Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-25 / 55. szám
2 Dunántúlt napló 1976. február 25., szerda Megkezdte munkáját az SZKP XXV. kongresszusa KS/D. NAPLÓ TELEFOTÖ Az SZKP XXV. kongresszusán résztvevő külföldi testvérpártok vezetőinek egy csoportja az elnökségben. A képen balról jobbra: Gustáv Husák, Fidel Castro, E rich Honecker, Edward Gierek. (Folytatás az 1. oldalról) megbízhatóan szolgálja a béke és a szocializmus érdekeit. Mindenki számára nyilvánvaló azoknak a kezdeményezéseknek jelentősége, amelyek az utóbbi években politikai tanácskozó testületünktől indultak ki. Határozottan ellenezzük a világ egymással szembenálló ka. tanai tömbökre oszlását, mind a fegyverkezési hajszát. Álláspontunk ebben a vonatkozásban közismert. Mégis teljesen világosan ki kell jelenteni: amíg fennmarad a NATO, amíg a militarista körök folytatják a fegyverkezési hajszát, addig országunk, a Varsói Szerződés többi résztvevőjével együtt, erősíteni Fogja ezt a katonai-politikai szövetséget. A szocialista országok mind jelentősebb szerepet játszanak a világgazdaságban is. Ma a szocialista közösség a világon a 'legdinamikusabb gazdasági erő. Az idetartozó országok ipara az elmúlt öt évben négyszer olyan gyorsan fejlődött, mint a fejlett tőkés államok ipara. Közösségünk országainak ipa.ri termelése 1975-ben több mint kétszer annyi volt, mint a „közöspiaci" országoké. A párt Központi Bizottsága állandó figyelmet fordított a szocialista államokkal kiépített gazdasági együttműködésre, annak a kölcsönös előny és a szocialista internacionalizmus alapján történő további fejlesztésére. Az elmúlt ötéves időszak jónéhány újdonságot hozott ezen a téren. A Központi Bizottság Politikai Bizottsága különösen fontosnak tartja a szocialista gazdasági integrációnak azt a hosszúlejáratú programját, amelyet a többi KGST-országgal együtt 1971-ben fogadtunk el. A komplex program végrehajtásában végzett munka azzal az eredménnyel járt, hogy máris lényegesen elrqélyült gazdasági kölcsönhatásunk, fokozódott országaink gazdaságainak egymást kölcsönösen kiegészítő jellege — mindegyikünk nem csekély hasznára. Gyors ütemben növekszik a kereskedelem is. öt év leforgása alatt több mint kétszeresére nőtt a KGST-országokkal lebonyolított áruforgalmunk. Ez a forgalom ma igen tekintélyes: évi 26 milliárd rubel értékű. Az elért eredményekre támaszkodva most megtehetjük a következő lépést. Napirendre került a hosszúlejáratú célprogramok kidolgozása és végrehajtása. Természetes, hogy ilyen nagy és újszerű munkában bonyodalmak is adódnak. Nemcsak nagy kölcsönös gazdasági előnyről van szó, hanem roppant politikai jelentőségű feladatról is, nevezetesen közösségünk anyagi alapjának megerősítéséről. Az utóbbi években lényegesen kibővült ideológiai együttműködésünk a testvéri országok pártjaival - mondotta ezután az SZKP KB főtitkára. Nem alkalmilag, hanem rendszeresen találkoznak pártjainknak az ideológiai és a nemzetközi munkával foglalkozó vezető tisztségviselői. A szocialista országok tudósai ma már sok tudományágat kollektív erőfeszítésekkel fejlesztenek. Hasznos együttműködést valósítanak meg a tömegtájékoztatási eszközök — a rádió, a televízió, a sajtó — is. Mindez segíti az eszmei-nevelőmun- ka színvonalának emelését pártjaink mindegyikében, lehetővé teszi, hogy eredményesebben lépjünk fe| a két társadalmi rendszer ideológiai harcában. A jelenlegi körülmények között ez nagyon fontos, mivel mindinkább előtérbe kerülnek az ideológiai harc problémái, $ ebben a harcban hatalmas fegyver a szocializmus igazsága. A szocializmus már ma roppant hatással van világszerte százmilliók gondolkodására és érzéseire. A szocializmus biztosítja a dolgozó embereknek a szabadságot, a valóban demokratikus jogokat, a jólétet, az ismeretek legszélesebb körű hozzáférhetőségét, a jövőjük iránti szilárd bizonyosságot. A szocializmus békét hoz, biztosítja valamennyi ország szuverenitásának tiszteletben tartását és az egyenjogú államközi együttműködést, támasza