Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-25 / 55. szám
e Dunántúlt napló 1976. február 25., szerda Megkezdte munkáját az SZKP XXV. kongresszusa A gazdaságirányítás új követelményei A párt a fejlett szocializmus viszonyai között is, felkutatni a termelési kooperáció új módjait. Külgazdasági politikánkat, összehangoljuk a testvéri országokkal. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumának szellemében a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a tagországok kormányainak nevében hivatalos kapcsolatok létesítését javasolta az Európai Gazdasági Közösségnek. Az Európai Gazdasági Közösség Miniszteri Tanácsának átnyújtottuk a kölcsönös kapcsolatok alapjairól szóló megállapodás-tervezetet, amely kedvező feltételek kialakítását irányozza elő a két szervezet és a hozzájuk tartozó országok közötti egyenjogú együttműködéshez. Mi készek vagyunk erre. megfogyasztási cikkekről van is szó. Ebben a vonatkozásban lényeges javításra szorul a gazdasági mechanizmus számos láncszeme. A munka másik iránya: a gazdasági mechanizmus szőlők — az önálló gazdasági elszámolás, a nyereség, az ár és a prémium — helyesebb kihasználása. Más szóval, tökéletesíteni kell az olyan mutatók egész rendszerét, amelyek a minisztériumok, egyesülések és vállalatok tevékenysége, s mindenekelőtt munkájuk hatékonysága és minősége értékelésének alapjául szolgálnak. Ezek a mutatók arra hivatottak. hogy egyesítsék a dolgozók érdekeit a vállalat érdekeivel, a vállalat érdekeit az állam érdekeivel, arra ösztönözzenek, hogy feszített terveket fogadjanak el (és természetesen teljesítsenek), erőforrásokat takarítsanak meg, csökkentsék az önköltséget és gyorsabban vezessék be az új termékfajták gyártását, megfelelő választékban kitűnő minőségű termékeket állítsanak elő. Figyelembevéve az ország előtt álló gazdasági és társadalmi feladatokat, meg kell javítani a bérezés és a normáOntözött sztyeppe. Megkezdte működését az Irtis-Karaganda 500 kilométer hosszúságú öntözőcsatorna, mely vízzel látja el Kazahsztán szénkitermelő iparvidékeit. A csatorna megépítése a szovjet vízügyi szervek első kísérlete, hogy a szibériai folyók vizét a száraz kazahsztáni sztyeppék öntözésére használják fel. (Folytatás az 5. oldalról) geinket és általában a legnagyobb hatékonyságot biztosítják. Itt többek között azokra a kompenzációs megállapodásokra gondolok, amelyek során teljes mértékben a mi államunk tulajdonában lévő új üzemek jönnek létre külföldi cégekkel való együttműködésben. Hiteleket, berendezéseket, licence- ket nyújtanak számunkra, és mi olyan termékekkel fizetünk, amelyeket ezekben vagy más üzemekben állítanak elő. Ilyen jellegű megállapodások eddig főleg a nyersanyagot és félkésztermékeket termelő ágaza- tokbán jöttek létre. De itt az ideje szélesíteni ezek hatókörét, bevonni a feldolgozóipart A szervezés a döntő láncszem, vagyis a gazdaságirányítás további-tökéletesítése a szó legszélesebb értelmében. Most, amikor már komoly tapasztalat gyűlt össze, amikor jobban kirajzolódtak a haladási irányok, meggyorsíthatjuk és meg is kell gyorsítanunk a gazdasági mechanizmus átszervezését. Mindenekelőtt biztosítanunk kell a tervezés tökéletesítését. Az a feladat álil előttünk, hogy emeljük a tervező munka színvonalát, összhangba hozzuk azt az új méretekkel, gazdaságunk arculatával, a kor új követelményeivel. Az irányító, mindenekelőtt pedig a tervezői tevékenységet a végső népgazdasági eredményekre kell összpontosítani. Nem elég csak szem előtt tartani, hogy a termelés végső célja a különböző társadalmi szükségletek kielégítése, hanem le is kell vonni ebből a gyakorlati következtetéseket. Az egyik ilyen következtetés pedig kétségtelenül az, hogy a fogyasztók nagyobb lehetőséget kapjanak a termelés befolyásolására, akár a nyersanyagokról és anyagokról, gépekről és berendezésekről, akár a töAz elmúlt ötéves terv eredményei meggyőzően tanúsítják, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a lenini úton haladt. Méltóképpen teljesíti a munkásosztály, minden dolgozó, az egész nép politikai vezetőjének szerepét. Ismét megmutatkozott a tudományos előrelátás ereje, a párt politikájának realizmusa, az a képessége, hogy a komA XXIV. kongresszus óta csaknem 2,6 millió ember lépett az SZKP soraiba. Jelenleg 15 millió 694 ezer kommunista van a pártban. Közülük 41,6 százalék munkás, 13,9 százalék kolhozparaszt, körülbelül 20 százalék műszaki értelmiségi, több mint 24 százalék a tudomány, az irodalom, a művészet művelője, a közoktatás, az egészségügy, az irányító apparátus dolgozója, katona. A párt növekedésére, a minőségi összetételének javítására irányuló munkát jellemezve, foglalkozni szeretnék a következő elvi mozzanatokkal. A fejlett szocializmus viszonyai között, a kommunista párt, noha az egész nép pártjává vált, egyáltalán nem veszti el osztályjellegét. Az SZKP természeténél fogva a munkásosztály pártja volt és az is marad. Mély megelégedésünkre szolgál, hogy jelenleg a párt soraiba belépők 58 százaléka munkások közül kerül ki. Ez törvényszerű, tükrözi a munkásosztálynak a társadalom életében betöltött vezető szerepét. A beszámolási időszakban a pártba felvettek munista építés feladatainak megoldására irányítsa a tömegek energiáit. Pártunk magasra tartja a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus zászlaját, becsülettel teljesíti történelmi küldetését, lankadatlanul harcol a kommunista eszmények győzelméért. több mint 11 százaléka kolhoztag volt llymódon egészében az SZKP-ba belépők körülbelül 80 százaléka az anyagi termelés szférájában — a társadalmi élet döntő szférájában — tevékenykedik. Lényegesen megnőtt a párttagok száma a népgazdaság szakemberei, a pedagógusok és az orvosok, a tudomány, az irodalom és a művészet művelői körében. Jelenleg minden ne- 'gyedik-ötödik szakember kommunista. És ez jó dolog. Hiszen rendkívül jelentős az a szerep, amelyet a szovjet értelmiség betölt a tudományos-műszaki forradalom megvalósításában, a nép kultúrájának fellendítésében, a kommunista építés adta valamennyi feladat megoldásában. A párt új tagjainak döntő többsége, vagyis több mint kétharmada komszomolista. Az ifjúságnak az SZKP-ba történő fokozódó beáramlása szemléletesen mutatja, hogy a párt életerői ki menthetetlenek, hogy fiatal nemzedékünk mély odaadással viseltetik a kommunizmus eszméi iránt. zás rendszerét. És van még a gazdasági vezetés megjavításának egy igen fontos láncszeme: az irányítás szervezeti struktúrájának és módszereinek tökéletesítése. Egyidejűleg erősíteni kell a demokratikus centralizmus mindkét elvét. Egyrészt fejleszteni kell a centralizmust, útját állva ezzel a hivatali és a helyi irányzatoknak. Másrészt feljeszteni kell a demokratikus elveket, a helyi kezdeményező készséget, mentesíteni kell a vezetés felső lépcsőit a kis ügyek alól, a döntések meghozatalában biztosítani kell az operativitást és a rugalmasságot. Harminc esztendő alatt az SZKP taglétszáma csaknem megháromszorozódott. Teljesen nyilvánvaló, hogy sorai tovább növekednek majd. Ez objektív tendencia, amely a szocializmusban végbemenő társadalmi fejlődés egész menetéből, a párt vezető szerepének, tekintélyének növekedéséből származik. Az SZKP azonban nem erőlteti létszámának növekedését. Csupán azokat veszi fel soraiba, akik tetteikkel bizonyították, hogy a lenini szavakkal szólva, nem valamiféle előnyök szerzéséért lépnek a pártba, hanem azért, hogy önfeláldozó munkát végezzenek a kommunizmus javára. Lenin útmutatásait követve, az SZKP mindent megtesz, hogy fokozza a párttagság rangját. Ebben nagy szerepet töltött be a XXIV. kongresszus határozata alapján végrehajtott párt tag könyvcsere. Teljes joggal elmondható, hogy elértük azokat a célokat, amelyeket a tagkönyvcserével akdr- tunk megvalósítani. A tagkönyvcsere időszakában körülbelül 347 ezer ember inem kapott új párttagsági könyvet. Ezek azok, akik eltértek a pórtélét normáitól, megsértették a fegyelmet, elvesztették a kapcsolatot a párt- szervezetekkel. Elképzelhetik, mennyire fontos, hogy a párt minden láncszeme összehangoltan, aktívan és céltudatosan tevékenykedjék. Ez csupán a pártélet lenini normáinak, a pártvezetés elveinek, a demokratikus centralizmus elvének maradéktalan alkalmazásával érhető el. A párt mindenkor magas fokú elvszerűséget tanúsított, amikor védelmezte ezeket az elveket. harcolt megsértésük ellén. Nagy jelentősége volt ebben o vonatkozásban a XX. pártkongresszus határozatainak, amely kongresszusnak most van a huszadik évfordulója. A pártélet lenini normáinak és elveinek megerősítésében és fejlesztésében fontos szerepet töltöttek be a Központi Bizottság októberi (1964.) plénumának, a XXIII. és XXIV. pártkongresszusnak határozatai. A párton bqlüli demokrácia következetes fejlesztése, a követelmények emelése a párt minden tagjával szemben — ezek elévülhetetlen lenini elvek. Ezek napjainkban is a párt fejlődésének alapjául szolgálnak. A XXIII. és XXIV. kongresz- szuson a pártépítés kérdéseiről elfogadott irányelvek végrehajtása elősegítette a párton belüli demokráciának, a vezetés kollektivitásának további elmélyítését, a pártmunka szervezési formáinak és módszereinek fejlesztését. Mindez különös erővel mutatkozott meg a kongresszust megelőző beszámolási-választási kampányban. A szovjet társadalom dinamikus fejlődése, a kommunizmus építésének növekvő méretei, a nemzetközi porondon kifejtett tevékenységünk megköveteli, hogy állandóan tökéletesítsük a pártirányítás színvonalát a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a tömegek nevelésében, javítsuk a tömegek között végzett szervező és politikai munkát. A párt vezető szervei tevé- kénységének áttekintése után Brezsnyev hangsúlyozta: A pártirányítás szintje közvetlenül függ attól, hogy menynyire harcosan és kezdeményezőn tevékenykédnek a pártunk gerincét képező pártalap- Szervezetek. A párta la pszervezetek a gazdasági és kulturális építés első vonalában állnak, a tömegek sűrűjében tevékenykednek. Munkájuk nagy mértékben teszi lehetővé, hogy a párt politikája egyesüljön a néptömegek élő, alkotó tevékenységével, hogy sikeresen oldják meg a gazdasági-politikai és az eszmei-nevelő feladatokat. A pártvezetés sikerének legfontosabb feltétele — folytatta — a lenini munkastílusban rejlik, A lenini stílus — alkotó, szubjektivizmustól mentes, amelyet a társadalmi jelenségekhez való tudományos hozzáállás hat át. Ez ai stílus nagyfokú igényességet követel meg a kommunistáktól, igényességet maguk és mások iránt, kizárja az önelégültséget, ellentmond a bürokratizmus és a formalizmus bármiféle megnyilvánulásának. Ezzel kapcsolatban a kritika és az önkritika kérdéséről szólva Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az emberek iránti bizalomnak és tiszteletnek a kitűzött feladat iránti magasfokú igényességgel kell párosulnia. Ez a pártmunka és egész munkánk törvénye. És természetes az, elvtársük, hogy a kritikára való helyzettel reagálásra a pártszerveknek mindig határozottan, operatívan kell válö- szolniok. A határozott válaszon természetesen nem a nyers kifejezéseket, hanem a dolog lényegét értjük. A kritika értéké igazságosságában, a felvetett kérdések társadalmi jelentőségében van. Ami pedig az önkritikái értékét illeti, azt őszinte volta, a hibák és a hiányosságok gyors kijavítására való készség határozza meg. A bírálat és az önbírálat kérdése mellett a Központi Bizottság áttekintett egy másik témakört is, a párthatározatok végrehajtása felügyeletének és ellenőrzésének problémáját. Az elfogadott határozatok teljesítésének felügyelete és ellenőrzése a szervező munka legfontosabb része. Minden pártvezető, minden tanácsi és gazdasági vezető, minden pártszerv, minden párt alapszervezet feladata. Minderről most nem azért beszélek mintha pártunkban az elfogadott határozatok teljesítésével, vagy a bírálat és önbírálat helyzetével kapcsolatban valamiféle aggasztó helyzet alakult volna ki. Másról van szó. A lenini munkastílushoz való rendíthetetlen ragaszkodás minden pártszervezet, minden tanácsi és gazdasági szerv tevékenysége sikerének, valamennyi tervünk realizálásának előfeltétele. A párt káderpolitikájának jelentőségéről szólva megállapította: A korszerű vezetőnek egyesítenie kell magában a pártosTársadalmi rendünk ereje a tömegek tudatosságában rejlik. S a párt állandó feladatának tartja a kommunista tudatosság, a kommunizmus építésére való készség, akarat és képesség nevelését. A beszámolási időszakban az emberek eszmei nevelésének kérdései, az új ember, a kommunizmus méltó építője kialakításának problémái nagy helyet foglaltak el egész munkánkban. Az SZKP a kommunista nevelést, mint egész forradalmi átalakító tevékenységet a marxista-leninista elmélet sziláid alapján folytatja. A marxizmus— leninizmus a helyes stratégia és taktika kidolgozásának egyetlen megbízható alapja. Lehetővé teszi, hogy megértsük a történelmi távlatokat, segít meghatározni sok évre előre a társadalmi-gazdasági és politikai fejlődés irányát, helyesen tájékozódni a nemzetközi eseményekben. A marxizmus—leninizmus ereje az állandó alkotó fejlődésben van. Erre tanított Marx. Erre tanított Lenin. Útmutatásaikhoz pártunk mindig hű marad! Ismeretes, hogy minden elmélet valóságértékének ismérve a gyakorlat. A munkásosztály és az összes dolgozó forradalmi harca, a kommunisták egész gyakorlati tevékenysége teljes bizonyossággal megmutatták a marxizmus-leninizmus lényegét kifejező elméleti tételek és elvek megingathatatlan- ságát. A párt és az állam olyan problémák kutatását igényli, amelyek mindenekelőtt a termelés és a termelésirányítás sokoldalú fejlesztésével kapcsolatosak, olyan ajánlásokat, amelyek lehetővé teszik a termelés hatékonyságának lényeges emelését. Lényegbevágóan fontosnak tűnik olyan kérdések mélyreható kutatása, amelyek társadalmunk, annak termelőerői fejlődési tendenciáival kapcsolatosak. Ide tartozik például a munka jellege és tartalma fejlett szocializmus feltételei között, a társadalmi szerkezet változásai. ságot a hatásköri illetékességgel, a fegyelmezettséget a kezdeményező készséggel és a dolgokhoz való alkotó hozzáállással. Ugyanakkor a vezetőnek bármely helyen tiszteletben kell tartania a társadalmi, politikai, nevelési szempontokat, érzékenynek kell lennie az emberek szükségletei és igényei kánt, példát kell mutatnia munkájában és életmódjában egyaránt. A pártban — folytatta — tartósan megszilárdult a káderekről való gondoskodás. Véget vetettünk' a pártmunkások indokolatlan, gyakori áthelyezése gyakorlatának. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a káderstabilitás jelszavával vezető posztokon maradhatnak olyanok, akik mint mondják, nem húzzák a terheket, nem birkóznak meg kötelezettségeikkel. Még kevésbé lehet vezető munkakörben hagyni olyan embereket, akik felelőtlenek, nem tudnak meszabaduini a múlt terheitől, és feltételezik, hogy munkakörük egymagában biztosítja számukra a tekintélyt és a tiszteletet. Az SZKP Központi Bizottsága a beszámolási időszakban azt az álláspontot képviselte, hogy nem lehet pártvezető az, aki elveszíti saját tevékenysége kritikus értékelésének készségét, elszakad a tömegektől, hízelgőket és talpnyalókat „termel ki" maga körül, aki elvesztette a kommunisták bizalmát. Gondolom, hogy a kongresszus támogatja a kérdés ilyen módon való felvetését. A párt nagyra értékeli a kádereket, bízik alkotói képességeikben, gondoskodással fejleszti és neveli őket. Nem lehet kétség afelől, hogy kádereink a nép iránti felelősségük tudatában továbbra is minden erejüket, tudásukat és tapasztalatukat a kommunizmus érdekében kamatoztatják. A különböző tudományok képviselőinek egyesített erőfeszítéseit követeli az olyan problémák áttekintése, mint a munka szerinti elosztás tökéletesítése, az erkölcsi és anyagi ösztönzés összekapcsolása, a szocialista mindennapi élet és sokoldalú kultúránk fejlesztése. Tovább kell tanulmányozni ezen kívül államiságunk, a nevelő, ideológiai munka formáinak és módszereinek fejlődési problémáit. Ezzel kapcsolatban nagy figyelmet érdemel a közvélemény tanulmányozása. Egyre inkább fokozódik a tudományos kutatás jelentősége, a világfejlődés és a nemzetközi kapcsolatok alapvető problémái, a forradalmi folyamat és különböző áramlatainak kölcsönhatása és egysége, a demokráciáért, valamint a szocializmusért folytatott harc kölcsönhatása, az erők egymás elleni harca, s korunk fő kérdése, a háború és béke kérdésében. A világpolitika kedvező változásai, az enyhülés — hangoztatta a továbbiakban — jó lehetőségeket teremt a szocializmus eszméinek széles körű terjesztése számára. Másfelől azonban a két rendszer eszmei harca tevékenyebbé, az imperializmus propagandája pedig kifinomultabbá válik. A két világnézet küzdelmében nem lehet helye a semlegességnek és a kompromisz- szumoknak. Itt magas fokú politikai éberségre, tevékeny, operatív és meggyőző propagandamunkára, az ellenséges ideológiai diverzió idejében való visszautasításra van szükség. Az elmúlt időszakban a párt- szervezetek sok erőfeszítést fordítottak a dolgozók hazafias nevelésére és egyidejűleg a tömegek internacionalista tudatának erősítésére. Ebből a szempontból kiemelkedő szerepet töltött be a Szovjetunió fennállása 50. évfordulójának és a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. évfordulójának megünneplése. (Folytatás a 7. oldalon) I. A párt további fejlődése, a káderpolitika kérdései 2. A párt eszmei-nevelő munkája
