Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-18 / 48. szám
6 Dunántúlt napló 1976. február 18., szerda Tollseprü Leőwey vagy tövei? Nemcsak külföldön, idehaza is sok baj van a régiesen írt családnevekkel. A hatósági személyek gyakran nem tudják, hogyan írják az egyszer hallott neveket. Ilyenkor elhangzik a kérés: — Kérem, szivesked/'ék betűzni. Vegyük csak az ismert költő nevét: Weöres Sándor vagy Ponori Thewrewk nevét! Batthyány Lajosét is kevesen tudják helyesen leírni. Az 1954-es helyesírási szabályzat megengedi a régies írásmódot. S mivel évszázadokkal ezelőtt a g és a t betű után a legtöbb esetben kitették még a h betűt is, ezért írják még ma is sokan ekként a nevüket: Németh, Horváth, Báthori, Vargha, Gazdagh, Szúnyogh stb. Régebben a zs betű helyett z-t vagy s-t írtak. Ezért kell Jósikát Józsikának, Dósát Dózsának, DézmátDézs- mának ejtenünk. Régi kétjegyű betűink is szép számmal jelentkeznek neveinkben: Goal, Gaál, Veér vagy Weér, Eötvös, Beöthy stb. Legutóbb cikk jelent meg Batsányi barátjáról, Juranics Lászlóról. A cikkben több régi név szerepel: Wesselényi Miklós, Kazinczy Ferenc, Czuczor Gergely és Leőwey Klára. Az utolsó nevet a kézirattól eltérően csak a nyomdában szedték Lepwey Klárának, minden bizonnyal azért, mert az egyik pécsi leánygimnázium ekként írja a nevét, s így szerepel a telefonkönyvben is. Hogy miért? Az iskola igazgatója szerint a minisztérium ezzel a helyesírással engedélyezte az iskolanevet 1950-ben. Valóban, úgy tűnik, mintha a Leőwey családnév régiesebben hangzanék, mint a kiejtés szerinti Lővei. Igen ám, de a Kufsteinban várfogságot szenvedett első magyar újságírónőnek, Teleki Blanka sorstársának a nevét sohasem írták Leőwey- nek, s így az illetékes minisztérium tévedett. A család 1848 előtt Leövey vagy Lö- wey néven volt ismert, de Klára 1848-tól kezdve Jókaihoz és másokhoz hasonlóan demokratizmusá jeléül nevét Lővei Klárának írta. Sátrán Györgyi, aki Lővei Klára válogatott írásait és leveleit 1963-ban kiadta, egy később írt cikkében felhívja az iskolák figyelmét a helyes névalak használatára. El kell ugyanis fogadnunk azt a tételt, hogy nagy történeti, irodalmi stb. alakjaink inevét úgy kell írni, ahogyan ők írták. Közismert, hogy Széchenyi István családja még Széchényinek írta a nevét, ő azonban a második e-re már nem tette ki az ékezetet. A nagy fejedelem családja is a Rákóczy névalakot viselte, sőt maga II. Rákóczi Ferenc is a latin nyelvű Recrudescunt kezdetű nyilatkozatában magát még „Franciscus Rákóczy“- nak írta, de az 1704-ben kinyomtatott magyar nyelvű fordításában már a Rákóczi Ferencz név olvasható. Lővei Klára szülővárosában, Máramarosszigeten nemcsak tanárként működött, hanem a Máramaros című hetilapnak is szerkesztője volt. E lap 1879 márciusi számában írja le Liszt Ferenc kolozsvári szereplését: „Megjelent Liszt Zichy Gézával. Zongorához ültek, s eljátszák három kézre Liszt ábrándját, a ,Rákóczi induló' felett, s ezzel elmondták a szabadságharc történetét”. Lővei Klára vajon melyik szabadságharcra gondolhatott? Dr. Tóth István Pusztulnak az ókeresztény sírkamrák a megoldáshoz NEM ELEGENDŐEK VAROSUNK LEHETŐSÉGEI Falrészlet az I. sz. festett sirkamrában. Tám László felvételei várogtak ki: pusztulnak a sírkamrák, nedvesednek, gombák támadták meg őket. Illllllllll llllPII A kulcsok a püspökségen vannak, kérésemre elő is kerülnek. Az I. számú festett sírkamrába megyünk, ahol Péter és Pál apostolok fogják körül a Krisztus-monogramot. Kísérőm megvilágítja a gyermekkel ábrázolt Mária elmosódó arcát, és az olasz gyártmányú páraelvonó készüléket dicséri, amelyet a püspökség szerzett be., hogy megóvja ezeket a régi freskókat a tönkremenés- től. A készülék egyszerű doboznak látszik, a sírkamra alján áll és dolgozik. Van itt egy jelenet, Jónást ábrázolja a cethallal, — ahogy a könyvek írják. Látni nemigen lehet, csak sejteni. A bejárati falon indázó levelek zöldje szürkére fakult, s ahogy a lámpa fénye ráesik az öreg kövekre, szürkészöld, bolyhos penészréteg tűnik fel. A könyvekben látható fényképekhez képest minden egészen fakó, de már tudom, hogy ennek nem valami fotós trükk az oka. A Nemzeti Múzeum főigazgatói szobájában dr. Fülep Ferenc is úgy véli: — Ha a régebben készült felvételeket az újabbak mellé tesz- szük, világosan látszik a rohamos halványodás. De úgy hala falfestményeken figurális ábrázolások sejthetők, s ahol nagyméretű, de teljesen összetört szarkofágot találtunk. Ezt felhoztuk, most restaurálják. A helyszínen tavasszal folytatjuk a munkát, az már biztos, hogy nyugati irányban tovább kutatunk. Egyelőre a festmények nem láthatók, értékükről sincsenek fogalmaink, az azonban biztos, hogy az egész épület- együttes Magyarországon páratlan, legközelebbi párhuzama Dalmáciában található. S ha még ehhez hozzátesz- szük, hogy 75 végén Sándor Mária régész talált egy — valószínűleg — ókeresztény sírra utaló falat a sétatéri KIOSZK- nál, máris világos előttünk, hogy az újabb leletek ugyan tovább növelik a pécsi nagy ókeresztény temető méreteit, jelentőségét és nyilván értékeit is„ a régebben előkerült sírok azonban továbbra is sorsukra hagyva viaskodnak az idő romboló hatásával. Péter és Pál már 1780 óta ismert, akkor szabadult meg a földtakaró alól, ami ugyan elfedte az emberek szeme elől, de jótékonyan meg is óvta a nedves pincelevegő pusztításától. Rády Ferencnek, az Országos Műemlék Felügyelőség falrestaurátorának véleménye szerint ugyanis a nedvesség két irányból támad. Magán a vastag pincefalon át és a levegőn keresztül. Könnyen elképzelhetjük, hogy már egy kisebb látogató csoport is milyen mértékben „beleheli" a pincét egv tízperces ott-tartózkodás alatt is. A levegő páratartalmának hirtelen megnövekedése a legnagyobb ellensége az ókori festményeknek. A pincegomba, ami elég hirtelen és jócskán elborította a falakat, belülről jött. Próbálták lokalizálni a terjedését, de úgy látszik, hogy a különlegesen hosszú gyökerű gombáknak csak a felszíni részeit tudják megsemmisíteni, a gyökereket, amelyek ki tudja, milyen mélyen a falba ágyazottak, nem. — A megoldás valahol ott keresendő, ahol a bolgárok a híres kazanlaki síroknál már meg is találták. Úgy lehet elképzelni, hoqy a rendszer körül egy védőépületet létesítettek, s így maguk az eredeti falak tökéletesen izolálva, mint egy nagyobb dobozban egy kisebb doboz, állandósított hőmérséklet és páratartalom mellett minden külön konzerváló réteg nélkül épen maradnak. A ritka szakmai látogatók is valóságos légzsilip-rendszeren át jutnak be a sírokhoz, s közben a páratartalmat, állandóan szabályozva, tartják a megfelelő szinten. Kulturális tö- megélménnyé viszont úgy tették ezt a ritka műemléket, hogy az eredeti mellett felépítették a tökéletes másolatot, a nagy- közönség ezt láthatja. Másutt tehát — és nemcsak Bulgáriában — már megoldották a hasonló értékű műemlékek megóvását. Magyarországon a pécsi ókeresztény sírok nem a másodrendű műemlékek közé tartoznak. Mit tett vagy tesz tehát az Országos Műemlék Felügyelőség ebben az ügyben? Mint elmondották, 1969 óta foglalkoznak a kérdéssel. Folyamatosan, egy éven át végeztek hőmérséklet- és páratartalom-méréseket. Az intézkedések ezt követték: lezárták a közönség elől a sírkamrákat, lekövezték, hogy alulról ne nedvesedjenek tovább, beállították a már említett páraelvonó készülékeket. Végeztek színelhalványodósi vizsgálatokat is dr. Román András irányításával. A restaurálás önmagában nem járható út, mert az állandó nedvességutánpótlás miatt előbb a falakat kellene kiszárítani, ez pedig építészeti konzerválást feltételez. Mindezek figyelembevételével bízta meg az OMF a Földmérő és Talajvizsgáló Intézetet egy 450 ezer forint értékű munka — hidrogeológiai felmérés és szakvélemény — elvégzésére. Ettől remélik a terület vízviszonyainak tisztázását, amelynek ismerete nélkül itt semmiféle munkába nem lehet fogni. Már csak azért sem, mert mint tudjuk, a Székesegyház különleges, vízpámába ágyazott cölöpökön áll, amelyeknek megbolygatása végzetes is lehet. Az OMF-nél jártunkkor a beruházási osztályon éppen kézhez vették az FTI levelét, amelyben közli, hogy az 1975. november 30-i határidőt nem tudta betartani, mert a szak- vélemény elkészítéséhez szükséges fúrások enqedélyét későn kapta meg. Utóbb beszéltem ezzel az intézettel is, s kiderült, hogv a pécsi Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályához 1975. május 5-én küldött engedélykérő levelére augusztus 1-én kapta meg a választ, amely a fúrásokat engedélyezi. Ekkor még hátra volt egy úgynevezett közterületfoglalási engedély megszerzése is. Nem akarom ilyen adalékokkal untatni az olvasót, a lé- nyeq az, hogy a bürokratikus módszerek ismét megtették hatásukat: november helyett legkorábban csak 1976. májusában lesz kész a szakvélemény. Márpedig Mendele Ferenc, az OMF igazgatóhelyettese is a következőket mondotta: — Csak a részletes műszakitudományos felmérés alapján lehet majd meghatározni, hogy mi a teendő. Mi a restaurálás és konzerválás munkáit vállalni tudjuk, de valamennyi műszaki probléma megoldása túlmegy az erőnkön. Ha azok majd rendeződnek, következhet az egész komplex probléma megoldása, de csakis az erők összefogásával. Mi egyébként 1975 tavaszán Pécs városával az elvi együttműködésben meg is egyeztünk. hassék. Ez a sírkamra-kérdés azonban messze meghaladja egy város hatáskörének és lehetőségeinek határait, ez az általános magyar műemlékvédelem gondja kell hogy legyen. Meg kell jegyezni, hogy a védőépület ellenére a restaurálási munka nem folyik a vízlépcső alatt talált leletnél. Tény, hogy az OMF idei tervében nem szerepel a várt összeg a sírkamrák restaurálására. A Székesegyház ma is elég szilárdan áll a lábán, alatta titokzatos vizek folynak, források és üregek dacolnak az idővel. Ha a sírkamrákat európai rangjukhoz méltó szinten meg akarjuk menteni, az évszázados — vagy évezredes — föld alatti állapotokat tisztázni kell. Nem lenne jó, ha a sok bába között elveszne a gyerek, s mialatt nagy összegeket fordítunk új és új értékek feltárására a régieket veszni hagynánk. Arra a kérdésre ugyanis, hogy mikor következik el a pillanat, amikor az ókeresztény sírkamrák freskóit már nem lehet megmenteni, nem tud senki felelni. Hallania Erzsébet A pécsi Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályán arról próbáltunk -érdeklődni, vajon mit tesz vagy tehet a tanács azoknak a műszaki problémáknak a megoldásáért, amelyek nélkül a sírkamrák megóvását meg sem lehet kezdeni. Úgy gondoltuk, ez esetleg összefüggésbe hozható Pécs pincerendszerének kutatásával, hiszen az OMF által egy budapesti intézetnél megrendelt szakkutatás és szak- vélemény is ilyen jellegű. — Amikor Pécs pinceproblémáit elemi csapásnak minősítve biztosították rá a megfelelő összeget — hangzott a válasz — egyszersmind szigorú szabályokba is lefektették, mire fordítható ez az összeg. A két dolog tehát nem kapcsolható össze. Mindent elkövettünk a műemlékeink megóvásáért, így például saját erőből biztosítottuk a vízlépcsőnél az ásatásokhoz kért védőépületet is, hogy a munka télen is folyÉVSZÁZADOS KÖNYVEK A FIATALODÁS ÚTJÁN Mit tollal leírtak, azt baltával sem lehet kivágni — tartja egy régi orosz közmondás. Ebben persze van igazság, de Csákokkor, ha vannak, akik a tollal leírtak felett őrködnek. Mert a könyvek élettartama is véges, ám meghosszabbítható! Ezen fáradoznak az Országos Széchenyi Könyvtár könyvrestauráló laboratóriumában. — Nemcsak könyveket, hanem kéziratokat, térképeket, plakátokat, zeneműveket is restaurálunk — mondja Kozocsa Ildikó, a laboratórium vezetője. — Elkészültünk például a Haydn, Liszt, Bartók és Kodály kézirat-anyagok restaurálásával. Foglalkozunk egyházi anyagokkal, valamint a Zirci Reguly Antal és a Gyöngyösi Bajza József Könyvtár legértékesebb könyveivel. — A legfiatalabb hozzánk kerülő-könyvek is legalább XVIII. századiak és ezek már újaknak számítanak. így munkánk nagy részét a középkori anyagok adják. A középkori kódexek rendbehozásához — ha nagyon elhanyagoltak, hiányosak, penészesek — bizony 150—200 óra is kell. Mostanában olyan XV. századi kódexek is kerültek hozzánk, amelyeket úgy próbáltak megmenteni a pusztulástól, hogy — bekenték csónaklakkal. Az ilyen „mentőakció” — kell-e mondani — szinte jóvátehetetlen kárt okoz. Éppen az „amatőrök”, a botcsinálta restaurátorok miatt kezeljük műhelytitokként azokat a vegyszereket, amelyeket használunk. Ezeken kívül munkánkhoz szükséges speciális pergamen, amely Olaszországból érkezik, valamint különféle bőr, ragasztó, sőt tea is, amellyel megfelelő színűre festhetjük a papírt. „Kellékeink" közé tartozik azután a marhavakbél is. Ennek legbelső hártyáját, az úgynevezett aranyverőhártyát ugyanis a kódexek restaurálásánál használjuk fel. Koffán Éva D 4 KB TRAKTORHOZ komplett sebességváltót vagy kiselejtezett D 4 KB traktort vásárolnánk VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT Kaposvár, Cseri út 16. ^ Telefon: 11-270. A pécsi ókeresztény sírkamrák zárva vannak. Pár éve még turistacsoportok napi programjához tartozott a több mint másfélezer éves föld alatti falfestmények megtekintése. Most a Székesegyház alatti és körüli sírkamrák lakat mögé húzódtak. Csak híresztelések sziI. sz. festett sirkamra. lom, most már sor kerül a restaurálására. Hozzá ezúttal mint a sétatéri vízlépcsőnél újonnan megtalált ókeresztény sir felfedezőjéhez fordultam: mi lesz ennek a legújabb leletnek a sorsa? — Ezt inkább mauzóleumnak nevezhetjük, jókora épületről van szó, fent kápolnaszerű csarnokkal, a'latta kriptával, ahol
