Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-29 / 28. szám
e Dunántúli napló 1976. január 29., csütörtök Dr. Nádor Tamás §§ Liszt Ferenc életének krónikája A Zeneműkiadó „Napról napra ..." sorozatában jelent meg dr. Nádor Tamás legújabb kötete. Nem kisebb igénnyel és céllal, mint Hogy Liszt életútját végigkövesse. Ami szinte megoldhatatlannak tűnő feladat. Többszörösen is: egyrészt Liszt élete csaknem átfogta az egész tizenkilencedik századot, konkrétan és szimbolikus értelemben is - azaz valósággal önmaga testesítette meg a romantikus művész prototípusát; másrészt könyvtárnyi dokumentum maradt fenn tőle és kortársaitól róla — ezekből szelektálni, „súlyozni” a legnehezebb. Tudta ezt pontosan Nádor Tamás is, aki ezt a dilemmát így tárja elénk az Előszó helyett feliratú bevezetőben: ,;Aki azt a merész feladatot vállalja, hogy ,’,napról napra” végigkíséri Liszt életének krónikáját, nem tehet mást, mint hogy Liszt Ferenc alkotásaiból, írásaiból, valamint a Liszt Ferencről megjelent emlékiratokból, vallomásokból, korabeli újságcikkekből és egyéb dokumentumokból a legjelentősebbeket kiválogatva, azok sokaságával birkózva, a közlés vagy mellőzés lelkiismeretbeli döntését vállalva — idéz." Bizonyosan ízlés dolga, de — bevallom - nem kedvelem a zenei regényeket, kitalált naplókat. De ez nem az, mint ahogy a sorozat többi kötete is hasonló dokumentatív hitelű vállalkozás. Azon persze lehet vitatkozni, hogy mit miért idézett a szerző, vagy mi maradt ki, de jelen esetben felesleges, mert egészében jól, meggyőzően rajzolódik elénk a liszti művészportré. Más összeállításban esetleg nagyobb hangsúlyt kapnának a ,,háttér"-kérdések, itt csak annyiban esik róluk szó, amennyi feltétlen szükséges az olvasó orientálásához — térben és időben. A magam részéről sajnálom, hogy néhány fénykép nem gazdagítja a könyvet, és az áttekintést valószínűleq segítette volna egy — természetesen aligha teljességre törekvő — műjegyzék, és a fejezet-tagolások összegezése (amolyan tartalomjegyzék). írhatnánk arról is, hogy a kottapéldák meglehetősen esetlegesek - ugyanilyen joggal tucatszám lehetett volna még idézni; vagy arról, hogy néhol a zeneművek értékelése egykét szóval, vagy mondattal nagyvonalú stb. De nem ez a lényeg. Dr. Nádor a legkézenfekvőbb megoldást választotta: az életút kronologikus követését. Ami - a könyv áttekintése bizonyítja - meglehetősen bonyolult lehetett: mérlegelni azt, hogy mi minden kerüljön reflektor- fénybe: a privát szféra színes és romantikus eseményei, a külvilággal való igen élénk kapcsolatok „követése", Lisztnek a társadalomban betöltött szerepe — ma úgy mondanánk: közéleti te. vékenysége —; a zeneszerző—zongora m űvész-író— gondolkodó bemutatása? Vagy mindez együtt? Ez utóbbi mellett döntött az író kitűnő arányérzékkel, gonddal, ízléssel, tájékozottsággal készült nagyszabású munkájában. Valóban jó úszónak kell lennie annak, aki a feiszt-irodalom szinte végtelen óceánjában megleli a főútvonalat, aki helyesen tájékozódik. Már- csak azért is, mert — bár az életmű évtizedekkel ezelőtt lezárult — méq ma is szinte havonként látnak napvilágot új és újabb Liszt-dokumentumok. És dr. Nádor ezeket is igyekezett feltérképezni, ami nem kis körültekintést, olvasottságot feltételez. (Itt említem, hogy el tudtam volna képzelni olyan „kicsengést", miszerint Liszt utóéletét is követte volna a szerző, akár napjainkig, vagy pl. a Liszt Ferenc Társaság feléledéséig.) Olvasmánynak is színes, érdekes a könyv — azzá teszi a közölt dokumentumok hangja, és a dr. Nádor tollából származó „összekötések”, „varratok" lényegre- törő stílusa. De haszonnal forgathatják e „naplót" azok is, akik Liszt egy-egy korszakával kívánnak ismerkedni, vagy egy adott esztendő zenei eseményei egynémelyikének utánanézni. Számunkra — természetesen - külön érdekessé- gűek a magyarországi kapcsolatokról írottak, ezeknek az író is viszonylag nagyobb teret szentel. Nem szépít, nem takar — felesleges és szükségtelen is lenne. Mert Liszt tévedései, „botlásai" is csak segítik a róla alkotott kép igazabbá, hihetőbbé válását, örülünk a hazai Liszt-könyvtár e gyarapodásának, dr. Nádor Tamás vonzó munkáját bátran ajánlhatjuk mindenkinek — muzsikusnak, zenekedvelőnek, a romantikával ismerkedő érdeklődőnek. Juhász Előd nyugdíjasok szabadegyeteme Hz Wb Üti öregség leküzdése Interjú Halina Szwarc professzorral, a Varsói Orvostovábbképző Központi Gerontológiai Intézetének vezetőjével — Az öregkor felé senki sem vágtázik. Mindenki szívesen elodázná. Egyeseknek egyébként ez sikerül is — magas koruk ellenére megőrzik szellemi fris- seségüket és jó fizikai kondíciójukat. Bár már nyugdíjban vannak, ezer elfoglaltságuk, kedvtelésük akad, teljes mértékben fiatalok és aktívak maradnak. Mások számára már maga a nyugdíjba menetel tragédia. Miért van ez így? — Leegyszerűsítve úgy mondhatnám, hogy egyesek érdeklődési körük és kedvteléseik következtében képesek arra, hogy jól kihasználják a végre bőségesen rendelkezésre álló szabad időt, mások viszont nem tudják, mit kezdjenek vele, mivel töltsék ki. Az előbbiek továbbra is élénken bekapcsolódnak a különböző ügyekbe, a másokért végzett munkába, vagy végre megvalósítják nyelv- tanulási ólmaikat, behozzák olvasási lemaradásukat, szorgalmasan eljárnak a különböző bemutatókra, turistaként járják az országot, olykor pedig felfedezik a bennük lappangó tehetséget: írnak, festenek, faragnak. Mások foglalkozásukat felhagyva úgy érzik magukat, mint a partra vetett hal, vagy legalábbis súlyos streszt élnek át. A gerontológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy sokak számára a nyugdíjba menetel az elszigetelődés kezdetét jelenti, előjönnek a különféle betegségek, a depresszió. Ez meggyorsítja az öregedést: azok, akik fizikailag és pszichikailag tétlenek, gyorsabban betegednek meg, mint ahogy ez az öregedés szabályos biológiai folyamatából következne. A passzív öregség katasztrófa. Ezt kell megakadályozni. — Ügy tudom, hogy a professzornő kezdeményezésére szervezett Harmadik kor tanfolyam célja éppen az, hogy hadat üzenjen a passzív öregségnek, aktivizálja az idősebb embereket. — Ez az oktatási forma azt a célt szolgálja, hogy nyugdíjas korú vagy a nyugdíjas korhoz közeledő embereket képez ki arra, hogy harcoljanak az idős emberek passzivitása, fokozódó társadalmi elszigetelődése ellen, megszervezzék számukra a tevékeny, társas életet. — Hogyan merült fel egy ilyen tanfolyam megszervezésének gondolata? — Az ötlet Franciaországban született, ahol J973-ban Toulouse-ban hozták létre az első Harmadik Kor Egyetemet. Megalapítója, Pierre Vellas profesz- szor meghívására ebben az évben Toulouse-ban-és Luchon- ban jártam, meglátogattam mindkét intézményt, megismerkedtem tapasztalataikkal. Ezek a tapasztalatok bizakodóvá tesznek: a hallgatók megszerették az előadásokat és a különböző foglalkozásokat, az egy év leteltével eszük ágában sem volt abbahagyni a tanulást. Ez az oktatási forma valósággal megfiatalította őket. — Reméljük, hogy a mi, lengyel tanfolyamunk hasonlóan sikeres lesz. — Ez legfőbb törekvésünk. A tanfolyam programjában a közeljövőben két témakör szerepel: az orvostudomány területéről „Egészségi kérdések és az egészséget veszélyeztető jelenségek a modern világban”. valamint történelmi tárgyú stúdiumok: „A XVIII. és XIX. századi lengyel történelem. A főváros története és építészete." A továbbiakban más témakörökben is tartunk előadásokat, egyebek között a technika jelentőségéről a modern világban. Az orvostudományi témájú előadások célja egyebek között az, hogy a hallgatók meg-' ismerkedjenek a gerontológiai megelőzéssel: a patologikus öregség, az idő előtti öregedés megelőzésével. Monografikus jellegű előadások foglalkoznak majd a főleg idős korban fellépő betegségekkel. A történelmi előadásokat műemlékek és múzeumok látogatása egészíti ki. Az előadásokra az Orvostovábbképző Központban kerül sor. Hangosító berendezéssel ellátott, nagyszerű előadótermeink vannak: egy 400 férőhelyes nagy előadóterem és egy másik, kisebb terem azok számára, akik az előadások után szemináriumokon vagy kerekasztal-konferen- ciákon kívánnak részt venni. Mihelyt lehetőségünk nyílik rá, testedző foglalkozásokat is szervezünk. Van néhány kitűnő gyógytornászunk. Ezeket a szakembereket a Varsói Testnevelési Főiskola képezi. A jövőben kirándulásokat is szervezünk és ha sikerül megszereznünk erre a célra egy üdülőt, akkor szervezett üdültetést is folytatunk. Szeretnénk a tanfolyam hallgatói számára olyan tanácsadókonzultációs részleget is felállítani, ahol kérdéseikre orvosok, pszichológusok, szociológusok, a mozgásszervi megbetegedésekkel foglalkozó szakemberek adnának tanácsokat. Végül a tanfolyam mellett létrejön a Gerontológiai Intézet Kutató Központja is. Arra számítunk, hogy a tanfolyam hallgatói segítségünkre lesznek majd kutatásainkban, részt vesznek a szociológiai felmérésekben, emlékiratokat írnak stb. — Úgy gondolom, hogy bőven lesz majd jelentkező erre a tanfolyamra, sőt minden jelentkezőt talán nem is tudnak felvenni. Ki lehet a tanfolyam hallgatója? — Lényegében mindenki, aki a nyugdíjas kort elérte vagy szeretne felkészülni rá, akinek ideje van és fel akarja újítani vagy bővíteni ismereteit a tantervben szereplő anyaggal. Elsőbbségben részesülnek azonban mindazok, akik a nyugdíjas klubokban és otthonokban, nyugdíjasok napközi otthonaiban és szociális otthonokban működnek vagy kívánnak működni, mint aktivisták. (Zycie Warszawy) Janira Mustang 50 kcm-es, EGYSZEMÉLYES, KÖNNYŰ, BUKÓSISAK NÉLKÜL HASZNÁLHATÓ MOTORKERÉKPÁR 6500,— forintért kapható a 12. SZ. JARMÜBOLTBAN, Pécs, Rákóczi út 50. OTP-hitelre is kapható. OTP ügyintézés a boltban. Mit tehet a szülő? Iszik, dohányzik a gyerek? Az édes likőr kedvet csinált. Középiskolás diákok mesélik, hogy 8—9 éves korukban kínáltak meg őket először szeszes itallal a szülői házban. Ártatlannak látszó édes likőrrel, amitől kedvet kaptak a többi szeszfajta megízlelésére is. Azóta kijár nekik a vasárnapi ebédnél, név- és születésnapokon a pohár sör, bor vagy a kupica tömény. Ám többnyire nem elégszenek meg az otthoni porcióval, titokban megdézsmálják a bárszekrény tartalmát, s mivel pénz is van náluk, a boltban vagy a presz- szóban könnyűszerrel hozzájuthatnak, a 18 éven aluliaknak szóló tiltás ellenére is. A kevés is káros Az a kicsi nem árt, gondolja legtöbb szülő. Messzevezető veszélyeit hadd érzékeltessük néhány mondatban. Orvosi vélemények szerint az a kicsi is káros a fejlődő szervezetre, komoly hátrány a tanulásban. Diáknak tilos a szeszes ital fogyasztása, nem egy gyereket távolítanak el az iskolából, a kollégiumból italozás miatt. A szesz gátlásoldó hatása növeli a balesetveszélyt, nem egyszer bűncselekmények okozója az alkoholos állapot. A későbbi nagyivókról, alkoholistákról legtöbbször kiderül, gyermekkorukban már hozzászoktak a szeszes italhoz. Mit tehet a szülő? Először is kiskorától tudatosítania kell a gyerekben, hogy szeszes italt innia tilos. S természetesen ne is adjunk neki, se nyolc, se 16 éves korában. Annyiféle kitűnő üdítőital kapható, kínáljuk azzal csemeténket vasárnap, még ha magunk bort fogyasztunk Is az ebédhez. A pincét, a bárszekrényt gondosan zárjuk le, ne juthasson hozzá távollétünkben. Legyen tudomásunk hova jár, kikkel barátkozik, s tartsunk kapcsolatot barátai szüleivel, így biztosak lehetünk benne, hogy jó helyen van, nem kap szeszt, nem issza le magát a házibulin. Ezt a nevelési elvet tudatosítsuk a rokonságban és az ismerősök között, hogy ők se kínálgassók a gyereket szeszes itallal. Passzív nikotinisták A dohányzó szülők gyermekei úgy nőnek fel, hogy kiskoruktól napról napra leszívják otthon a füstöt. Az első kísérletek az apától, anyától elcsent cigarettával csak az utánzás szintjén vannak. Sokáig még a társaik kedvéért szívják, így akarják bizonyítani: már nagylányok, nagyfiúk. Sok szülő túl hamar belenyugszik abba, hogy gyereke dohányozni kezd, néhány tétova tiltás utón meg is engedi neki. nem egyszer 14—15 éves korában. A dohányzással olyan ártalom éri a fejlődő gyermeki szervezetet, amely a felnőttét is megviseli, káros lerakódásokat • okoz a tüdőben, a hörgők, a léqcső állandó hurutját előidézve. A dohányzó gyerekek már a kamaszévekben társaiknál kevésbé bírják a futást a testnevelési órán, s majd ha 35—40 éves korukban napi másfél-két dobozra emelkedik az adagjuk, étvágytalanságtól, álmatlanságtól, állandó idegességtől szenvednek. Gondoljanak erre azok a szü lök, akik a 15 éves gyereküknek karácsonyra öngyújtót, cigarettát vesznek. Érdemes-e a cigaretta, az ital miatt állandó harcban állni q gyerekkel? Ha külsőségekről, — mint a hajviselet, a ruházkodás — lenne szó, akkor azt mondanám, nem érdemes. De itt az egészség a tét! Próbáljunk okosan szót érteni, ám ez önmagában kevés. Hisz itt szenvedélyről van szó, olyan élvezeti cikkről, amelynek a felnőtt sem tud ellenállni, miért várnánk el akkor a gyerektől, hogy hajoljon meg az érv, az okos szó előtt. Csak a határozott tiltásnak van foganatja. Az egészség a tét A kisgyerekkortól tudatosított és következetesen betartott elvnek, hogy míg 18 éves nem lesz gyermekünk, addig számára a cigaretta és az ital tiltva van. Ha ezt idejekorán belesúlykol- tuk, kisebb lesz az ellenállása kamaszkorban. És ha következetes és határozott tiltásunk ellenére is dohányzáson, iváson kapjuk a gyereket? Akkor sem szabad feladni, akkor sem szabad megengedni. Középiskolás diákjaim közül nem egy — aki otthon szabadon dohányozhat — már napi egy doboznál tart. Akinek tiltják, annak nincs módja ilyen mennyiséget elszívnia. Ne engedjük meg, még ha tudjuk is, hogy titokban szívja a gyerek, mert így —, s ez nagy nyereség —■ a harmadát sem tudja elfüstölni. Atányi Horváth László
