Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-31 / 30. szám
e Dunántúli napló 1976. január 31., szombat A kucsmás, bekecses, szőrös állú férfi — kinek életkorát nehéz lenne meghatározni kevés tévedéssel — nagy léptekkel jött elém a járdáról. Fejfedőjét előre bökte a szemöldökéig és kissé zavarosan ezt kérdezte: — A halottért jöttek? Aztán várakozásteljesen hagyta nyitva szóját és akkor láttam, hogy felülről egyetlen sárga foga lóg csak le a semmibe. — Nem a halottért jöttünk. A Rab Jancsit keressük — feleltem. — Jha? Az itt lakik, ebben a magas lépcsősben, ha csak nincs műszakon. — Hozzáteszi: — Már azt hittem, hogy . .. — Ki halt meg? — Ott abban a házban, egy idős asszony. Nem tudott járni sem, a szerencsétlen. Tegnap este, vagy éjjel, már nem is tudom . .. * Rab János bányász — dolgozik Komlón — itt, Ligeten pedig lakik s egyben a tanácstagi csoport elnöke. Zömök, inas férfi, semmi fölösleges kilót nem hord a hasán, kissé befelé hajló lábaival, menésével, testtartásával futballistára emlékeztet. Délutános, így délelőtt az ismétlést, Cousteau kapitányt nézi a tévével szemben elhelyezett heverőn hanyatt fekve. Ligeten nincs már tanács hatvankilenc óta, Magyarszéknek társközsége, akárcsak Me- csekpölöske, szóval a magyarszéki tanácstitkár, Simon Sándor küldött Rab Jánoshoz, keressem fel, mindent tud, ami Ligeten történt és történik, akárcsak Balázsné, aki szintén a tanácsot képviseli, vagy a postamester,' Drescher Józsefné, a falukrónika írója. A gráner felsóhajt, tűnődik, állát simogatja : — Hál nem is tudom, hol kezdjem. Meg mennyi az ideje. Annyi szent, hogy ha így megy, kitör a háború. — A háború . . . — Ügy értve, hogy Magyarszék és Liget között, a focicsapat miatt. Az az igazság, hogy a mi csapatunk jobb, mint az övéké, járási elsők vagyunk az őszi fordulóval, igaz, csak gólaránnyal, de akkor is. Eddig ugye, kaptunk támogatást a magyarszéki téesztől, tanácstól, de ahogy hallom ez megszűnik. El akarnak sorvasztani bennünket. Valami „nagyokos" kitalálta, hogy a tagközségeknek ne legyen külön sportkörük, olvadjunk be Magyarszékbe, így az anyagi támogatás nem aprózódik el. Csak hogy ebbe mi nem megyünk bele. Ligetnek nincsen még ötszáz főnyi lakossága sem, de százöt pártoló tagja van a csapatnak, vagyis nem egészen minden ötödik ligeti állampolgár, beleértve a csecsemőket is. Innét a csapat évi nyolc-kilencezer forint támogatást kap, erkölcsiről nem is beszélve. Ha mérkőzésre megyünk, akinek csak autója van — már pedig van vagy harminc — mind-mind rendelkezésre áll, viszik, hordják a drukkereket, ha meg itthon játszik a csapat — nagyon szép sportpályánk van, amit mi, ligetiek építettünk —, szóval akkor meg jóformán kint van az egész falu. — A huszonkét játékoson kívül még hány embert érint közvetlenül a futball? — kérdem jámboran. — Tudom mire gondol. Nem huszonkét ember érdekéről van szó. Focizik itt gyermek, felnőtt egyaránt. Legalább százan. Nálunk ez a tömegsport, a labda. Amint kitavaszodik, vagyis késő délután is világos van, csak meg kell nézni, hogy nyüzsögnek a pályán. Délután fél négytől érkeznek a munkásbuszok, sokan jószerével haza sem mennek, hanem egyenesen föl a pályára, egy kis testmozgásra. Ha a csapatot elviszik, ez megszűnik, nem lesz itt kedve senkinek, semmihez. Mondja meg nekem: miért nem hagynak bennünket a fenében, békén? Miért nem tarthat egy kisfalu népe csapatot, — pláne amit ő hozott létre — ha ahhoz van kedve? * A Magyarszék—Sósd elágazástól jobbra fel merészen emelkedik egy jó út Liget községbe. Néhány kilométer után feljutunk a tetőre, majd elénk tárul a völgyben — amely öböl- szerűen a túloldalon félkörívben zárt — e gyönyörű kis falu. A fák — januárhoz illően — csupaszok, de elképzelhető, hogy tavaszon milyen szépen zöldbe borul az egész település, amelynek közepén — az úttal párhuzamosan — egy kis patakocska csörgedezik s két partján égnek törő nyárfák állnak őrt. Lent balra a Bikali ÁG tehenészete, fura, foltnélküli, egyforma barna tehenek mozognak a fehérre festett karámok között. Jobbra a régi kastély, néhány öreg fenyővel, alatta két hpsszú — hajdani —■ cselédház és gazdasági épület. A községben sok az új családi ház, de akad régi is, emitt például — amelynek ablakait a vihar rég letépte, ajta- jait leszaggatta, falait pedig az enyészet eszi — 1912-ben épült, a homlokzaton a dátum felett egy név: „Johan Prucsi". Az új bolt és új presszó előtt asszonyok ácsorognak szatyrokkal, és átvetnek egy- egy komor pillantást a túloldalra, ahol két, három Zsiguli áll, egyiknek tetején- URH- antenna. — Már itt a rendőrség is .. . — mondják. — De hát hogy halt meg? — kérdi egyikök. Aztán suttognak, fejüket ingatják. A postán keresem Drescher- nét, a szobát kettéválasztó keretes üvegfal mögött lévő asz- szony kinyitja a kisablakot. — Nincs itt. Komlóra ment a fogászatra. Egy kisfiú nyitná az ajtót, el is fordítaná a kulcsot, de anyja egyetlen tekintetével visszaparancsölja. Bizalmatlan, számára idegenek vagyunk, ez pedig itt posta, szóval, annyi minden történik manapság . . . * Balázs Adámék zöldkerítéses házban laknak, könnyen megtaláljuk — biztatnak, aztán ahogy az utcán körülnézek, legalább öt zöld vaskerítéses új házat pillantok meg, ezek között válogathatok. A harangot közben megkongatják, pedig déli tizenkettő jócskán elmúlt már, valószínű, az öregmamának húzzák, aki tegnap este, vagy éjjel, ott a túloldalon ... Az épülethez ragasztott kis nyári-konyha félében beszélgetünk, a nagylakást csak este fűtik, amikor átvonulnak. Balázsné kései ebédet főz (fia nemsokára hazaér), a menye sárga fonalat vág egyforma hosszúságúra, nem tudom mi készül belőle, kislány, kisfiú a két unoka, aztán megjön Balázs Ádám. A menyecske folytatja: — Szerencsére van a községben néhány jóbeszédű férfiember, mint a Rab Jancsi, meg a Freubl József, ő is bányász. Nem volt itt bolt, legalábbis annak nem lehetett nevezni, mert a patkányok majdnem szétrágták. A kocsma meg egyenesen okádék volt. Nos, aztán a Rab Jancsi, meg a Freubl József bementek Pécsre a Palkó elvtárshoz, egyenesen a lakására, később meg már hárman Garamvölgyi bányaigazgatóhoz, hogy ez mégis bányászfalu, de szégyene Ligetnek az a két rozzant épület, ahol még árut sem lehet rendesen tartani. — Azt is mondd, mennyi társadalmi munka volt — figyelmezteti az anyós. — Volt, persze. Hetvenhárom augusztusában avattuk a boltot meg a presszót, előtte napokban százan is dolgoztunk, virágot ültettünk, ágyásokat csináltunk, járdát építettünk csak hogy minden szép legyen. Bosnyák Józsi bácsi, aki csupán szomszédolni jött át Ba- lázsékhoz —, mondja, hogy Magyarszékről csurran-csöppen egy kis pénz, leparkettázták az iskolát, fürdőszobát építettek a pedagóguslakáshoz, valahogy kinéz már a kultúrház is, a község belső útjaira követ hordottak, szóval ez mind jó, csak .. . Legyint. — A foci? — kérdem. — Az, az! A menyecske is közbeszól: — Én minden meccsre kimegyek, jól kiordítom magam, de most hallom, mire készülnek, hót abból a magyarszékiek nem esznek, az biztos! * Balázs Adóm: — Már két bizottság előtt voltam, de nem tudnak leszázalékolni, Komlón meg táppénzre javasolnak az orvosok a szívem miatt. Nem emelhetek, nem mozdíthatok sémmit. — Mennyi táppénzt kap? :— Kétezren felül, mert amíg bírtam a munkát, jól kerestem, háromezren jóval többet. Tudja, világéletemben dolgoztam, már tizenkét esztendős korom óta Itt! a kastélynál, vagyis a Ligeti család birtokán, volt vagy hatszáz holdjuk. Mindig csak emeltem, cipekedtem, nyegyvennyolcban kaptam egy olyan tüdőgyulladást, hogy majdnem odalettem. Felesége: — Most azt hajtogatja, minek él az ember, ha már nem tud dolgozni, pedig nincsen igaza, mert az én uram két ember helyett is dolgozott. Kapott is kitüntetéseket.. . Oklevelek Losonczi aláírásával, aztán piros dobozokban érmek és még valami: — A téeszből hárman mentünk egy baranyai parasztküldöttséggel jutalomból Szovjetunióba. Gyönyörű napok voltak, .. . Kijev, Moszkva, Lvov ... tiszta, szép városok . . . nyugod- tabb nép . . . Mindenesetre ezt is megértem. Nem voltam én külföldön soha, mint most, de még itthon sem nagyon utazgatok. Egyszer majdnem Kaposvárra költöztünk, de a feleségem, meg a fiam azt mondták, papa, egyedül viszed a batyut, mert mi nem megyünk el Ligetről'soha. * A presszó előtt van a végállomás, fél négytől érkeznek a buszok, a férfiak zöme betér a söntésbe, asszonyaikat várják, akik közben a szomszédos boltban vásárolnak. Söröznek, félkörben állnak a pult előtt, az üres poharakat szótlanul nyújtják át Eszterkének, az meg tölti, sörrel, borral, fröccsel, az öreg Gyuri bácsi egyszerre két Balázs Adóm Balázsné és unokája fröccsöt kér, a másodikat kísérőnek. Van itt friss pogácsa, aztán hagymás virsli, szombatonként pedig a neon-világítá- sú hűtőszekrény tele van tortával, süteménnyel. Előrendelésre, mert ilyesmit már nem sütnek falun sem, inkább megveszik, legföljebb kőtt-kalácsot meg rétest sütnek háznál, amit államilag eddig még nem állítottak elő. A közönség: téesz- dolgozók, aztán bányászok, Carbon-gyáriak, építőipari munkások. Tárgyalják a két pesti focistát, akik „olajra léptek”, aztán a helyi csapat sorsát — amit majd ők ugyan elrendeznek — „...ha egyszer annyit beszélünk a demokratizmusról, meg a tömegsportról!" — jegyzi meg egy nagy darab buszsofőr és vésztjóslóan néz körül a jelenlévők helyeslő bólintá- saitól kísérve. Hazafelé — még a faluban — előttünk megy egy lovaskocsi, hátul szalma, a szalmán pokróc, a pokrócon fehér lepedőbe valami be van bugyolál- va. A kocsi mögött lépésben hajt egy URH-rádiós Zsiguli. A temetőnél lekanyarodnak, valakik már kinyitották a ravatalozó ajtaját. * Ennyi történt egy januári napon Ligeten. Rab Ferenc Fotó: Seres Éva Vesz, elad, beszerez „Hivatalos magánokmányok, amik a bíróságok részére koronabizonyítékként szolgálnak” Az első feljelentést tavaly, december 17-én tette a rendőrségi panaszirodán Papp István, nyugdíjas. — Nemrég Hirden a bolt előtt találkoztam Hencz Józseffel, — aki látta, hogy Volga személyautóval vagyok - és megszólított: nem volna-e szükségem a Volga felújításához alkatrészekre? Határozott választ nem adtam, ő viszont megmondta a nevét, címét, hátha később mégis... Valóban, később felkerestem, főtengely kellett volna. Azt mondta: adjak most 4000 forintot. Adtam. Aztán kiderült, hogy az általa szerzett főtengely nem jó. Közben méq kért pénzt, így ösz- szesen 7500 forintot adtam neki. Most aztán se főtengely, se pénz... A rendőrség megkezdte a vizsgálatot, hozzálátott felgöngyölíteni Hencz József, Pécs, Fekete gyémánt tér 21. számú lakos „viselt dolgait”. Az „ügy" mindjobban terebélyesedik, egymásután jelentkeznek és teszik feljelentésüket a kárvallottak. Idézetek a feljelentésekből : — Az elmúlt év nyarán 20 000 forintot kért tőlem azzal, hogy személyautót akar vásárolni. ígérte: néhány napon belül visszaadja. Azóta is várok. A pénz átvételéről elismervény van birtokomban. — Hencz Józsefnek felesége jelenlétében 9500 forintot adtam át, mert megígérte, hogy összeköttetései révén blokktéglát vásárol részemre. A téglát nem kaptam meg, a pénzt nem adta vissza. Már megpróbáltam ügyvéd útján a pénz visz- szaadásra kötelezni őket, de eddig még ez sem vezetett eredményre. — Három hónapja felvett tőlem 2100 forintot autójavításra. Az autómat nem javította meg, a pénzt nem adta vissza. Egy hete jártam nála, kértem a pénzt, durván kiutasított a lakásából. — Azt mondta, hogy 2000 forintért megveszi tőlem az olajkályhámat. Megegyeztünk. A kályháért eljött, elszállította, de az érte járó pénzt azóta se láttam. — Vállalta, hogy megszereli az autómat. Szétszedte, csak a kerekek maradtak a helyükön, aztán otthagyta az egészet. Magamnak kellett ismét összeraknom ... A feljelentések sora, — 19 700, 15 000, 6400, 3500 forint felvételéről, — az ígéret legtöbb esetben: beszerzem a kocsihoz szükséges alkatrészt, rrregszerelem az autóját, előkészítem vizsgára ... A 45 éves Hencz József szak- képzettsége autó- és motorszerelő, de ezt a szakmát csak „mellékállásként" űzte, azaz csak az előlegek, kölcsönök felvételében „jeleskedett" ... Ami pedig a „főállást" illeti — hosszabb időt sehol sem töltött, — 1976. január 1-től a Mezőgazdasági Ellátó Vállalatnál vontatóvezetőként dolgozott, előtte fél évig a Pécsi Építőipari Szövetkezetnél, mint autószerelő volt alkalmazásban ... Első kihallgatása alkalmával többek között ezt mondta: „Az tény, hogy egyik ügyfelemnek sem teljesítettem ígéretemet. . .” Vallomásában említett egy mondatot, amelyet nem tudni, hogyan értelmezett, — így hangzik: „Én a csalás bűntettének elkövetését nem ismerem el, de mindegyik ügyfelemnek megígértem, hogy várjon" (!?). Tehát azt ígérte nekik, hogy várjanak! Most viszont már semmiről sem akar tudni. Hatósági tanú jelenlétében kijelentette: semmit sem ír alá, „ez ügyben a jövőben mindennemű vallomás aláírását megtagadja, semmit sem vesz tudomásul”. A károsultak viszont nagyon is „tudomásul veszik”, hogy nem kapták vissza a pénzüket! Az, hogy a jövőben semmit sem vesz tudomásul, természetesen nem hátráltatja a vizsgálatot, ezt tudnia kellene annál is inkább, mert többszörösen büntetett előéletű! Nem a vallomás, hanem a bizonyítékok döntenek majd. Sejthette azonban, hogy valami nincs rendben és eljön az idő, amikor felelősségre vonják, mert lefoglaltak nála egy kartondobozt, amelyre ő még korábban az alábbiakat írta: „Hivatalos magán-okmányok, arhik a bíróság részére korona bizonyítékként szolgálnak, a folyamatban levő peres ügyekhez". A további vizsgálat során majd kiderül, hogy milyen „korona bizonyítékokkal” tud szolgálni. Az is lehet, hogy pontos feljegyzést vezetett a kölcsönkért összegekről és még több károsult van? Pedig már így is szép summát vágott zsebre ellenszolgáltatás nélkül! Garay Ferenc Népművészeti bolt Pécsett A népi iparművészet egyre jobban ismertebbé válik, egyre többen keresik az ősi népművészet felé forduló iparművészeti alkotásokat. A népi hagyományok ápolása, a lakás- és öltözködéskultúra további terjesztésének érdekében a Népművészeti és Háziipari Szövetkezeti Vállalat állandóan bővíti bolthálózatát; ennek egyik jelentős állomása a pécsi Széchenyi tér 6. szám alatt lévő, felújított bolt megnyitása. Az átalakítást a PIK dolgozói végezték, a felújítás 750 ezer forintba került. A padlózat tardosi vörösmárvány, a fal lambéria burkolatú. Az üzlet árukészlete jelenleg másfél millió forint értékű. Megtaláljuk a kézi csomózású torontáli szőnyegeket, többek között a matyói, a kalocsai, a rábaközi szőtteseket, értékes fa- és csontfaragványokat, egyedi alkotású népi tálakat, kor- sókqt. A népművészeti termékek mellett árusítanak hímzett díszítésű gyermekruhákat, gyermek- és női kötöttárut. LIGETI KÉPESLAP
