Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-11 / 41. szám
1976. február 11., szerda Dunantmt napló 3 Jól uizsgniott az EJMTEST Tájon a színház A MEGYESZER Vállalat a tesztvizsgáztatásért Az ,,ezerfejű cézár" pedig húzódik a művelődési központ felé. Bundában, szövetkabátban, alatta miniben, maxiban, szolidan avagy slafrokba vágva magát jön a sosem egyforma néző — egyforma kíváncsisággal. Most mit hoznak a pécsiek? Mert Szekszárdon él az ország talán legkiváncsibb színházi közönsége. Az alig harmincezer lakosú városban közel ötezer bérlő van. Nagy sztori ez: valószínűleg az ország legszínházéhesebb városa. Persze a tolnai székváros vezetői okosan alapítottak színházi kultúrát. Amikor felépült ez a hatalmas kultúrpalota, mindenféle művészetnek szóló helyiségekkel, 660 férőhelyes színházzal, öltözővel, modern technikájú színpadokkal, hát társulatra már nem jutott volna pénz. Erre megfogadták hat színház társulatát: a- szegedi, kecskeméti, kaposvári, veszprémi és a pécsi színház legjobb előadásait veszik meg és a Déryné-től gyermekdarabokat. így minden városból a műsor színe-javát hozzák el Szekszárdra, persze, hogy minden hatodik szekszárdi polgár felcsapott színházbérlőnek. Jön dr. Vadas Ferenc igazgató: — Szeretjük a pécsieket. Évadonként a hat színház húszegynéhány darabjának 70—80 előadását vesszük meg, s ennek felét Pécsről. Ez a közönség választása is. Hiszen egy évvel ezelőtt 11 kategóriá• A Három gráciával Szekszárdon • „Szeretjük a pécsieket...” • Láthatatlan hősök ban művészeti díjat alapítottunk az idejáró hat színház számára, mégpedig a közönség szavazatai alapján. Tavaly adtuk ki először ezeket a díjakat, s akkor a Pécsi Nemzeti Színház szinte aratott: öt kiadott díjból hármat hoztak el. így a legjobb színésznői alakítás díját Pásztor Erzsi, a legjobb férfi alakításét Holl István, a legjobb díszletét pedig Vata Emil nyerte el, mindhárman a Dupla vagy semmiben felmutatott eredményükkel. A többi díjat nem adták ki, mert ahhoz legalább háromszor kell telt ház előtt játszani egy-egy darabot. Igv például az opera, a balett díját nem kaphatta senki sem. De kiadtunk három elismerő oklevelet is a tájelőadások szervezéséért, a hat színház vezetői számára. A háromból kettőt ugyancsak pécsiek kapták: Nógrádi Róbert igazgató és Korocz Balázs gazdasági igazgató. Miközben a szekszárdi „ezer- fejű cézár” megtölti a 660 helyet, gombostű leejtés reménytelen, megkérdeztük dr. Vadas Ferencet: — Tehát a pécsiekkel minden rendben? —■ Van azért egy baj: néha a kitűzött időpontban nem tudják hozni az előadást. Hiába, a jzínészegyeztetés sok tervet keresztülhúzhat. Egy pillantás az öltözőkbe: a három grácia intim fehérneműben sminkeli magát, a folyosókon hatalmas ládák tá- tonganak: bennük jött minden jelmez. Egy kalap ezerkétszáz forint, nem kis értéket hordanak hát a műszak-buszok. Fa- ludy László a tójelőadás együttesvezetője, mint leendő részeges inas, pettyes frakkban vár a kezdésre, és most színjózanul mondja: — Harminc forint kiszállási díjat kapunk. Ezért koradélután indulunk, próbák után tehát nincs pihenés. De senki se higyje, hogy nem a legjobb játékot igyekszünk nyújtani ... Innét, a kulisszák mögül, persze másmilyen az előadás. A közönségőrjítő apacsszám, meg a Chaplin-jelenet a nézőtér felől színházi csoda, innét — küzdelem. Krasznói Klári és Takács Gyula zihálva illesztik fel a parókát, közben két-kéL öltöztetőnő is fejti le róluk a ruhát, húzza fel rájuk a másikat. Versenyfutás a percekért, hogy fénnyel, zenekarral, táncosokkal együtt megteremtsék az agyontapsolt Chaplin-képet. Aztán mire legördül a függöny, addigra rohamra indul a műszak. Rohanni kell, hív otthon a család, és mégsem szabad rohanni, mert a díszlet szent és sérthetetlen, sok előadást ki kell még állnia. Földessy Dénes A világszerte egyre jobban terjedő teszltvizsgáztatás új távlatokat jelent a pedagógia számára. Tudományos igényű objektív módszert vezet be az oktatás és a tanulás folyamatába, amennyiben lehetővé teszi mindkettő eredményességének, hatékonyságának folyamatos vagy bizonyos időszakokban történő mérését. A kapott eredmény ugyanis pontos visszajelentést ad a diák számára, de ugyanakkor az effektus objektív információ az oktató és az egész oktatási folyamat számára is. A tesztvizsgáztatás döntő feltétele egyrészről a követelménynek megfelelő jó tesztkérdések készítése, másrészről a kiértékelés megbízható módszere. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen az orvosképzési reform 1972-ben történő bevezetése óta e vizsgaforma dominál az évközi ellenőrzéseknél és oz évvégi záróvizsgáknál is. A vizsgák száma meglehetősen sok, éppen ezért a szervezésben és a kiértékelő munkában az egyetem Oktatástechnikai és Módszertani Csoportja nyújt segítséget az intézetnek. A vizsgafüzetek javításában kezdettől fogva komoly nehézségeink voltak. Szükségessé vált több személy bevonása és csak többszörös kontrollal kaphattunk megbízható értékeléseket. Éppen ezért már több elektronikus szakembernek adtam fel a leckét, hogy próbáljanak szerkeszteni egy tesztértékelő gépet, mely képes a hibás válaszok gyors és megbízható összesítésére. 1973-ban dr. Bartha Árpád, a Műszaki Főiskola villamos mérnöke vállalkozott a feladatra és az általa konstruált készülék a vizsgafüzetekhez csatolt perforált értékelőlapokon a hallgatók helyes válaszait a fényáteresztés alapján egy elektromechanikus számlálóval összegezte. Bartha Árpád munkája dicséretet érdemlően úttörő jellegű, azonban a konstrukció gyakorlati kivitele és a vizsgáztatásban történő alkalmazása több problémát vetett fel és így gyártására nem kerülhetett sor. A küzdelmet fel nem adva, az elmúlt év elején felkerestem Kelemen Györgyöt, a MEGYESZER Vállalat igazgatóját, kérve, hogy legyen segítségünkre. A vállalat kiváló műszaki kollektívája» hozzáfogott egy új konstrukció kidolgozásához. Nyolc hónap alatt sikerült egy olyan készüléket szerkeszteniök, mely a műszaki bemutatáson látottak alapján rendkívül szellemes konstrukciónak mondható és kielégíti mindazon igényeket, melyek a tesztkérdések megbízható értékeléséhez szükségesek. Ismerkedjünk meg a teszt- vizsgáztatásban hazai és nemzetközi vonatkozásban is súlyos hiányt pótló készüiékkel. Az EXATEST fantázia nevet viselő elektronikus tesztláp kiértékelő gép — az előzetes kódolás alapján — a vizsgafüzetben mellékelt értékelőlapon „számolja” össze a kérdésekre (maximálisan 120) adott helyes válaszokat. Az összes helyes választ Nixie csövek jelzik ki közvetlenül leolvasható számok alakjában. 120 vizsgakérdés értékelését az EXATEST 5 másodperc alatt el tudja végezni. Az eddig használt perforált műanyag sablonokkal ez a munka egy javító számára kb. 20 percet vett igénybe. A gép 220 voltos hálózati feszültségről működik, fogyasztása nem éri el egy 60 wattos izzólámpa fogyasztását sem, ezért üzemeltetése igen gazdaságos. Az esztétikus kivitelű készüléknek mindössze egy kapcsolója van, ennek folytán a kezelése rendkívül egyszerű. A korszerű miniatűr elektronikus alkatrészek felhasználásával lehetett elérni, hogy meglepően kisméretű: 38x34x18 cm. ll!!!!l!l!l! llllliilliiiil Az érzékelést a számítógépeknél is alkalmazott miniatűr silicium planár fototranziszto- rok végzik el a lemodernebb integrált áramköri elemek kombinálásával. Az EXATEST jelentőségét elsősorban azok tudják megítélni, aki már javítottak tesztlapokat. Egyetemi, főiskolai, de ugyanúgy középiskolai oktatók számára is sok értékes idő megtakarítását fogja jelenteni az új tesztértékelő gép. De segítséget jelenthet a KRESZ vizsgalapok kiértékelésében is. Nagy örömünkre szolgál, hogy a MEGYESZER Vállalat felkészült a gép olcsó áron történő sorozatgyártására is. Dr. Tigyi András egyetemi tanár A grófi kastély szépen befér az ajtón .. . Kozma József szálas ember, fél színháztörténelmet végighordott már a hátán — díszletben. Ez a kastély, Lehár: Három grácia című operettjének díszletkastélya félkézzel szállítható. Mégis — vagy két órával a színészek meg a zenekar előtt elindultak Pécsről, és mire a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ elé kanyarodott a művészbusz, a Három grácia környezetvilága már állt. Kozma József meg kollégái már legszívesebben tus alá állnának, mert dől róluk a víz, az izzadtság. Tájon a színház... Kedvvel végzem azt, amivel megbíztak, így nem is teher a plusz munka. Jóllehet sokszor alapos felkészülést is igényel. Nagyon jó a kapcsolatunk az iskolával, ez talán annak köszönhető, hogy azt valljuk: a tanár nélkül ne, de helyette igen! Füzes János A szülői munkaközösség elnöke A tanár nélkül ne. de helyette igen! Iskolás koromban a szülői munkaközösség tagjait arról ismertük meg, hogy az iskolabálokon fehér kötényben árulták a szendvicseket, mérték a málnát, utána pedig súrolták a tornaterem parkettjét. Más egyéb „hasznukat" nem igen vettük. No és úgy hittük, hogy a gyerekeikkel biztosan kivételeznek a tanárok. És ma: megtisztelő társadalmi megbízatás, felelős választott poszt, amelyben a szülők az iskolavezetés támaszai és szinte valamennyi döntésben hallatják szavukat. A Hazafias Népfront megyei szervezete a napokban fórumra hívja a szülői munkaközösségek vezetőit. Azt tanácsolták, hogy Bischof Ferencet keressük meg, a mohácsi Park utcai általános iskola szülői munka- közösségének elnökét. Már csak azért is, mert a legjobbak között tartják számon, s mert a papák csak a legritkább esetben vállalnak megbízatást. — Ma estére olyan szülői értekezletet hirdettünk, ahová csak a papák hivatalosak — mondja Bischof Ferenc. — Jöjjenek el már egyszer ők is. A szülői munkaközösségekben sem jobb a helyzet: a 26 osztálymegbízott szülő közül mindössze három a férfi, magam is beleszámolva. Én szívesen vállaltam. 1972-ben választottak meg elnöknek. Akkor még csak egy, ma már azonban két fiam is odajár. Tevékenységemet nyomban reformmal kezdtem. Ügy láttam, hogy a 83 fős szülői munkaközössége fele alig jár el az értekezletekre és nem tudja ellátni a feladatát, főleg akkor, ha a demokratizmust komolyan vesszük. így azután osztályonként egy főre csökkentettük a létszámot, de ezek a szülők legalább aktívak. — Ma már a szülői munka- közösséget aligha nevezhetnénk csupán formális szerezetnek ... — Valóban, hiszen munkatervünk van, amit az iskolai és az úttörőcsapat tervével összhangban állítunk össze. Részesei vagyunk a házi- és a napirend kialakításának, kapcsolatokat teremtünk üzemekkel, intézményekkel és még sorolhatnám. Ez nagyon is valóság. Büszkék vagyunk arra, hogy szülőértekezleteink már nemcsak egyszerűen naplófelolvasásokból állnak, hanem ekkor kerítünk időt az aktuális nevelési, oktatási és egyéb szervezési feladatok megtárgyalására is. Mondhatom, mind nagyobb aktivitással. Bischof Ferenc nem tartozik a ráérő emberek közé. Munkája gyakran követel esti elfoglaltságot: az MSZMP Mohács városi Bizottságának gazdasági csoportvezetője. — Nem akarok az elfoglalt ember szerepében tetszelegni. • • Örömök, gondok múzeumügyben 197 múzeum Múzeumügyünket, közművelődésünknek e fontos területét, megélénkült vita övezi az utóbbi időben. A felívelő vitaszellem nemcsak a közművelődés iránti érdeklődés növekedésének kifejeződése, hanem annak tükröződése is, hogy múzeumhálózatunk nagyarányú és gyors fejlődése újabb gondokat, feladatokat vetett fel. Dr. Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója írta: „Mi múzeumainkat félkarú óriásoknak szoktuk nevezni, mert igen nagy munkával és költséggel megteremtjük egyik karjukat: olyan kiállításokat hozunk létre, amelyek európai szinttel mérve is megállják a helyüket, de utána semmit sem teszünk ezek propagálására, hiányzanak a katalógusok, kevés vagy egyáltalán nincs tárlatvezetés, vagyis a közművelődés számára való kiaknázásukra — a másik karjukra — már sajnáljuk a pénzt.” Magyarországon 1945-ig 50 múzeumot létesítettek, s ezek többsége is még az első világháború előtt jött létre. Ez az ötven múzeum, háborúból megmenekült, pusztulásból kimentett kincseivel volt az örökségünk. Ma százkilencvenhét különböző múzeum van országunkban. S ebben a két számban benne feszül az elmúlt harminc év minden igyekezete, hogy ne csupán Budapest, és ne csupán egy-egy megyeszékhely várja eredeti műkincsekkel, képekkel, szobrokkal, hely- történeti emlékekkel látogatóit. Olyan városok kaptak új kiállítótermeket, múzeumokat, ahol korábban nem volt hasonló intézmény. Olyan épületek, gyűjtemények kaptak múzeumi védettséget, amelyek pusztulása, elkallódása kulturális életünket, nemzeti értékeinket, vagyonúnkat tette volna szegényebbé. A múlt évben múzeumainkban 6 millió 300 ezer egyedi műtárgyat őriztek, a különböző gyűjteményekben nyilvántartott értékek mennyisége pedig több mint 25 millió darab tárgyra becsülhető. Nemcsak több múzeum van tehát az országban, hanem gazdagabbak is. Különösen gyorsan gyarapodtak az utóbbi években a régészeti, a numizmatikai, műszaki és ipartörténeti, az irodalmi gyűjtemények. A helyi hatóságok támogatása következtében — az utóbbi öt esztendőben, országos méretekben — a helyi hálózat fejlődése jelentős. Új múzeumot kapott Nyíregyháza, a debreceni Déry Múzeum ezer négyzetméter alapterülettel bővül, befejeződött a miskolci Herman Ottó Múzeum teljes rekonstrukciója, Salgótarjánban új munkásmozgalmi múzeum létesült, Szolnokon új megyei könyvtár jnegépülésé- vel tehermentesül a múzeum épülete, Kecskeméten is elfoglalta új helyét a múzeum, s Fejér megyében is kialakultak a megoldás elképzelései. Kaposvár megyei képtárat kapott, Miskolcon önálló képtár alakult, Zalaegerszeg múzeuma ugyancsak új és Győrött találjuk a legszebb vidéki múzeumot. Ami a fővárost illeti, csak a legfontosabbat említjük, a budavári Palotakomplexus átadását. S íme egy adat, amely négyöt esztendővel ezelőtt még elérhetetlennek látszott: tíz és fél millió ember fordult meg tavaly múzeumainkban, kiállítótermeinkben. Vagyis, mintha az ország minden egyes lakosa egyszer az év folyamán megnézett volna egy kiállítást. A számokkal, az eredményekkel akár elégedettek is lehetnénk. Miért hát e fellángoló vita, miért, hogy egyre több múzeumbarát, — a köz- művelődés mind több felelős munkása — ad hangot aggodalmának múzeumügyünk jelenlegi és jövendő állapotát illetően? A válasz egy mondatban: egyelőre nem biztosítottak a növekedés, a további fejlődés feltételei: következő cikkünkben erről lesz szó. Havas Ervin
