Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-14 / 13. szám
Dunántúli ncrolö 1976. január 14., szerda Bemutatjuk az Országos Természetvédelmi Hivatalt „Azon erdőkben vagy erdő- részekben, amelyek magasabb hegyek kő-görgetegiein, havasok fennsik'iain vagy hegytetőkön és gerinczeken, meredek hegyoldalakon és ezek lejtőin, hegyomlások, kő- vagy hó-görgetegek és vízmosások támadásának és terjedésének megakadályozására szolgálnak, vagy amelyek elpusztulása folytán, alantabb fekvő területek termőképessége, vagy közlekedési utak biztonsága veszélyeztetnék, vagy szélvészek rombolásának út nyittatnék — az irtás és tarvágat tiltatik." így szól az 1869-ben életbe lépett Erdőtörvény egyik pasz- szusa. Ez a védelem azonban kevésnek bizonyult. Megállított ugyan egy-egy esztelen irtást, legeltetési tilalmat rendelt el a fiatal erdőkben, de szervezett természetvédelemről csak az 1930-as évek végétől beszélhetünk. 1939—44. között összesen 100 erdős területet, illetve idős fát nyilvánítottak védetté az Országos Természet- védelmi Tanács javaslatára. A második világháború alatt ezek jelentős része elpusztult. A 100 bejegyzett védett területből mindössze húszat leltek, területük kereken 500 hektár volt. Jelentős eredmények Az ötvenes évektől kezdődően, jelentős eredmények születtek a természetvédelem munkájában. 1970-ig a védett területek száma háromszorosára, területük 15 000 hektárra emelkedett. 1961-ben törvény- erejű rendelet jelent meg a természetvédelemről. Ezt a rendeletet 1971-ben módosították. Jelentős változás, hogy lehetővé tették nemzeti park létesítését és bevezették az országos természeti érték fogalmát, amelynek gondjait az időközben alakult főhatóságra, az Országos Természetvédelmi Hivatalra bízták. A helyi értékek tanácsi hatáskörbe kerültek, egyben a megyei tanácsok védetté nyilvánítási hatáskört kaptak. 1973. elején megalakult a" Hortobágyi, 1975. elején pedig a Kiskunsági Nemzeti Park. A tanácsok eddig több mint 60 területet nyilvánítottak védetté. — A számok biztatóak. Évről évre gyarapodnak a vé delem alatt álló természeti értékek. Nyugodtak lehetünk-e afelől, hogy időben védelem alá kerülnek mindazok a szép tájak, növény- ás állatritkaságok, melyek arra érdemesek? — kérdezem Rakonczay Zoltántól, az Országos Természet- védelmi Hivatal elnökétől. — Magyarországon minden állampolgár javaslatot tehet egy-egy természeti terület védelmére. Ha a hozzánk érkező levelekben javasolt területek nagyságát összeadnánk, mintegy 700 ezer hektár területet kellene védetté nyilvánítani. Erre természetesen nincsen mód. Amikor a távlati fejlesztési tervet elkészítettük, gondos tanulmányok és mérlegelés alapján — a meglévőkkel együtt — 500 ezer hektárban állapítottuk meq azt a területet, amelyet Magyarországon védelem alá tudunk helyezni. Ennek a tervnek megvalósításához rendelkezésünkre áll 15 esztendő. Azt követően ugyanis már nem lesz mit védeni. A mai intenzív területhasznosítás mellett, legyen szó akár építésről, akár mező- vagy erdőgazdálkodásról — elképzelhetetlen, hogy 15 éven túl még maradnak olyan érintetlen területek, amelyeken természetvédelemről beszélhetünk. — Melyek a fejlesztési terv legfontosabb feladatai? — A számbavett területek legnagyobb része mezőgazda- sági művelésre alkalmatlan, szélsőséges termőhelyen álló, szikes legelők, lápok, mocsarak, futóhomokos területek, sziklakopárok, nádasok és erdők. A kisebb részt teszik ki a hagyományos mezőgazdálkodás alatt álló területek. A természetvédelem törekvései tehát néhány kivételtől eltekintve, megegyeznek a mező- és erdőgazdaság törekvéseivel, vagyis: a még erdőtelepítésre sem alkalmas mezőgazdasági tájak hazánk legértékesebb természetvédelmi területei lehetnek. A meglévő két nemzeti park után a következő minden valószínűség szerint a Bükk-fennsíki lesz. A negyedik az aggteleki karszton kerülne kialakításra, az ötödik pedig — az előkészületek alatt felmerült nézeteltérések ellenére is — remélhetőleg az Őrségben lesz. 1975-ben -lett védett terület Budapesten a Jókai kert, a nádasladónyi park, az ácsai turjános, a gemenci erdő, a gyöngyösi Sárhegy, a pé- lyi madárrezervátum, a celldö- mölki Sághegy. — önnek, a hivatal elnökének mi okoz legtöbb gondot? — Mindenek előtt, a már említett időhiány. Az 1976-tól 1990-ig terjedő időszak alatt további 300 ezer hektárt tervezünk védelem alá helyezni. Későn kezdtünk a szervezett munkához, és ebből következik a másik legnagyobb probléma - a szakemberhiány. Nincs kivel megvalósítani a terveket Ma még sehol nem képeznek szakembereket a természetvédelemre, amely egyszerre kíván tudományos, köz- gazdasági és jogi ismereteket. — A társadalom megértése, segítsége elengedhetetlen feltétele az eredményes természetvédelmi munkának. Hogyan vélekedik a hazai társadalom megértéséről? — Magyarországon minden ember egyetért a természet védelmével. Elvben. Amíg személy szerint, vagy egy kisebb csoport érdekét nem érinti a munkánk. Ellenkező esetben nyomban felmerül a kérdés: miért épp ezt a területet akarjuk védeni? A közelmúltban láttam egy Kuwait-ról készült filmben: autóval véletlenül ki- döntöttek egy öreg fát. A kocsi vezetőjét súlyosan megbüntették. Nálunk, ha autóval betörnek egy kirakatot, a sofőrt természetesen megbüntetik. De arról még nem hallottam, hogy valakit azért megbüntettek, mert kidöntött egy fát... Kevés a szakember — A módosított természet- védelmi törvény lehetővé teszi, hogy megyei tanácsok is védetté nyilváníthatnak helyi értékeket. Megfelelő szövetséges társak-e a megyék, az Országos Természetvédelmi Hivatalnak? — Van, ahol igen, másutt sajnos ma még nem, de úgy hiszem, hogy ennek is elsősorban a megfelelő szakember- hiány a magyarázata. Attól ugyanis, hogy a Magyar Közlönyben megjelenik egy hír egy-egy terület védetté nyilvánításáról — a munka még nem fejeződött be. A terület gondozása, ellenőrzése, ismertető táblák elhelyezése hiányában — mit ér a hír? Példaként szeretném megemlíteni dr. Gajdócsi Istvánt, a Bács-Kis- kun megyei Tanács elnökét. Ebben a megyénkben minden tervünket sikerült megvalósítani. — Rakonczay elvtárs hogyan látja a természetvédelem jövőjét Magyarországon? — A tervet — gondjainkat is — ismertettem. A mi feladatunk, hogy dolgozzunk. Bízom benne, hogy a következő évek eredményei válaszolnak majd a kérdésre. László Hona Füzér és környéke Borsod megyében Állatok az ember közelében 0 postagalamb titka Az átlagember nem nagyon vonzódik a galambhoz. A tudós szemében azonban az egyik legvonzóbb és legtitokzatosabb állat. Jelen esetben a postagalambokra gondolunk. Ezeket lakóhelyüktől több mint ezer kilométer sebességgel 12 óra leforgása alatt teszik meg. Természetesen nem • mindegyik galamb képes ilyen teljesítményre. A postagalambok versenye - amelyre a legjobb egyedeket választják ki - Európában és az Egyesült Államokban egyaránt elterjedt. A galambokat egy számukra teljesen ismeretlen helyen, a galambdúctól több száz kilométer távolságban engedik szabadon. Speciális időmérőrendszer segítségével határozzák meg, melyik madár volt a leggyorsabb, A versenygalamb értéke 100-150 ezer líra között mozog. Az ember már évszázadok óta ismeri a galamboknak azt a Az ammoniteszek nyomában A képződmények a tengerben keletkeztek ♦ Kagylók, korallok, spongyák Hazánk déli területének szerény magasságú hegye a villányi hegység. Legmagasabb csúcsa sem éri el az 500 métert. (Szársomlyó 442 m.) A hegység területén található „hátak" geológiai és őslénytani szempontból értékes területek. A külső erők pusztító erejének évezredes nyomai mindenütt szemlélhetők. Elindulunk a kiskőbánya felé. A termőtalaj egyre kevesebb. „Felszántott" fehér mészkősziklákon megtörik a fény. Gyönyörű táj tárul elénk. A Karasica lapályán zöldellő mezők, rétek, dombok alján házak tarkálla- nck. Kissé távolabb a horizont szélét lezárja a kéklő Mecsek hegység körvonala. A déli oldalon — egészen az ördögszántotta Harsányi hegy lábáig — szőlő mindenütt. Odébb, egy szerényen meghúzódó rög, a beremendi sziklák. Anyagából táplálkozik az új gyáregység, a BCM, amely az évmilliók által keletkezett kövek anyagából cementet készít a a ma emberének. Akár órákig is gyönyörködhetnénk a tájban. Lábunk alatt fehéren csillogó mészkő. Földtakaróját lekoptatta az idő. Mintha a természet ekéje szántotta volna fel a kemény kőzetet, baráz- dáról-barázdára, s a barázdák közötti anyag a hajdani Thetys tenger élőlényének és üledékének rétegtemetői. Jelenleg a tudomány ugyanis azt mondja, hogy ezek a képződmények a tengerben keletkeztek és azok alján helyezkedtek el. A földtörténet Jura kori tengerét gazdagon népesítették bejazok az állatvagy növényfajok, amelyek emberi beavatkozás nélkül is kipusztultak, s ma már nem találhatók sehol. A kor kőzetanyaga is gazdag. Találunk itt mészkövet, aolitot, márgát, dolomitot és homokkövet egyaránt. Ebben a korban az erdőket tűlevelű fák (cycadeák), harasztok, zsurlók alkották. A szárazföldön ekkor élték virágkorukat a dinosaurusok és társaik (a pécskörnyéki kőszéntelepek e korból származnak.) A Összehordott jellegű mészkőösszlet (Ammoniteszes mészkő) nyughatatlan természet mérhetetlen erővel alakította ki felszíni formáit. Ez a létező gigantikus erő emelte a magasba, a felszínre a hajdani tenger alján keletkező kőzeteket, anyagokat és vele együtt élővilágának megkövesedett maradványait is. Úgy tűnik, mintha azért tette volna ezt, hogy betekintést engedjen nyerni öreg földünk évmilliókkal ezelőtti életének megcsodált világába. A tudományos világ mindig fontos feladatának tartotta, hogy földünk koráról és létünk ősi világáról elmélkedjen. A mészkőrögbe zárt ősmaradványból a paleontológiával foglalkozó tudós éppúgy meg tudja állapítani a hegység korát és hajdani életét, mint a régész az emberi társadalom létezésének idejét, egy talált archeológiái lelet alapján. Ez a hatalmas hegységképző erő juttatta a felszínre a hajdani tenger élővilágának maradványait is. A megkövesedett maradványokat teljesen épségben szemlélhetjük, mintha tavaly még éltek volna. A föld- történetben ez a „tavaly" évmilliókat jelent. Az emberi társadalmak kora földünk életének korával alig hasonlíthatók össze. Az előbbiek mérésénél évszázadokkal, vagy évezredekkel, földünk korának mérésénél évmilliókkal számolunk, öreg földünk a tudomány jelenlegi álláspontja szerint legalább 2000 millió éves. A zá- tonyos sekély tengerrészen milliószámra éltek a tengerek lakói: az ammoniteszek. Csodálatos forma és nagyság változatban jelennek meg, a Jurakorból származók nagyobbak, a krétakoriak kisebbek, és formájuk is megváltozott. Az őskori tenger biztos életfeltételeket nyújtott számukra, any- nyi más élőlénnyel együtt. Az ammoniteszek a tintahalak családjához tartoztak. Lágy testüket csigamódra, meszes házba rejtették. Pusztulásuk után a tenger mélyébe süllyedtek. Nem kell azt hinnünk, hogy csupán az ammoniteszek voltak a tenger lakói, de megkövesedett, meszes házuk, alakjuk legjobban megőrizte ősi formájukat, ellenállva sokszor több száz méter vastag kőzetek nyomásának is. Az általam megtalált ammoniteszek egyrésze a réteglapok fekvésével párhuzamos elhelyezésű, a másik része viszont azzal ellentétes vagy rendszertelen elhelyezkedésű. Az utóbbi tény egy hajdani partszegély létezését igazolja. Valószínűnek látszik, hogy az utóbbiak a hullámok hátán érkeztek mai lelőhelyükre. Az ammoniteszeken kívül szép számmal találtam: kagylók, korallok, spongyák maradványait is. Ezek közül leginkább a ma is élő korallok őrizték meg ősrégi formájukat. A kövek között található „őszietekben” testük maradványai jól észrevehetők. Koruk több millió éves, létüket megtalált leletek, korukat teljes bizonysággal hitelesíti, az őslénytan tudománya. Tudjuk azt is, hogy a természet erői egy pillanatra sem pihennek. Örökké változtatják, formálják az ember számára megélhetést nyújtó földünk felszínét. (Az ősi Tis- siák darabokra törte, hol magasabbra, hol mélyebbre emelve annak anyagát). Ki hinné, hogy ahol ma a hegység húzódik, a hajdani Tethysz tenger vize hullámzott. Ennek bizonyítékai a megtalált szép formájú ammoniteszek is. Földünk múltjának élővilágát kutató tudomány számára a megtalált „kövületek” sokat mondanak arról a világról, amelyet ember aligha ismerhetett. Lajber Imre képességét, hogy bárhonnan hazatalálnak. Ki is használták ezt üzenetközvetítésre. 1870- ben például az ostromlott párizsiak több mint egymillió üzenetet kaptak postagalambok révén. Ismeretes az is, milyen nagy szolgálatot tettek a postagalambok az első világháború idején. A tudósok hosszú évek óta igyekeznek feltárni, hogyan tá- jákozódnak a galambok, számukra teljesen ismeretlen helyen. Számtalan kísérletet végeztek, galambokat boncoltak fel, elektródákat vezettek be a madarak agyába, kísérleti ala; nyaikat heteken át sötét szobában tartották, majd hol napfényes, hol borús időben szabadon engedték őket, és ezerféle módon igyekeztek tájékozódó képességüket megzavarni. Mindezekről a kutatásokról a Scientific American 1974. decemberi számában olvashatunk. A kutatók számos hipotézist dolgoztak ki, de biztos következtetésre egyikük sem jutott. Mindenekelőtt arra gondoltak, hogy a galamb a Nap állása szerint tájékozódik. Csakhogy a madár borús időben vagy éjszaka is biztosan hazatér. Gondoltak arra is, hogy különösen érzékeny a Főid mágneses terére; csakhogy egyetlen szerve sem utal ilyesfajta érzékenységre. Feltételezték, hogy a lazachoz hasonlóan a galambok tájékozódó képessége szaglásuktól függ; de akkor is hazatalálnak, ha az orrlyukaikat gézzel betömik. Feltételezték azt is, hogy a tájékozódóképesség alapja a látás; a galamb azonban akkor is hazatalól, ha a szemére olyan lencsét helyeznek, amely mindössze 2 méterre szűkíti le a madár látókörét. Röviden: a postagalamb titkát. nem sikerült megfejteni. A^íermészetnek egy olyan „gépezetével” állunk szemben, amelyet a legtökéletesebb mű-' szerrel sem sikerült sem megfejteni, sem utánozni. (Tempo) A méhek életének kuriózumai Bár a méhkirálynő ugyanolyan tojásból kel Id,, mint a dolgozó méh, kétszer olyan nagyra nő és 61-szer hosszabb ideig él. 24 óra leforgása alatt 2000 tojást rak le, s ezek1 súlya meghaladja a méhkirálynő testsúlyát. Mindez állítólag annak tulajdonítható, hogy a méhkirálynő "égész életében kizárólag méhpempőt eszik. A téli hideg ellen a méhek úgy védekeznek, hogy összekapaszkodnak. így —50 foknál nagyobb hideget is elviselnek, holott az egyedülálló méh már -f- 8 foknál is megdermed és mozgásképtelenné válik. Ha egy méh össze akarna gyűjteni egy kiló mézet, 2—3 millió virágot kellene felkeresnie, ehhez pedig az Egyenlítőnél nagyobb távolságot kellene berepülnie. Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy százszor annyi ideig éljen, mint amennyi a méhek átlagos életkora. A méh erősebb, mint a ló, mivel saját testsúlyának húszszorosát képes magával vonszolni sima területen. A méh maximális repülési sebessége óránként 70 km. A virágporral megrakott méh azonban csak óránként 20 km- es sebességgel tud repülni, amihez másodpercenként 440 szórnycsapásra van szüksége. Általában azt hisszük, hogy a méh azzal teszi a legnagyobb szolgálatot, hogy mézet termel. Ezzel szemben sokkal értékesebb munkát végez a növények beporzásával. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hoqy a méheket be is lehet idomítani bizonyos növényfélék beporzására.
