Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-14 / 13. szám
Képeinken balról: Koncz Gábor előadói estje a Csontváry Múzeumban. Hacki Tamás és együttese a szemle-klub bon. A »magyar film és közönsége” vita a FEK-ben Fotó: Erb János Társadalmi munka- fizetésért? Látszólag mosolyognivalóan naiv a kérdés: mitől „társadalmi” a társadalmi munka? Egyrészt: társadalmi munkát általában minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül szokás végezni, az efféle tevékenységért nem jár fizetség, s ezt mindenkinek jó tudnia, aki ilyesmire vállalkozik. Az egyetlen „fizetség”: a közmegbecsülés, ami joggal kijár azoknak az embereknek, akik szabadidejük feláldozásával, vagy megrövidítésével a közösségért dolgoznak, fáradoznak. Viszont — s ezért is naivitás efféle kérdéseket feltenni — ugyan ki az, aki minden esetben és szigorúan betartja a társadalmi munkavégzés e fontos szabályát? S ha valaki nem tartja be, akkor vajon mitől „társadalmi” a társadalmi munka? Feltehetően csak attól, hogy annak nevezik, jóllehet ereseiben csak valamiféle külön feladat ellátásáról beszélhetünk, rendszerint munkaidőben és az előirt produktív munkáért járó fizetésért A sok-sok közügyekért fára- dozók mellett ki ne ismerne olyan társadalmi tisztségviselőket is, akik' „társadalmi munkát végzek” felkiáltással, lázas buzgalommal csellengik át a munkaidőt, jól tudva, hogy tevékenységük általában nemcsak ellenőrizhetetlen, hanem megakadályozhatatlan is. Mert az esetek többségében minden megbízatás mögött tekintélyes megbízók állnak: ilyen-olyan szervezetek, különböző rangos, vagy éppen csak mondvacsinált bizottságok. Ezeknek feladataik, akcióprogramjaik, munkaterveik vannak, amelyeket végre kell hajtani valahogyan, s végre kell hajtatni valakikkel. Kikkel? A társadalmi munkásokkal. Akik — már a feladatok jellegéből következően is — többnyire csak munkaidőben tehetnek eleget megbízatásaiknak. A Gazdaságkutató Intézet vizsgálatai és számításai szerint a rendelkezésre álló munkaidőalap 20—25 százaléka (2—2,5 milliárd óra) veszendőbe megy. Ebből kb. egymil- liárd óra vész el az egésznapos, és megközelítően egymil- liárd óra a munkahelytől való fél, egy órás hiányzások miatt. Ha ezeket a veszteségeket csak 10 százalékkal sikerülne csökkenteni, akkor annyi többlet munkaidőt nyerhetnénk, ami 150 ezer ember munkába állításával egyenlő. Senki sem vizsgálta ugyan, hogy a sok elvesztegetett munkaórából mennyi irható az úgynevezett társadalmi munka rovására, megkockáztatnám: az eddigi gyakorlat jócskán hozzájárult ahhoz, hogy ezek az adatok így alakultak. Tanúim például azok a művezetők, akiknél a műszak kezdetekor rendre-sorra jelentkeznek a beosztottak — az ilyen-olyan bizottsági tagok, a különböző tisztségviselők és mások —, hogy most ide-oda-amoda kell menniük, ezt, azt, amazt kell intézniük. Mindezen érdemes lenne eltöprengeni minden munkahelyen, már csak azért is, hogy felértékeljék a társadalmi munka rangját, becsületét, de legfőképpen azért, hogy a munkaidő minden óráját azzal töltsék ki amire való: értékalkotó munkával. V. Cs. % Csökkent-e a filmek nézőinek száma? # Tv-és mozinéző nem külön réteg • A szórakoztató és a kommersz film nem azonos A szakmai viták sorában kedd délelőtt A magyar film és közönsége címmel került sor az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó téma megvitatására. Dr. Szecskő Tamás, az MRT Tömegkommunikációs Kutató Központjának igazgatója előadásában abból a kérdésből indult ki: igaz-e, hogy csökken a magyar filmek látogatottsága? A statisztikák alaoos elemzése után kiderült, hogy a kérdésre korántsem lehet egyértelmű igennel felelni. Egyrészt a nézőszám csökkenése általános jelenség, függetlenül attól, milyen filmekről van szó. Másrészt, ha alaposabban megvizsgáljuk a látogatottsági adatokat, az utóbbi néhány évben bizonyos javulást tapasztalhatunk. Rendkívül érdekes az a vizsgálat, amely arra irányult, hogy kiderítsék: a lakosságnak milyen rétegei és milyen arányban járnak moziba. Az életkortól kezdve a lakóhelyig nagyon sok tényező befolyásolja ezt. A kulturálisan legelmaradottabb rétegek aránya a mozi látogatók között egyre alacsonyabb, „feldúsult" viszont a mozilátogatók csoportja a kulturálisan magasabb szinten állók, s mindenekelőtt a fiatalok rétegeivel. A mozinak és tévének érdekes, új szempontból vizsgált összefüggései közül különösen figyelemreméltó az a tény, hogy a rendszeres tévénézők ugyanakkor rendszeres mozilátogatók is lehetnek. A televíziós „mindenevők” és a televíziót egyáltalán nem nézők között egyformán nagyon kevés a moziba járó ember. Akik viszont kritikusabban, válogatva nézik a tévé műsorait, azok már ma is kimutathatóan többet járnak moziba, s számuk a jövőben feltehetőleg emelkedni fog. Dr. Szecskő Tamás vitaindító előadásában hangsúlyozta, de egész vizsgálódásával példázta is annak szükségességét, hogy a film és közönség viszonyát csak komplexen lehet és érdemes kutatni, mindenfajta leegyszerűsítés, sommás ítélet könnyen vezethet egyben a felelősség áthárításához is. A vitában több hozzászóló ugyanezt a gondolatot támogatta más-más oldalról. így került szóba például, hogy a mozinézők abszolút számának csökkenése 1960-tól napjainkig azért sem lehet a magyar filmművészet hatásfokának mércéje, mert abban az évtizedben egész kultúratovábbító rendszerünk átalakult, például belépett és tömegessé vált a televízió. Mindamellett egyetlen ilyen körülmény sem mentheti fel a mai magyar filmet attól a kötelességtől, hogy keresse a közönség megnyerésének lehetséges módjait. Szó esett itt többek között a szórakoztató filmek kategóriájáról, amelyet ma sajnálatos módon összetévesztenek a kommersz filmekkel, szó esett a mozinézők igényéről a cselekményesség iránt, a filmeseknek egy olyan fel-fel- bukkanó szemléletéről, amely nem vet számot azokkal, akiknek számára a filmek készülnek. De szó esett a filmpropaganda, a kritika, a film és közönség kapcsolatát sokféleképp befolyásolni képes apparátusok felelősségéről is. így például a korábban nagy konkurensnek hitt televízió szerepéről, amelyet a filmszakma ma inkább szövetségesének szeretne hinni. A vitának legfőbb haszna az volt, s ebben minden részvevő egyetértett, hogy a további vizsgálatokat mindkét összetevőnek, a filmek és közönségének oldaláról egyaránt és együttesen kell végezni a továbbiakban, mert hogy a film és a közönség eltávolodott egymástól, abban mindkét oldal mozgása benne értendő. H. E. A Széchenyi téri dzsámi esti kivilágításban. Kész tervek a d íszvi lég ításra Lesz-e pénz a megvalósításra? lényegesen több gondot jelentett a Barbakán, a mór feltárt várfalrész és a püspöki palota Klimó-tornyának megvilágítása, illetve annak terve, zése. Az eredeti elgondolás szerint a falak közelében elhelyezett fényforrásokból kívülről súroló fényt kaptak őrölne az építmények, hogy a távoli megvilágításból elkerülhetetlenül adódó kópróztatást el lehessen kerülni. A Barbakán belülről nátriumlámpák narancssárga derítőfényét kapta volna. A Klimó-torony a késődélutáni napfénynek megfelelő világítást kapna. A fényvetők elhelyezése okozta a legtöbb gondot. A műemlékes szakvélemény ugyanis a fényszórók távolabbi elhelyezését ajánlotta. Felmerült az is, szükséges- e a várfal megvilágítása. Végülis a fényszórók elhelyezésében megegyezés született, ennek azonban pillanatnyilag csak elvi jelentősége van. A díszvilágítás megvalósításának anyagi lehetőségei bizonytalanabbak, mint a dzsámié. A témával azonban foglalkozni kell, hiszen a várfal feltárása — most mór az Aradi vértanúk útjának teljes rekonstrukciójához kaacsolódóan - folyamatos munka. Évek óta fényárban úszik a Dzsámi. Megszoktuk, szép, az esti Pécs elképzelhetetlen lenne nélküle. Hétvégi estéken a Mecseken sziporkázva tündöklő tv-torony pompás látvány. A ragyogóan kivilágított Félszoba, dulási Emlékmű a Mecsek-ol- dal ékessége. Van még két objektum, ami fényt kíván: Jako- váli Haszán dzsámija és a Barbakán a környezetével. (A Székesegyháéz kívánkozna az élre, de ez a mai lehetőségekhez mérten túlságosan költséges.) A városnak komoly közvilágítási feladatai vannak, amelyeket a tervidőszak szűkös lehetőségei közepette is meg kell valósítani. Mégis foglalkoznak a két említett műemlék díszvilágításának megvalósításával. A DÉDÁSZ szakemberei mindkettőnek a tervét elkészítették. Az újabb építmények közé ékelt dzsámi kevés megvilágítási . lehetőséget kínál. A terv szerint két reflektorcsoport adná a fényt. Az egyiket a mű emlék melletti épületen helyeznék el, s ez a kupolát és a minaretet világítaná meg úgy, mintha a felkelő nap fénye érné az épületrészeket. A másik reflektorcsoportot a dzsámi melletti fák közé helyeznék oszlopra, s ezek a homlokzatot árasztanák el fénnyel. Az egyébként jól megvilágított Rákóczi úttal csak hasohlíthatatlonul nagyobb fényerő vetélkedhetne. Ehelyett a sárgafényű nátriumlámpák mellett döntöttekf ilyenek voltak néhány hónapja a Szigeti úton a Rókus utcai gyalogos átkelőnél.), mert ezek biztosítják a teljes színkontrasztot. A kivitelezés? A város az idei eszközöktől függően adja megrendelését. Mindenesetre jó lenne, ha az új szálloda megnyitására Jakováli Haszán dzsámija is fényt kapna. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nuplo XXXIII. évfolyam, 13. szám 1976. január 14., szerda Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A Jakováli Haszán dzsámija és a Barbakán fényt kíván A magyar film és közönsége H. I.