a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népeknek. Ami pedig a holnapot illeti, az kétségkívül újabb bizonyítékokat szolgáltat a szocializmus korlátlan lehetőségeire, a kapitalizmussal szembeni történelmi felsőbbrendűségére. A Kínához fűződő viszony természetesen sajátos és különálló kérdés. Kína jelenlegi vezetőinek politikája nyíltan a szocialista államok többsége ellen irányul. Mi több, egyenesen összemosódik világszerte a legszélsőségesebb reakció álláspontjával, a nyugati országok militaristáitól és az enyhülés ottani ellenségeitől egészen a dél-afrikai fajgyűlölőkig és Chile fasiszta vezetőiig. Ez a politika nem csupán merőben idegen a szocialista elvektől és eszményektől, hanem lényegében az imperializmus fontos tartaléka is lett a szocializmus ellen vívott harcában. Minden békeszerető nép számára nagy veszélyt jelentenek Pekingnek azok a 'lázas kísérletei,, hogy meghiúsítsa az enyhülést, meggátolja a leszerelést, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítson az államok között, az a törekvése, hogy világháborút provokáljon, maga pedig hasznot húzzon belőle. Pekingnek ez a politikája mélységes ellentétben áll minden ,nép érdekleivel. Határozottan szembeszálluok ezzel a gyújtogató politikával, védelmezzük a szovjet állam, a A beszámolási1 időszakban fokozódtak és megszilárdultak a Szovjetunió kapcsolatai a gyarmati függés alól felszabadult országokkal, vagy, ahogy szintén nevezik őket, a fejlődő országokkal. Különösen fontos, hogy gazdagodott kapcsolataink politikai tartalma — mondotta ezután Leonyid Brezs- nyev. Milyen fő irányokban történtek változások sok felszabadult országban az utóbbi évek folyamán? Említhető az iparfejlesztés súlypontjának az állami szektorba való áthelyeződése, a feudális földbirtok felszámolása, a külföldi vállalatok államosítása, ami orra irányul, hogy a fiatal államok hatékony szuverenitást gyakorolhassanak saját természeti erőforrásaik fölött, továbbá saját szakemberek kiképzése. Egyszóval, a nehézségek ellenére mélyreható, haladó irányú változások mennek végbe a világnak ebben o részében. Ez természetesen történelmi fontosságú folyamat Sok felszabadult országban megfigyelhető az osztályerők szocialista közösség, a kommunista világmozgalom érdekeit Ma már nem elég annyit mondani, hogy a maoista ideológia és politika nem egyeztethető össze a marxista—leninista tanítással. Egyenesen ellensége annak. A Kínával való kapcsolatokban pártunk szilárdan tartja magát ahhoz az irányvonalhoz, amelyet a XXIV. kongresszus határozott meg. Ennek aZ irányvonalnak helyességét igazolta az élet Továbbra is harcolunk a maoizmus ellen, elvi és kérlelhetetlen harcot vívunk vele szemben. Egyszersmind szeretném ismét megerősíteni, hogy akárcsak más országok, Kína vonatkozásában is szilárdan tartjuk magunkat az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartása, az egymás belügyei'be való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásáról való lemondás elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk normalizál- ni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt, mi több, bizonyossággal kijelenthetjük: ha Pekingben visszatérnek a valóban marxista'—leninista politikához, ha eltemetik a szocialista országokkal szemben ellenséges irányvonalat, ha a szocializmus világával való együttműködés és szolidaritás útjára lépnek, akkor ez megfelelő visszhangra talál a mi részünkről, és lehetőség tnyílik, hogy olyan jó viszony alakuljon ki a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között, amely megfelel a szocialista Internacionalizmus elveinek. A kínai félen a sor. elkülönülésének bonyolult folyamata, fokozódik az osztályharc. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. Újabb progresszív változások történtek a szocialista orientációjú araib, afrikai és ázsiai országok gazdaságában és politikai életében. Vannak olyan országok is, ahol a fejlődés tőkés úton ment tovább. A belső és külső reakció erős nyomást gyakorolt néhány olyan rendszerre és politikai szervezetre, amely szocialista célokat hirdetett meg, s haladó átalakítást hajt végre. A Szovjetuniónak a fejlődő országokban végbemenő bonyolult folyamatok iránti ma, gatartása világos és határozott. A Szovjetunió nem avatkozik más országok és népek belügyeibe. Minden népnek, minden országnak szent joga, hogy megválaszthassa saját fejlődési útját. E jog tiszteletben tartása a1 lenini külpolitika megingathatatlan elve. Mi azonban nem leplezzük nézeteinket. A fejlődő országokban, miként mindenütt, a haladás, a demokrácia és a nemzeti függetlenség erői oldalán állunk, barátainknak és harcostársainknak tekintjük őket. Pártunk támogatást nyújt és fog nyújtani a jövőben is azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért küzdenek. A Szovjetunió ennek során semmiféle előnyt nem hajszol, nem törekszik koncessziók szerzésére, politikai uralomra, katonai támaszpontok meg kaparintó sóra. Úgy cselekszünk, ahogyan forradalmi lelkiismeretünk, kommunista meggyőződésünk diktálja. Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitikája. Ez több irányban mutatkozik. Az el nem kötelezettségi mozgalom politikai irányzatában, az afrikai egységszerve- zet, a fejlődő országok által létrehozott különféle gazdasági tömörülések tevékenységében. Ma már világos, hogy a világ oSztályerőinek jelenlegi viszonyai közepette, a felszabadult országok teljes mértékben képesek szembeszegülni az imperialista' diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatokat. Világos az is, hogy ezekpek az országoknak a népek békéjéért és biztonságáért vívott közös küzdelemhez történő hozzájárulása már ma is jelentékeny, s a jövőben még nagyobb súlya lehet. Kitérek az arab országokhoz fűződő viszonyunkra. Jó kölcsönös megértés alakult ki az utóbbi öt évben országunk és Szíria között, ösz- szehangoltan járunk el sok nemzetközi kérdésben és mindenekelőtt a közel-keleti kérdésben. Fontos esemény volt, hogy barátsági és együttműködési szerződést kötöttünk Irakkal, s kapcsolataink ennek alapján fejlődnek. Bővül és mélyül együttműködésünk Algériával, Dél-Jemennel. Jelentős lépések történtek a szovjet—líbiai kapcsolatok fejlesztésében. Megszilárdultak baráti kapcsolataink a Palesztinái Felszabadítás! Szervezettel. Az utóbbi 'időben bizonyos erők makacsul igyekeznek aláásni a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat. Ami a Szovjetuniót illeti, mi hűségesek maradunk e kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ez az 'irányvonal tükröződik a Szovjetunió és Egyiptom barátsági és együttműködési szerződésében, amelyet mi hosszú távra kapcsolataink alapjának tekintünk, és amely nemcsak országaink, hanem az egész arab világ érdekeinek is megfelel. A Szovjetunió ezekben az években következetes támogatást nyújtott az arab népeknek az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harcához. Országunk segítséget nyújtott, — és az 1973. októberi háború -bizonysága szerint hatékony segítséget nyújtott — az agnesszorral szemben álló országok: Egyiptom, Szíria, Irak katonai potenciáljának megerősítéséhez. Támogattuk az arabok politikai küzdelmét az ENSZ-ben és azon kívül. A Közel-Keleten most nincs háború. De nincs béke sem, és még kevésbé nyugalom. És ki merné garantálni, hogy nem lobban fel újra a harci cselekmények lángja? Ennek veszélye fennmarad mindaddig, amíg az izraeli haderő a megszállt területeken van. Megmarad, amíg földjükről elűzött palesz- tinaiak százezrei törvényes jogaiktól megfosztva és kétségbeejtő körülmények között élnek, amíg Palesztina arab népe meg van fosztva saját nemzeti állama megteremtésének lehetőségétől. A tartós közel-keleti béke megköveteli azt is, hogy szavatolják a térség valameny- nyi államának biztonságát, a független létezéshez és fejlődéshez való jogát. Csak az nem világos, milyen súlyos felelősséget vállalnak magukra azok, akik önző célokat követve a közel-keleti rendezést politikai játék tárgyává teszik, akik a részleges különmegállapodá- sokat arra használják fel, hogy elodázzák a valódi megoldásokat vagy esetleg teljesen megkérdőjelezzék őket. A Szovjetunió a maga részéről elvi és konstruktív álláspontra helyezkedik. A genfi értekezlet társelnökeként kész közreműködni mindazokban az erőfeszítésekben, amelyek a konfliktus tényleges rendezését célozzák. Kész vagyunk részt venni valamennyi közel-keleti ország biztonságának és határai sérthetetlenségének nemzetközi szavatolásában az ENSZ keretei között vagy más alapon. Az ilyen jellegű garanciákban egyébként véleményünk szerint a Szovjetunión kívül részt vehetne az Egyesült Államok, továbbá Anglia és Franciaország is. Az ügynek ez csak hasznára válna. Igyekszünk megteremteni a feltételeket, hogy fejlesszük kapcsolatainkat a Közel-Kelet valamennyi országával, s közülük egyikkel szemben sincsenek előítéleteink. Végül pedig készek vagyunk részt venni olyan probléma megoldási módozatainak kutatásában is, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése ebben a térségben. A Központi Bizottság nagy figyelmet fordított arra, hogy megfelelő, és ahol lehetséges, baráti kapcsolatokat alakítson ki az ázsiai országokkal. Mindenek előtt az Indiával folytatott sok irányú együttműködésünkre kell kitérnem. Mi különleges jelentőséget tulajdonítunk az ezzel a nagy országgal való barátságunknak. Az eltelt öt évben a szovjet—indiai kapcsolatok magasabb fokra emelkedtek. Országaink béke-, barátsági és A tőkés országok irányában folytatott politikánkban továbbra is az a küzdelem volt és marad a legfontosabb, amely a békés egymás mellett élés együttműködési szerződést kötöttek. Az Indiai Köztársasággal való szoros politikai és gazdasági együttműködés állandó irányvonalunk. Az események menete igazolta a Szovjetunió délkeletázsiai problémákkal kapcsolatos magatartásának helyességét. Ha általánosságban beszélünk az ázsiai országokhoz fűződő viszonyunkról, feltétlenül szólnunk kell jó szomszédunkról, Afganisztánról, amellyel nemrégiben meghosszabbítottuk csaknem fél évszázaddal ezelőtt kötött semlegesség! és megnemtámadási szerződésünket. Megemlítem Törökországot is. Az ezzel az országgal főként gazdasági szférában folytatott együttműködésünk fokozatosan kiterjed politikai kérdésekre is. A Szovjetunió továbbra is tevékenyen részt kíván venni az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdításához, az egyenjogú együttműködés fejlesztéséhez vezető utak keresésében. Nemegyszer kifejtettük erre vonatkozó elgondolásainkat és hangoztattuk készségünket, hogy a legnagyobb figyelemmel vizsgáljunk meg minden olyan javaslatot, amelyet az ázsiai tartós békére és biztonságra, annak kollektív erőfeszítésekkel való megteremtésére irányuló gondoskodás diktál. A beszámolási időszakban sokat tettünk az afrikai országokkal fenntartott baráti kapcsolataink továbbfejlesztése érdekében. A szovjet kommunisták szívből üdvözlik Bissau-Guinea és a Zöldfoki szigetek, Mozambik és Angola népének győzelmét, amely a függetlenségért vívott sokéves hősi küzdelmükre tette fel a koronát. Az SZKP mindig: szolidáris volt ezekkel a népekkel, minden támogatást megadott a hazafiaknak. Ma pedig örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy az ezekkel az országokkal való államközi kapcsolataink is az őszinte barátság és a kölcsönös megértés szellemében alakulnak. Az eltelt években tovább erősödtek kapcsolataink régi barátainkkal, olyanokkal, mint a Guineái Köztársaság és a Kongói Népi Köztársaság. A Szomáliái Demokratikus Köztársasághoz fűződő szoros kapcsolatainkat még jobban megerősítette a barátsági és együttműködési szerződés megkötése. Bővültek jó kapcsolataink Afrika legnagyobb országával, Nigériával. elveinek megszilárdításáért, a tartós békéért, az új világháború veszélyének csökkenté(Folytatás a 3. oldalon) Érkeznek a kongresszus küldöttei 2. Az együttműködés fokozása a felszabadult országokkal, szerepük növekedése a világ fejlődésében 3. A tőkés országokhoz fűződő viszony fejlődése
