Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-24 / 23. szám

1976. január 24., szombat Duncmtmi napló 3 Bölcsőn A holnap A háztáji gazdasága Korszerű eszközök, programozott technológia Teljesen közművesített porták H áztáji gazdálkodás a nagyüzemek technikai színvonalán. - A tsz-szel teljesen integ­rált mintagazdaságok. ­Közös szakcsoportban tsz és tsz-tagok. - Szakoso­dás a nagyüzemi és ház­táji között. Új utakat keres a ház­táji gazdálkodásban a baksai tsz és megkezdte a fiatalokat is vonzó, kor­szerű, hatékonyabb formák kikísérletezését. Tizenkét éve annak, hogy az akkor nagyon korszerű, zárt, mélyalmos baromfitartás meg­szervezésével országos hírne­vet szerzett Boksa, és a szer­vezett háztáji gazdálkodás eredményeként rövid idő alatt annyi tojást szállítottak a tsz- tagok háztáji gazdaságai, mint amennyi az egész pécsi járás tervfeladata volt. Boksa azóta is mindig tu­dott újat mondani a háztáji­ban. Az országban először itt valósult meg a háztáji tuda­tos támogatása. A tsz takar­mányboltjából mindenki igé­nyeinek megfelelően vásárol­hat tápot. A tömegtakarmá­nyokat a családi tervek alap­ján termeli meg a tsz, és az értékesítést is a közös bonyo­lítja le. Amikor beléptek az IKR-be és a növénytermelés a rendszer szigorú technológiája szerint szerveződött, létrehoz­ták a háztáji főüzemágat, sa­ját gépparkkal látták el, vagy­is kidolgozták azt a formát, amelyben a tagok háztájival kapcsolatos igényei nem zavar­ják a nagyüzem iparszerű te­vékenységét. Mint mindenütt, Boksán is elsősorban az idősek ügye a háztáji. Munkaképességük és számuk azonban csökken. Kü­szöbön áll a háztáji termelés ro­hamos visszaesése, és kiesik a népgazdaság számára még hosszú évekig pótolhatatlan termelési kapacitás és érték. A tsz most ennek kíván elé­bemenni.- Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok szívesen vállalják a háztájiban való termelést — mondja Baksai Antal tsz-elnök —, akkor egyrészt a háztáji­ban is olyan munkafeltétele­ket kell teremteni, amelyek nem rosszabbak, mint a kor­szerű nagyüzemben meghono­sítottak, másrészt meg kell valósítani a nagyüzem és a háztáji egészséges szakosodá­sát és kooperációját, A korszerű háztáji gazdál­kodás rendszerének kidolgozá­sára, a legalkalmasabb faj­ták, technikai eszközök és technológiák kipróbálására és az új eljárások bemutatására mintagazdaságokat szerveznek Boksán. A mintagazdaságok teljesen integrált háztáji gazdaságok, ahol az állat, a takarmány és a technika a tsz tulajdonában van, a háztáji gazdaság adja a termeléshez szükséges épü­letet és munkaerőt. Minden állatfaj számára egy-két mintagazdaságot hoz­nak létre. Nyolc gazdánál 18 kocát ál­lítanak be. A fajta a Kahyb egyik speciális változata. A gazdák programlap alapján végzik munkájukat, amely a hét minden napjára, sőt nap­szakra előírja, mi a gondozó feladata, mikor milyen és mennyi takarmányt kap a ko­ca stb. Még a jártatás idejét is meghatározzák. A kocák márciusban érkeznek. Ugyancsak nyolc tsz-tag sertéshizlaló mintagazdaságot létesít. Mindegyikük mindig ugyanazzal a kocatartó gazdá­val áll kapcsolatban és csak tőle veszi át a teljes szapo­rulatot. A hizlaldában önitató lesz, de a loccsanás takar­mányozást alkalmazzák, vagy­is a tsz-től vásárolt táphoz meghatározott arányú vizet kell adni. Lesz egy tehéntartó minta­gazdaság két tehénnel, fejő­géppel. Arra nem lehet szá­mítani, hogy a fiatalok talics­kán tolják majd haza naponta a zöldet és szilást, ezért a száraz keverékes takarmányo­zási rendszert fogják kipróbál­ni. Egész éven át ugyanazt a keverék takarmányt kapja a tehén, nylonzacskóban — a technológiai utasítástól füg­gően — naponta kb. 11 kilót és négy kiló szénát. A gaz­da pénzt kap takarmányvásár­lásra. Ezért bálázott szénát vehet a tsz-től is, de mivel kitűnő szénát maga is készít­het, a pénzt megtakaríthatja. A cél tehát az is, feltárni a takarmány-tartalékokat. A bikaborjakat a tsz átadja a háztájinak. Korábban a bika- borjakat eladták más tsz-ek- nek. De miért menjen a jö­vedelem máshová?! A tejter­melésre szakosodott tsz nem tudja az ágazatot fejleszteni, ez ilyen volumenben nem kifi­zetődő. A gazdáknál pedig megvannak az épületek. Lesz ketreces tojóhibrid tar­tás. Húszán jelentkeztek — egyet fogadnak el. — A tsz TSL tojójércéket nevel export­ra — százezerszám. Minden szállítmányból visszamarad pórszáz. Eddig ezeket vágóba vitték, most letojatják őket. A mintagazdaság száz-kétszáz tojótyúkkal dolgozik ez év őszétől. Minden mintagazdaság a tsz által megadott, ma legkorsze­rűbb technológia szerint dol­gozik. A szaktanácsadók leg­fontosabb feladata ennek a technológiának az ellenőrzése lesz. A háztáji gazdaságok — nemcsak a teljesen integrált mintagazdaságok, hanem a részben integrált háztáji gaz­daságok, sőt a kiegészítő gaz­daságok is — szakcsoportba tömörülnek. A szakcsoportnak — amelynek a tsz is tagja — önkormányzata, működési sza­bályzata és közös vagyona lesz. Célja a közös beszerzés, értékesítés és a műszaki fej­lesztés a háztáji főágazat szaktanácsadása alapján. A közös vagyont a tsz-en keresz­tül értékesített termékek árá­nak bizonyos hányadában ha­tározza meg évente a tag­gyűlés és — az állami dotá­cióhoz hasonlóan — interven­ció formájában a legkorsze­rűbb technikai felszerelések, fajták és technológiák beszer­zésének támogatására fordít­ják. Az a cél, hogy minden ház­táji közművesítve legyen, vagy­is legyen vízvezeték, legyen szennyvíz-tároló és olyan trá­gyatelep, ahonnét a tsz köny- nyebben elszállíthatja a trá­gyát, sőt legyen fürdőszoba is a lakásban. A tsz — egyelőre a mintagazdaságokban — megtervezteti a porta közmű­vesítését, a szennyvíztároló, a trágyatelep helyét, az ólak legcélszerűbb átrendezését, és intervenció formájában ma­ga is — tehát nemcsak a szakcsoport — támogatja az ezirányú korszerűsítést. A szakcsoport zöldségter­melő szekciója tizenöt taggal már megalakult. A tsz vállalta az anyagellá­tást. A fólia, a vázszerkezet megérkezett és a tagok ház­táji területén felállították a sátrakat. A palántákat közö­sen nevelik a tésenyi új haj­tatóházban. A tápkockázót és a kertészeti kisgépeket a tsz szerzi be és bérbeadja a ta­goknak, ugyancsak a tsz szer­zi be a növényvédőszereket. Az értékesítés is 70 százalék­ban közösen történik, mégpe­dig valamelyik pécsi üzemben közvetlenül a fogyasztóknak. Egyelőre 2000 négyzetméte­ren hidegfóliás és egy hektá­ron korai szántóföldi zöldség- termelést vállaltak. De lesz öt hektár késői szabadföldi ker­tészet is, amit a szekció tag­jai közösen művelnek. A korszerű technikával ellá­tott, a legfejlettebb technoló­giát megvalósító kísérletek a baksai mintagazdaságokban megkezdődtek. A tapasztala­tokat év végén lehet értékelni. Ha az elgondolás beválik, akkor még ebben az ötéves tervidőszakban nemcsak a tel­jesen, hanem a részben in­tegrált háztáji állattartó gaz­daságokban is meghonosítják a 'legújabb technológiát, faj­tákat, eszközöket, kiterjesztik a programszerű szervizellátást és tízezer négyzetméterre nö­velik a fóliás kertészetet. Szabó István melegházában már növekednek a palánták. Közműves ivóvíz megyénk lakossága 63 százalékának Űt év alatt 750 millió forint a vízhálózat fejlesztésére Nagy értékű társadalmi hozzájárulás Baranya lakossága a IV. öt­éves terv kezdetén 1971-ben 427 000 volt, — 1975 elején pediq 432 000. Közműves ivó­víz-ellátásban 1971 elején a lakosság 56 százaléka része­sült. Szennyvízcsatornával ellá­tott területen élt a lakosság 26,5 százaléka. A megfelelő minőségű víz­ellátás is hozzátartozik a kul­turált életkörülményekhez. Kö­zéptávú terveink ezért mindig jelentős figyelmet — és anya­giakat — fordítottak a vízköz­művek létesítésére, a megle­vők bővítésére, korszerűsítésé­re. Az utóbbi öt év alatt ért el megyénk számottevő eredmé­nyeket mind az ivó-, mind a szennyvízhálózat fejlesztésében. A IV. „ötös" kezdetekor a tervszerű településfejlesztési koncepciónak megfelelően az volt a cél, hogy a közművesí­tés, az ivó- és szennyvízhálózat még ütemesebben fejlődjön városokban, községekben egyaránt. Ä közműépítést, bő­vítést szolgáló anyagiak elő­teremtése meghaladja a helyi tanácsok erejét, nem tudják „saját erőből" fizetni az ösz- szes költségeket. A tervek va­lóra váltásához a társulati, a lakossági hozzájárulás sem lett volna elegendő, ezért az Országos Vízügyi Hivatal, a Ba­ranya megyei Tanács döntő részt vállalt a fejlesztésben. A IV. ötéves terv első évé­ben - 1971-ben - 15 község­ben épült, illetve bővült az ivó- vízhálózat, — 1972-ben hat, 1973-ban nyolc, 1974-ben ti­zenhárom, 1975-ben ugyancsak - összesen 55 községben. Több mint 120 millió forintba került. Jelentős volt a fejlődés a szennyvízhálózat bővítésében is. 1971-1975 között Villány, Har­kány, Sellye, Orfű, Boly, Mária- gyűd, Mázaszászvár, Pécsvá- rad, Siklós, Szentlőrinc terüle­tén több mint 112 millió forin­tot fordítottak erre. Anyagiak­kal segítette az építést, bőví­tést az OVH, a Baranya me­gyei Tanács is. Az eltelt öt évben figyelem­re méltó tapasztalat volt az ivó- és szennyvíz-közmű fej­lesztésében, hogy a 120 millió forint értékű „külső támogatás” mintegy 110 millió forint la­kossági hozzájárulást, illetve községfejlesztési alapot von­zott. De jó néhány kis lélek­számú községben csak a külső támogatás - számos esetben megyetanácsi — tette lehetővé, A villányi szennyvíztelep. hogy fejlődjön ez a közműhá­lózat. Külön érdemes megemlíteni, hogy Pécs város a IV. ötéves terv ideje alatt az ivó- és szennyvízhálózat fejlesztésére több mint 302 millió forintot költött. Ehhez még hozzá kell számítani azt a 220 milliót, amibe a tortyogói és a pellér- dj víznyerőterületek rekonstruk­ciója került. összesítve tehát: megyénk­ben az ivó- és szennyvízhálózat fejlesztésére fordított összeg 232 millió forint, — Pécs továb­bi 522 millió forintot költött er­re. A beruházások eredménye­ként megszűnt Pécsett a kró­nikus vízhiány. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy ese­tenként, rövid időre nem aka­dozhat a vízszolgáltatás. Meg­oldódott Komló vízellátása is. A közműves ivóvíz-ellátás most már az 1971. évi 56 százalék helyett a megye lakosságának 63 százalékát szolgálja, - a szennyvízcsatornával ellátott területen élő lakossáq száza­lékaránya az 1971. évi 26,5 százalék helyett 35,5 százalék! A további fejlődést az V. öt­éves terv feladatainak valóra váltása jelenti majd. G. F. TIZENKÉT ÉVE SZOLGÁLATBAN Vanyek Józsefnek kijutott a háborúból. Hétéves korában élte át a Nagyatád-Nagyba- jom melletti harcokat, apja a frontról hadifogságba került, nagybátyja a szeme láttára robbant föl egy lövedéken. Bár­ki azt gondolhatná, hogy egy életre elege volt a fegyverek­ből, s így talán meglepő, hogy tizenkét éve munkásőr. Műszakváltás van István-ak- nán. Koromfekete emberek jön- nek-mennek, nevetés: a büfé­nél valaki fellökött egy pohár kakaót. A szállítási körletiro­dáin sokan vannak, utasítások csattannak, csörög a telefon. Végül mégis találunk egy csendes zugot, ahol beszélget­hetünk. Itt dolgozik a szállítási részlegben, a vasútépítőknél, a Pollack Mihály Műszaki Főis­kolán tanul és a Steinmetz zászlóaljnak annál az alegysé­génél rajparancsnok, amely idén másodízben nyerte el a megye legkiválóbbja címet. — A pártba 1964-ben lép­tem be, s nem sokkal később megkérdezték tőlem, nem »akarnék-e munkásőr lenni. Meglepett « kérdés, hisz ked­vem volt hozzá, de az előtte még elérhetetlennek látszott: sok volt a jelentkező. Termé­szetesen örömmel elfogadtam a javaslatot. 1965 januárjában kerülterh az ellátó alegység­hez, azóta is itt vagyok. — Előfordul-e, hogy rajpa­rancsnokként olyan embereket irányít, akik a „civil" életben felettesei? — Jelenleq ez nem fordul elő, s különben sincs jelentő­sége. Munkásőrként elfelejtjük a munkahelyet, az ottani alá­rendelt-felettes viszonyt. S a kollektíva minden szempontból kitűnő: összeforrott gárda, amely nagy eredményeket pro­dukált. Nem az én érdemem, ezekkel az emberekkel bárme­lyik parancsnok ugyanezt el­érte volna. Nem hiszem, hogy sok ilyen van a megyében: mind a zászlóalj, mind pedig a két közvetlen alegysége me­gyei első lett Vanyek József és társai meg­dolgoznak az elismerésért. Az ő munkája is ötszöröse a más­hova beosztott rajparancsnoké­nak, s a raj többi kilenc tagja is alig győzi a feladatokat: az egész zászlóalj anyagi-techni­kai ellátását biztosítaniuk kell. Például az évzáró gyakorlat nekik nem szombat estétől va­sárnap délig tart. Ök már szombat reggel az előkészíté­sen tevékenykednek, s csak vasárnap kerülnek haza. — Ráadásul továbbtanulok — mondja. — Másodéves va­gyok q magasépítő szakon. Azt hiszem ez a legnehezebb. Kü­lönösebb családi gondjaim nincsenek, feleségem és két nagylányom nem szólnak bele a munkámba. — Mivel foglalkozik szabad idejében, ha egyáltalán van ilyen? — Fotózok, laborálok. Szép időmet rabolja el, no meg a zsebpénzt is csökkenti. Szere­tem a családi felvételeket, kül­földi utazásainkról ped'g szí­nes diákat készítek. Az életem­mel elégedett vagyok, ameny- nylre ebben a korban lehet az ember. Nem arról van szó, hogy „megnyugodtam, letes- pedtem”. Egyszerűen nem kí­vánok többet. Legyen meg ez az élettempó, s tudjam is csi­nálni. Vanyek József csendes be­szédű ember, s őszintén gon­dolja, amit mond. Azt is, hogy épp háborús élményei vezették a munkásőrséghez. Ezért, az ellen kell fegyvert fogni — mondja, s ő hivatásának tart­ja ezt. Szántó Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom