon szándékomat nyilvánítom, mely szerint (-) egy önálló gyűjtemény megalapozásához Pécs városa részére képzőművészeti alkotásokat adományozzak". A több mint félszáz festmény, szobor és grafika az első fázist jelenti csupán. Ezt követően újabb, hasonló jellegű adományokat is kilátásba helyezett a kiállítási feltétel megvalósításának ütemében. A gyűjtemény egy része magyar művész alkotása: Csáky József, Beöthy István, B. Steiner Anna, Kassák Lajos, Réth Alfréd, Kolozsváry Zsigmond, Huszár Vilmos, Forbát Alfréd és Vidor Vasarely, nagyobb része azonban nyugat-európai művész: Hans Arp, Morandini, Dexel, Maatsch, Walsted, Schaad, Appollonio, Laloy, Kupka, Her- bin, Buchholz stb. Kiegészülve Vasarely kortárs művészeti gyűjteményével, valamint a mú-- zeum tulajdonában már meg0 Modern Magyar Képtár új szerzeményei lévő nemzetközi anyaggal, közép-európai méretekben is jelentős gyűjteménnyé fejleszthető. Számos kezdeményezés volt már az eddigiekben is a képtár ilyen irányú kibővítésére. íeJiettfség Nemzetközi kapcsolatainkat azonban e téren is érdemes lenne hatékonyabban kihasználni. Például: Számos várossal - köztük Lahtival testvérY Martyn Ferenc; Alföldi emlék városi kapcsolatban áll Pécs. A múzeum-gyarapítás terén is gyümölcsözőek lehetnének ezek a kapcsolatok. Ezenfelül nagy nyereség volna a pécsi képzőművészek állandó lahti jelenléte. Az egyszeri kapcsolaton túlmenően állandósult kapcsolatot lehetne ezáltal kiépíteni. A Modern Magyar Képtár 1974. évi Strasbourg! bemutatkozása során az ottani múzeumigazgató tett olyan javaslatot, hogy szívesen venné a két múzeum között kialakítandó műtárgycserét. Ezirányú korábbi kezdeményezésünket méltányolta a szerb Zlatko Prica is az elmúlt évek során, amikor Orfeusz c. festményét a képtárnak ajándékozta (Prica is pécsi születésű!), valamint a Budapesten 'kiállító kubai Gilberto Frometa (ő csak látogatóban járt itt Pécsen). A példákat lehetne még bőven sorakoztatni. A közelmúltban állított ki pl. Pécsett — ez az egy még kívánkozik - Milan Konyovics, a Zomborban élő kitűnő festőművész. Alkalom kínálkozott személyes kapcsolat kialakítására, lehetett volna egy jelentős Konyovics művel gazdagítani alakulóban 'lévő nemzetközi gyűjteményünket! Ajándékozás útján került a gyűjteménybe Ferenczy Noémi: Erdő című (1942-ben szőtt) gobelinjéhez készült karton. Solti Gizella textiltervező, F. Noémi egykori tanítványa ajánlotta fel a múzeumnak a Modern Magyar Képtár gazdagságán fellelkesülve. Ruttkay György özvegye férje hagyatékából 11 grafikát ajándékozott. Ruttkay fiatal joghallgató korában került kapcsolatba Kassák Lajossal, aki a MA című lapjában publikálta rajzait és további munkára ösztönözte. Háy Károly hagyatékából ugyancsak 11 mű került a gyűjteménybe. Háy a Szocialista Művészcsoport tagjaként jelentős mozgalmi tevékenységet is folytatott a 30-as években, művészi munkássága az elkötelezett, agita- tív művészet szép bizonyítéka. Átadás révén is jelentős volt a gazdagodás. Elsőként említendő, hogy a Kulturális Minisztérium és a Művészeti Alap támogatásával több mint 20 falkárpit, tértextil a képtár textilgyűjteményét alapozta meg. Közel félszázra tehető már ennek a gyűjteményrészlegnek az anyaga (köztük 10 nagyméretű Vasa- rely-kárpitl). Az a távlati elképzelés valósul meg ezáltal fokozatosan, mely a képzőművészet szélesebben értelmezett koncepcióját követi: a különböző korszakokat a fokozott teljesség igényével bemutatni. És jelentős műveket sikerült az elmúlt évben megvásárolni. Berény Róbert: Nő piros ruhában című képe a festő korai korszakát reprezentálja. Ezzel teljessé vált a gyűjtemény NYOLCAK anyaga a korábbi évek céltudatos gyűjtésének eredményeként is. A század első évtizedének e haladó művész-csoportosulása a nemzetközi fejlődést megközelítő egyidejűségével, problémafelvetésével előkészítője volt a 10-es évek progresszív művészeti mozgalmának, melynek szervezője, élesztője és propagálója is egyúttal a lapszerkesztő Kassák Lajos volt. E kör, az ún. aktivisták egyik vezéregyénisége az az Uitz Béla, akinek a küzdőtársról, az esztéta, a műkritikus, a fotóművészettel elméleti síkon foglalkozó Hevesy Ivánról festett olajportréja a múlt év egyik legjelentősebb gazdagodása. Különösen akkor kap hangsúlyt e szerzemény, ha az előkészületi stádiumban levő Uitz Múzeumra gondolunk. Ber- náth Aurélnak a rövid aktivista korszakában készült ,,Ha isten velünk .. című grafikáját a bizományi aukción sikerült megvásárolni. • Marty»» ill szobrok Martyn Ferenc 40-es években készült szobrainak nemes anyagban történő kivitelezése része egy több évig tartó programnak. Martyn szobrainak egy része esztergályozott, festett fa, egy sor szobor viszont gipsz változatban maradt. Végleges formába öntésükre csak most kerülhetett sor. A múlt évben három szobor alumíniumba való öntését sikerült megszervezni. Megvan a feltétele annak, hogy ez a program a következő években befejeződik és Martyn magyar, sőt ezen túlmenően egyetemes vonatkozásban is jelentős plasztikai tevékenysége — méltóképpen — végleges formát nyerjen. Molnár Farkas: Orvieto című festménye (1921) is a múlt év jelentős szerzeménye. A bauhausos Molnár mint építész volt ismert elsődlegesen, a CIAM csoport vezető tagjaként nagy része volt abban,'hogy a 30-as években a 'korszerű európai építészet tért hódított Magyarországon. E téren az ugyancsak pécsi származású Breuer Marcel, Forbát Alfréd és Weininger Andor is fontos szerepet játszott (egy hiteles Breuer-féle „cső- szék"-et is sikerült az elmúlt évben szerezni!). Befejezésül három 19. századi helytörténeti portrét kell még megemlíteni. Jeszenszky Zoltán, Horváth Dánielné és Igmándy Júlia portréja — ismeretlen festő munkái - a Baranya történetében pozitív szerepet játszott család 3 képviselőjét ábrázolja. Romváry Ferenc KIS HELYEN JELFER NAGY TELJESÍTMÉNYŰ importált centrifuga. Ara csak TiSOPt OTP-hitel Csak a KERAVILL-nál kaphatói [KERAVILL 1 vidékre Is szállít A KERAVU áruház V., KMMitfl Lajos U.2. Arckép Megjelent Lovász Pál válogatott verseinek gyűjteménye A költő halott. Szép könyve így hát szomorú mementó. Amíg élt, halk volt, türelmes. A jóság és szépség álomvilágában élt, irodalomtörténeti emlékekkel zsúfolt szobájából új hittel távozott mindenki. Szelíd bölcsessége erőt adott és nyugalmat. Szerettük őt, hozzá mentünk, ha baj volt. Lapozgatom a festék illatú könyvet, mely a nyolcvan éves korában nemrégiben elhunyt Lovász Pál több mint hatvan költői évének legjavát tartalmazza, s hallom a költő hangját, látom szelíd, nemes vonású arcát, érzem két tenyere közé fogott kezemen keze melegét. De szomorú is arra gondolni, bárki azt hiheti: ez volt ő, ezt, csak ezt hagyta ránk. . . Költő volt, aki számára szent volt a költészet, ha írt, csak gyönyörűt írt — legszebb műve, verse, vagy ha úgy tetszik: gyűjteményes kötete, mégis maga az élete volt... Bácsföldváron született, 1896-ban. Végzettsége szerint jogi doktor, foglalkozását nézve magas posztokat is betöltő tisztviselő. Volt idő, amikor jelentős hatalom összpontosult a kezében — beleszólhatott emberi sorsokba. De mindezeknek az ő életében nem volt szinte semmi jelentősége. A szeretet, a szerénység, az áldozatkészség és szolgálat determinálta életét. Igazgatói asztala mellett is költő volt — egy költő, aki hitt a költészet elhivatottságában, s sohasem rendült meg a tiszta eszközökbe vetett hite. Furcsa ember? Idealista? Amikor vele voltunk, gyakran éreztünk ilyesmit is. Boldog ember volt, egy a kevesek közül, mert a boldogságot számára nem az érvényesülés, a látványos sikerek jelentették, hanem a jóság erejébe vetett bizonyosság, az emberek sze- retete. Első kötete — szerény kis versfüzet — Tiszamentén címmel 1922-ben jelent meg Obecsén. Ez volt az első magyar nyelvű verseskönyv az akkori Vajdaságban. Pécsre került, irodalomszervező munkába kezd: elévülhetetlen érdemeket szerez a Janus Pannonius Társaság megalakításában. A Sorsunk című folyóirat társszerkesztője. Nem vezéregyéniség, aki irányt szab, akit követni kell — inkább katalizátor. 1941- ben itt, Pécsett, jelenik meg második könyve - a Vándorévek. ir egy tanulmányt a Janus Pannonius Társaságról - s aztán nincs tovább. Néha-néha egy aprócska vers a lapokban, ez minden. Pécs irodalmi életében — sőt ezen túl is - azonban helye, rangja van. Otthona zarándokhely. Nem szerkesztő, nem hivatalnok már, nincsenek címei, senkit sehol sem tud protezsálni, s mégis .. . Akiket tanított, akik felfelé ívelő útja az ő szobáján keresztül haladt, mind-mind többre vitték. Többre .. .? Lovász Pál élete, s egyre kedvesebb, egyre melegebben sugárzó emléke, nemcsak tanítványaiban, ismerőseiben, tisztelőiben él - de jelen .van számos versben, kötetben is. Ez is része életművének. Mintahogy hiánya is. Polarizálódó világunkban, az emberi kapcsolatokat illetően meglehetősen bonyolult irodalmi-művészeti életben, Lovász Pál neve halála után is bizonyosság és figyelmeztetés: szükségünk van egymásra... A költő halott. Válogatott verseinek gyűjteménye — Arckép címmel —, ezekben a napokban érkezett meg a könyvesboltokba, az immár szimbólummá lett Lovász Pál posztumusz műve maga is szimbólum: az egymás iránti megbecsülés, a szeretet szimbóluma. A kötetet a költő-barátok válogatták, szerkesztették, készítették elő nyomásra, Martyn Ferenc, a nagy kortárs, díszítette gyönyörű rajzaival, s a megyei tanács finanszírozta . . . Százötvenhat oldal, 125 vers. A versciklusok — mintahogy ezt a cikluscímek is jelzik: — Falum, Szépanyám földjén, Sors, Fintor, mosoly, Őszből tavaszba -, végigkísérik Lovász Pál életútját. Mintahogy azok a nagy élmények is végigkísérik a kötetet, melyek a 'költő líráját meghatározták. Szülőföld, szülők, hitves, barátok, pályatársak — elmúlás... A finom mívű versek hol dalszerűen csengenek, hol a komoly, bölcs ember elmélkedő nyugalmával szólnak - az alapmotívum azonban az első verstől az utolsóig változatlan, s ez az emberszeretet. Felülemelkedni. Ez lehetett Lovász Pál soha le nem írt. ki nem mondott ars poeticája, amit mór a legfiatalabb kori versek is bizonyítanak. Még Obecsén írja A csonthalom című versében: ,,Bús gyűlölettel szálltak küzdelemre / tűnt századoknak vérködös homályán: / pihennek most egymást ölelve, árván, / mert lelkűk itt a bosszút elfeledte." De ugyanígy, felülről, okos józansággal és az igazság derűs tudomásulvételével látja az embereket is, köztük önmagát. Hangya című versében írja: ,,Elrendeltetésemet ismerem, / s tudom: a büszke ember semmi más / mint önmagába omló óriás." Felülről nézni, de nem idegenként. Ahol csaták dúltak, s pláne viszályok: ő nem volt jelen. De jelen volt, ahol el- esettséggel találkozott, ahol veszélybe került, ami érték. Rémülten és aggodalommal figyelte, micsoda igazságtalanságok vannak, s mekkora tragédiák játszódnak le. Az emberiség egy harmada éhezik — olvasta valamelyik újságban, s a kegyetlen tényre a szív legmélyéből előtörő vers felel: millió kisgyerek, mind ilyen / a tág földi övezeteken - / vakuló szemmel mindegyikük / lélegzetvételét figyelem. / Az apák és fiúk kapcsolata, a gyerekek sorsa az öregkori versek vissza-visszatérő témája. A költő érzi a vég 'közeledtét, számvetést csinál, megköszön mindent, ami szép volt, ez a végső készülődés azonban épp olyan nyugodt és derűs, mint annakidején az indulás volt. Utód című versében írja: „Idegen kincsen, aranyhegyeken túl / láttam: egy kisded kivirágzik I Arcán arcom mintája fénylik — / mosoly fogan a világ sarkain." Lovász Pál életében a legbiztosabb pont a' család volt. A hitves arca fénylik mögötte, bármerre jár, aki élettárs, barát, s szövetséges egyszemélyben. Ez az ideális családi élet is életműve része, ez is bizonyíték: így is lehet. Évfordulón című versében írja feleségének: „De várj te még: fényévek Útvesztőiről / majd visszarezdül érted a karom." A költő halott. Elment a hitves után, hogy beteljesüljön a versben tett ígéret: „... csillagközök sötét fagyában I eggyé tapadt meteorkőként / sorsom sorsodba mégis visz- szatér..." Az Irányi Dániel téri ház nem várja már a pécsi írókat-költőket, de Lovász Pál emberi-költői képe most rajzolódik csak elénk teljes szépségében. Válogatott verseinek posztumusz kötete barátai; városa, pályatársai és szőkébb hazája, Baranya, szeretetének és tiszteletének bizonyítéka. De még sokkal tartozunk. Békés Sándor
