Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-29 / 28. szám

e Dunántúli napló 1976. január 29., csütörtök Dr. Nádor Tamás §§ Liszt Ferenc életének krónikája A Zeneműkiadó „Napról napra ..." sorozatában je­lent meg dr. Nádor Tamás legújabb kötete. Nem ki­sebb igénnyel és céllal, mint Hogy Liszt életútját vé­gigkövesse. Ami szinte meg­oldhatatlannak tűnő fel­adat. Többszörösen is: egy­részt Liszt élete csaknem átfogta az egész tizenki­lencedik századot, konkré­tan és szimbolikus értelem­ben is - azaz valósággal önmaga testesítette meg a romantikus művész prototí­pusát; másrészt könyvtárnyi dokumentum maradt fenn tőle és kortársaitól róla — ezekből szelektálni, „súlyoz­ni” a legnehezebb. Tudta ezt pontosan Nádor Tamás is, aki ezt a dilemmát így tárja elénk az Előszó he­lyett feliratú bevezető­ben: ,;Aki azt a merész feladatot vállalja, hogy ,’,napról napra” végigkíséri Liszt életének krónikáját, nem tehet mást, mint hogy Liszt Ferenc alkotásaiból, írásaiból, valamint a Liszt Ferencről megjelent emlék­iratokból, vallomásokból, ko­rabeli újságcikkekből és egyéb dokumentumokból a legjelentősebbeket kiválo­gatva, azok sokaságával bir­kózva, a közlés vagy mellő­zés lelkiismeretbeli dönté­sét vállalva — idéz." Bizonyosan ízlés dolga, de — bevallom - nem ked­velem a zenei regényeket, kitalált naplókat. De ez nem az, mint ahogy a sorozat többi kötete is hasonló do­kumentatív hitelű vállalko­zás. Azon persze lehet vitat­kozni, hogy mit miért idé­zett a szerző, vagy mi ma­radt ki, de jelen esetben felesleges, mert egészében jól, meggyőzően rajzolódik elénk a liszti művészportré. Más összeállításban esetleg nagyobb hangsúlyt kapná­nak a ,,háttér"-kérdések, itt csak annyiban esik róluk szó, amennyi feltétlen szük­séges az olvasó orientálá­sához — térben és időben. A magam részéről sajnálom, hogy néhány fénykép nem gazdagítja a könyvet, és az áttekintést valószínűleq se­gítette volna egy — termé­szetesen aligha teljességre törekvő — műjegyzék, és a fejezet-tagolások összegezé­se (amolyan tartalomjegy­zék). írhatnánk arról is, hogy a kottapéldák megle­hetősen esetlegesek - ugyanilyen joggal tucatszám lehetett volna még idézni; vagy arról, hogy néhol a zeneművek értékelése egy­két szóval, vagy mondattal nagyvonalú stb. De nem ez a lényeg. Dr. Nádor a legkézenfek­vőbb megoldást választotta: az életút kronologikus kö­vetését. Ami - a könyv át­tekintése bizonyítja - meg­lehetősen bonyolult lehetett: mérlegelni azt, hogy mi minden kerüljön reflektor- fénybe: a privát szféra szí­nes és romantikus esemé­nyei, a külvilággal való igen élénk kapcsolatok „követé­se", Lisztnek a társadalom­ban betöltött szerepe — ma úgy mondanánk: közéleti te. vékenysége —; a zeneszer­ző—zongora m űvész-író— gondolkodó bemutatása? Vagy mindez együtt? Ez utóbbi mellett döntött az író kitűnő arányérzékkel, gonddal, ízléssel, tájéko­zottsággal készült nagysza­bású munkájában. Valóban jó úszónak kell lennie an­nak, aki a feiszt-irodalom szinte végtelen óceánjában megleli a főútvonalat, aki helyesen tájékozódik. Már- csak azért is, mert — bár az életmű évtizedekkel ezelőtt lezárult — méq ma is szin­te havonként látnak napvi­lágot új és újabb Liszt-do­kumentumok. És dr. Nádor ezeket is igyekezett feltér­képezni, ami nem kis kö­rültekintést, olvasottságot feltételez. (Itt említem, hogy el tudtam volna képzelni olyan „kicsengést", misze­rint Liszt utóéletét is követ­te volna a szerző, akár nap­jainkig, vagy pl. a Liszt Fe­renc Társaság feléledéséig.) Olvasmánynak is színes, érdekes a könyv — azzá te­szi a közölt dokumentumok hangja, és a dr. Nádor tol­lából származó „összeköté­sek”, „varratok" lényegre- törő stílusa. De haszonnal forgathatják e „naplót" azok is, akik Liszt egy-egy korszakával kívánnak is­merkedni, vagy egy adott esztendő zenei eseményei egynémelyikének utánanéz­ni. Számunkra — természe­tesen - külön érdekessé- gűek a magyarországi kap­csolatokról írottak, ezeknek az író is viszonylag nagyobb teret szentel. Nem szépít, nem takar — felesleges és szükségtelen is lenne. Mert Liszt tévedései, „botlásai" is csak segítik a róla alko­tott kép igazabbá, hihetőb­bé válását, örülünk a ha­zai Liszt-könyvtár e gyara­podásának, dr. Nádor Ta­más vonzó munkáját bátran ajánlhatjuk mindenkinek — muzsikusnak, zenekedve­lőnek, a romantikával is­merkedő érdeklődőnek. Juhász Előd nyugdíjasok szabadegyeteme Hz Wb Üti öregség leküzdése Interjú Halina Szwarc professzorral, a Varsói Orvos­továbbképző Központi Gerontológiai Intézetének vezetőjével — Az öregkor felé senki sem vágtázik. Mindenki szívesen el­odázná. Egyeseknek egyébként ez sikerül is — magas koruk ellenére megőrzik szellemi fris- seségüket és jó fizikai kondí­ciójukat. Bár már nyugdíjban vannak, ezer elfoglaltságuk, kedvtelésük akad, teljes mér­tékben fiatalok és aktívak ma­radnak. Mások számára már maga a nyugdíjba menetel tra­gédia. Miért van ez így? — Leegyszerűsítve úgy mond­hatnám, hogy egyesek érdek­lődési körük és kedvteléseik következtében képesek arra, hogy jól kihasználják a végre bőségesen rendelkezésre álló szabad időt, mások viszont nem tudják, mit kezdjenek vele, mi­vel töltsék ki. Az előbbiek to­vábbra is élénken bekapcsolód­nak a különböző ügyekbe, a másokért végzett munkába, vagy végre megvalósítják nyelv- tanulási ólmaikat, behozzák ol­vasási lemaradásukat, szorgal­masan eljárnak a különböző bemutatókra, turistaként járják az országot, olykor pedig fel­fedezik a bennük lappangó te­hetséget: írnak, festenek, fa­ragnak. Mások foglalkozásukat felhagyva úgy érzik magukat, mint a partra vetett hal, vagy legalábbis súlyos streszt élnek át. A gerontológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy sokak szá­mára a nyugdíjba menetel az elszigetelődés kezdetét jelenti, előjönnek a különféle betegsé­gek, a depresszió. Ez meggyor­sítja az öregedést: azok, akik fizikailag és pszichikailag tét­lenek, gyorsabban betegednek meg, mint ahogy ez az örege­dés szabályos biológiai folya­matából következne. A passzív öregség katasztrófa. Ezt kell megakadályozni. — Ügy tudom, hogy a pro­fesszornő kezdeményezésére szervezett Harmadik kor tan­folyam célja éppen az, hogy hadat üzenjen a passzív öreg­ségnek, aktivizálja az idősebb embereket. — Ez az oktatási forma azt a célt szolgálja, hogy nyugdí­jas korú vagy a nyugdíjas kor­hoz közeledő embereket képez ki arra, hogy harcoljanak az idős emberek passzivitása, fo­kozódó társadalmi elszigetelő­dése ellen, megszervezzék szá­mukra a tevékeny, társas életet. — Hogyan merült fel egy ilyen tanfolyam megszervezésé­nek gondolata? — Az ötlet Franciaországban született, ahol J973-ban Tou­louse-ban hozták létre az első Harmadik Kor Egyetemet. Meg­alapítója, Pierre Vellas profesz- szor meghívására ebben az évben Toulouse-ban-és Luchon- ban jártam, meglátogattam mindkét intézményt, megismer­kedtem tapasztalataikkal. Ezek a tapasztalatok bizakodóvá tesznek: a hallgatók megsze­rették az előadásokat és a kü­lönböző foglalkozásokat, az egy év leteltével eszük ágában sem volt abbahagyni a tanu­lást. Ez az oktatási forma való­sággal megfiatalította őket. — Reméljük, hogy a mi, lengyel tanfolyamunk hason­lóan sikeres lesz. — Ez legfőbb törekvésünk. A tanfolyam programjában a kö­zeljövőben két témakör szere­pel: az orvostudomány terüle­téről „Egészségi kérdések és az egészséget veszélyeztető je­lenségek a modern világban”. valamint történelmi tárgyú stú­diumok: „A XVIII. és XIX. szá­zadi lengyel történelem. A fő­város története és építészete." A továbbiakban más témakö­rökben is tartunk előadásokat, egyebek között a technika je­lentőségéről a modern világ­ban. Az orvostudományi témá­jú előadások célja egyebek kö­zött az, hogy a hallgatók meg-' ismerkedjenek a gerontológiai megelőzéssel: a patologikus öregség, az idő előtti öregedés megelőzésével. Monografikus jellegű előadá­sok foglalkoznak majd a fő­leg idős korban fellépő beteg­ségekkel. A történelmi előadá­sokat műemlékek és múzeumok látogatása egészíti ki. Az elő­adásokra az Orvostovábbképző Központban kerül sor. Hangosí­tó berendezéssel ellátott, nagy­szerű előadótermeink vannak: egy 400 férőhelyes nagy elő­adóterem és egy másik, kisebb terem azok számára, akik az előadások után szemináriumo­kon vagy kerekasztal-konferen- ciákon kívánnak részt venni. Mi­helyt lehetőségünk nyílik rá, testedző foglalkozásokat is szer­vezünk. Van néhány kitűnő gyógytor­nászunk. Ezeket a szakembere­ket a Varsói Testnevelési Fő­iskola képezi. A jövőben kirán­dulásokat is szervezünk és ha sikerül megszereznünk erre a célra egy üdülőt, akkor szerve­zett üdültetést is folytatunk. Szeretnénk a tanfolyam hallga­tói számára olyan tanácsadó­konzultációs részleget is felállí­tani, ahol kérdéseikre orvosok, pszichológusok, szociológusok, a mozgásszervi megbetegedé­sekkel foglalkozó szakemberek adnának tanácsokat. Végül a tanfolyam mellett létrejön a Gerontológiai Intézet Kutató Központja is. Arra számítunk, hogy a tanfolyam hallgatói se­gítségünkre lesznek majd kuta­tásainkban, részt vesznek a szociológiai felmérésekben, em­lékiratokat írnak stb. — Úgy gondolom, hogy bő­ven lesz majd jelentkező erre a tanfolyamra, sőt minden je­lentkezőt talán nem is tud­nak felvenni. Ki lehet a tanfo­lyam hallgatója? — Lényegében mindenki, aki a nyugdíjas kort elérte vagy szeretne felkészülni rá, akinek ideje van és fel akarja újítani vagy bővíteni ismereteit a tan­tervben szereplő anyaggal. El­sőbbségben részesülnek azon­ban mindazok, akik a nyugdí­jas klubokban és otthonokban, nyugdíjasok napközi otthonai­ban és szociális otthonokban működnek vagy kívánnak mű­ködni, mint aktivisták. (Zycie Warszawy) Janira Mustang 50 kcm-es, EGYSZEMÉLYES, KÖNNYŰ, BUKÓSISAK NÉLKÜL HASZNÁLHATÓ MOTORKERÉKPÁR 6500,— forintért kapható a 12. SZ. JARMÜBOLTBAN, Pécs, Rákóczi út 50. OTP-hitelre is kapható. OTP ügyintézés a boltban. Mit tehet a szülő? Iszik, dohányzik a gyerek? Az édes likőr kedvet csinált. Középiskolás diákok mesélik, hogy 8—9 éves korukban kínál­tak meg őket először szeszes itallal a szülői házban. Ár­tatlannak látszó édes likőrrel, amitől kedvet kaptak a többi szeszfajta megízlelésére is. Az­óta kijár nekik a vasárnapi ebédnél, név- és születésnapo­kon a pohár sör, bor vagy a kupica tömény. Ám többnyire nem elégszenek meg az ott­honi porcióval, titokban meg­dézsmálják a bárszekrény tar­talmát, s mivel pénz is van náluk, a boltban vagy a presz- szóban könnyűszerrel hozzájut­hatnak, a 18 éven aluliaknak szóló tiltás ellenére is. A kevés is káros Az a kicsi nem árt, gondolja legtöbb szülő. Messzevezető ve­szélyeit hadd érzékeltessük né­hány mondatban. Orvosi véle­mények szerint az a kicsi is káros a fejlődő szervezetre, ko­moly hátrány a tanulásban. Diáknak tilos a szeszes ital fo­gyasztása, nem egy gyereket távolítanak el az iskolából, a kollégiumból italozás miatt. A szesz gátlásoldó hatása növeli a balesetveszélyt, nem egyszer bűncselekmények okozója az alkoholos állapot. A későbbi nagyivókról, alkoholistákról leg­többször kiderül, gyermekkoruk­ban már hozzászoktak a szeszes italhoz. Mit tehet a szülő? Először is kiskorától tudatosítania kell a gyerekben, hogy szeszes italt in­nia tilos. S természetesen ne is adjunk neki, se nyolc, se 16 éves korában. Annyiféle kitűnő üdítőital kapható, kínáljuk az­zal csemeténket vasárnap, még ha magunk bort fogyasztunk Is az ebédhez. A pincét, a bár­szekrényt gondosan zárjuk le, ne juthasson hozzá távollétünk­ben. Legyen tudomásunk hova jár, kikkel barátkozik, s tart­sunk kapcsolatot barátai szü­leivel, így biztosak lehetünk benne, hogy jó helyen van, nem kap szeszt, nem issza le magát a házibulin. Ezt a nevelési el­vet tudatosítsuk a rokonságban és az ismerősök között, hogy ők se kínálgassók a gyereket szeszes itallal. Passzív nikotinisták A dohányzó szülők gyermekei úgy nőnek fel, hogy kiskoruktól napról napra leszívják otthon a füstöt. Az első kísérletek az apától, anyától elcsent cigaret­tával csak az utánzás szintjén vannak. Sokáig még a társaik kedvéért szívják, így akarják bizonyítani: már nagylányok, nagyfiúk. Sok szülő túl hamar belenyugszik abba, hogy gye­reke dohányozni kezd, néhány tétova tiltás utón meg is en­gedi neki. nem egyszer 14—15 éves korában. A dohányzással olyan árta­lom éri a fejlődő gyermeki szervezetet, amely a felnőttét is megviseli, káros lerakódásokat • okoz a tüdőben, a hörgők, a léqcső állandó hurutját elő­idézve. A dohányzó gyerekek már a kamaszévekben társaik­nál kevésbé bírják a futást a testnevelési órán, s majd ha 35—40 éves korukban napi másfél-két dobozra emelkedik az adagjuk, étvágytalanságtól, álmatlanságtól, állandó ideges­ségtől szenvednek. Gondoljanak erre azok a szü lök, akik a 15 éves gyerekük­nek karácsonyra öngyújtót, ci­garettát vesznek. Érdemes-e a cigaretta, az ital miatt állandó harcban áll­ni q gyerekkel? Ha külsőségek­ről, — mint a hajviselet, a ruházkodás — lenne szó, akkor azt mondanám, nem érdemes. De itt az egészség a tét! Pró­báljunk okosan szót érteni, ám ez önmagában kevés. Hisz itt szenvedélyről van szó, olyan élvezeti cikkről, amelynek a felnőtt sem tud ellenállni, miért várnánk el akkor a gyerektől, hogy hajoljon meg az érv, az okos szó előtt. Csak a határo­zott tiltásnak van foganatja. Az egészség a tét A kisgyerekkortól tudatosított és következetesen betartott elv­nek, hogy míg 18 éves nem lesz gyermekünk, addig számára a cigaretta és az ital tiltva van. Ha ezt idejekorán belesúlykol- tuk, kisebb lesz az ellenállása kamaszkorban. És ha következetes és hatá­rozott tiltásunk ellenére is do­hányzáson, iváson kapjuk a gyereket? Akkor sem szabad feladni, akkor sem szabad megengedni. Középiskolás diák­jaim közül nem egy — aki ott­hon szabadon dohányozhat — már napi egy doboznál tart. Akinek tiltják, annak nincs mód­ja ilyen mennyiséget elszívnia. Ne engedjük meg, még ha tud­juk is, hogy titokban szívja a gyerek, mert így —, s ez nagy nyereség —■ a harmadát sem tudja elfüstölni. Atányi Horváth László

Next

/
Oldalképek
Tartalom