Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)

1976-02-02 / 32. szám

Költözik a parasztporta A közelmúltban folklo- risztikus értékű talpas, zsúptetős parasztportát há­rom nap alatt bontottak szét a restaurátorok a So­mogy megyei Rinyakovácsi- ban. Eközben több mint 400 fotót és dia pozitivet készítettek. Háromszáz da­rabban szállították át Szen­nára, a jövendőbeli skan­zen területére. Amint az idő engedi, négyféle vegy- zeres „konzerválás" követ­kezik. Az összeszerelés elő­reláthatólag egy hetet vesz igénybe. A tervek szerint a nyárra berendezik a szobá­kat. A terv: 1200 dolgozó Nagy esemény volt 1960 áp­rilisában Szekszárdon, amikor az első ipari létesítmény el­kezdte a termelést. A múlt szá­zad végén épült tolnai Selyem­feldolgozó egyik épületében kapott ekkor helyet a rákospa­lotai Bőr- és Műanyagfeldolgo­zó Válalat szerszárdi üzeme. A város központjába telepített üzem csakhamar egyre inkább kirítt az épülő modern centrum­ból. Nemcsak városrendezési szempontok, de a termelékeny­ség növelése, a korszerű tech­nológia megteremtése is egy új üzem létrehozását indokolta Szekszárdon kívül. A város és az anyavállalat közös összefogásának eredmé­nyeként január 5-én az új hét­JÖN A„D”PROGRAM; Dominó és Barottya A Bútorértékesítő Vállalat vezérigazgatója nyilatkozik a i Ercsi és Horány a sólyatéren Pécs Domusról álmodik. Olyan lakberendezési áruház­ról, ahol a függönytől kezdve, a darabonként megvásárolható és egyéni ízlés szerint összeál­lítható bútorokon át, a világító­testekig minden megtalálha­tó. A Bútorértékesítő Vállalat eddig öt Domust épített közös teherviseléssel, s néhány hó­napon belül további négy lak- berendezési áruházat nyit Győr­ben, Kecskeméten, Nagykani­zsán és Egerben. A sorból, úgy tűnik, Pécs sem marad ki. Er­ről, a hazai bútorértékesítés­ről, a lakberendezés divatirány­zatáról és a gondokról beszél­gettünk Szántó Györggyel, a Bútorértékesítő Vállalat vezér- igazgatójával. — A vásárló joggal várja, hogy a lakberendezési tárgya­kat olyan környezetben tekint­hesse meg, ahol a bútor „kí­nálja" magát. Pécs ebből a szemszögből meglehetősen mos­toha helyzetben van. A Mecsek Aruház legfelső emeletén ki­alakított bemutatóterem csak kis hányadát képes leisorakoz­tatni a hazai és import búto­roknak. Évek óta várjuk, hogy Pécsett is építenek Domus Áru­házát. Megszületett-e már ae döntés? — A közeli napokban dől el véglegesen a pécsi Domus ügye. Mi nagyon bízunk ab­ban, hogy kedvező választ ka­punk a Fejlesztési Bizottságtól. Úgy tervezzük, hogy Pécsett négy és félezer négyzetméteres áruházat építünk, közösen a BARANYAKER-rel. A költségek várhatóan meghaladják a 85 millió forintot, amit fele-fele arányban viselünk. A tervek el­készítésére a Pécsi Tervező Vállalatot kértük fel. Az építést a jövő év első negyedében kezdenénk, s egy évre rá elké­szülne a pécsi Domus. Az első időszakban 320 millió forintos forgalmat tervezünk. Kaposvá­ron és Szekszárdon 1978-ban kezdjük el a lakberendezési áruházak építését. — ön a napokban tért ha­za, a Kölnben rendezett bútor világkiállításról. Hogyan Ítéli meg ennek tükrében a hazai bútorellátást, mi a mostani irányzat? — A bemutatót óriási terüle­ten rendezték: kétszázezer négy­zetméteren állították ki a lak- berendezési tárgyakat. Nagyon meglepett bennünket, hogy nyugaton már visszatértek a ter­mészetes anyagokhoz, azaz a fához. A fényezett bútor nem divat, eltűntek a mű megol­dások: a magas színvonalon formatervezett és gazdagon kárpitozott bútor a divat. Szé­les skálán mutatták be, a kü­lönböző kiegészítő bútorokat. Ezen a téren van mit behoz­nunk. Találkoztunk olyan asz­tallal, ami öt funkciót tölt be. Szerintem mihamarabb rá kell áll a magyar bútorgyáraknak is is a kiegészítő berendezések gyártására, beleértve a nagyobb variációs lehetőséget. Ettől az évtől kezdve a kanizsai, vala­mint a székesfehérvári bútor­gyárak megjelennek az úgyne­vezett ,,D" program bútoraival. Előbbi a Dominó, utóbbi pedig a Dorottya névre hallgat. — A Bútorértékesitő Vállalat mennyire képes befolyásolni a formatervezést, a korszerű bú­torok nagyobb tömegű gyártá­sát? — A Bútorértékesítő Vállalat több mint nyolcvan hazai ter­melővel tart rendszeres kapcso­latot közülük, tíz gyár adja az össztermelés hatvan százalékát. A bútortervezésben, a gyárt­mányfejlesztésben is részt ve­szünk, meghatározó a szere­pünk. Vállalatunk a hazai gyárak nyolc és fél milliárdos termeléséből hétmilliárd forint értékű bútort adott el az elmúlt esztendőben. Tervezzük, hogy több import bútort hozunk for­galomba, főként a Szovjetunió­ból és az NDK-ból. — Szerepel e terveikben a már megszokott szolgáltatások bővítése? — Nem! Egyelőre az a cé­lunk, hogy a már bevezetett szolgáltatási színvonalat emel­jük. A Domus hálózat teljes ki­épülte után azt kívánjuk elér­ni, hogy ha valaki Miskolcon vásárolt, oz ottani Domusból, és Pécsről reklamál, a bara­nyai megyeszékhelyen intézhes­se el a problémáját: mert a vevőt nem érdekli, hogy oz el­adó miképp rendezi a vásárló jogos panaszát, a gyárral. A csőszt Ujj Jánosnak hív­ták. A vidám kedélyű fiatal napszámosnak ötven pengőt számolt le naponta a kezébe Széchenyi István. Ő vigyázta a füredi öbölben az első balato­ni gőzhajót, a Kisfaludyt. Eötvös Károly eképp emlé­kezik meg Ujj János és Szé­chenyi találkozásáról. — Na, János! Megmagya­ráztad-e az embereknek, hogy ebből hajó lesz? — Meg én. — Mit mondtak rá? — Nem hiszik. — Hát megmagyaráztad-e, hogy a hajónak kereke lesz? — Meg én. — Hát arra mit mondtak? — Azt sem hiszik. — Hát azt megmagyaráz­tad-e, hogy a hajót gőz hajt­ja? — Azt nem magyaráztam meg. — Miért? — Mert azt már magam sem hiszem. Mindez pedig történt 1846 nyarán, közel százharminc esz­tendeje, a balatoni gőzhajózás megindulta előtt alig néhány hónappal. A balatoni személy- forgalomról csak a felszaba­dulást követően vannak meg­bízható adataink: az elmúlt esztendő végéig, több mint negyvenmillió utast szállított a balatoni flotta, azaz 27 hajó. Füredi Gyula, aki három év­tizede vált a hajózás szerel­mesévé, a MAHART Balatoni Hajózás üzemigazgatója: a kö­vetkezőképpen ítéli meg a helyzetüket. — A Helka és a Kelén a két legidősebb hajónk. Nyolcvanöt évesek, többször átépítettük őket. A nagyságukhoz képest kicsi a befogadóképességük. A legfiatalabb hajóink is elhagy­ták a 12 esztendőt. Az „átlag­életkor" magasabb, mint fél évszázad. Egy ilyen hajópark­kal dolgoztunk az elmúlt esz­tendőben 360 napot, csak a karácsonyi ünnepekkor vonul­tak a siófoki kikötőbe hajóink. 1975 a forgalmat illetően re­kordot hozott: mintegy két és félmillió kirándulót illetve utast szállítottunk. Ebben az esztendőben ünnepeljük a ba­latoni hajózás megindultának 130. évfordulóját.- Nem terve­zünk nagyobb ünnepséget. Ne­künk az lenne a méltó aján­dék, ha végre elbúcsúzhatnánk a már muzeális értékű hajók­tól, s helyettük újakat kapnánk. Tizenkét hajót kellene selej­teznünk, de amíg nem kapunk új hajókat, nem tehetjük. Tel­jes bizonytalanságban vagyunk afelől, meglesz-e a tervezett hat, nagy befogadóképességű hajó. Ezek pótolhatnák a ki­esőket, az elő- és utóidényben is közlekedhetnének, nagyobb sebességgel. Am a beszerzési lehetőségek korlátozottak: mi nem készítünk személyhajókat. Tehát vagy külföldről hozzuk be azokat, vagy pedig a MA­HART végszükségben megépíti magának, adaptált tervek alapján. Tévedés lenne azt hinni, hogy a hajós télen pihen. Sa­ját „bárkáján" dolgozik a ja­vítóműhelyben, vagy a sólya­téren. A vízibuszokat ölelő jég­páncél még nem enged a szo­rításból: tizenkét hajón dolgoz­nak a „ladikok" orvosai. Az Ercsi és a Horány a sólyaté­ren pihen. Az Ercsi oldalából téglányi darabokat metszettek ki: megerősítik a bordázatát. A Horányon asztalosok dol­goznak. Gáspár Imre hajóveze­tővel a Széchenyi kompon ta­lálkozók. Harminchatodik sze­zonját kezdi az idén. — Mikor csúcs van, tizenhat órát is a kompon töltünk. Ta­valy a három komppal négy- szászezer járművet vittünk át Szántód és Tihany között a ví­zen. A legnagyobb gondot a matrózhiány jelenti nekünk: most is, vagy tizenöt embert azonnal fölvehetnénk. De nem jönnek, mert kevesellik a pénzt. Én, a bátyám révén szerettem meg a hajózást: kölyökkorom- ban hordtam neki az ebédet. Aztán itt ragadtam. Alig vá­rom már, hogy elmenjen a jég, hogy megindulhassunk. Mert a sólyatéren rostokolni azért még­sem hajósélet. Hat esztendő van a nyugdíjig, sok minden megtörtént velem az évek alatt. Egy alkalommal Csopak alatt hajóztunk, elég erős északi szél volt, látjuk ám, hogy csónak van előttünk, benne egy idős emberrel, pecabotokkal. . . Föl­vettük, aztán mikor Füreden ki­szállt, csak annyit kért, hogy a feleségének meg ne mond­juk, mert soha nem engedi a vízre. Salamon Gyula ezer négyzetméter alapterületű szociális létesítménnyel ellátott korszerű üzemben kezdődött a munka. Az 51 millió forintba került beruházásból 43 millió értéket képvisel az épületkomp­lexum, a többi géppark korsze­rűsítését szolgálja. Az új üzemet 1200 fő foglal­koztatására tervezték. Jelenleg az adminisztratív dolgozókkal együtt 700 körül van a létszám. A termelő munkaerő szinte ki­vétel nélkül nő — közel fele a környező falvakból jár be évek óta, vállalva a két műszakot Ez nemcsak a jó kereseti lehe­tőségek miatt van, de a nyu­godt munkahelyi légkör is so­kat számít, miként elmondták az asszonyok. Az üzem fő terméke a férfi aktatáska, a női divattáska és kis szériában a gyermek iskola­táska. 1975-ben 210 millió forin­tot könyveltek el termelési ér­tékként. Idén egymillió darab szerepel a tervekben. S hogy ez meglesz, azt bizonyítja az is, hogy az indulás utáni tizedik napon olyan eredményt produ­káltak már, amit az öreg gyár­ban a régi technológiával csak júniusra értek volna el. Ez az eredménye a műszaki fejlesztésnek, az ésszerű üzem- szervezésnek, amely már tavalv ősszel elkezdődött. Ez tette le­hetővé, hogy a költöztetést munkanap veszteség nélkül ol­dották meg. Az új gépeken a technológiai eljárások pontos ismeretével indult a termelés. A közeljövőben 25 NSZK gyártmányú tűzőgép érkezik és új nagyteljesítményű szabász­gép kezdi meg a munkát. Amikor ott jártam, már alig lehetett mozdulni a raktárban. Hatalmas dobozokban szállítás­ra vár az idei első exportszál­lítmány — Lengyelországba, Svédországba, Szovjetunióba. Dániába és még sok helyre, hogy tovább „öregbítse" a fia­tal üzem hírnevét. Varga Agnes Újabb távcsövek és berendezések a Természettudományi Stúdióban Ez év első felében újabb nagy értékű műszerekkel gyara­podik a Mecsek oldalában lévő Természettudományi Stúdió. Várják a 40 centiméteres Nas­myth rendszerű tükrös távcsö­vet, amely a Dunántúl legko­molyabb ilyen jellegű csillagá­szati távcsöve lesz. Kitűnő le­hetőséget nyújt majd a boly­gók és a kettős csillagok meg­figyeléséhez. A megérkezése után még nem az eredeti he­lyére kerül, mert a tervek sze­rint a Stúdió második ütemé­ben megépülő szárnyában sze­relik majd fel véglegesen. Panoráma periszkópot kap a panoráma szoba, érdekessége lesz, hogy egy képernyőre vetí­ti majd Pécs tájképét és az ég­boltot. Itt helyezik majd üzem­be a két automata panoráma távcsövet is, melyek érme be­dobás után hozhatók működés­be. Ilyen műszer található je­lenleg Budapesten a Citadel­lán. A Természettudományi Stúdió kuriózumának számít majd az a planetárium projektor, amely a csillagképeket figurális for­mában mutatják az érdeklődők­nek. tlÖtfÖl □ S. Gy. A Baranya megyei Állami Építőipari Váll. felvételre keres: ♦ AUTÓSZERELŐKET, ♦ KAROSSZÉRIA LAKATOST, ♦ GÉPLAKATOSOKAT, ♦ KOZPONTIFÜTÉS-SZERELÖKET, ♦ KŐMŰVESEKET, + TETŐFEDŐ SZIGETELŐKET, ♦ BÁDOGOSOKAT, ♦ Ácsokat, ♦ GÉPKOCSIRAKODÓKAT,-F KUBIKOSOKAT, + SEGÉDMUNKÁSOKAT, ♦ NYUGDÍJAS éjjeliőröket. Jelentkezni lehet: PÉCS, SZÁNTÓ KOVÁCS JANOS UTCA 1. Munkaerőgazdálkodás (ÉM. Szálló) Minden érdeklődő levélre válaszolunk. Levélcím: 7601 Pécs, Pf. 147. Táskagyár Szekszárdon Százharminc éves a balatoni hajózás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom