Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-27 / 26. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. «»folyam, 26. szám 1976. január 27., kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A demokrácia kispolgári értelmezései VARSÓ A testvérpártok KB-titkárainak tanácskozása A csillogó sűrítő berendezés a pécsi tejporgyárban. Tudósításunk a 2. oldalon. Erb János felvétele Mctívaertekezlet a Postaigazgatóságon A Posta IV, és V. ötéves terve • Fő cél: a szolgáltatások javítása ® Gond marad a telefon • Több előfizető, súlyosabb újságok A kispolgári mentalitás előszeretettel értelmez mindent szájízének megfelelően. A marxizmust, s a marxizmus alaptételeit 'is. így volt ez a múltban, s így van a szocialista fejlődés jelenlegi időszakában is. Különösen ak­kor, amikor a szocialista építés soronkövetkező feladataival elő­térbe kerülnek az elméleti kér­dések. Az elmúlt évtized szocialista fejlődésének egyik nagyon fon­tos feladata a szocialista de­mokrácia kérdésköréhez kap­csolódik. Társadalmi életünkben és munkahelyünkön egyaránt arra van szüség, hogy társadal­munk mind szélesebb tömegei - termelő munkájukon kívül is — részeseivé váljanak a köz­életnek, beleszólhassanak or­szágos és helyi dolgaink inté­zésébe, részt kapjanak és vál­laljanak közös gondjaink meg­oldásában, döntéseink előké­szítésében, ellenőrzésében és megvalósításában. Egyszóval szavuk legyen és hallassák is szavukat minden olyan esetben, amikor érdekeikről van szó. A szocialista demokrácia fejlesz­tésének programja és az erre vonatkozó határozatok — túlzás nélkül állíthatjuk - mozgósítot­ták társadalmunk túlnyomó többségét e rendkívül fontos feladatok realizálására. De mi­közben a társadalom nagyobb része a megvalósítás lehetősé­geit kereste és keresi napjaink­ban is, megjelentek a kétke­dők, a „kibicek", a szkeptikus kézlegyintők és a cinikus félre- magyarázók. Ügy látszik, a szo­cialista demokrácia fejlesztésé­nek programja és gyakorlata alkalom volt a demokráciával kapcsolatos legkülönfélébb - egymással nemegyszer szöges ellentétben álló — előítéletek felelevenítésére.­Vannak például olyanok, akik a demokráciát „parttalanul” értelmezik. Szerintük társadal­munk túlszabályozott, az egyén lehetősége pedig erősen kor­látozott, hiszen az állampolgár mindenütt rendeletekbe, előírá­sokba, szabályokba ütközik. A társadalom vezetése és irányí­tása túlságosan centralizált, mondják, és a szocialista de­mokrácia feladata elsősorban e centralizáltság feloldása, tár­sadalmi szabályozása volna. Ideáljúk a kényszerítő erő és eszközök nélküli hatalom, amely végletekig elnéző az állampol­gárok „szabad akaratával” szemben. Ide sorolhatjuk azo­kat is, akik a demokráciában csak az ellenzékieskedés lehe­tőségét látják, akik nem látnak különbséget a résztvevők fele­lősségteljes beleszólása és a kívülről történő felelőtlen ellen- vélemények között. Ök azok, akik mindent jobban tudnak, akik problémáinkat mindig „előre látták” és megjósolták, egyszóval azok, akik sohasem döntéseink végrehajtásában, közös munkánkban jeleskednek, hanem mindig csak a fanyal- gásban és a kéretlen kritiká­ban. Mások viszont a szocialista demokrácia fejlődésétől, to­vábbi szélesedésétől „óvják” társadalmunkat. Jónéhányan gondolják azt, hogy máris túl­ságosan „messzire mentünk”, túl sokat „megengedtünk". Gazdasági, társadalmi problé­máinkat általában a demokrá­cia fejlődésétől származtatják, és társadalmi életünk negatív tendenciái mögött — a munka­erőhiánytól a lazaságig, a fe­gyelmezetlenségig — minden­ben az úgynevezett „liberalizá­lódás" következményeit látják. Űk azok, akik a demokrácia fejlesztését egyoldalúan a „rendteremtésben”, az admi­nisztratív intézkedések egyoldalú erősítésében jelölik meg. A dol­gozók véleményét ők legszíve­sebben ki sem kérik, meg sem kérdezik, mert eleve'felesleges- nek, esetleg zavarkeltőnek tart­ják. A demokráciával kapcsolatos előítéleteket és félreértéseket tovább sorolhatnánk, hiszen az említettek számos változatban jelenhetnek meg. S bár a de­mokráciát „parttalanul” értel­mezők és a demokráciát „be- szűkítők” álláspontja homlok- egyenest ellenkező, mégis gya­korta előfordul, hogy ezek a szélsőséges nézetek keverednek, vagy „átcsapnak” egymásba. Megtörténhet például, hogy az, aki tegnap még a demokrácia szélesítését kifogásolva „rend- teremtést” sürgetett, ma már az új szabályzatoktól, rendele- tektől a demokrácia fejleszté­sére hivatkozva berzenkedik. Nem nehéz felismerni, hogy e nézetek mögött többnyire nem is annyira a demokrácia való­ságos értelmezése, hanem sok­kal inkább szocialista fejlődé­sünk egészének megítélése és félreértése húzódik meg. Természetesen a kettőt — a demokráciát és a szocializmust — nem lehet egymástól elvá­lasztani. A demokrácia a szo­cialista társadalomban nemcsak jelentésében jelent népuralmat, hanem valóságosan is. Szocia­lista társadalmunk fejlődésé­nek eredményei nagyrészt azon múlnak, hogy mennyire sikerül a gazdaság feladatait, a tár­sadalomépítő munkánkat és társadalmi életünk további de­mokratizálódását szinkronban tartani. Feladataink e téren közismertek. Egész társadal­munkat átfogó méretekben arra van szükség, hogy a társadalmi demokrácia közvetett és köz­vetlen formái és intézményei a legszélesebb lehetőségét bizto­sítsák a szocialista állampol- gáriságnak s egyben elősegítői, formálói legyenek a demokra- tikus szellemű szocialista állampolgárok kialakulásának. Kisebb közösségeikben — min­denekelőtt a munkahelyeken - pedig a demokrácia fejleszté­sének feladata azt követeli tőlünk, hogy az üzemi és mun­kahelyi kollektívák mind széle­sebb rétegei vegyenek részt közös dolgaink intézésében, osztozzanak a döntések előké­szítésének felelősségteljes mun­káiban, ismerjék meg a dön­tések tartalmát, segítsék elő megvalósítását, egyszóval mun­kahelyükön is gazdaszemmel nézzék közös feladataink meg­valósítását. A társadalmi és gazda­sági demokrácia fej­lődése egyben előse­gíti a szocialista közéletiség kialakulását, jó politikai lég­kört, széles vitákat teremt, te­hát olyan helyzetet, amelyben a kívülálló bírálgatók, az ön­jelölt „mindent jobban tudók", a kétkedők, a szocializmust fél­reérték és félremagyarázók, vagyis a szocialista demokrá­cia kispolgári értelmezői egyre kevesebb fogódzót találva ma­gukra maradnak és kikopnak társadalmunkból. Böhm Antal A lengyel fővárosban hétfőn megkezdődött a szocialista or­szágok kommunista testvérpárt-. jai ideológiai és nemzetközi kérdésekben illetékes KB-tit­kárainak tanácskozása. A tanácskozáson a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlová­kia Kommunista Pártja, a Ku­bai Kommunista Párt, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkás­párt, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt, a Német Szocialis­ta Egységpárt, a Román Kom­munista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttsége vesz részt. Edward Giersk, a LEMP KB első titkára hétfőn találkozott a szocialista országok testvér- pártjainak ideológiai és nem­zetközi kérdésekben illetékes KB-titkáraival. Edward Gierek a találkozón hangoztatta, hogy a LEMP a szocialista közösség egységé­nek további erősítésére törek­N e w York: Kuba állandó ENSZ-képvise- lete levelet intézett Kurt Wald- heimhez, a világszervezet fő­titkárához. — A levél élesen elítéli az imperializmus erői és a dél-afrikai fajüldöző rezsim durva beavatkozását Angola belügyeibe. A levél határozottan vissza­utasítja a nyugati propaganda ama próbálkozásait, hogy el­ferdítse a szocialista országok­nak a nemzeti-felszabadító mozgalmakat támogató elvi ál­láspontját, azzal a céllal, hogy leplezze az Angola elleni kül­földi argesszió kudarcát, elte­szik, s tevékenyen hozzájárul a testvérpártoknak a nemzet­közi enyhülés elmélyítésére és visszafordíthatatlanná tételére irányuló egységes politikai vo­nala következetes megvalósí­tásához. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára, a szovjet küldött­ség vezetője az eszmecsere során ismertette a testvérpár­tok KB titkárainak eddigi ta­lálkozóin hozott határozatok végrehajtásának eredményeit, és vázolta a mostani varsói ta­nácskozáson megvitatott fő problémákat. A beszélgetésen szó volt a szocialista országok és kom­munista testvérpártjaik közös harcának feladatairól, az eny­hülési folyamat továbbvitelé­ben. Érintették a pártok ide­ológiai munkájának és együtt­működésének időszerű problé­máit. A találkozó baráti és szívé­lyes légkörben zajlott le. relje a világ közvéleményének figyelmét az angolai szepara- tisták, az FNLA és az UNITA súlyos vereségeiről. Kuba soha nem csinált tit­kot abból, hogy támogatást nyújtott és nyújt Angola népé­nek függetlenségi harcához — állapítja meg a levél. — Kuba az angolai hazafias erők egyet­len igazi képviselőjének, az MPLA-nak nyújt támogatást. Ez teljes összhangban van az ENSZ alapokmányának elvei­vel, hiszen Kuba a angolai törvényes kormányt támogatja, amelyet már a világ több mint negyven országa, közöttük 23 afrikai ország elismert. Sikeresen teljesítette a IV. ötéves tervet a Posta. Évi 4-6 százalékkal nőtt a levélforga­lom, s 1975-ben már 120 mil­lióval több levelet juttattak el a címzettekhez, mint 1970-ben. A pénzforgalom évi 10 száza­lékkal növekedett, a Pécsi Pos­taigazgatóság hírlapforgalma pedig 123 millióról 143 millió darabra nőtt az öt esztendő alatt. Az adatokat azon az aktíva értekezleten hallottuk, amelyet tegnap rendezett a Pécsi Pos­taigazgatóság a Ságvári Endre Művelődési Házban. Az aktíva ülésen Nyikos Zsigmond gaz- dasáqi igazgató-helyettes is­mertette a Dél-Dunántúl pos­tás dolgozóinak képviseletében megjelentekkel a IV. ötéves terv eredményeit és az ötödik V. ötéves terv postai felada­tait. Országosan is a legtöbb gondot a kézbesítőszolgálat okozta, itt nőtt ugyanis a leg­nagyobbat a forgalom. Húsz százalékkal több nyugdíjas vár­ta a postásokat 1975-ben, mint 1970-ben. Ebben a terv­időszakban vezették be a kül­területeken a levélszekrényes kézbesítési rendszert, a Dél- Dunántúlon 155 támponton több mint ezer levélszekrényt helyeztek ki. A IV. ötéves tervben honosí­totta meq a posta az irányító­szám-rendszert, melynek sikeres elterjedése a levélfeldolgozás gépesítését tette lehetővé. A hírlapszolgálat fejlődését jellemzi, hogy országosan 1,7 millióval nőtt a lapelőfizetők száma az öt év alatt. A pos­tások nehéz munkáját példázza viszont, hogy 30 százalékkal nőtt a |apo|< súlya ... A távbeszélő-hálózatra öt év alatt 3,7 milliárd forintot for­dított a posta, ennek 10 szá­zalékát a Dél-Dunántúlon hasz­nálták fel. 24 ezer fő és mel­lékállomás kiépítésére volt le­hetőség, a gondokat azonban jól mutatja, hoqy a Pécsi Pos­taigazgatóságtól még mindig 12 ezren várnak telefont, egy- harmada pécsi igénylő. A IV. ötös nagy minőségi és meny- nyiséqi eredménye a pécsi és a siófoki Crossbar-központ át­adása. Nagyot fejlődött a hely­közi távbeszélő hálózat: már csaknem minden megyeszék­hely belépett az országos táv­hívó hálózatba. Az igények változatlanul nö­vekedni fognak a postai szol­gáltatások iránt, ezért a pos­ta 13,7 milliárdot fordít beru­házásokra 1980-ig, ebből 700 milliót a Pécsi Postaigazgató­ság használhat fel, A legtöbb pénzt a helyi távbeszélő háló­zat további fejlesztésére for­dítják. Pécsett az évtized vé­gén 7000 állomással bővítik a hálózatot. A helyközi távbeszé­lő hálózatra a Dél-Dunántúlon 79 millió forintot fordítanak. Tegnap este a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központban adott műsort a budapesti ASTRA bábegyüttes Műsorukon Haydn: Don Quijote című árnyjátéka, valamint a képün­kön is látható Ember a holdon cimű vigoperája szerepelt nagy sikerrel. Kuba levele az ENSZ főtitkárához

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom