Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-28 / 27. szám

1976. január 28., szerda Dünantrm fíapiö 3 Gazdag programot, változatos művészi élményt ígér Országos és nemzetközi rendezvények Pécsett 1976-ban A januári pécsi filmszemle több jelentékeny pécs—bara­nyai országos, illetve nemzet­közi szintű nagyrendezvény sorát nyitotta meg, az idei évben. Március 20—22. között Pé­csett rendezik meg az egyete­mi és főiskolai kulturális na­pok területi bemutatóit. Szé­kesfehérvár két, Dunaújváros egy, Kaposvár két, Nagykani­zsa egy, Zalaegerszeg egy és Pécs hat főiskolájának illetve egyetemének amatőr művészeti együttesei mutatkoznak itt be a KISZ KB elmúlt évi felhívá­sa nyomán, az „Egyetemisták a közművelődésért" akcióprog­ram keretében. A pécsi bemu­tatók alapján választja ki a zsűri a résztvevőket az orszá­gos bemutatóra. Ezt szakágan­ként az ország különböző egye­temi városaiban tartják meg a továbbiakban. Az Ifjúsági Házban, a Doktor Sándor Mű­velődési Központban és a Liszt teremben elhangzó műsorok egyben országos minősítési le­hetőséget is kínálnak a részt­vevő együtteseknek. A három­napos rendezvénysorozaton kö­zel félezer egyetemista szere­pel. Fellépéseik után az együt­tesek vidéki tájelőadásokra mennek szerte az egész me­gyében. Külföldi résztvevők Tizenöt hazai és négy kül­földi énekkar részvételével áp­rilis 9—11. között tartják meg az idei évben Pécsett a VII. országos kamarakórus feszti- vált. A külföldi kamarakórusok Jugoszlávia (Szabadka), NDK (Schwerin), Bulgária (Russze) és az NSZK (Aachen) színeit képviselik. A hazai együttesek közül valamennyien a legma­gasabb minősítéseket (arany­koszorú, fesztiválkórus) kapták meg korábban, így az idei há­romnapos kórusfesztivál min­den eddiginél magasabb szín­vonalúnak ígérkezik. A koncer­teket a Liszt-teremben és az Ifjúsági Házban bonyolítják le, a rendező házigazda ezúttal is a Nevelők Háza Kamarakó­rusa. A másik ugyancsak nemzet­közi kórusrendezvény színhelye Komló és Pécs: a III. komlói nemzetközi gyermekkórus-talál­kozót május 29—30-án rende­zik meg. Külföldi résztvevői svéd, finn, jugoszláv, német, bolgár és csehszlovák gyermek- kórusok, ezenkívül jelentkezett egy olaszországi énekkar is. Magyar résztvevői a házigazda szerepét betöltő Kodály Zoltán zenei tagozatú általános isko­la kórusán kívül egy budapesti és egy vidéki énekkar. Komlón nagy szeretettel készülnek a mintegy ezer vendég fogadá­sára, a találkozó eseményeire, hiszen ezek is részei lesznek várossá nyilvánításuk 25 éves jubileumi eseményeinek. Gyermek­színjátszó találkozó Június 10—12. között a III. országos gyermek-színjátszó ta­lálkozó színhelye lesz Pécs. A meghívott 10—12 együttes be­mutatóit és a szakmai vitákat az Ifjúsági Házban és a Dok­tor Sándor Művelődési Köz­pontban bonyolítják le. A megnyitó ünnepséget a Szé­chenyi téren karneválszerű fel­vonulással tervezik. Hároméves szünet után ez évben június 12—13-án újra fölcsendül a Siklóson ezúttal sorrendben már a tizenegyedik várlesztivál szignálja. Az or­szág nyolc legjobb polgári fú­vószenekara közül öt együttes versenyez a fesztiválserlegért. Ezenkívül két külföldi zenekar és egy magyar katonazenekar is meghívást kap a fesztiválra. Ősszel folytatódnak Pécs— Baranya nagyobb rendezvényei, mindenekelőtt a soronkövetke- ző nemzetközi bábfesztivállal. A Doktor Sándor, az Ifjúsági Ház, a Kamaraszínház és a Fegyveres Erők Klubja színház- termeiben. Tíz hazai és tíz külföldi, egyebek közt szovjet, lengyel, román, angol, francia, olasz, NSZK-beli, dán és ja­pán bábegyüttes lép fel. A fesztivál házigazdája, a pécsi Bóbita Bábegyüttes egy Kale­va/a-részlettel és Vivaldi Négy évszak című zeneművére írt kompozícióval készül a nagy­szabású nemzetközi találkozó­Októberben, a múzeumi hó­nap keretében két nagyobb esemény várható Pécsett: A megyeszékhely rendezi meg a soron következő dél-dunántúli népművészeti találkozót; majd az országos kisplasztikái bien- nálé megnyitása vonzza Pécs­re várhatóan a szakma és a képzőművészet barátainak a figyelmét. W. E. Múzeumok kötelező nyitvatartása A kulturális miniszter utasí­tást adott ki a múzeumok nyit- vatartásának rendjéről. Ennek értelmében valamennyi múzeu­mot, múzeumi kiállítóhelyet — hétfő kivételével — a hét min­den napján nyitva kell tarta­ni. A múzeum felügyeletét el­látó szerv — művelődéspolitikai, idegenforgalmi vagy más fon­tos érdekből - elrendelheti a múzeum hétfői napor, történő nyitvatartását is. Az utasítás foglalkozik a leg­rövidebb nyitvatartási idővel is. Ez az időtartam az országos, az országos gyűjtőkörű és a megyei, továbbá az olyan mú­zeumokban, ahol a látogatók száma az évi 10 ezer főt meg­haladja, napi 8 óra; a táj,- és helytörténeti múzeumokban, va­lamint az olyan múzeális köz- gyűjteményekben, amelyek lá­togatottsága évi 5-10 ezer fő között mozog, napi 6 óra. Két megyénk művészeti éle­tét közvetlenül érintő - vita zajlott le a napokban Pécsett. Az egyik vita tárgyát országos, sőt bátran mondhatjuk: euró­pai hírű művésztelepeink, a villányi szobrászati és a sikló­si kerámia aikotótelep helyze­te, jövője, a másik vitáét a Pé­csi Grafikai Műhely képezte. Van-e annyi, amennyi kell? Kell-e annyi, amennyi van? Biztos és bizonytalan Eldöntötték, hogy a villányi művésztelepre a felújítás be­fejeztével 6-7 szobrászt hívnak meg, és a fenntartó szervek igyekeznek mindent elkövetni annak érdekében, hogy a sikló­si kerámia-alkotótelep is meg­nyílhasson. Ott ugyanis a csa­tornázási munkálatok teszik ag­gasztóan kétségessé, hogy a műhelyben az idén kerámikusok dolgozhassanak. A munka szü­neteltetése pedig az immár többéves kiesés révén komoly megtorpanást okozna az ed­digiek során kibontakozott, ha­gyományokban gazdag fejlődé­si folyamatban. Az érdemi vita a Baranya megyei Tanács klubhelyiségé­ben a Magyar Képzőművészek Szövetsége képviselői és a je­lenlévő művészek között bonta­kozott ki a művésztelepek tevé­kenységének alapkérdéseit il­letően. A vitázók egybehangzóan el­ismerték, hogy az 1968-ban alapított villányi szobrászmű­hely és az 1969-ben megnyílt siklósi kerámikusműhely már eddig is igen fontos szerepet töltött be napjaink magyar szobrász- és kerámiaművésze­tében. A jelentős értékű műal­kotásgyűjtemény létrejöttével párhuzamosan művésztelepeink szakmai viták, tapasztalatcse­rék, s nem utolsó sorban a modern európai törekvések üt­köztetésének, találkozásának fórumaiként is megáilták a he­lyüket. Tevékenységükre az egész szakma felfigyelt, hatá­sukat magábaolvasztotta. A szövetség vezető testületéinek képviselői elismeréssel szóltak a megyei fenntartó szervek mű­vészetpártoló tevékenységéről, példamutató ügyszeretetéről. Különösen fontos tényként hangsúlyozták, hogy nálunk a művésztelepi mozgalom kibon­takozása nem „fentről" eredő folyamat, a kezdeményezés a helyi tanács érdeme. A művésztelepi „mozgalom" országossá vált. Ma már — a hozzászólók véleménye szerint- ott tartunk, hogy egyes me­gyékben a művésztelepek léte. sítése csupán pénzkérdés. Ahol van pénz, ott rendszerint mű^ vésztelep is van, vagy lesz .. . Holott az alapvetően fontos közművelődési célok figyelem- bevételével talán nem is a mű­vésztelepek qombamódra törté­nő szaporodására volna szük­ség, hanem azok szerepének, rendeltetésének tisztázása, eset. leg újraértékelése mellett a konkrétabb célo|< meghatározá­sára. Ezek után lehetne csak alkotó műhelyekről beszélni, amelyek növekvő önállósággal, de ugyanakkor növekvő felelős­séggel tölthetnék be fontos — mindenképpen társadalmi kül­detésüket. A művészek, a mű­vészeti élet és a társadalom érdekeinek egyeztetésével te­vékenykedő alkotótelepek kö­zelebb kerülve a mai magyar valósághoz, így adhatnák a legtöbbet közművelődési törek­véseink megvalósításához. A gondolattal a szakvezető­ségek már régóta foglalkoznak — mivel mint azt a vitázók megállapították - a „profilíro- zás1' semmiképpen sem a fenntartó szerv, ez esetben a Baranya megyei Tanács felada­ta. A szakvezetés elképzelései­nek megfelelően Siklóson a jö­vőben a művésztelepi tevékeny­ség középpontjába a köztéri kerámiát és o sokszorosítás, a sokszorosíthatóság problémáját állítják. Ugyancsak elgondolkoztatóan jó ötlet hangzott el. a vita egyik szobrász résztvevőjének megfogalmazásában. A Villány­ban készült szobrokat ki kelle­ne tenni közszemlére, meg kel­lene teremteni a művek és a nagyközönség konkrét találko­zásának lehetőségeit! A „ho­gyan?” nem illyen egyszerű, de a gondolat mindenképpen ér­demes arra, hogy megvalósítás lehetőségeit, formáit az illeté­kesek kikutassák. Művésztelepi jelleggel mű­ködik a Pécsi Grafikai Műhely is. A vele kapcsolatos vita köz­ponti gondolata az volt, le­gyen-e a műhely ténylegesen is művésztelep? Ennek jelenleg számos akadálya van. A mű­vészteleppé nyilvánítás nem szükséges, a fenntartás egysé­gesítésére azonban törekedni kell. A tanácsok művelődésügyi osztályai továbbra is támogat­ják a hazai és külföldi grafi­kusok meghívását. Sajnos, a Nevelők Házában levő műhely nem bővíthető, ezért igyekeznek egy megfelelőbb helyiséget ta­lálni, ahol korszerűbb körülmé­nyek iközött, még több művész bevonásával folytathatja érté­kes tevékenységét a Pécsi Gra­fikai Műhely. Bebesj Károly Karneval Rómában Johann Strauss operettjének magyarországi bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban Ügy tűnik, ma már aligha lehet nálunk operettről beszél­ni anélkül, hogy közben a giccs kérdése valamiképp szó­ba ne kerüljön. A rádió szil­veszteri műsorában például Komlós János a Strauss-csa- ládról szóló tv-filmsorozattal foglalkozó konferanszában azt mondotta: folyik a vita’ arról is, vajon giccs-e a Strauss-ze- ne? I De miért lehet ez egyálta­lán vita tárgya? Csak azért, mert Strauss főként operett­zenét írt? Bármennyire kézen­fekvő gondolattársításról van is itt szó, mégis elnagyolt és a sznobizmus vádját nehezen kivédeni képes vélemény lenne az operettet, mint műfajt, sző- röstül-bőröstül a giccs kategó­riájába sorolni — még akkor is, ha az operettek túlnyomó többsége valóban a zenei, színpadi giccs jellegzetes meg­nyilvánulása. Éppen Johann Strauss művei hívják fel figyel­münket az árnyaltabb véle­mény-alkotás szükségességére. A Strauss-muzsika jó része ope­rett, de mondható-e ezért giccsesnek? Nagy kár lenne erről vitat­kozni. Strauss elragadó muzsi­kája születésének pillanatá­ban egycsapásra a zeneiroda­lom klasszikus remekműveinek sorába lépett. Hívei és csodá­iéi között találjuk a kortárs Brahmsot éppúgy, mint az utókor nagy előadóit. (Kitűnő karmesterünk, Ferencsik János éppen a közelmúltban vezé­nyelte Bécsben a Cigánybáró ünnepi előadásait!) Valóban, a Strauss-muzsika nem sematikus „könnyűzene", de végtelenül könnyed és len­dületes; nem primitív és együ­gyű sláger — de magától ér­tetődően egyszerű; népszerűsé­gének alapja e zenei nyelv népi, köznyelvi ihletettsége. Dallamvilága kimeríthetetlenül gazdag, ritmikája ellenállha­tatlanul pezsgő és magával ragadó! Éppen ezért olyan ne­héz és igényes művészi fel­adat az előadása! Feltétlen elismerést érdemel tehát, hogy a Pécsi Nemzeti Színház operett-társulata vál­lalkozott erre a feladatra és Strauss-operettet tűzött műso­rára. Vállalkozásának értékét tovább növeli, hogy olyan da­rabot hozott színre, melyet ed­dig Magyarországon még nem adtak elő és ezzel tovább gaz­dagították azt a képet, melyet Strauss zenéjéről eddig ma­gunkénak mondhattunk. És mi­lyen ragyogó színekkel egé­szült ki ez a kép! A „Karne­vál Rómában" zenei anyaga a legkitűnőbb Strauss-imuzsi- kák sorába kívánkozik. Szeren­csésen egészíti ki ezt a zenei anyagot a darab prózai réte­ge, amely — nem kis mérték­ben Békeli István és Romhá­ny i József átdolgozó munkájá­nak köszönhetően — hatásos és szórakoztató színpadi meg­fogalmazásra ad módot. Fé­nyes Márta rendező egészen kiválóan aknázta ki a darab színpadi lehetőségeit. Színész- vezetése figyelembe veszi a műfaj követelményeit de elke­rüli annak sablonjait. A szín­padi mozgások megfogalma­zásában ötletes, végig dina­mikus és látványos történést komponál. A dialógusokat jól irányítja és bizonyára nagyban köszönhető az ő munkájának az is, hogy néhány — az ope­rettben úgy látszik elkerülhe­tetlen — bohóckodástól elte­kintve a színpadi játékot egészséges és mértéktartó hu­mor jellemzi. Kitűnő a teljes harmadik felvonás, a karneváli forgatag virtuóz megjelenítése, amelybe nagyszerűen illeszke­dik a finálé látványos revü- elemekkel is színesített tánc­jelenete (Majoros István ko­reográfiája). Ezt a finálét nem véletlenül köszöntötte a közön­ség nyíltszíni tapsa a bemuta­tó előadáson. Kevésbé egyértelműen di­csérhetjük a zenei megvalósí­tást. Itt persze nagy nehézsé­gekkel kellett megküzdenie az előadóknak, hiszen a darab főbb szerepei operai szintű hangi adottságokat, sőt he­lyenként kimondottan virtuóz énektechnikát kívánnak. (Köz­tudott, hogy Strauss operettjeit általában az operaházak tűzik műsorukra!) Ezért az elmarasz­talás szándéka nélkül, pusztán a tényt leszögezve állapítjuk meg, hogy Cseh Mária és Ga­lambos György a grófi házas­pár szerepeiben elsősorban a prózai részekben nyújtottak el­ismerésre méltó művészi telje­sítményt. A két festő szerepé­ben Fülöp Mihály és Takács Gyula is inkább színészként, mintsem énekesként jeleske­dett. Nagyobb baj, hogy Né­meth László karmester zenei irányítása jórészt nélkülözte azt a ritmikus hajlékonyságot és melódia-érzékenységet, amely az előadás zenei réte­gének alapvető hangulatát és életteliségét megadhatta vol­na. Az előadás zenei értékeit elsősorban a két főszereplő muzikalitásának és szép ének­lésének köszönhetjük. Blaha Márta nehéz szerepét kitűnő­en oldotta meg. Mária kis­asszonya mindvégig bájos és vonzó középpontja volt a tör­ténésnek; hangi adottságai ebből az előadói együttesből kiemelkednek. Szerepének ze­nei anyagát őszinte átéléssel és jó ízléssel formálta meg. Zenei és színészi szempontból egyaránt kitűnő partnerének bizonyult Mester István. A képárverés-jelenet kitűnő meg­oldására külön is szívesen emlékezünk vissza. Az összhatásában igen szín­vonalas előadás megérdemelt sikeréhez nagy mértékben já­rultak hozzá Gombár Judit gyönyörű ruhái és szép dísz­letei. Bánrévy Antal Viták a művésztelepekről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom