Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-14 / 44. szám
e Dunántúli napló 1976. február 14., szombat Olvastuk, hallottuk Bárányáró/ Magyar Ifjúság A Szigetvári Konzervgyár „Zója" brigádját látogatta meg Varga László, a Magyar Ifjúság munkatársa. A huszonkilenc fiatal közül tizenöten szocialista brigádtagok, négyen párttagok.! Többnyire szakmunkások, bátran mondják el véleményüket, javasolnak, keresik a tennivalókat. A higiéniai helyzet javítására szocialista szerződést kötöttek a vállalattal, ellenőrzik a sapka, a kendő, a köpeny viselését, az étkezőkosarak, berendezések tisztaságát. A vasgyűjtési akció alkalmával pedig mintegy 24 millió forint értékű fémhulladékot szedtek össze. Mi mindent csináltak ezek a lányok! Lefutották derekasan a „Felszabadulási mérföldet”, gránátot hajítottak, távolt ugrottak a hétvégeken, amiért Felszabadulási sportzászlót kaptak. Mellesleg patronálják a mozsgói és csertői szociális otthont, parkosítják városukat. 1975-ben megkapták a „Szakma kiváló brigádja” kitüntetést, jelenleg pedig a nagykőrösi iparág-vetélkedőre készülnek. Magyar Hírlap Évről évre nő a hazai sörfogyasztás, noha a nélkülözhetetlen komlót, jórészt ma is importáljuk. Hazai vetésterületét a IV. ötéves terv alatt megkétszerezték, s most a termésátlag növelése van soron. A Magyar Hírlapban olvashatjuk, hogy ezt a célt szolgálja a Bólyi Állami Gazdaság Humolon termelési rendszere. A komló egyik alapanyagáról elnevezett program érdekében a rendszergazda bólyiak törzs- ültetvényt, kütatóállomást, s hat új szárító üzemet működtetnek. Céljuk: 1980-ra hektáronként tíz mázsás komlóhozam, s összesen hatezer mázsa termelése a söriparnak. Petőfi rádió „Kockázat’ címmel Vajda Zsuzsa riportsorozatát közvetítette február 7-én a Petőfi rádió. Többek közt a Pécsi Kesztyűs Ktsz mohácsi üzemébe is ellátogatott; végigkísérte a munka folyamatát, szabászok, varrónők, s az elnök is nyilatkozott, milyen kockázattal jár személyszerint is a selejtes munka. A mohácsiak igyekeznek minél tökéletesebben dolgozni, de a körkép korántsem megnyugtató. Hatékonyabb ellenőrzésre, több felelősségre vonásra volna szükség, jobban kellene differenciálni a munka és munka közti különbséget, rendezni a jelenlegi bérvitát és premizálást. Az alapanyagárak emelkedése miatt a szövetkezet 20 százalékkal növelte piaci árait, melyeket néhány partner nem fogadott el, így egymillió forintos bevételi kiesés állt elő 1975-ben. A szakminisztérium, s a ktsz összefogásával ez évben már rendezik a kiesést. Népszava Egyetlen szombat délelőtt ezer bányász dolgozott a Mecseki Szénbányáknál és 2300— 2400 vagon szenet termeltek — írja Orbán Attila, a Népszava február 8-i számában. Dombi László diszpécser elmondotta, hogy folyamatosan szervezik a szombati munkákat. Vasárnap a hétfőre tervezett előkészületeket végzik, hogy rögtön munkakezdéskor, fennakadás nélkül indulhasson a termelés. Lipóczki József Fekete filcpapucsaival óvatosan lépked a síkos járdán kissé előre görnyedve a kegyetlen évtizedek súlyától, s amikor megszólítom, igyekvőén mosolyog, s a szája oly hiányos és sötét, mint a lépcső nélküli lépcsőház. — Nem baj, hogy lefényképezzük a falut? Fejét ingatja: — Persze, hogy nem. Csak föl ne gyújtsák! Tormás után az utolsó falu Szágy. A Kossuth utca két oldalán elég sok vaskerítéses hajdani svábház áll, zárt udvarokkal, tekintélyes gazdasági épületekkel. Aztán az utolsó házaknál vége is a falunak, — vagy inkább a világnak —, ahol már nagyon meredek havas domboldal vezet fel a hegyekbe. A dombtetőn — ahova fölkeperkedünk egy-két felvétel ürügyén —, gyönyörű zöld, nagy tűlevelű fenyőfa áll, mint maga az úristen, ki időtlenségében felügyel a havas háztetők, s az azok alatt élő alig háromszáz lélek sorsa-éle- te fölött. A hóréteg csak a fáig „szűz", mert ellenkező irányból, vagyis az erdő felől, számtalan vadcsapás — őzekre gyanakszom —, vezet a lucfenyőig, amelynek tövét — eléggé tiszteletlenül —, sárgán körbevizelték, miközben egykedvűen és zavartalanul tekint- gethetnek le a falura. Szép, nyugalmas vidék ez. Amikor visszaereszkedünk az első jobboldali házig, a járdát söpröge- tő Zima néni kérdi: — A méheket lekapták a géppel? Mert érdemes ám. Mutat be a kertbe, ahol szürke, egyforma magasságú és méretű méhkasok sorakoznak. — Ebből élünk. De sok a gond velük. Az időjárás parancsol, ki vagyunk nekije téve. Tavaly ugye, sok volt az eső, kevés virágpor, kevés méz. Negyven mázsát vártunk, aztán harminc ha lett, vagy még annyi sem. — Zima nénémék is „vidékiek"? — Igen, Orosházáról jöttünk évekkel ezelőtt. Ugye, ott már a méhészkedésnek sok foganatja nem volt, gyakran ötvenhatvan kilométerre is utánuk kellett mennünk tehergépkocsivan, sok volt a fuvar, mert a méhek vándorolnak, keresik a virágporos vidéket. Egy ideig teljesen mozdulatlan a falu. Régi, kopott kék Volga áll egyik árokhídon — mellesleg hét szágyi személy autótulajdonos van — aztán a járdán loboncos farkaskutya ugat, de nem ránk, hanem éppen ellenkező irányba, ahol sehol senki, csak úgy ugat, neki a vakvilágnak. Szokás szerint a vegyesbolt és a kocsma — délelőtt — zárva, afféle ismert falusi kereskedelmi „objektum”, egy épületben kaptak helyet, mindkét helyiséghez korlátokkal ellátott lépcső vezet fel. Bármelyik faluban ez van. Reggeli órákban nyitnak, s majd hosszú szünet után ismét csak az esti órákban, mert egésznapos forgalomra számítani nem is lehet. Ezeket a kisboltokat, kiskocsmákat többnyire egy-?gy személy, — esetleg családostól — kezeli, osztott műszakban. S talán ez is magyarázat arra, hogy napközben — de még nyáron is — mozdulatlanok a kis települések, úgy tűnik, a házak csak amolyan „díszletek”, amelyeket nem lakják emberek, de szerencsére a füstölgő kéménye, a déli harangszó és az utcát totyogó kacsák, fejüket gyanakodva ferdén tartó ludak erre a képzelgésre rácáfolnak. Végre találkozunk a jókedé- lyű és kétlaki — mármint, hogy postás és háztáji szarvasmarhatenyésztő — Bán Sándorral. Kijavít: — Kettes számú postakézbesítő, kérem tisztelettel I — Nem mindegy? — Hát ez a hivatalos: kézbesítő ! Napi négy-öt órai elfoglaltsága van „államilag”, ezért kap „államilag" pontosan 1050 forintot havonta (nem éppen sok), de hozzáveszi a Totó és Lottó, illetőleg az újságok után járó százalékot, akkor a kereset fölmegyen mondjuk 1300 forintra. Mai nap folyamán kihordott nyolc levelet, egy pénzesutalványt, de a napokban . több dolga lesz, mert vagy húsz kuncsaftnak kézbesíti a nyugdíjat. No és a napi újságok. Mennvi is? Dunántúli Napló 29, Magyar Hírlap 5, Népsza- badsáa 14. Néoszava 5. Szabad Föld 15, Kéoes Ojsáa 18, aztán Tükör, Magyar Ifjúság mea egyebek. S ha már itt tartunk. van 49 tv-előfizető, 52 rádió-előfizető. Mindez nem is kevés, ha azt vesszük — a tormási VB-titkártól értesülve —, hoav Szágv községben egészen pontosén 263 ember lakik 72 családi házban és 4 kunyhóban. Még jobbén megosztva: 98 férfi, 96 nő és 69 gyerek. Gyerek majd több lesz, mert ahogy hallom, az elkövetkezendő öt-hat hónapban születik vagy hét-nyolc. A munkaképesek 60 százaléka a komlói bányákba jár, 30 százalék az erdészetnél keresi a kenyerét és 10 százalék a 6 ezer hektáros gödrei termelőszövetkezetben. A kunyhók . .. Volt több is mint négy, de az utóbbi években — mint szerencsére másutt szintén — itt is lassan elsorvad a cigánytelep és lakóik házat vásárolva beköltöznek a faluba. így van rendjén. Csak nem mindenkinek sikerül. A fiatal O. /. például már Tormáson vásárolt volna egy jókarban lévő családi házat, mert ténfergő-min- dent-elivó apjától akart megszabadulni. De az öreg is vele tartott volna, fia családjával, így aztán a gyerek most pillanatnyilag elállt a házvásárlástól. Nem tudja mitévő legyen, hogyan rázza le az apját. Most már — legalább is egyhamarjában — sehogy. Mert ez történt, ahogy mesélik: — Egy jómódú szomszéd, kinek magasföldszintes, új, nagy, csicsás háza van, azonnal megvásárolta az eladandó épületet az özvegyasszonytól, harminc- ötezer forintért. — Hiszen van már egy háza ! — Nem is magának, hanem a lányának vette meg, legalábbis ezt mondta. De az igazság az, bogy ha az özvegyasszony kiköltözik az alku értelmében, a jómódú szomszéd azonnal lebontja az épületet. — Lebontja? — Le. Nehogy a szágyi O. I., vagyis a cigány beköltözzék. Megvette előle és lebontja. Azt mondta: „Nem sütünk egy udvaron döglött disznót...” Érti, nem? Inkáb kidob harmincöt- ezret, minthogy cigány legyen a szomszédja. — Értem — mondom tűnődve. De azért akad némely dolog Szágyon, amit viszont nem értek. Megyek Gruberékhez — mellesleg tanácstag, felesége pedig a klubkönyvtár vezetője és a hétvégi mozi irányítója, s egyáltalán: közéleti, tiszteletreméltó házaspár — szóval meghivatjuk magunkat, beülünk a belső szobába, asszonylányuK (férje Pesten ingázik, ott kő- műveskedik) kávét főz, közben megérkezik a postás, Bán Sándor is. — Tudja-e, hol van most? — kérdi Gruberné. — Hogyne. Gruberéknál — feleltem. — A méregraktár mellett, közvetlen mellette. Most hideg van, de enyhe időben már érezni a vegyszerek szagát. Nem is az a baj. Hanem az, hogy a régi malomépületet még mindig méregraktárnak használja a termelőszövetkezet, holott orvosunk, aztán a járási tisztiorvos, sőt, már a KÖJÁL is figyelmeztette őket a tarthatatlan helyzetre. Semmi látottja. A malomépület összeépült Gruberék otthonával, sőt, az orvosi rendelővel, ami az emeleten van. Teherautószám hordják a növényvédőszereket — köztük erősen mérgező hatá- súakat! — a zsákok rosszak, már az utcán porlad, hullik az anyag ki az útra. Nagy eső van, a víz átfolyik a rozzant malom padlózatán, s bele Gruberék kútjába. A kismamák kocsival tolják gyermekeiket orvosi rendelésre, tapossák az el- hullajtott mérget. Gruberéknak, a környék szomszédjainak, baromfiai hullottak el a méregtől. Az udvar másik végében van a termelőszövetkezet istállója. Hihetetlenül piszkos, elhanyagolt. — Nekem is lenne panaszom, vagy hogy is hívják? — mondja a postás. — Van öt darab marhám, mert én mindig is paraszt voltam, az is maradok, hiába, ez az életem, az állattenyésztés, gazdálkodás. Meg kell is, hiszen a postási fizetésből azért ugye nem nagyon lehet éldegélni. Szóval, vannak marháim, mert a háztájit most nagyon szorgalmazza az állam, meg a termelő- szövetkezet. De én nem va- qyok tsz-tag, hiszen állami alkalmazásban állok. De hogyan kaphatnék én is olyan állattartási, háztáji kedvezményt a termelőszövetkezettől, mint maguk a tagok? — Erre nem tudok válaszolni — mondom neki —, végülis a termelőszövetkezet elsősorban saját tagságának nyújt kedvezményt, s azt hiszem joggal. — Na jó — válaszolja le- gyintve. — De azt is hallom, hogy a termelőszövetkezet meg akarja szüntetni itt a tejcsarnokot. Hova vigyem a tejet? Hát nem az a lényeg, hogy minél több tej legyen? Még sokáig elvitatkozunk, aztán a tejüggyel hazafele is találkoztam, mert mondja egy szágyi férfi, hogy a termelő- szövetkezet jegyre adja a tejet Tormáson, akinek kell, odamehet. Nem nagyon értem azt a „jegyrendszert", talán van valami indokolt háttere a dolognak, ezt csak a gödrei vezetők tudnák megmondani. Indulunk el a faluból, egy férfi és kislány vesszővel terelgeti jókora disznaját. — Hova? — Tormásra. A kanhoz, mert Szágyról elvitték, s most hat kilométerre kell elhajtanunk a jövendő anyát ha szaporítani akarunk. Nem is olyan csendes és nyugodt az élet, itt, a világvégén. Elgondolkozva tekingetek ki a kocsi ablakán, kétoldalt erdők, vadcsapások, tisztások. Fogolycsoportot látok, aztán egy gyönyörű fácánkakast, amint kapirgálja a havat és csipkedi a hó alatti vetést, mert élnie kell. Egyszer csak lecsap rá egy ragadozó, mint a villám, a kakas verdesi szárnyaival a havat, aztán lemerevedik a ragadozó csőrcsapásai nyomán. Ez meg megeszi a vetést csipegető fácánt. Ennek is élnie kell. Kegyetlen, de a természet, s törvény ez. Dohányoznak-e az orvosok? Napjainkban már nincs ember, aki a cáfolhatatlan bizonyítékok láttán ne lenne meggyőződve a dohányzás káros voltáról. A dohányzásról leszokni azonban nem mindig köny- nyű. Ez a magyarázata annak, hogy akad orvos, aki az ifjúságnak lelkes és meggyőző előadást tart a dohányzás ártalmairól., de nikotinra éhesen várja az előadás végét, hogy rágyújthasson. Éppen ennek az ellentmondásnak láttán vizsgálta meg dr. Pákozdi Lajos, a Kékestetői Állami Gyógyintézet igazgatója, az ország vezető főorvosainak dohányzási szokásait. íme az eredmény: A 800 kiküldött kérdőívre 500 vezető orvos válasza futott be. 472 válaszadó volt férfi és 28 nő. Annak bizonyítékául, hogy vezető orvosaink nem szemforgató álszentek, kiderült, hogy kétharmad részük, pontosan 348 nem dohányzik. Közülük 180 valamikor dohányzott, de leszokott a dohányzásról. A 180 orvos 66,1 százaléka azért szokott le a dohányzásról, mert tanulmányaiból és mindennapos orvosi tapasztalatából meggyőződött — egyelőre mások kárán — a dohányzás romboló hatásairól. E vizsgálat tanulságai a következők : A dohányzó orvosok rendszerint még orvosi tanulmányaik előtt, középiskolás korukban szoktak rá a cigarettázásra. Erről egyetemi tanulmányaik kapcsán — ahol nyilvánvalóan több ízben hallottak a dohányzás ártalmairól, sőt láttak beteget, aki a cigarettázás áldozata — sem tudtak leszokni, mert környezetük többsége dohányzott. Később azonban, ahogy tapasztalataik nőttek az értelmi érvek, tehát a tények ismerete az esetek döntő többségében, jó kétharmadában elég volt ahhoz, hogy káros szenvedélyükről önként lemondjanak. A vezető orvosok dohányzó 30 százalékából mindössze 8 akadt, aki nem ismerte el a dohányzás ártalmas voltát. A dohányzó orvosok 93,2 százaléka is egyértelműen síkra- szállt amellett, hogy olyan nyilvános helyeken, ahol tömegesen fordulnak meg az emberek, korlátozni kell a dohányzást. A nem dohányzót ugyanis nem szabad kényszeríteni arra, hogy embertársainak kóros szenvedélyét kielégítő dohányfüstjét kénytelen legyen szívni. (Szendéi dr.) Rab Ferenc Fotó: Seres Éva Időben szólunk és ajánlunk FACH 1101 tip. ZSEBSZÁMOLÓGÉP 4 995,— Ft HUNOR 102 tip. ELEKTRONIKUS SZÁMOLÓGÉP 15 250,— Ft HUNOR 121 tip. ELEKTRONIKUS SZÁMOLÓGÉP 18 800,— Ft JÓL JEGYEZZE MEG CÍMÜNKET! IRODAGÉPSZAKUZLETE PÉCS, KOSSUTH L. U. 50. Telefon: 18-141. Postán beküldött rendelésre raktárról azonnal postán szállítunk. — Telefon érdeklődésre szívesen tájékoztatjuk. Szügy
